Hová tüntek a gyerekek?

Szerző: Pavel Kohout

2005 Január 27

A harmadik században volt egy Mani névre hallgató próféta aki a Jó és a Gonosz közötti konfliktusról prédikált. Mani véleménye szerint a materiális világ az ördög találmánya. A véleménye szerint mind a házasság mind az anyaság halálos bűn mivel minden egyes gyerek az ördög munkásságát jelképezi. Mani véleménye szerint az emberiség úgy kerülhet Isten birodalmába ha szép lassan kihal.

A történelem folyamán a manizmust gyökerestül kiirtották mivel eretnek és istentelen doktrínának tartották. De elég egy pillantás a demográfiai statisztikákra, és rögtön úgy néz ki hogy a fejlett országok lakossága tömegesen manizmusra konvertált és eltökélt szándékuk hogy kihaljanak. A legtöbb nyugati országban kevesebb gyermek születik mint amennyi ember hal meg.

Az úgy nevezett "Új Európában"^** a helyzet még nyomasztóbb. ENSZ előrejelzések szerint, köszönhetően a demográfiai trendeknek, Lettország 2050-re el fogja veszíteni a lakosságágak a 44%-át. Az észtek 52, a bolgárok 36, az ukránok 35, és az oroszok pedig 30%-os népességcsökkenést fognak elszenvedni. Ezekhez a számokhoz visznyítva az olaszok 22, a csehek 17, a lengyelek 15, és a szlovákok 8%-os lakosságcsökkenése aprópénz. Francia és Németország viszonylag kis lakosságcsökkenésen fog keresztülmenni, és az Egyesült Királyság [Nagy Britannia és Észak Írország.. -- A fordító] pedig -- köszönhetően a bevándorlásnak -- növekedni fog, még ha enyhén is.

Miért zuhannak a születési arányok?

Mind a demográfusok mind a közgazdászok már régóta törik a fejüket hogy mi lehet az oka ennek a dramatikus születési arány csökkenésnek. A válasz megkapásához több tényezőt kell figyelembe venni, és hogy még bonyolultabb legyen a probléma, ezeket a tényezőket nem legyet egyszerűen összeadni és utána megkapni az eredményt. Ennek ellenére viszonylag bátran ki lehet jelenteni hogy a felosztó-kirovó ("pay-as-you-go"^**) nyugdíj rendszer nagyon negatív hatással van a születési arányra. A Cseh Munkaügyi és Szociális Minisztérium 2004 augusztusi "A családokról szóló nemzeti elemzés" a következőket állítja:

Ha a nemzedékek közötti szolidaritás szemszögéből vizsgáljuk a helyzetet, akkor ki lehet jelenteni hogy manapság egész más okokból akarnak az emberek gyermekeket mint régebben. Köszönhetően a szociális védőhálónak valamint a nyugdíj rendszernek, a gyerekekre már nincs szükség hogy majd idős korunkra eltartsanak bennünket. Ehelyett a gyerek és a szülő közötti kapcsolat átlépett az érzelmi szférába. Ez azt jelenti hogy a szülők már nem úgy tekintenek a gyerekeikre akik majd támogatni fogják a megöregedett szülőket. Továbbá mivel a gyerek és a szülő kapcsolata már érzelmi alapokon nyugszik, ezért a gyerek le is cserélhető valami másra ami hasonló érzelmi kielégülést nyújt.

Mindenféle köntörfalazás nélkül, sőt egy kicsit cinikusan, kijelenthetjük hogy az elmúlt korokban a gyerekekre azért volt szükség hogy a szülőket támogassák idős korukban. A cseh vejminek (hely ahol a gazda öreg szülei élnek) eredete az "előfeltételre" vezethető vissza: a szülő előírta feltételeket hogy milyen körülmények között kaphatja meg a gyerek a tanyát. Ez azt jelentette hogy a szülő és a gyerek között egy közvetlen függöség volt. Továbbá azt is jelentette hogy az embereknek közvetlen gazdasági érdekük volt hogy megfelelő számú és jól táplált utódjuk legyen -- míg a mai névtelen és teljesen ember-idegen rendszerben minden aktív kenyérkereső befizet a kasszába amiből fizetik a nyugdíjasokat.

