Ide juttattak minket az üres szlogenek

Szerző: Mohammed, Iraq the Model blog

2005 Július 15

Tegnap volt július 14.-e. Ugyanezen a napon 1958-ban, miközben a nemzet egyre jobban egy modern és civilizált országgá vált, egy fiatal tiszt által vezetett tankok csoportja véget vetett az álomnak.

Sajnos az iraki politikai élet még mindig nem volt képes eldönteni hogy vajon az 1958-as eseményeket egy jó forradalomként, vagy egy rossz puccsként kell értelmezni. Egy barátom említette tegnap hogy két különbözŐ párt is küldött neki meghívót az eseményeikre. Az egyik egy szomorú megemlékezés volt ahol meggyászolták a monarchia elestét, a másik pedig egy fesztivál volt, ahol megünnepelték a forradalom évfordulóját. Megkérdeztem tőle hogy "És? Melyikre fogsz elmenni?"Mire így válaszolt hogy "Ez kérdéses lehet? Persze hogy nem a fesztiválra. Hát az elmúlt 47 év nem volt képes belénkverni hogy mennyi nyomorúságot hozott ez a puccs Irakra?"

Sajnos az irakiak még mindig szenvedik azt a pillanatot amikor az angolok úgy döntöttek hogy nem lépnek közbe, és hagyták hogy a katonai puccs sikerüljön, ami halálon és véren kívül nem sok mást hozott Iraknak, miközben az ország az egyik diktátor kezéből a másikba került. A "hazafi kormányok" hathatós részvételével az ország lecsúszott a fejlődő országok legigéretesebbjei közül a földkerekség legreménytelenebbjei közé, ahonnan csak rendkívül nagy erőfeszítések árán fogunk tudni kimászni.

Édesapám időnként mondogatja hogy a kommunisták és a pán-nacionalisták milyen szlogeneket használtak, amikben azt követelték hogy az angol csapatokat vonják ki, és azzal vádolták a kormányt hogy együttműködik a gyarmatosító nyugattal. Egység, szabadság, szocializmus, felszabadított Palesztína, egyesített arabság, és vissza az olaj feletti ellenőrzést az emberek kezébe: Ezek voltak azoknak az időknek a szlogenjei.

Noori Al-Sa'eed (az akkori idők iraki miniszterelnöke) "za'ateet"-nek (egy iraki kifejezés, ami tudatlan gyermeket jelent) nevezte azokat akik mindössze arra voltak jók hogy jól hangzó de üres szlogeneket üvöltsenek, és arról álmodjanak hogy meg fogják szerezni a hatalmat. Sajnos Noori nem volt képes megvédeni magát a "za'ateet"-től, akik megölték, a holttestét Bagdad utcáin vonszolták, ami kezdetét jelezte egy új fogalomnak, a "forradalmi erőszaknak". [Ebben a cikkben van két link (keresd meg a "here" szavakat) amik fotók az eseményről. *FIGYELMEZTETÉS!!! A képek valami hihetetlenül brutálisak, gusztustalanok, és embertelenek, a szerző]. És akkor nézzük meg hogy ez a forradalom milyen anyagi és gazdasági következményekkel járt: 1958-ban a fejlesztési tanácsot (construction council) ami az ország legjobb tervezőibŐl állt feloszlatták, és onnantól fogva az olajbevétel a diktátorok kezében kötött ki. Elég egy gyors pillantást vetni a mára, és láthatjuk hogy ez a forradalom mekkora katasztrófával járt. Ezeket a szavaimat a ma nyugati és keleti szlogen üvöltözőinek dedikálom. A forradalom előtt Irak búzát és egyéb gabonák exportált, de miután a katonatisztek átvették a hatalmat, az ország arra kényszerült hogy külföldről hozzon be elég búzát. Az emberek tömegével hagyták el a vidéket, a földek megműveletlenül maradtak, és Bagdad körül felépült egy nyomorgyűrű amiben a vidékről felköltözöttek laktak. A forradalom után mindössze Bagdad számított, és az ország többi részét teljesen elhanyagolták.

Az iraki dínár értéke 4 dollárról leesett 1/4000-re. 30 millió marhából mindössze 3 millió maradt. 30 millió datolyapálmafának több mint a fele odaveszett. Szinte az egész iraki infrastruktúrát 1958 előtt építették. A vasutak, hidak, gátak, olaj termelő telepek, 90%-a mind abból a korból származik. Irakból, ami egy alkotmányos állam volt szabad sajtóval és választásokkal, egy olyan ország lett ahol nyüzsgött a titkos rendőrség, rendszeresek voltak a nyilvános kivégzések, és ahol a törvények az egyik napról a másikra megváltoztak. Mindenki meg volt zavarodva: az állam azt mondta hogy minden rossz volt a "forradalom" előtt és azóta mennyit javult a helyzetűnk, de ugyanakkor az emberek emlékeztek hogy mi volt 1958 előtt.

