Végülis ezt kérte nem?

Szerző: EURSOC Two

2005 Szeptember 12

Egy Tony Blair által összevívott muszlimokból álló tanácsadói testület, aminek az lenne elvileg a célja hogy különféle ötletekkel jöjjenek elő a szélsőségességgel kapcsolatban, egy nagyon nívós ötlettel rukkolt ki. Véleményük szerint úgy kell Nagy Britanniában kűzdeni a vallási szélsőségesség ellen, hogy el kell törölni a Holokauszt Emléknapját.

Úgy látszik hogy a muszlimok visszataszítónak látják ezt az ünnepet, és ha Nagy Britannia szeretné elérni hogy ne szenvedjen el több terrorista támadást, akkor a Holokauszt Emléknapját le kellene cserélni a Fajirtás Emlékapjára ami emléket állítana palesztín, csecsen, és bosnyák muszlimok ellen elkövetett tömeggyilkosságok áldozatainak, valamint más hitek áldozatainak. (A ferde szöveg idézet a Sunday Times riportjából. Továbbá Melanie Phillips [magyarul is. -- A fordító] egy kicsit utánanézett hogy miféle tömeggyilkosságokról beszélünk, és kik hozták ezeket a vádakat fel.)

A testületet ami ezt a javaslatot hozta Blair állította fel, és a tagjai között találhatók különféle mecsetek tanácsadói, imámok, és az iszlamfóbiával foglalkozó szervezetek az egész országból. A csoport azt állítja hogy a Holokauszt megemlékezése úgy is értelmezhető hogy a nyugati áldozatok fontosabbak mint a "nem-nyugatiak", és a fiatal muzulmánok számára ezt túlságosan kirekesztőnek hangzik.

Sir Iqbal Sacranie, a Brit Muszlim Tanács (Muslin Council of Britain) általános főtitkára egyetért a tanácsadói testület véleményével, és hozzáadta hogy a "Mohamedánoknak fáj hogy ők ki vannak rekesztve, hogy az ő életűk nem annyira fontos mint azok akik a Holokauszt alatt lettek megölve."

Valakinek vagy nagyon elborult világszemlélettel kell rendelkeznie, vagy nagyon keményen kell kűzdenie ahhoz hogy a Holokauszt Emléknapot sértőnek találja. Ezt az ünnepet 2001-ben hozta létre a kormány, nem a legfontosabb ünnepek egyike, évente 500 ezer fontot költenek rá, és a királynő nevével van fémlejezve. Az iskolákban rendszerint emlékórákat tartanak, a miniszterek és a parlamenterek előadásokat hallgatnak meg, és időnként a BBC összehoz egy dokumentumfilmet - de bizonyosan nem olyan fontos mint Megemlékezés Napja, amikor az egész országtól elvárják hogy két percig lehajtott fővel csendben legyenek minden novemberben.

A Harry's Place weblogon azt kérdezik hogy miért Palesztínia, Csecsenföld, vagy Bosznia tartozik a listához, és miért nem a muszlimok által elkövetett vérengzések mint pl. Kurdisztán, Szudán^**, vagy Örményország. De Melanie Phillips megint egy lépéssel előbbre van, és azt állítja hogy "manapság csak az arabok akarnak fajirtást elkövetni, akik szeretnék kiirtani az izraeli zsidókat."

A kormány meg csak feszeng. Az utóbbi időben úgy hangzanak mintha nem lennének mások mint egy önjelölt "mérsékelt" muszlim szóvivő. De körülbelül annyira moderáltak mint az átlagos BNP (British Nationalist Party) képviselő. A belügyminisztérium (Home Office) egyik szóvivője megigérte hogy "el fognak gondolkozni" a Fajirtás Emléknapról, de ugyanakkor hozzáadta hogy a Holokauszt Emléknak az meg fog maradni, mivel ez a "legjelentősebb európai tragédiának" van szentelve.

Végülis munkáspárti képviselő Louise Ellman, a Holokauszt Emléknak kurátora, jelentette ki félre nem érthetően hogy "jó lenne ha a muszlimok nem próbálnák elbagatellizálni a Holokauszt iszonytatóságát."

De sajnos nincs sok remény, mivel Blair egy másik prominens muszlim tanácsadója azt állította hogy az iraki háború az nem más mint egy cionista összeesküvés. Ahmed Thomson, a Muszlim Ügyvédek Szervezetének tagja, egy 1994-es könyvében azt állította hogy a zsidók és a szabadkőművesek a markukban tartják az európai és amerikai kormányokat, és a hat millió zsidó halála az nem más mint egy "nagy hazúgság".