Ez a rendszer lehetővé teszi hogy rengeteg "ingyenélő (free riders)" többet vegyen ki a rendszerből mint amennyit korábban befizettek. Azok az emberek pedig akik lényegesen többet kerestek mint az átlag, pedig "büntetve" vannak mivel kevesebbet kapnak vissza mint amennyit befizettek. Ezt hívják a "szolidaritási elméletnek". Ha a születési arány szemszögéből nézzük a helyzetet, akkor ez a rendszer hátrányos mind a magas és mind az alacsony bevételű embereknek. A gazdagok így érzik hogy nem lesz szükségük a gyerekekre mikor megöregszenek, és a szegények pedig azon a véleményen vannak hogy egyszerűen nem engedhetik meg őket.

Manapság a gyerekek már nem jelentenek befektetést: helyette házikedvencek lettek - luxuscikkek. De sajnos a házikedvenc piac nagyon erős. Miközben a 80-as, de főleg a 90-es években a születési arány csökkent, a városi kutyatulajdonosok száma nagyon megugrott. Míg régebben a legtöbb kutyatulajdonos nyugdíjas volt, manapság sok fiatal pár tudatosan úgy dönt hogy a baba helyett kutyát akarnak. Ezek a képzett fiatalok arra a következtetésre jutottak (akár igazuk van akár nincs) hogy nincs elég idejük vagy pénzük a gyerekre. Helyette az állatokba fektetik be az érzelmi tartalékaikat.

Az adók perdöntő szerepe

Köszönhetően az állami nyudíj rendszernek, manapság már nincs szükség a gyerekekre mint természetes gazdasági befektetésre. Ugyanakkor a jóléti társadalom rettenetesen költséges amit az adókból kell finanszírozni. A magas kereseti adó és nyugdíjjárulék csökkenti a termékeny korban (fertile age) lévő emberek életszínvonalát. Tehát ez lenyomja a születési arányt.

A Wall Street Journal egyik olvasója írta a következő levelet:

Egy pittsburghi acélmunkás fia vagyok, a második világháború végén születtem, és három lánytestvérem van. Az anyám sose dolgozott. Köszönhetően a nagy depresszio^** emlékeinek, a szüleim nem akartak kölcsönt felvenni. Ennek ellenére saját házuk volt, és az apám minden három vagy négy évben új autót tudott venni. A szüleim fizették az egyetemi tanulmányaimat, és ők vették az első autómat amikor 20 éves lettem. A szüleim minden tekintetben a középosztályhoz tartoztak, és én mindig is nagyon büszke voltak a szüleim eredményeire. (...) Manapság mindkét szülőmnek dolgoznia kell hogy fenn tudják tartani a középosztálybeli színvonalukat köszönhetően az az elmúlt évszázad adóemeléseinek. (...) Ennek az a következménye hogy gyerekek egész generációja nő fel kulccsal a nyakában, városi galerik megszülettek, és az aggresszív ki-ha-én-nem (brats) gyerekek csak úgy omlanak a napközikből.

Természetesen jelentősen megnőtt az adóteher az Egyesült Államokban az elmúlt 50 évben. A születési arány ennek megfelelően csökkent, de nem annyira drasztikusan mint Európában. Az amerikai születési arány nagyjából képes fenntartani a lakosság számát - megközelítőleg kettő gyerek jut minden egyes nőre. Tehát, különösen ha európához hasonlítjuk, az Egyesült Államok még mindig stabil szuperhatalomnak tekinthető.

ENSZ számítások szerint még akkor is csökkenni fog az eredeti 12 EU tagország lakossága hét és fél millióval az elkövetkezendő 45 évben ha figyelembe vesszük a bevándorlást. Niall Ferguson angol történész szerint Európa utoljára a 14. században, a "Fekete Halál" búbópestis járvány ideje alatt tapasztalt ekkora lakosságcsökkenést. Továbbá azt jósolta hogy a 2000 és 2050 között az amerikai lakosság 44%-kal fog növekedni. Úgy néz ki hogy az EU kénytelen lesz egyszer és mindenkorra feladni az álmát hogy képes legyen Amerikát ellensúlyozni.

