Nyitólap

Klíma | Európa | Közel-Kelet | Egyéb | Társadalom | ENSZ | Amerika | Linkek

Összegzés: A modern nyugati társadalmak egyre jobban megpróbálják kiküszöbölni az egyéni kockázatot. Sajnos úgy néz ki, hogy ezzel a társadalomnak a túlélési ösztönét is sikeresen kiküszöbölik.

Mi történik ha egy társadalomban kiiktatjuk a kockázatot?

Szerző: TigerHawk

2006 December 30


Eljött az évvége, egy olyan évnek, amiben sok tapasztalatot szedtem össze a saját ostoba kertvárosi vállalat-robot mércéim szerint. Az életem során rengeteg ténnyel és véleménnyel találkoztam, és ezek alapján az elmúlt pár évben sok véleményem vagy megerősödött, vagy meggyengült. Ezt bizonyos fokig nektek köszönhetem, mivel néhány rendkívül okos ember szokott kommentet hagyni a blogomon. Akár jobbos akár balos, ezek az emberek messze intelligensebbek és józanabbak mint akik más blogokon kommentelnek.

Ma reggel az jutott az eszembe, hogy egy új sorozatot indítok, "Dolgok amikben hiszek, de nem tudom bebizonyítani" cimmel. Ezt elsősorban a saját érdekemben űzöm, mivel ha írok valamiről, akkor az segít a véleményem letisztulásában, de természetesen abban is reménykedem, hogy sokan közületek csatlakoztok majd hozzám a megfigyeléseitekkel.

A mai téma a kockázattal van kapcsolatban:

1. Az egyik legnagyobb probléma amivel a viszonylag gazdag és jól működő demokratikus országok szembenéznek, az a kockázat kezelése, különösen ha az egyénekről van szó. Miféle kockázat vállalást engedhet meg az állam az egyéneknek? Mennyire kell az államnak biztosítani az embereket a rosszul sikerült kockázat vállalás következményeitől? Mi történik ha valaki kockáztat és nagyot nyer? Mennyi hasznot tarthat meg magának a nyertes? Mennyit fog az állam lenyúlni?

2. Természetesen ott van a probléma, hogyha az állam kártalanítja az egyéneket a rosszul sikerült kockázat vállalásuk után, akkor ez azt is jelenti, hogy ha nyernek, akkor a hasznot is el kell venni. Ha ez nem történik meg, akkor egy olyan "morális veszély" alakul ki, ahol az emberek megtarthatják a kockázat vállalás során szerzett hasznukat, de ha rosszul sül el a szerencséjük, akkor a negatív hatásokat mar nem kell érezniük. Ha fej én nyerek, ha írás, akkor pedig az állam veszt. Jó példák erre a bankszámlák biztosítása (ha ez biztosítva van, akkor az emberek azokban a bankokban fogják elhelyezni a pénzüket amelyek a legnagyobb kamatot igérik, nem pedig a megbízhatóakban), az állami kártérítés egy katasztrófa esetén (az emberek veszélyes helyeken fognak élni -- gondoljunk csak az árterekre, a trópusi tengerpartokra, vagy a tektonikai törésvonalakra -- és nem fognak elégséges biztosítást venni, mivel arra számítanak, hogyha megtörténik a baj akkor az állam ki fogja őket segíteni), vagy a korlátlan ingyenes egészségbiztosításra.

3. Szóval mi a baj egy olyan társadalommal, ahol a kockázat vállalásnak nincsenek se rossz, se jó következményei? Négy dolgot érdemes megemlíteni.

3.1 Először is, ki akar egy ilyen helyen élni? Az emberek imádják a kockázatot. Ezért hazárdíroznak a kaszinókban, kezdenek bele vállalkozásokba, hagyják ott a munkahelyüket azért, hogy az álmaikat próbálják megvalósítani, lesznek szerelmesek, szeretkeznek olyan emberekkel akikkel nem kellene, használnak hangulatváltoztató kábítószereket, játszanak gyufákkal, másznak meg hegyeket, követnek el bűneseteket, robbantgatnak petárdákat annak ellenére hogy ezt nem szabad, motoroznak, vezetnek a legveszélyesebb autópályákon, és esznek egészségtelen ételeket. Az minden további nélkül lehetséges, hogy az emberiség felét rávegyük arra hogy egy bizonyos kockázatot kivonjanak az életükből, köszönhetően a különböző ízléseknek, de végülis oda fogunk jutni, hogy ezek az emberek kevésbé lesznek boldogok. Ezért hiszem azt, hogy azokban az országokban amelyek törvényileg akarják megszüntetni a kockázatot, legyenek ezek az országok akár kommunisták vagy szocialisták, a lakosság kevésbé boldog mint az Egyesült Államokban.