Elég nehéz elképzelni hogy Thomson, aki Rodéziában (mai Zimbabwe) született és csak később tért át a muzulmán hitre, különösebben képviselné a brit muszlimokat akár a nézeteivel akár a hátterével. [Nagy Britanniában a muszlimok többsége pakisztáni/bangladesi eredetű. -- A fordító]. De ennek ellenére rajta van Blair tanácsadói listáján. Egy kormányforrás úgy válaszolt ezekre a problémákra hogy "Csak úgy tudjuk kitalálni hogy milyen véleménnyel bírnak az emberek, ha minden véleményt meghallgatunk. Ez nem jelenti azt hogy egyet is értünk velük."

Miközben a Guardian [egy baloldali újság. -- A fordító] papírkiadása egyre kisebb lesz, az olvasói megnyugodhatnak hogy ez nem jelenti azt hogy a Vélemények rovat minősége is, hogy is mondjuk, gyengülne. A mai kiadásban Madeleine Bunting teljes erőből támadja azokat, akiket korábban úgy jellemzett hogy "liberális fundamentalisták" - vagyis azokat a nyugatiakat akik nem hajlandóak egy középútban megegyezni a tűzokádó iszlám fundamentalistákkal. (Érdekességként érdemes megjegyezni hogy a Bunting féle újságírók ritkán sarkallják arra az olvasótáborukat hogy próbáljanak kieegyezni a tűzokádó keresztény fundamentalistákkal - sőt, Bunting amiatt támadja a liberális fundamentalistákat hogy bizonyos kérdésekben hasonló véleményen vannak mint azok akiket úgy ír le hogy "gusztustalan jobboldaliak", vagyis az "amerikai neocon-ok". Erről ennyit.)

Bunting úgy gondolja hogy a "liberális vélemény" ami elitéli Yusuf al-Qaradawit, Ken Livingstone (a londoni polgarmester) barátját, amiatt hogy a véleménye szerint büntetni kellene a homokosokat, nem más mint imperializmus, sőt, rassizmus. "Ha megköveteljük hogy minden hozzászóló előbb aláírjon egy papírt hogy csak bizonyos nézeteket fog kifejezni, oda fogunk jutni hogy előbb utóbb csak magunkban fogunk beszélni. Ez meg nem más mint az őrültség jele."

"Hogy beszélünk azokkal csendben akiknek legszivesebben betörnénk az orrát?" Bunting szerint a liberális értékek nem mások mint "nosztalgia a régi bizonyosságok iránt".

Hmmm. Anglia párszor megpróbált békésen beszélni azokkal akikkel jobb lett volna nyitásként összeverekedni, és sajnos párszor jól meg lett tépázva. Hogy lehet olyanokkal csendben diskurálni akik nyíltan kijelentik hogy utálnak minket és erőszakos úton próbálják megváltoztatni a társadalmunkat? Elég Neville Chamberlaint^** megkérdezni.

És miért kéne eldobnunk a felvilágosodás nosztalgikus régi bizonyosságait hogy helyette különféle középkori teokraták véleményével szórakoztassuk magunkat?

Az egy dolog hogy ne tapossunk bele a békés és vallásos muszlimok lelkivilágába. De az teljesen más hogy megpróbáljunk közös nevezőre jutni azokkal akik tagadják a Holokausztot, azt állítják hogy a homoszexuálisokat meg kell kövezni, és megpróbálnak kifogásokat keresni arra hogy miért is jogosak a nyugat elleni terrortámadások. Harry's Place kimutatja hogy nem a liberális fundamentalisták, hanem pontosan Bunting tekinti a muszlimokat egy választási tömbnek.

Továbbá van arra bármi bizonyíték hogy egy a militáns iszlámmal való kompromisszum jót tenne-e a brit és európai társadalmaknak? Habár a liberális demokráciák nem tökéletesek, még mindig a legjobbak. Hogyan lenne lehetséges hogy egy adag iszlámizmus békésebbé tenné Nagy Britanniát, Dániát, vagy Hollandiát?

Bunting azt állítja hogy azért van valami amit az iszlámtól eltanulhatnánk, és hogy valaha a történelem folyamán az iszlám igenis hozzájárult a nyugat reneszánszához. Lehetséges. De az biztos hogy a liberalizmus elleni támadása azt bizonyítja hogy csodálja az iszlám tanításait.

Sajnos nem lehet nem észrevenni hogy Bunting cikke nem más mint egy újabb kinyilvánulása az anti-liberális baloldal és az iszlámizmus átfedésének. Habár kifinomultabb mint a George Galloway nevével fémjelzett "Állítsuk meg a Háborút" (Stop the War) koalíció, és kevésbé agresszív mint a marxista terroristából Oszama csodálóvá vált Carlos a Sakál, nem szabad elfelejteni hogy végülis mindannyian egy követ fújnak. Úgy csodálja az fundamentális Iszlámot mint ahogy a viktoriánus cselédek csodálták a nemes civilizálatlanokat. Ez a nyugat gyűlölete, különösképp az angolszász nyugat gyűlölete, valószínűleg egy beteges öngyűlölet eredménye. A kultúrális relativizmus idejétmúlt filozófiája, ami bármely erőszakos cselekedetre tud kifogást találni.