Európa demográfiai képe tagadhatatlanul aggasztó. Olaszországban átlagban a nők 1,2 gyerekkel rendelkeznek. Miért? A Daily Telegraph egyik ujságírója ezt írja a fiatal olaszok életéről:

Gyakorlatilag lehetetlen annyit keresni hogy normálisan éljen az ember. Elég Rómára pillantani. Ahhoz hogy az ember egy minimális szintet elérjen (egy kis lakás bérlése, és időnként egy étteremben való vacsora), havonta 3000 eurot kell keresni, amiből az ember 1800-at kap kézhez az adó után. Habár az angolszász világban elvárják hogy a felnőtt ember függetlenül éljen a fizetéséből, Olaszországban rendszerint más a helyzet. A 25 és 29 év közötti nem házas olaszok 70%-a él a szüleivel. Ez azt jelenti hogy nem kell fizetni a lakásért, és a kevés fizetés egy rendes zsebpénznek felel meg.

Ha egy fiatal európainak választania kell aközött hogy saját családot alapítson vagy hogy kényelmesen éljen gyerekek nélkül, valószínűleg az utóbbit fogja választani hacsaknem egy olyan szociális réteghez tartozik ahol a gyerekeket még mindig sokra tartják. A magas adók és a rosszul működő munka és lakáspiac szinte fajirtáshoz hasonlíthatók. Sajnos nemcsak Olaszországban hanem Bulgáriában és Csehországan is hasonló a helyzet. Ezt nem lehet semmiféle kormányprogrammal kiküszöbölni. Sőt, bizonyos körülmények között pont a rossz hatást válthatják ki.

Spanyolországban és Olaszországban, de kisebb mértékben Kelet és Közép Európában, a családalapítás lépésekben történik ami a szokásokon alapul. A fiatal férfi első lépésként elvégzi az egyetemet vagy egy szakiskolát, utána biztosítja a megélhetését, később megházasodik, és csak ezekután jönnek a gyermekek. Ezek a lépések nemcsak szociális konvenciókon alapulnak, hanem gazdaságilag is logikusak: nem jó ötlet gyerekeket csinálni mielőtt a megélhetés biztosítva van. A nyugati kultúrákban a szex tabuja mély gazdasági okokkal rendelkezik.

A baj ott történik ha a lánc egyik szeme elszakad. A mai Európában ez a láncszem a megélhetés biztosítása. A képzett fiataloknak sokkal magasabb munkanélküliséggel kell szembenézniük mint az átlag. Franciaországban, Spanyolországban, Finnországban, Görögországban, vagy Olaszországban, a fiatalok 20-30%-a munkanélküli. Miféle születési arányt lehet elvárni egy olyan világban ahol a fiatalok ötöde, sőt, helyenként a harmada, nem képes biztosítani a megélhetését az eltorzított munkaerőpiacnak köszönhetően?

De ezenkívül vannak más problémák is. A kereseti adó (payroll-tax) és a nyugdíjhozzárárulások egyre növekednek, miközben adókedvezmények vannak a vállalati munkaeszközökbe (capital equipment) való befektetésekre. A kormány támogatja a már meglévő családokat, de ezt a támogatást azok a fiatalok fizetik akik még nem alapítottak családot. Az ún. "családtámogatás" tehát nehézzé teszi a családalapítást és ezáltal csökkenti a születések számát. Ha egy fiatal még nem házas ember, miután kifizette az adókat, mindössze "zsebpénzzel" rendelkezik, nem lesz képes eleget félretenni hogy családot alapítson. A legtöbb európai ország politikusai nem ezen a földön élnek ha nem látják ezt a triviális gazdasági kapcsolatot.

A felosztó-kirovó rendszer és az elkerülhetetlen összeomlása

Vannak akik azt hiszik hogy az alacsony születési arány nem probléma, és a földgolyó amúgyis túl van népesedve. Azt nem lehet "tudományos" módszerekkel megállapítani hogy mekkora a "megfelelő" népesség egy országban vagy egy kontinensen. De azt meg lehet határozni hogy a társadalomnak melyik életkor szerkezet hasznos és melyik fog tragédiával végződni. Pár évtizeden belül Európa jelentős részén nagyon rossz lesz az életkor szerkezet, ami azt jelenti hogy hihetetlenül magas lesz a nyugdíjas korú emberek aránya.

