Nyitólap

Klíma | Európa | Közel-Kelet | Egyéb | Társadalom | ENSZ | Amerika | Linkek

Összegzés: A baloldal, miután az általuk favorizált szovjet kommunizmus teljesen hitelét vesztette, más módot talált arra, hogy növelje az állam hatalmát és azon keresztül az emberek életébe való beleszólást. Az új áldozat? A környezetvédelem.

Mitől zöldült meg a vörös?

Szerző: The Brussels Journal

2007 Július 17


Idézet Roger Scrutontól a The American Conservative 2007 Július 16.-ai számából

A negyedik ok ami miatt a baloldal lenyúlta a környezetvédelemmel kapcsolatos mozgalmat a globális indok paradigmája. Ami a természettel kapcsolatban történik az mindenütt megtörténik. A világ nem más, mint egy egymásba kapcsolódó és kölcsönösen adaptáló rendszer. Ha bárhol valami baj történik, az másutt is fel fogja ütni a fejét. Úgy néz ki, hogy a környezeti problémákra nincs semmiféle megoldás ami nem foglalná magába a nemzeti határok áthágását, vagy pedig a világ népeinek az összekapcsolását. Ez tökéletesen megfelel a baloldal régóta dédelgetett álmának, hogy eltöröljék a nemzeteket és a nemzeti kormányokat - azokat a hűség- és hatalmi-központokat, amik szerintük az emberi konfliktusok szívét alkotja - és hogy lecseréljék őket valamiféle nemzetek feletti, multinacionális, vagy akár egy világkormánnyal.

[...] A környezetvédelmi problémák szinte vonzzák magukhoz az állami megoldásokat (statist). A problémák oly hatalmasok, oly szerteágazóak, oly helyileg meghatározhatatlanok, hogy csakis úgy őket lehet megoldani, hogy felülről a felvilágosodott intellektuálisok igazgatják majd a tudatlanságban élő nyerészkedőket. Ez a baloldal ünnepelt hajtóereje: abban reménykednek, hogy a haladók majd képesek lesznek átvenni az államot, és azon keresztül majd diktálni fognak az emberiség többi részénék, feltehetőleg mindenki előnyére. [...]

A balos mozgalmak azért népszerűek, mivel három szükséges dolgot igérnek az embereknek. Igérnek egy igazságos célt (justifying cause), aminek az érdekében az áldozatot meg fogják menteni. A XIX. században megmentették a proletáriátust, míg az 1960-as években pedig a fiatalságot. Megmentettük a nőket, és az állatokat. Most épp magát a földet mentjük meg, és ez egy olyan nemes cél, hogy ennek érdekében mindenféle lépés meg van engedve.

Ezek a mozgalmak ezenkívül ellátják az embereket egy ellenséggel, és ne felejtsük el, hogy az ellenségek nagyon hasznosak abból a célból, hogy az ember megtalálja a helyét a világban. Miközben a barátokat nehéz másokkal megosztani, az ellenségeket könnyű, mivel a gyűlölet sokkal kevesebb energiát követel meg mint a szeretet - mindössze egy közös célpontra van szükség.

Ezek a mozgalmak egy erőteljes hovatartozási érzettel töltik el az embert, aminek a keretein belul az ember csinál valamit, ráadásul mindezt nem egyedül. Egy pozitív érzelmet kap az ember a magány és az elidegenedés ellen. [...] [A]mikor a radikális baloldal hitelét veszti, ritkán látunk bűnbánatot. Helyette inkább elkezdenek oldalazni, és egy más hasonló érzelmi szerkezettel rendelkező mozgalomhoz csapódnak. A 70-es és 80-as évek során amikor a kommunizmus valóságát már nem lehetett letagadni, az emberek elkezdtek a vörösből a zöld felé vándorolni. Sajnos itt az a probléma, hogy amikor egy olyan fontos témát mint a környezetvédelmet a baloldali mozgalmak lenyúlnak, onnantól fogva szinte lehetetlen egy tisztességes politikai megközelítést elérni. [...] A baloldali környezetvédelmi mozgalmak ritkán gondolkodnak el az emberi motiváció kérdésén. Számukra nyilvánvaló hogy valamit tenni kell, és innen már nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy ezt az állam hatalmával kell megtenni, és törvényt kell hozni e nemes cél elérésének az érdekében.

 
 
 
 
 
 

További infó