Nyitólap

Klíma | Európa | Közel-Kelet | Egyéb | Társadalom | ENSZ | Amerika | Linkek

Összegzés: Svédország a jóléti társadalom mintapéldája. Sajnos a jóléti társadalom leveszi az emberek válláról a saját maguk iránti felelősségtudatot, és ez idővel katasztrófához vezet. Ez a társadalmi kisérletezés (amit helyesebben "társadalmi orosz rulettezésnek" kellene nevezni), egy korábban nagyon sikeres társadalom szétzilálódásához vezet. Ha ehhez még hozzádjuk a nem nyugati bevándorlók tömegeit, akik csak kihasználják a rendszert, akkor a társadalom nemcsak hogy össze fog omlani, hanem le is lesz cserélve valami másra.

A jóléti állam: Európa problémáinak a gyökere

Szerző: Fjordman

2006 Augusztus 03


Többször hallottam, hogy többen azt hiszik, hogy Fjordman svéd, mivel legalább annyit írok Svédországról [a cikk, "Bevándoró nemi erőszak hullám Svédországban", magyarul is olvasható.. -- A fordító], mint a saját hazámról, Norvégiáról. Ennek több oka van. Talán az a legfontosabb ok, hogy a politikai korrektséggel kapcsolatban Svédország az egyik legrosszabb, ha nem a legrosszabb ország a nyugati világban. Norvégia igencsak rossz ebből a szempontból, de ugyanakkor Svédország viszont már tiszta őrület. Ami azt is jelenti, hogy igencsak szórakoztató erről írni.

A másik ok pedig az, hogy Svédország a legnagyobb és legismertebb Skandináv ország. Amikor az emberek Kanadában vagy az Egyesült Államokban a skandináv jóléti államról beszélnek, akkor rendszerint nem a norvég, hanem a "svéd modellről" beszélnek. A hidegháborúban a svéd jóléti államot rendszerint úgy állították be, hogy a kapitalizmus és a kommunizmus között középen helyezkedik el. Amikor ez a társadalmi berendezkedés összeomlik - és ez be is fog következni -, akkor ez nemcsak a svéd jóléti társadalom összeomlását fogja jelenteni, hanem Svédország mint a szimbólum összeomlását is, ami az egész ideológiának a jelképeként szolgál.

Emellett meg kell még jegyezni, hogy a nyugati világon belül Norvégia speciális helyet foglal el, mivel Szaúd Arábia és Oroszország után a harmadik legnagyobb olajexportáló ország. [Norvégia lakossága valamivel több mint 4 és fél millió, Szaúd Arábiáé 27 millió, és Oroszországé pedig valamivel kevesebb mint 143 millió (forrás: CIA FactBook.. -- A fordító] Norvégia jelentős olajtartalékai még éveken keresztül képesek lesznek mesterségesen fenntartani a jóléti társadalmat. Ezen tények miatt ez a cikk elsősorban Svédországra fog összpontosítani.

Előszöris ki kell fejeznem, hogy a jóléti társadalmi modellnek vannak pozitív aspektusai. Képmutatóság lenne bármi mást is mondanom, mivel én is egy ilyen országban nőttem fel, és élveztem a gyümölcseit. Ezenkívül nem teljesen jogos a kijelentés hogy ez jobban működött Skandináviában mint bárhol másutt a világon. De ennek ellenére továbbra is az a véleményem, hogy ez a társadalmi berendezkedés alapvető hibákkal rendelkezik. Habár ezek a hibák nem fogják a rendszert most rögtön aláásni, de ez csak idő kérdése. Az a véleményem, hogy közeledünk ahhoz a ponthoz, amikor a svéd jóléti állam már nem fog tovább működni.

Mégha a nemzeti jóléti államot egy totálisan zárt rendszernek képzeljük el mindenféle ki és bevándorlás valamint nemzetközi verseny nélkül - ami természetesen lehetetlen - a belső hibák idővel gyengíteni fogják a szerkezetet.

A skandináv példa alapján azt a következtetést szűrhetjük le, hogy a a jóléti társadalom bizonyos fokig azért működött, mivel kis és etnikailag homogén államokon alapult, ahol az erős kultúrális és vallási (protestáns) alapokon nyugvó munkához való hozzáállást több nemzedéken át tartó jól működő kapitalista rendszer kisért. Ezek a jellegzetességek évtizedeken keresztül életben tartották a rendszert, de ugyanakkor a munkamorál és a kötelességtudat idővel helyet ad a "nekem jár" tudatnak, és a magas adók valamint a rendszernek köszönhető passizvitás alássa a kezdeményezőkészséget valamint a kockázat vállalást. Mégegyszer, ezek a hibák velejárói a rendszernek. Ezeknek a hibáknak a kifejlődéséhez időre van szükség, de ez előbb utóbb mindenképpen meg fog történni.