Hogy pontosak legyünk, még nem tudjuk hogy a mai fiatalok és gyerekek hány éves korukban fognak nyugdíjba menni -- ha egyáltalán fognak. A felosztó-kirovó rendszer előbb utóbb hosszú és mély válságon fog keresztülmenni, aminek az eredményei már ma körvonalazódnak. Több lehetőség lesz, és a legvalószínűbb az az lesz hogy a nyugdíjkorhatárt fokozatosan emelni kell. A [Cseh. -- A fordító] Munkaügyi és Szociális Minisztérium legutóbbi jelentése amit 2004-ben adtak ki a témával kapcsolatban, "Biztosítás-Matematikai Jelentés a Nyugdíjakról (Insurance-Mathematical Report on Social Insurance)", azt javasolja hogy a fokozatos nyugdíjkorhatár emelése nagyjából ki fogja tudni küszöbölni a lakosság öregedésének a hatását. Az is nyilvánvaló a nyugdíjkorhatár befagyasztása erősen megnövelné az öregkori függöség arányát.

Röviden kifejezve ez azt jelenti hogy a nyugdíjkorhatárt folyamatosan emelni kell: először 65 évre, majd (valamikor a 2030-as évek elején) 67-re, majd idővel még magasabbra. Ha ez a növekedés nem következik be, akkor a rendszer viszonylag gyorsan válságba fog jutni. Más szavakkal kifejezve a felosztó-kirovó rendszer pár évtizedig még működni fog, de utána egyre jelentéktelenebb lesz köszönhetően a nyugdíjkorhatár emelésének. A felosztó-kirovó rendszer egy hatalmas politikai és gazdasági kisérletezés volt; és a mai gyerekek fogják látni hogy mekkora bukás az egész.

De lehet hogy vissza fogunk térni az 1880-as évek bismarcki németországába ahol a nyugdíjkorhatár 70 év volt -- miközben a várható élettartam kevesebb volt mint 50. Ha mondjuk 2050-ben a nyugdíjkorhatár 90 év lesz miközben az átlag élettartam pedig 80, akkor a felosztó-kirovó rendszer fenntartható lesz hosszútávon. De a mai gyerekek nem is álmodhatnak arról hogy 60 éves korukban fognak nyugdíjba menni.

Ha viszont a nyugdíjkorhatár nem változik, akkor az adó idővel 70-75%-a lesz a kereseteknek. Ebben az esetben a munkaerő fiatalabb és képzettebb rétegei olyan országokba fognak kivándorolni ahol alacsonyabb az adóteher mint pl. Nagy Britannia, Írország, vagy az Egyesült Államok. Ezekben az országokban az életkor szerkezet sokkal kedvezőbb. Az elkövetkezendő 50 évben az Egyesült Államokba rendkívül sok olyan európai fog emigrálni akiket a magas európai adók elűztek a hazájukból -- és lehet hogy nem csak a magas adók fogják őket elűzni.

Az európai demokrácia vége?

Mani próféta már halott, de egy másik próféta tanai nagyon is élnek. 2002-ben az újszülőttek leggyakrabban a Mohamed nevet kapták, Oszama pedig a 12. helyen végzett.

Az 1960-as években mindössze 350 ezer észak afrikai muszlim élt Franciaországban, miközben megközelítőleg 1,25 millió francia élt Észak Afrikában. Azóta a "gyarmatosítás" kifejezés jelentése teljesen megfordult. Ma már szinte egy francia sem él Észak Afrikában, de ezzel szemben az afrikai és közel keleti származású Franciaországban élő muszlimok számát 4 és 10 millió közöttre becsülik. A legális és illegális bevándorlók pontos száma nem ismert, mégpedig azon egyszerű oknál fogva hogy a francia statisztikusok nem gyüjthetnek adatokat a lakosság etnikai és vallási hovatartozásáról.

Ennek ellenére a feltételezések szerint minden harmadik francia születés muszlim családban történik. Ez megmagyarázza, többek között, hogy a születési arány (1,7 gyerek nőkként) miért sokkal magasabb Franciaországban mint Spanyol vagy Olaszországban. Ha ezt a befolyást kiküszöböljük, akkor a francia születési arány valahol 1,2 körül mozoghat ami hasonló a dél és kelet európai országokéhoz.