3.2. Másodszorra, gyarapodni a kockázaton keresztül lehet. Hogy ezt honnan veszem? Ha az ember kockázat vállalás nélkül is meg tudna gazdagodni, akkor mindenki gazdag lenne. Tehát ha megszüntetjük a kockázat lehetőségét, akkor egyben meg is szüntettük a meggazdagodás lehetőségét is. Lehet hogy ez tégedet nem zavar -- nem szeretsz kockáztatni, vagy már amúgy is eléggé gazdag vagy -- de kétségtelenül ezt csinálod. (Nyilvánvalóan bizonyos kockázatok kiküszübölése igenis szükséges a gyarapodáshoz. Jól definiált szabályok a tulajdonjoggal kapcsolatban, valamint a szerződések betartatása lehetővé teszi hogy lehessen üzletelni, és úgy néz ki, hogy ezek alapfeltételei a gazdasági lehetőségeknek. Természetesen vannak más példák is.)

3.3 Harmadszorra, a tökéletlen megoldásokkal, amikkel megpróbáljuk a kockázat előnyeit és hátrányait transzferálni, hatalmas mennyiségű boldogtalanságot okoznak. Ezen a téren a legjobban a "ragadós" európai munkaügyi törvényekkel vagyok tisztában. Az európai munkaügyi törvények (különösképpen a német és a francia törvényekről van szó) miatt olyan nehéz és költséges bárkit is kirúgni a munkahelyéről, hogy a vállalatok mindent elkövetnek, hogy már eleve ne is vegyenek fel embereket. Igen, ez rossz a munkanélküli állomány szintjének, de egy ennél sokkal rosszabb problémával is szembe kell nézni: egész Euroópában az alkalmazottak vagy nem hajlandók otthagyni az állásukat még akkor sem ha utálják (mert nem akarják feladni a 12-24 hónapos végkielégítést amit akkor kapnának ha kirúgják őket), vagy pedig nem tudják, mivel a kedvenc vállalatuk szintén mindent elkövet, hogy ne kelljen új embereket felvennie, mivel nagyon nehéz egy felvételi hibát kijavítani. Az európaiak ezáltal egy elképesztő méretű boldogtalanságot hoztak létre, amit viszont elképesztően rövid munkahetekkel, és hat hét szabadsággal próblálnak meg ellensúlyozni. Az amerikaiak sokkal boldogabbak a munkahelyükön, amihez jelentős részben az is hozzájárul, hogy tudják, hogyha valami nem tetszik, akkor nyugodtan más állás után nézhetnek. Emiatt az amerikai alkalmazottak egy olyan alapvető hatalommal rendelkeznek, amivel az európai védő jogszabályok nem tudnak versenyezni. Az amerikaiak nem azért dolgoznak keményebben mint az európaiak mert ilyen a kultúrájuk, hanem azért, mert sokkal jobban meg tudják választani, hogy miféle munkát fognak csinálni.

3.4 Negyedszerre, a valós kihívások, kűzdelmek, és kockázatok valószínűleg szó szerint alapvető fontossággal bírnak az emberiség jövőjével kapcsolatban. Véleményem szerint nem csak véletlen egybeesésről van szó, hogy azok a társadalmak amelyek a legtöbbet elkövették hogy kiiktassák a kockázatot -- legyenek akár kommunista akár szociáldemokrata jóléti társadalmak -- olyan termékenységi aránnyal rendelkeznek ami messze nem képes fenntartani a lakosság számát, és ami nem fogja tudni fenntartani hosszútávon a jóléti társadalmat. [Másik forrás: CIA Factbook. -- A fordító] A legtöbb európai országnak és Japánnak a lakossága a szó szerint összeomlik, és hamarosan el fog érni egy olyan pontot, amin túl azokat az ellátmányokat amiket a háború utáni két generáció felnőtt, egyszerűen nem lehet fenntartani. Mi lehet az oka ennek a társadalmi "biztonság" és a termékenységi összeomlás közötti kapcsolatnak? 1) az állam sok olyan feladatott átvett, amik korábban a kiterjedt család feladata volt. 2) annyi veszélyt eltávolítottunk az életünkből, hogy ezzel, akaratlanul is, de a fajfenntartás ösztönével kezdtünk el babrálni? 3) az emberek olyan jól elvannak a szociáldemokrata jóléti államokban, hogy nem akarják a jó időket megszakítani a gyerekekkel? 4) a rengeteg regulációval együtt járó gazdasági lehetőségek hanyatlása kiszívta az optimizmust a föld paradicsomi körülményeket biztosító országainak a lakosságából? vagy pedig 5) valami másról van szó? Véleményem szerint az 1-4 kérdések aktívan szerepet játszanak, és hozzá kell még adni az egyre növekvő szakmai lehetőségeket a nőknek az adott országokban.

4. A 3.4-es pont feltételezi, hogy (legalábbis a véleményem szerint) a szociáldemokrata jóléti államoknak a legnagyobb "meta kérdésére"a válasz így hangzik: Elképzelhető, hogy a jóléti államok magukban hordozzák a saját elpusztításuknak a csíráját, mivel elpusztítják a polgárságuk vágyakozását az olyan mértékű szaporodásához, amire szükség van hogy az állam pénzügyi kötelezettségeit fenntarthassa? Sajnos egy ilyen kutatásra az állam nem fog pénzt szánni, és az egyetemeinken pedig nagyon kevés olyan professzor van, akik kvalifikáltak egy ilyen kutatás elvégzéséhez, és akik vállalják az ezzel járó társadalmi és szakmai számkivetettséget, ha az "igen" válasz mellett teszik le a voksukat.