Külső nyomások szintén kihatnak a jóléti rendszerre. A nemzetközi verseny gyengíti a jóléti állam gazdaságát, mivel a magas adók meggátolják a növekedést.

A Szingapúrt gyatyába rázó Lee Kuan Yew szerint "Végülis az embereknek, akár tetszik akár nem, rá kell jönniük, hogy a meghitt európai világ amit a háború után létrehoztak már a múlté. [...] "A társadalmi szerződés ami oda vezetett, hogy a munkások a vállalatok tanácsadói közé kerültek, ezen a kondíción alapult: Keményen fogok dolgozni, helyre fogom állítani Németország gazdagságát, és ezért te, az állam, majd gondoskodni fogsz rólam. Jogom van hozzá, hogy minden évben egy hónapot a baden badeni fürdőben töltsek. Ez a régi rendszer egy pillanat alatt a múltté lett, amikor 2-3 milliárd ember lépett be a versenybe - egy milliárd kínai, egy milliárd indiai, és több mint fél milliárd kelet európai és volt szovjetúnió-beli."

Egy tanulmány már felhívta a figyelmet arra, hogy Európának esélye van arra hogy egy nemzedéken belül "második vagy harmadi világbeli régióvá váljon", mivel a rugalmatlan munkaügyi törvények meggátolják a vállalatokat, hogy megfelően átalakítsák magukat. A tanulmány egyik szerzője David Lewin szerint az európai országok egyre jobban lemaradnak az Egyesült Államok mögött, mivel nem fektetnek [nem derül ki hogy *KIK* nem fektetnek be.. -- A fordító] be az információs és kommunikációs technológiákba (ICT). Az európai vállalatoknak az "alkotó pusztítás" irányelvét kellett követniük hogy életben maradhassanak, és meg kellett tanulniuk a "felvenni és kirúgni" kultúrát az USÁ-tól és az ázsiai vállalatoktól, hogy ne maradjanak le. Mr. Lewin hozzáadta még, hogy "Végülis az egész a munkavállalási törvényektől függ. Az Egyesült Államokban, ha 3-4-szer elküldenek mivel már nincs szükség rád az teljesen normális, de ez Európában megbélyegzést jelent."

A másik tényező pedig a bevándorlás, és a jóléti államok rendszerint a "rossz" típusú bevándorlókat vonzzák. Azokat az embereket, akik valószínüleg kihasználják a rendszert, miközben a legdinamikusabb bevándorlók pedig természetszerűleg azokba az országokba mennek, ahol kevesebb adót kell fizetniük, és ezáltal többet látnak viszont a munkájukból.

Egy dán kutató intézet arra a következtetésre jutott, hogy a bevándorlás évente vagy 50 milliárd koronába kerül, és ez egy nagyon óvatos becslés. Egy tanulmány azt találta, hogy minden második bevándorló a harmadik világból - különösképpen a muszlim országokból - a szervezett [szakszervezet.. -- A fordító] dán munkaerőpiacon még a legalantasabb munkát sem tudná ellátni.

Norvégiában az alacsony képzettségű munkások szociális juttatásai és a fizetéseik a világon a legmagasabbak között vannak. De ugyanakkor a magasan képzett emberek fizetése viszonylag alacsony, és az adók pedig magasak. Ez az összepréselt fizetési struktúra az évtizedeken át tartó skandináv szocialista irányelveknek köszönhető. Ennek köszönhetően a jóléti társadalmak az alacsony képzettséggel rendelkező embereket vonzzák akik hajlamosak megterhelni a társadalmat, miközben a képzett tudósok és kutatók számára ezek az országok nem annyira vonzóak.

Tehát a nyugat európai jóléti társadalmak a globalizáció két malomköve közé kerültek: az egyik oldalon találhatjuk a sikeres ázsiai országokat amelyek kiszorítanak bennünket a világpiacról, míg a másik oldalon pedig Afrika és az Iszlám világ bukása található, akik a fölös népességüket hozzánk küldik, és közben kiszorítanak minket a saját városainkból.

