Nyitólap

Klíma | Európa | Közel-Kelet | Egyéb | Társadalom | ENSZ | Amerika | Linkek

Összegzés: Az arab kultúra a régi bedouin szokásokon alapul, és amíg nem következik be változás, addig az arabok borzalmas körülmények között fognak élni.

Miért szenvednek az arabok?

Szerző: Richard Landes, Second Draft, Augeiász Istállója

2008 Január 22


Philip Salzman, a McGill egyetemnek az arab törzsi kultúrájára szakosodott antropológusa egy nagyon jó cikket irt az arab szenvedésről, és ez nagyon jó háttérnek szolgál az én Paleszín szenvedésekkel kapcsolatos irásaimnak. A probléma ezen dimenziójának a megértése nélkül minden kisérlet, ami "az izraeli/palesztín probléma megoldására" törekszik, függetlenül hogy mennyire jószándékúak, nemcsak hogy bukásra vannak itélve, hanem még rontanak is a helyzeten, mivel pontosan azokat az erőket erősítik meg, amelyek elsősorban hozzájárulnak az arab szenvedéshez: a saját politikai és vallásos elitjeiket.

Ez a cikk egy kivonat Salzman hamarosan megjelenő könyvéből, Kultúra és Konfliktus a Közel Keleten [Humanity Books].

MIÉRT SZENVEDNEK AZ ARABOK
Philip Carl Salzman
National Post, 2008, Január 11

A mai modern mércék szerint, a jelenlegi közelkeleti arab államok bukott társadalmaknak minősülnek. Szinte minden szociogazdasági és politikai kérdésben, nagyon rosszul állnak a világ más részeihez képest.

Az ENSZ Fejlesztési Programjának, valamint az Arab Alap a Gazdasági és Társadalmi Fejlődésért égisze alatt, 2002-ben egy 20 tagból álló arab tudós csoport elemezte az arab human fejlődést, amit széleskörben terjesztettek. Meglepő dolgokat fedtek fel. Különösképpen megjegyzendő, hogy az Arab Human Development Report 2002 (Arab Humán Fejlődési Jelentés, 2002) arra a következtetésre jutott, hogy a 19 megvizsgált ország a "szabadság hiányától" szenved.

Az 1990-es évek végén A világ hét regiója közül, az arab országok rendelkeztek a legkevesebb szabadsággal. Az összes régió közül az arab régió kapta a legalacsonyabb [pontszámot] az elszámolási kötelezettséggel kapcsolatban, és ezt a politikai folyamatok, mint pl. polgári szabadságon, politikai jogokon, valamint a független sajtón keresztül mérték le.

Az arab világ nemcsak hogy a legalacsonyabb létrafokot foglalta el a szabadsági indexen, hanem ráadásul az arab országok, és második legrosszabb régiója, Afrika, között igen jelentős volt a különbség. A szerzők azt is megállapították, hogy az arab világ rosszul állt a nemek közötti egyenlőség kérdésében, valamint az oktatás, Internet felhasználás, emberi jólét, valamint technológiai fejlődés kérdéseiben is. Az arab világ [totális] átlag [tudományos] teljesítménye, számarányosan, a fejlett világnak mindössze a 2%-a volt. "1981-ben Dél Korea az arab világ teljesítményének a 10%-át produkálta. 1995-ben már ugyanannyi mennyiségűt."

Ha azt nézzük, hogy mennyi tudományos cikkre hivatkoznak millió lakosként, akkor Svájc pontszáma 79,90, az Egyesült Államoké 42,99, és Izraelé pedig 38,63. Az arab nemzetek közül Kuvait vezet, a maga 0,53-ával, majd Szaúd Arábia, 0,07, Egyiptom 0,02, és Algéria 0,01 pontszámmal rendelkezik.

Nizar Qabbani költő, akit Foudad Ajami a híres "Az Arabok Álompalotája" könyvében idéz, oda jutott, hogy az arab társadalmak olyan mértékben diszfunkcionálisak, hogy elment a kedve az írástól:

'Azért nem írok, mivel nem tudok mondani semmit sem, ami felérne az arab nemzet nyomorával. Nem vagyok képes ennek a hatalmas börtönnek kinyitni a számtalan celláját. A költő egy élő ember. Nem lehet arra kényszeríteni, hogy beszéljen, ha már elveszítette a szavak iránti étvágyát. Nem lehet elvárni tőle, hogy szórakoztasson vagy elbűvöljön, amikor semmi sincs az arab világban, ami szórakoztató vagy pedig elbűvölő lenne. Amikor másodikosak voltunk, a történelemtanárunk azt mondogatta, hogy az Ottomán [Török] Birodalom volt [Európa] 'beteg embere'. Miként nevezné a történelemtanár az arab világ mini-birodalmait, amiket felemészt a betegség? Minek lehetne nevezni ezeket a mini-birodalmakat a leszakadt ajtókkal, törött ablakokkal és összezuhant tetőkkel? Mit mondhat vagy írhat az író ebben a nagy arab kórházban?' Hogy lehetséges leírni a közel keleti arab társadalmak borzasztó helyzetét? Ez [valóban] a nyugati imperializmus, vagy Izrael létének a hibája, ahogy oly sokszor halljuk? - Nizar Qabbani