Shlomo Groman orosz-izraeli újságíró a következőket írja:

Menj be akármelyik bécsi bababoltba (child-care store). A vásárlók zöme arab, iráni, pakisztáni, török, japán, koreai, vagy fekete afrikai lesz. A bécsi nőknek nincs gyerekük -- mivel inkább az alakjukkal és a karrierjükkel törődnek. A nyugat európai nyugdíjrendszer elérte hogy egy gyerek felnevelése hátrányba szorult a szociális létra megmászásához valamint a bevételek maximalizálásához képest.

Az adók és a nyugdíjrendszer mellett a kultúra is nagyon fontos szerepet játszik. A volt Szovjetúnió tagköztársaságai érdekes "demográfiai laboratóriumként" szolgálnak. Már említettük Ukrajnát, a balti köztársaságokat, valamint Oroszországot. A helyzet ugyanakkor a muszlim köztársaságokban -- Azerbajdzsán, Tadzsikisztán, Üzbegisztán, és Türkmenisztán, -- a szöges ellentéte a már említetteknek. Szinte mindegyikben robbanásszerűen nő a lakosság. Az életszínvonal ezekben az országokban a grúz és örmény szinten vannak, magyarul szegények. De mind Grúzia mind Örményország ugyanolyan demográfiai összeomláson megy keresztül mint a balti államok. A különbség abból adódik hogy az utóbbi két ország jellegzetes keresztény jelleggel rendelkezik. Habár a nők helyzete valamivel eltér a gazdag európai országokban szokásosnál, de ha a muszlim országokat is belevesszük a képbe, akkor ezek a különbségek nem számottevőek. Ha a születési arányt nézzük, akkor a különbségek elhanyagolhatóak. 2050-re Örményország el fogja veszíteni a lakosságának a negyedét, miközben a szomszédos Azerbajdzsáné pedig egyharmadával fog nőni.

A nemzetközi demográfiai kilátások hatalmas változásokon fognak keresztülmenni: 2050-re Jemennek több lakosa lesz mint Németországnak. [Németországnak most 82, míg Jemennek 20 millió a lakossága. -- A fordító] Ezek az emberek érthetően vágyakozni fognak a mostani európai életszínvonalra. Ez hatalmas bevándorlási nyomást fog Európára helyezni. Mivel az európai családegyesítési törvények nagyon liberálisak, ezért a közel keleti és észak afrikai exodus gigantikus méreteket fog elérni.

Az észak afrikai és közel keleti bevándorlók nem lesznek részesei a tőbbségi európai kultúrának, hanem pont az ellenkezője fog megtörténni. A bevándorlók fogják a létező európai kultúrát beintegrálni a saját civilizációjukba. Idővel az ő kultúrájuk fog dominálni. Az embernek nem kell Jean-Marie Le Pent támogatnia ahhoz hogy aggódjon. Nem a különbözŐ fajokkal és a keveredésükkel van a baj. A baj ott kezdődik hogy ezeknek a bevándorlóknak egész más a társadalmuk, az értékeik, és a demokráciáról kialakított képük. Az európai tolerancia az Iszlámmal versenyez, ami sok európai hite ellenére nem mindig a béke vallása. A radikális muszlim igehirdetők nyíltan elitélik a demokráciát. Azt állítják hogy ez nem egy szociális rendszer, hanem egy pogány kultúra ahol az emberek szava fontosabb mint az Istené. Európa sok mecsetjében Juszuf al-Karadavi Sejk (Sheikh Yusuf al-Qaradawi) és a hasonszőrű konzervatív hittársai ezt és hasonló elveket hirdetnek.

Baj az ha a demográfiai trendeknek köszönhetően az európaiak többsége sötét bőrrel fog rendelkezni és mecsetbe fog járni? Nem, de ha ugyanakkor veszélyt fognak jelenteni az európai demokráciára és toleranciára, akkor az tragédia lesz.

A szerző a prágai Gazdasági és Politikai Központ (Center for Economics, and Politics (CEP, Prague) munkatársa.