A svéd jellegű jóléti államok a velejáró hibák miatt tehát egy hosszantartó lassú hanyatlásnak néznek elébe, valamint egy gyorsabb és veszélyesebb széteséssel is szembe kell nézniük. Az utóbbinak a tömeges bevándorlás az oka, az olyan bevándorlók, akik nem osztják a nemzetállam iránti csoportos hűséget, és akiknek nincs meg a szükséges kultúrális hátterük hogy fenntartsák a jóléti államot. A bennszülöttek ezzel egyidejűleg egyre kevésbé lesznek hajlandóak hatalmas összegekkel hozzájárulni a más etnikai csoportok támogatásához, és végülis úgy fognak dönteni, hogy elhagyják a hazát. [Ugyancsak ez történik Hollandiában is. Másik forrás.. -- A fordító] A jóléti állam csak egy magas szintű köcsönös bizalommal bíró etnikailag homogén társadalomban működik tehát. Ezt a bizalmat a bevándorlás teljesen meg fogja szüntetni.

A már több éve Svédországban élő iráni Nima Sanandaji, leírja, hogy az 1870-es években Svédország igencsak szegény volt, de a kapitalizmus bevezetésével minden megváltozott. "A szabad piac, tulajdonjog, valamint a törvény hatalma (rule of law) létrehozott egy olyan környezetet, ahol a svéd nép gazdasági téren hosszú időn keresztül tudott gyorsan fejlődni." A második világháború után a szociáldemokraták elkezdték a jóléti állam nagyméretű kiterjesztését. 1960 és 1990 között a jövedelmi adók megduplázódtak, 30%-ról 60%-ra.

"P.J. O'Rourke egyszer megjegyezte, hogy egy amerikai sem lenne hajlandó dolgozni egy svéd rendszerű jóléti államban, ahol a kormány 'bőkezűen' osztogatja a munkanélkülieknek, a betegszabadságon lévőknek, és a nyugdíjasoknak a különféle juttatásokat. Svédország abból a szempontból érdekes, hogy az emberek sokáig vonakodtak kihasználni a rendszert. A svéd népesség erős vállalkozói és a munka morál-beli hagyományokkal rendelkezett, és még akkor is keményen dolgoztak, ha megvolt a lehetőségük hogy élősködjenek. De ugyanakkor az emberek igenis átalakítják a moralitásukat hogy maximalizálják a gazdasági bevételüket, habár ehhez egy nemzedékváltásra van szükség."

"A Munkaügyi Irányelvek Intézete (Institue for Labour Policies) szerint, egy háromévi egyetemi tanulmányokkal rendelkező ember mindössze 5%-kal keres többet mint műveletlen ember. [...] Az európai jóléti társadalmak azért működnek, mert az emberek erős munkamorállal rendelkeznek, és nem hajlandóak kihasználni a rendszert. Sanandaji szerint [itt nincs folytatás, gondolom valamit rosszul töröltek a fileban.... -- A fordító]

Annak idején kritizáltam a szabad piac bajnokát, a libertáriánus Johan Norberget, mivel naív elképzelései vannak a bevándorlásról. Viszont el kell ismerni, hogy vannak elképzelései a jóléti társadalom hibáiról. "A bölcsőtől a sírig tartó svéd rendszer kiagyalói azt mondták, hogyha ez nem működik itt, akkor máshol sem fog. Nos, ez megtörént itt is, és máshol is. [...] Egy ideig jól működött, pontosan azokért az okokért, amiért a létrehozói, a Nóbel díjas Gunnar és Alva Myrdal, elképzelte: Svédország volt az ideális ország hogy kipróbálják a jóléti társadalmat. [...] Svédország kicsi és homogén lakossággal rendelkezik, és az emberek nagyon megbíznak egymásban és a kormányban." Ezenkívül szerepet játszott az erős protestáns munkamorál kultúrája is, ami jelen volt a többi skandináv országban is. Mindezek ellenére, Norberg szerint, "a svéd model belülről rohad".

Norberg szerint nem lenne bölcs dolog levetni a munkamorált, mivel ha egyszer elég pénzünk van hogy kielégíthessük az alapvető igényeket mint pl. az élelmiszer és egészségügy, akkor már nem a pénz tesz minket boldoggá, hanem a tevékenység, amivel pénzt keresünk. Az emberek szeretnek problémákat megoldani, eltervezni a jövőt és reménykedni benne, és a munka és a karrier teszi ezt lehetővé. "Ha a kormány túlságosan atyáskodó lesz, akkor megfoszt minket a saját magunk felé irányuló felelősségérzettől.". "És ekkor két dolog fog megtörténni. Megszünnek a kihívások amelyek boldoggá tesznek bennünket, és idővel elveszítjük a képességünket hogy döntéseket hozzunk, ami a boldogság szempontjából a legrosszabb, ami egy emberrel történhet."