Azt el kell ismerni, hogy a Közel Keletet megzavarta a rövid ideig tartó európai imperializmus és gyarmatosítás, valamint hogy az arab vezetők magukévá tették a nyugati szocialista valamint fasiszta elveket, amiknek a segítségével a saját diktatórikus politikai rendszereiket fejlesztgették. De ezek az új eszmék csak újabb rétegeket alkottak - nem pedig lecserélték - a hagyományosan a törzseken alapuló arab társadalmakban, amelyeknek az erőszakkal kapcsolatos örökségük érintetlenül megmaradt a Bedouin napokból.

Erre a Bedouin örökségre kell koncentrálni, ha meg akarjuk érteni az arab közelkelet problémáit és körülményeit. Ebből pedig azt kell leszűrni, hogy a kultúra, az arab világban és máshol is igenis, számit.

Az Arab Közel Kelet nagyjából még mindig egy pre-modern társadalom, amit a klánok kapcsolatai, valamint az erőszakos kényszer kormányoz. Az emberek mind vidéken, mind a városokban rendszerint csak a rokonaikban bíznak meg, és ez a bizalom is attól függ, hogy milyen távoli ez a rokonság. Az emberek az érdekeiket a saját csoportjainak az érdekei, valamint más csoportok érdekeivel ellentétben határozzák meg. A mindent átitató becsület kultusz megköveteli, hogy az emberek vita esetén a saját csoportjukat támogassák, és ha kell, erőszakkal.

Az Arab Közel Keletből hiányzanak azok a kultúrális elemek, amelyek szükségesek egy nem kirekesztő és egységes állam létezéséhez. Azok a kultúrális jelenségek, amelyek jelen vannak a nyugaton és más sikeres modern társadalmakban - beleértve a törvény hatalmát és alkotmányosságot, amiknek az a dolguk, hogy szabályozzák az egymással nem kapcsolatban lévő csoportok versengését - hiányoznak az arab társadalmakból. A törzsiségen alapuló társadalmakban minden az "én csoportom a másik csoport ellenében" körül forog. Ez a "kiegyensúlyozott ellentét" rendszer az a struktúrális alternatíva, ami szöges ellentétben áll a nyugati alkotmányossággal.

Iszlám, ami esetleg a mindent átfogó univerzalisztikus szabályok alkotmányaként szolgálhatott volna ami egymáshoz köti a társadalom összes tagját, politikai eszmeként (political organizing principle) is megbukott, mivel a régió meghatározó szociológiáját tükrözi, amit az arabok bedouin ősei hoztak létre a kiegyensúlyozott ellentét alapján. Ezért inkább fűti, mintsemhogy hűti a közel kelet véres viadalait, dúljon az akár a szunniták és a shíiták között, vagy a muszlimok és a hitetlenek között.

Mindezek következményeként az arab politikai reformok még mindig megfoghatatlanok, és azok is maradnak, amíg ez a kiegyensúlyozott ellentét uralja a régió politikai kultúráját. Bármily formális egységet is kényszerítettek erőszakkal a nemzeti lakosságokra - elég ha csak a szaúdi, szíriai, iraki, egyiptomi, líbiai, tunéz, marokkói, stb. kormányokra gondolunk - ezek az alattvalók szemében illegálisak maradtak, és emiatt állandóan fennáll az erőszakos ellenállás, valamint a radikális csere eshetősége.

Az ilyenfajta rezsimeknek az az elsődleges céljuk, hogy hatalomban maradjanak, valamint hogy maximalizálják a zsákmányaikat, nem pedig az, hogy javítsanak a társadalom tagjainak az életkörülményein. Ez a diszfunkció magyarázatot ad arra, hogy miért szenvednek az arabok olyan régóta, és hogy miért nem rendelkeznek azokkal a szabadságjogokkal, amiket mi a nyugat berkeiben adottnak tekintünk.

És az egészben az az irónia, hogy egy ilyen bukott kultúra képes legyen a saját erejével tönkretenni egy sikeres kultúrát, mint pl. Európáét.

 
 
 
 
 
 

További infó