A katonai junta megpróbálta átírni a történelmet, és mindenkit eltett láb alól akik nem hagyták hogy agymossák.

Egy iraki történész mondta egyszer hogy az egyetlen olimpiai stadiont ami Irakban van egy külföldi olajbefektető finanszírozott. miután lejárt a szerződése, a befektető kirakott egy transzparenst a stadion ele ami azt mondta hogy "Ez a stadion Mr. Kolbinkiyan (nem emlékszem a pontos nevére) ajándéka az iraki emberek számára".

Az öregember azt mondta hogy "Mondtam neki hogy ez nem jo ötlet. Valaki jönni fog, le fogja venni a transzparenst, és pár év múlva senki se fog arra emlékezni hogy te adományoztad ezt a stadiont Iraknak. Azt javasoltam neki hogy vésesse kőbe. Azt válaszolta hogy nem érdekli hogy az emberek emlékezni fognak-e rá vagy nem, mivel ez hálám jelképe."

Természetesen a jóslat be is következett. Az egyik pucss után az új hatóságok eltávolították a transzparenset, és átnevezték a stadiont. A "forradalmároknak" fel sem merült hogy esetleg egy új stadiont építsenek, mindössze arra voltak képesek hogy átnevezzenek egy már létezőt, és ezzel ellopják mások munkáját. Ugyanennél az elvnél fogva nem betonoztak volna le egy új utcát, hanem csak egy új nevet adtak volna neki.

Manapság megint átéljük a régi időket, és a "forradalmárok" azt kántálják mint régen, hogy a gyarmatosító hatalmak takarodjanak ki, és hogy védjük meg a kultúrát és vallást a gonosz nyugattól.

Ez járt az eszemben amikor a tv-ben láttam hogy 83 parlamenter bejelentette hogy aláírtak egy kiáltványt amiben azt követelik hogy a külföldi csapatokat azonnal vonják ki az országból, vagy amikor hallottam egy fickóról aki egy millió aláírást akar összegyüjteni ugyanennek a célnak az érdekében, vagy amikor nyugaton élő embereket hallok akik szintén ezt akarják elérni. Miközben ezek az emberek akik szeretnék megdönteni a jelenlegi kormányt azt állítják hogy képesek biztosítani a közrendet, a szervezett rendőrség és a hadsereg parancsnokai azt mondják hogy nagyon hosszú időbe fog beletellni amíg helyre áll a biztonság. De szerencsére lényegesen több normális ember van mint ezek az őrült megalkuvók, és a parlamenterek 70%-a elutasította a kiáltványt.

Pár nappal ezelőtt hallottam egy érdekes és logikus kijelentést, amiben az egyik parlamenter azt mondta hogy a multinacionális haderők jelenléte technikai, és nem politikai kérdés. Hangsúlyozta, hogy itt arról van szó hogy egy haderőt egy másikkal cserélünk le, de ez a folyamat időbe telik, és igazából csak a szakembereknek kellene erről a témáról vitázniuk.

A jelenben, éppúgy mint ahogy a múltban, a szloganok és a tények között vergődünk, a nevetségesség és a józan ész, valamint a történelem racionális megértése és a valóság és a történelem totális eldobása között. Mennyi időre és erőfeszítésre volt szükség Európa stabilizálásához és a neo-nácik megállításához? És a kommunisták és más őrültek visszafogásához? Hogy ne pusztítsanak el mindent?

Az új iraki demokráciának szüksége van egy hatalomra ami megvédi a "forradalmároktól". Ez a szomorú valóság. Nem azt akarjuk hogy a nyugat támogassa az új diktátorokat, hanem azt, hogy segítsen biztosítani a választásainkat. És sajnos inkább védelemre mint szavazásra van szükségünk, és erre a védelemre egészen addig szükségünk van, amíg mi magunk képesek leszünk ezt a védelmet ellátni (nemcsak anyagi szempontból nézve). Egy ilyen védelemre van szükségünk, és nem a sötét múltra, és végképp nem az üres szlogenekre. Elég volt belőlük az elmúlt 50 évben.

- posted by Mohammed @ 20:25