Eric Hoffer, a Az Igazhívő című klasszikus művében, valami hasonlót ír: "Az éhinség határán lévő szegényember életének van értelme. Mivel keményen kűzd az élelmiszerért és a hajlékért, ezért teljesen mentes a hiábavalóság érzésétől. (To be engaged in a desperate struggle for food and shelter is to be wholly free from a sense of futility.) A célok kézzel foghatóak és azonnaliak. Minden étkezés felér egy cél elérésével; teljes gyomorral ágyba menni felér egy győzelemmel; és minden váratlan ajándék csodának számit. Mi szükségük lenne egy 'lelkesítő mindenekfeletti egyéni célra ami értelmet és méltóságot adna az életüknek?' Ezek az emberek immunisak a különféle tömegmozgalmak vonzereje ellen. [...] Egy társadalom tömegmozgalomra való érettségének valószínűleg az a legmegbízhatóbb előjele, hogy a nem enyhített unalom mindenütt jelen van. Szinte minden alkalommal a tömegmozgalmak megjelenése előtt tapasztalható a mindent átfogó közöny; és a tömegmozgalmakkal a legkorábbi szakaszaikban rendszerszerint az unottak szimpatizálnak, és nem pedig a kihasználtak és az elnyomottak."

Lehet hogy ezért ilyen hírhedten magas a skandináv országokban az öngyilkosságok aránya? Mert a dajkaállamnk (nanny state) köszönhetően az unalom mindent átitat, és az emberek csak hiábavalóságot és az élet értelmetlenségét érzik? Theodore Dalrymple pontosan ezt gondolja: "A brit, vagy lehet hogy az egész nyugati világot átitató önpusztitásnak az egyik oka az unalom elkerülése. Azok az emberek akik úgy érzik hogy az életüknek nincs különösebb célja, és nem képesek egy ilyen célt létrehozni a kultúrális hagyományokhoz való hozzájáruláshoz (többek között), más szavakkal szólva akik nem rendelkeznek vallási hittel vagy nincs intellektuális erdeklődésük hogy ezt serkentsék, az önpusztításhoz és a a saját életükben krízisek létrehozásához folyamodnak, hogy elüzzék ezt az értelmetlenséget."

Dalrymple arra a következtetésre jut, hogy a jóléti állam alkotja Európa problémáinak az egyik gyökerét: "Véleményem szerint az Európa jelenlegi hanyatlásának az egyik elsőszámú oka a társadalmi biztonsággal kapcsolatos megrögzöttség, ami olyan merev szociális és gazdasági rendszert hozott létre, amit különösképpen nehéz megváltoztatni. Ez a társadalmi biztonsággal kapcsolatos megszállottság pedig a jövőtől való félelemmel van kapcsolatban: ez a félelem már több mint egy évszazada katasztrófába és viszonylagos hanyatásba sodorta Európát."

De Európára más veszélyek is leselkednek. Az európai múltnak a meggyötört szemlélete, ahol a minden elképzelést túlszárnyaló eredményeket figyelmen kívül hagyják és helyette a mészárlásokra, az elnyomásra, és az igazságtalanságra helyezik a hangsúlyt, meggátolja a lakosságot, hogy büszke legyen a hagyományaira, vagy esetleg járuljon hozzá, vagy hogy érdemesnek vélje fenntartani. Ez a kultúrális bizalom elvesztése különösen fontos a egy nagyon idegen kultúrából való tömeges bevándorlás idején."

Per Bylund a következő megjegyzést tette: "Az idős svédek azt mondják, hogy svédnek lenni nem más mint hogy lásd el saját magad, hogy vigyázz magadra, és hogy sohase legyél másnak a terhére. Mind a tisztességes életet és mind a moralitást a függetlenséggel és kemény munkával tették egyenlővé." Norvégiában pedig az volt a mondás, hogy "tedd meg a kötelességedet, követeld a jogaidat." Idővel a a "kötelesség" elfelejtődött, és csak a "jogok" maradtak meg. Bylund úgy gondolja, hogy "Létrehozták a jóléti társadalmat, és ez dramatikusan megváltoztatta az emberek életét, és alapvetően megváltoztatta a moralitásukat."

"Úgy néz ki, hogy az emberek nem képesek élvezni az életet a saját akcióik és döntéseik feletti felelősség nélkül, és lehetetlen büszkének és függetlennek lenni ha az emberek nem urai a saját életüknek. A jóléti társadalom létrehozott egy függőségben lévő népet, ami semmi értelmét sem látja az életnek; helyette, egy olyan helyzetbe kerültek, ahol nem léteznek a jellegzetes emberi érzelmek mint büszkeség, becsület, és megértés. Ezeket az érzelmeket, beleértve az eszközöket amikkel egy értelmes életet lehet létrehozni, átvette a jóléti állam. [...] Ez talán megmagyarázza, hogy miért szednek a fiatalok tömegei depresszió elleni gyógyszereket, amik nélkül nem tudnának normálisan funkcionálni a társadalmi helyzetekben. És ez feltételezhetőleg megmagyarázza, hogy miért olyan sok a nagyon fiatal öngyilkosok száma, akik valójában sohasem ismerték a szüleiket." [Ez a mondat eredetileg szerintem el volt írva, mintha a szerző kifelejtette volna a "sok" szót.. -- A fordító]

