Amit szabad a muszlimnak, nem szabad a fehérnek

Szerző: Fjordman blog

2005 November 19

Miféle franciák ezek?

Finkielkraut: Franciaország minden elkövet hogy ezeket a lázadásokat csak a szociális szempontból közelítsék meg, és megpróbálja bemesélni magának hogy ez a lázadás nem más mint amikor a külvárosi fiatalok lázadnak helyzetűk ellen, az előitéletek ellen, és a munkanélküliség ellen. A probléma ott kezdődik hogy ezeknek fiataloknak a nagyrésze muszlim identitású fekete vagy arab. Legyünk őszinték, Franciaországban más sanyarú helyzetű bevándorlók is vannak - kínaiak, vietnámiak, portugálok - de ezek az emberek nem vettek részt a lázadásokban. Tehát világos hogy ennek a lázadásnak etnikai-vallásos jellege van. Ezeket az embereket úgy kezelik mintha lázadók vagy forradalmárok lennének. Ez a legrosszabb ami a hazámmal történhet. Miért? Azért, mert csak úgy lehet ezt a problémát megoldani ha éreztetjük velük hogy miféle szégyenteljes dolgot követtek el. A szégyen az etika kiindulópontja. De ahelyett hogy ezt csinálnánk, legitimalizáljuk az akcióikat. Ezek "érdekes" emberek. Ők a "földgolyó nyomorultjai". "Képzeljük el ha fehérek lennének, és a német Rostockban élnének. Rögtön mindenki azt mondaná hogy "nem tűrjük el a fasizmust." Ha egy arab gyújt fel egy iskolát, az lázadás. Ha egy fehér, az fasizmus. Színvak vagyok. A gonosz az gonosz, és nem számít hogy milyen a bőrszíne. És ez gonosz, és egy zsidónak mint én, ez teljesen tűrhetetlen.

"Továbbá egy jó kis ellentmondás van itt. Ha ezek az elővárosok totálisan el lennének hanyagolva, akkor nem lettek volna konditermek, iskolák vagy buszok amiket fel lehetne gyújtani. Ha vannak sportpályák, iskolák és buszok, akkor az azt jelenti hogy valaki megtette az erőfeszítést. Lehet hogy ez nem volt elég, de legalább valami volt." Az az érzésem hogy ez a fennhéjazó "háború a rasszizmus ellen" egyre inkább egy visszataszítóan hamis ideológiává válik. És ez az anti-rassizmus ugyanaz lesz a XIX. századnak mint ami a kommumizmus volt a XX.-nak. Az erőszak forrása. Manapság a zsidókat az anti-rasszizmus nevében támadják meg: az elválasztó kerítés, a "Cionizmus az rassizmus" jegyében. De sajnos ez egy nagyobb probléma része. Egy poszt-nemzeti társadalomban élünk, ahol az állam az csak a javak szolgáltatója, egy hatalmas biztosító társaság. Ez egy felfoghatatlanul komoly probléma.

Elbarikádozva Párizsban

A francia zsidók egyre nagyobb számban hagyják el az országot. Menekülnek az anti-szemitizmus hullámai elől. Mennek Izraelbe, az Egyesült Államokba, és egyre többem Montreálba -- ahol az angol nyelvű zsidó közösség az elmúlt pár évtized legnagyobb demográfiai változására készül. Mr. Barthel végig vezet az iskolán amit három évvel ezelőtt építettek, és amire azt mondja hogy "az új valóság követelményeit követi". "Minden egyes ablak bomba és golyóbiztos. Minden közös helyiségben biztonsági kamerák vannak." "Továbbá észre fogod venni hogy semmiféle tábla sincs kinn ami arra utalna hogy ez egy zsidó iskola." Azt mondta hogy a francia zsidóság egyre jobban úgy érzi hogy a saját kezükbe kell venniük a biztonságukat. "Ez két dolgot jelenthet: vagy bebunkerozzuk magunkat golyóálló üvegek mögé, vagy elmegyünk." Köztudott hogy Quebecben van a legtöbb francia ajkú Franciaország határain kívül, és egyre többen tudják hogy Montreál városában van az egyikk legrégebbi zsidó közösség Észak Amerikában. 2001 óta a zsidó bevándorlás 700%-kal megugrott. Utoljára csak az elmúlt évszázad közepe táján volt ilyenre példa hogy egy országból ennyien menjenek.

"De nehéz elképzelni a jövőnket, mégha csak a demográfiai trendekre is nézünk." Franciaországban kb. 5-6 százezer zsidó él, és egyre csökken a számuk. Viszont "kb. 6 millió a muszlimok száma, és növekszik". Mr. Malka szerint habár a legtöbb muszlim mérsékelt, "a zsidók számára ez nem egy kellemes szituáció, még ha csak a politikát nézzük is. A politikusoknak csak az számít hogy hol vannak a szavazatok." Mr. Barthel szerint néhe az a legjobb ha az ember szembenéz a tényekkel, és elfogadja hogy "szép volt a múlt, de itt az ideje hogy tovább lépjünk. Ha belegondolunk a történelmünkbe, akkor ismerős vizeken evezünk."