5. Akkor miért szavazunk úgy, hogy felmentsük az egyént a kockázattal járó felelősség alól? Véleményem szerint ennek több oka is van. Előszöris a szociál demokrata jóléti állam egy viszonylag új találmány, és még csak most kezdjük megérteni a hátulütőit. Több mint egy nemzedéken keresztül úgy nézett ki, hogy képesek vagyunk egyszerre biztosítani a gyors gazdasági növekedést és érdekes életet valamint a biztonságot. De minél jobban látszanak a rendszernek a hibái, annál kevésbé fogják a későnjövők utánozni. Az Egyesült Államok valószínűleg sohasem fogja átvenni az egy-fizetős (single player, az állam) egészségügyi rendszert, mivel ezt nem tette meg az 1970-es években sem, és azóta már látszik, hogy azok az országok amelyek megtették ezt a lépést, az egészségügy tele van belső feszültségekkel. Másodszor, a törvényhozás és a szabályozás fokozatosan szokott bekövetkezni, tehát nehéz kijelenteni, hogy melyik kockázattal kapcsolatos változás fogja beindítani a folyamatot, ami kiszívja egy országból az (önfenntartáshoz szükséges) energiát. Ha nem tudjuk hogy elértük a fordulópontot, az emberek inkább olyan törvényeket és programokat szavaznak meg, amelyek csökkentik a nehézségeket, vagy legalábbis szétterjesztik őket az egész társadalomra, és így az egyén sokkal kevésbé szembesül a rossz döntéseinek a következményeivel.

6. Az 5. pont okfejtéséhez érdemes még hozzáadni, hogy azért támogatjuk a védelmező szociális védőhálót, mivel szerencsétlen előitéleteink vannak a szociális fejlődéssel kapcsolatban. Ha egy társadalom egészségességét akarjuk megvizsgálni, akkor rendszerint a problémák kiküszöbölését vesszük alapul. Csökken az irástudatlanság aránya? Mi a helyzet az alultápláltsággal, a gyermekkori betegségekkel, a munkahelyi balesetekkel, a munkanélküliséggel, a csecsemő halandósággal? És a többi. A széleskörű jóléti és mindenbe beleszóló állam támogatói ezekre a számadatokra hivatkoznak, amikor negatívan hasonlítják az Egyesült Államokat a felvilágosult nyugat európai demokráciákhoz. Hányszor hallottuk, hogy az Egyesült Államok az "egyetlen" gazdag ország, amelyik nem garantálja az egészségügyet az összes lakosnak, mintha ez egy a priori bizonyíték lenne arra, hogy az USA egy immorális állam?

Ha meglennének az eszközeink, akkor más dolgokat is érdemes lenne megvizsgálni, amik szintén jó mutatói a társadalmi optimizmusnak, valamint a gazdasági és egyéni energiának. Növekszik, vagy csökken a gyermekszületések aránya? Mi a helyzet az új vállalatok alapításával? Növekszik az arány, vagy csökken? Mi lenne ha ki tudnánk számolni a "új találmányok rátáját"? Növekszik, vagy csökken? Mennyit költenek az emberek a saját és a gyermekeik oktatására? Mit gondolnak az emberek a jövővel kapcsolatban? Jobb lesz vagy rosszabb? Élvezik az emberek a munkájukat? Számítanak-e az emberek egy második, vagy akár harmadik karrierre? Mit akarnak az alkalmazottak? Jobb állás után kutakodnak, vagy csak egy másikat akarnak? Hogy reagálnak az emberek a változásra? Megrémülnek tőle, vagy pedig felvillannyozódnak tőle? Mi motiválja az embereket, hogy félretegyék, vagy pedig hogy befektessék a pénzüket? Milyen gyakran változik az emberek bevételi szintje (decile ???)? Akár lefelé akár felfelé? Mit akarnak a fiatalok? Inkább új dolgokat akarnak létrehozni, vagy csak tüntetnek különféle dolgok ellen?

Meg vagyok affelől győződve, hogy még rengeteg más hasonló mutató van, amelyek jól kimutatják a társadalom és a gazdaság vitalitását. Ennek az okfejtésnek az a lényege, hogy a természetes ösztönünk alapján megpróbálunk különféle problémákat követni, figyelni, és kiküszölbölni, de ugyanakkor nem gondolunk a civilizációnk energiájára, és hogy az adott problémákra a megoldások, összességében, nem pusztítják-e el a kihívásokat, amikre nekünk -- a szabadnak született embereknek -- szükségünk van.

Mindent bele, várom a válaszokat.

 
 
 
 
 
 

További infó