Ez az utolsó pont, a biológiai szülők hiánya mivel az állam lett az anyák és apák helyettesítője, nagyon nagy jelentőséggel bír. Bylung felhívja rá a figyelmet, hogy "a nagy többségünket egyáltalán nem a szüleink neveltek fel. Csecsemő korunktól fogva a hatóságok neveltek bennünket az állami óvodákban; utána jöttek az állam iskolák, állami középiskolák, és az állami egyetemek; később az állami szektorban dolgoztunk, és még tovább tágították a fejünket az erőteljes szakszervezeteken, és az oktatási intézményeiken keresztül. Az állam mindenütt jelen van, és sokaknak ez az egyetlen mód a túlélésre - és a jóléti juttatásai az egyetlen mód a függetlenség elérésére."

A Skandináviában és Nyugat Európában jelenlévő problémák jelentős részének a gyökereit a mindent átfogó állam eszméjében lehet megtalálni. Az oktatás arra tanítja az embereket, hogy ne aláássák, hanem tiszteljék a konszenzust. Roland Huntford kimutatta az Az Új Totalitáriánusok című könyvében, hogy Svédország egy "békés utópia", amit az állam szervezet (bureaucracy) tart az ellenőrzése alatt, és ami aktívan helyteleníti az egyéniség és ellentmondás minden formáját.

A jóléti társadalomnak ez a totalitáriánus ihlete már a kezdetek kezdetétől részese volt a rendszernek. 1995-ben Marcos Cantera Carlomagno kiadott egy a Lund Egyetemen készült doktori disszertációt, ami Per Albin Hansson által írt levelek sorozatát írta le. Per Albin Hansson a svéd szociáldemokraták vezetője volt, 1932 és 1946 között miniszterelnök, és a "Folkhemmet", vagyis a Nép otthona létrehozásán serénykedett. Ez a Folkhemmet volt a svéd jóléti társadalom modellje. A probléma ott leledzik, hogy az 1930-as években Hansson nagyon szeretett az olasz fasiszta diktátorral, Mussolinivel, levelezni, és dicsérte a közösségi (corporate) fasiszta rendsert, ahol az egész gazdaság és minden egyes személy hozzá volt láncolva a rendszerhez, és az állam alattvalója volt. Az egész sajtó és a politikai réteg mélyen hallgatott Carlomagno munkásságáról amikor az megjelent az 1990-es években.

Svédországot 1932 óta, pár évet leszámítva 74 éven keresztül a szociáldemokraták irányították, és olyan domináns szerepük van az országban, hogy sokan felhívták a figyelmet az egypárt rendszer tüneteire. A gőteborgi egyetemen lévő Bo Rothstein professzor amiatt panaszkodott, hogy a szociáldemokrata government "részletekbe menően az ellenőrzése alatt tartja" az országban folyó kutatások jelentős részét, mivel ők döntik el hogy melyik kutató fog pénzt kapni, és hogy kit fognak felvenni egy bizonyos munkára. Rothstein attól fél, hogy a kutatás politizálása annyira széleskörű, hogy ez a svéd demokrácia életképességét veszélyezteti.

Ez a szocialisták és fasiszták közötti közeli ideológiai kapcsolat valószínüleg meglepi azokat, akik abban hitben nőttek fel, hogy ez a két ideológia szöges ellentétben áll egymással. Valójában mindkettő sokkal közelebb van egymáshoz mint a klasszikus liberalizmushoz, amihez jelentősen hozzájárul, hogy mindkettő megpróbálja az egyént az állam szerves részévé leredukálni. F.A. Hayek ezt a The Road to Serfdom (Út a Szolgasághoz) című könyvében mutatta ki:

"Mind Német- és Olaszországban, a náciknak és a fasisztáknak nem sok újat kellett kitalálniuk. Az új politikai mozgalmakat, amik az élet minden porcikáját átitatták, már bevezették a szocialisták. A politikai párt eszméjét, ami az egyén egész létét a bölcsőtől a sírig magába foglalja, ami mindenben formálja az egyén véleményét [...], először a szocialisták ültették át a gyakorlatba.

Nem a fasiszták, hanem a szocialisták kezdték el összegyüjteni a gyermekeket kis koruktól fogva hogy különféle politikai szervezetekbe rakják őket, hogy jó proletárként nőjenek fel. Nem a fasiszták, hanem a szocialisták találták ki, hogy párton belüli sport eseményeket és kirándulásokat szervezzenek, mivel így a tagok nem fertőződnek meg más szemlélettel. A szocialisták voltak az elsők, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy a párttagok az üdvözlés és megszólítás sajátos formáival különböztessék meg magukat másoktól. És ők voltak akik a "sejt" szervezeteikkel és a magánélet tartós ellenőrzésével létrehozták a totalitáriánus párt prototípusát."

Ulf Nilson, az Expressen újságírója és a józanabb svéd hangok egyike, azon a véleményen van, hogy "bármelyik hülye láthatja hogy a svéd vezetők - a [szociáldemokrata miniszterelnők] Palmétől és bandájától kezdve - legalább a 70-es évektől fogva háborút viselnek a család, az apa, az anya, és a gyerek ellenében. 1971-től kezdődően az egyéni adóztatás a valóságban eltörölte az otthon maradó anyaságot. A családok túlnyomó többsége rá lett kényszerítve, hogy két keresettel rendelkezzen. Ezáltal a gyerek állami tulajdonba került; a gyerekek az állam tulajdonává kerültek, és az állam felelőssége alá estek." Ezt a gondolkodást a híres idézet szemlélteti: "Te [az állam] csak nem gondolod komolyan hogy a felelősséget áthárítod a szülőkre?"

Jill Kirby politikai elemző azt állítja, hogy ez a "Gyermekkor Államosítása" a jóléti brit társadalomban is folyamatban van: "A Chancellor (???) "haladó univerzalizmusára" épül, aminek az az alapja, hogy az államnak, az emberek érdekében, bele kell avatkoznia az életükbe. [...] A marxista doktrínát Anthony Giddens, az Új Munkáspárt (New Labour) egyik létrehozója, újította fel 1998-ban. A Harmadik Útban Giddens elmagyarázta, hogy a család 'demokratizációja' megköveteli, hogy a gyermeknevelés felelősség ne csak a férfi és a nő közzött legyen megosztva, hanem a szülők és a nem-szülők között is. Giddens a továbbiakban azt is javasolta, hogy a demokratikus családban, a szülőknek "egyezkedniük" kell a hatóságokkal a gyermekeikkel kapcsolatban."

Ennek az lenne a következménye, hogy a szülői szerep állami fennhatóság alá kerülne. [...] Ez a gyermek központú kormány, amelyik állandóan azt állítja, hogy támogatja a szülőket és szeretné csökkenteni az egyenlőtlenségeket, a gondoskodás látszatát arra használja fel, hogy radikálisan megváltoztassa a szülők, gyermekek, és az állam közötti egyensúlyt. A gyermekkor államosítása már nem csak egy marxista álom; ez már brit valóság."

Øystein Djupedal, a jelenlegi baloldali koalíciós kormány oktatásért és kutatásért felelős minisztere, nyíltan kijelentette, hogy "Úgy gondolom, hogy a gyerekneveléssel kapcsolatban ez egy hibás nézőpont, hogy a szülők a legalkalmasabbak egy gyerek felnevelésére. Hillary Clinton azt mondta, hogy a gyerekeknek szükségük van egy falura. De nekünk nincsenek falvaink. Manapság az óvoda a falu." Mr. Djupedal később visszavonta a kijelentését a közvélemény nyomásának a hatására, valamint azt is mondta, hogy a gyermeknevelés elsősorban szülők felelőssége, de ugyanakkor hozzátette, hogy "az óvodák fantasztikusak a gyermekek számára, és hasznos, ha a gyerekek óvodába járnak mielőtt elkezdenek iskolába járni." Norvégiában az Oktatási és Kutatási Minisztérium a felelős az óvodai, elemi és közép iskolai valamint napközi oktatásért, valamint ők irányítják a felsőoktatást is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ők irányítanak Norvégiában mindent az óvodától a doktori disszertációig.

Bruce Bawer, a Norvégiában élő Miközben Európa Aludt szerzője, említette, hogy habár a norvégok rengeteget beszélnek a "szolidaritásról", amikor a partnerét Oszlóban megtámadták a csúcsforgalom közepén, senki sem sietett a segítségére. "A szolidaritás nemcsak szellemet hangulatot jelent - azt jelenti, hogy a a közösségi szellem a kormány intézményein keresztül van megszervezve." "Úgy néz ki, hogy Nyugat Európában a passzivitásnak egy halálos formája kezd kialakulni, köszönet a jóléti államnak, ami azt jelenti, hogy az emberek az államtól várják el, hogy gondoskodjon mindenről."

Az amerikaiak azt mondják, hogy "Isten áldja Amerikát", és hogy "Istenben a reménységünk." Az európaiak csak kuncognak ezen, és nevetségesnek vagy mókásnak tartják ezt. De ugyanakkor az európaiaknak is megvannak a divatszavaik (buzzword). Az egyik ilyen szó pl. a "szolidaritás". Lehetséges, hogy a valahol mélyen, tudat alatti szinten, a jóléti állam átvette Isten szerepét? A mindenütt jelenlévő állam a mindenütt jelenlévő Isten helyett? Az európaiak elvesztették az Istenbe vetett hitüket Auschwiztnél és az első világháború lövészárkaiban. Már nem hiszünk Istenben, tehát a jóléti államba vetjük a bizalmunkat, aminek a segítségével létrehoztuk a biztonság oázisát egy nagyon véres történelemmel bíró kontinensen. [Minek köszönhető ez az "oázis"? Érdemes elolvasni a Hatalom és Gyengeség cikket háttérinformációért.. -- A fordító] Sajnos az az irónikus az egészben, hogy ez (a jóléti társadalom) csak azokban az országokban működött jól amelyek erős vallási alapokkal, protestáns munkamorállal, és kötelességtudattal rendelkeztek. De minél jobban elgyengült ez a vallási hagyomány, annál jobban aláásódik a jóléti állam.

Viszont ez semmiféle "biztonságot" sem fog nyújtani az iszlám dzsihád ellenében. A jóléti társadalom passzivitást szül, de ez igencsak hasznos az uralmon lévőknek. A jóléti állam hivatalosan a szegénység enyhítésével indokolja meg magát. Lehet hogy ez valóban igaz, de ugyanakkor ne feledjük, hogy a nagy hatalommal rendelkező állami hivatal, ami az élet minden kérdésébe beleszól, igencsak sok hatalommal ruházza fel azokat akik a hatalom csúcsán vannak, és egy olyan nép felett uralkodnak, amit az évtizedek óta tartó állami agymosás lecsillapított, és akiknek az életébe az állam állandóan beleszól. Az a gyanúm, hogy az európaiak azért fogadták el a rengeteg hatalommal rendelkező EU-t ami manapság már nagyrészt saját maga irányítja az Európával kapcsolatos dolgokat, mivel már hozzászoktak ehhez a nemzeti szinten.

Az Aftonbladet újságban Anna Ekelund írta a továbbiakat: "Igenis, mi, az emberek hagyjuk, hogy nap mint nap a kormány inzultáljon bennünket. Nem várják el tőlünk hogy gondoljunk saját magunkra, hogy kiválasszuk hogy mit olvasunk, és hogy saját magunk kezeljük a saját pénzünket. Fizetünk, és utána mosolyogva utalunk a 'jobb iskolákra és egészsegügyre', de amikor eljön az életünk alkonya, akkor már nem vagyunk érdekesek, és végül pedig jön a végső megaláztatás. Tehát a dühünket más témák felé, mint pl. a nemek közötti hierarchia, és a pornográfia ellen irányítjuk. [...] A svédek olyan függőségben (co-dependent) élnek, mint egy alkoholista felesége. De ugyanakkor nem próbáljuk meg a szavazásokon keresztül eltávolítani a rendszert. Nem azért mert nem akarjuk, hanem azért, mert túl sokan közülünk rabjai a rendszernek, vagy más szavakkal élve a rendszertől függenek (painted themselves into their corner)."

Norvégiában az emberek nem vásárolhatnak sört este 8 után. Ennek az az oka, vagyis mit is mondjak, nem is igazán tudom, de gondolom azért, mert a dajka állam (nanny state) a gondunkat akarja viselni, és meg akar bizonyosodni afelől, hogy nem iszunk túl sokat, vagy valami hasonló. Tehát egy felnőtt besétál egy boltba egy percel 8 után, és habár a sör ott van a polcokon, nem veheti meg. A norvégok ezt ugyanúgy elfogadják mint azt hogy az állam határozza meg a listát hogy milyen neveket lehet adni a gyermekeknek, vagy hogy az állam nyilvántartja, hogy milyen wc van a weekend házban, stb. Megszoktuk, hogy kövessük a szabályokat, és nagyon gyakran mindenféle kérdezősködés nélkül tesszük ezt.

Csakhogy bemutassam, hogy milyen méretekben fogadjuk el ezt az állami beavatkozást, Norvégia be fogja zárni azokat a magánvállalatokat, emelyek vezetői bizottságában a tagok minimum 40%-a nem nő. Laila Daavoey volt miniszter azt mondta, hogy az állami vállalatok már mind eleget tettek ennek a követelésnek. "Ha képesek vagyunk nőket felvenni az állami vállalatokba, akkor miért nem tudják ezt a magánvállalatok is megcsinálni?" 2006 Januárjától kezdődően minden új a részvénytulajdonosok tulajdonában lévő vállalatnak a vezetőségében minimum 40%-nyi nőnek kell lenni. A már létező részvénytársaságoknak két évük van hogy megfeleljenek az előírásoknak. Karita Bekkemellem miniszter azt mondta, hogy "ez az egész a hatalom és befolyás megosztásáról szól, és habár ez beavatkozás a magántulajdonba, már rég eljött az ideje."

És mi fog történni, ha ezt a nagy hatalommal rendelkező állami szervezetet lenyúlják olyan emberek akik, tegyük fel, elő akarják segíteni a multikulturalizmust és a muszlim bevándorlást? Ebben az esetben az emberekbe beleivódott passzivitás rendkívül veszélyessé válik. A jóléti állam gyengíti az emberek képességét hogy megvédjék magukat, és hogy saját maguk gondját viseljék. A jóléti állam már nem biztosítja a "biztonságot", sőt, a bizonytalanságot biztosítja, mivel mi saját magunk finanszírozzuk a magunk iszlám általi gyarmatosítását. Ezt az eurábiai elitek a köz megnyugtatására használják fel. Ezek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a jóléti társadalomnak össze kell omlania.

Író és újságíró Kurt Lundgren a weblogján jegyzi meg, hogy az elmúlt öt évben Svédország a legnagyobb tömeges kivándorlással néz szembe. Nagyrészt a magasan képzett és "bennszülött" középosztálybeli svédek emigrálnak. Rendszerint a magas bűnözést, a reménytelenség érzetét, és a gyenge politikai vezetésbe való beletörődést hozzák fel indoknak. De ezzel egyidőben nagyszámú bevándorló érkezik Svédországba a a harmadik világból és a muzulmán országokból. Vajon jól jár Svédország ezzel a népcserével?

Lundgren azt mondta, hogy ez olyan, "mintha egy hatalmas társadalmi kisérletezést néznénk végig: Egy egész ország lebontását, ami egyébként Európa egyik legöregebb nemzete, beleértve a hagyományaival, a történelmével legyen akár jó vagy rossz, és a nemzeti öntudattal együtt; mindez le lesz bontva a megtervezett folyamat részeként. Senki sem tudja, hogy mi fog a helyébe lépni, de megvan az esély rá, hogy valami borzalmas fog megjelenni helyette, valami nagyon rettenetes..."

Lundgren olvasott egy könyvet a Szovjetúnió összeomlásával kapcsolatban, és abban a hitben van, hogy a rendszer akkor omlott össze, amikor túl nagy lett a szakadék a hatóságok és a sajtó által közölt valóság, és az a valóság között, amit az emberek tapasztaltak mindennapjaik folyamán. Lundgren attól fél, hogy hamarosan valami hasonló fog bekövetkezni Svédországban is. A munkanélküli, és részben alkalmazhatatlan bevándorlók folyamatos beáramlása pedig különösen súlyossá teszi a helyzetet

Nem hiszem, hogy akár egy 64%-os [gondolom itt a jövedelemadóra gondol.. -- A fordító] adó is képes lesz fenntartani a jóléti társadalom illúzióját. Lehet hogy a jövőben 70%-ra, vagy még többre lesz szükség. Lehet hogy már 2010 előtt eljutunk arra pontra, ahol az állítólagos fantáziavilág és az emberek tapasztalata közötti szakadékot már nem lehet elsimítani. Amint ez bekövetkezik minden szét fog esni a Szovjetúnióhoz hasonlóan, de még pár év bomlásra és káoszra van szükség ennek a pontnak az eléréséhez."

Buddhának van egy története egy emberről és a tutajáról, amit érdemes megemlíteni. A tutajt arra kell felhasználni hogy átmenjünk vele a folyó túloldalára, de nem többre:

"Miután átért a folyó túloldalára, esetleg azon elmélkedik, hogy "milyen hasznos volt ez a tutaj! Miért ne cipeljem a hátamon bárhová is megyek? Mit gondoltok szerzetesek? Szerintetek az ember helyesen gondolkodik?"

"Nem uram.", válaszolják a szerzetesek.

"És mit kellene az embernek csinálnia a tutajjal? Itt van ez az eset, hogy az ember miután átkelt a folyón, azt gondolja, hogy 'milyen hasznos volt nekem ez a tutaj! Miért ne, miután kihúztam a partra vagy elsüllyesztettem a folyóban, mehetek ahová akarok?' Ha ezt csinálnja, akkor megfelelően gondolkozik."

A nyugat európaiaknak is pontosan ezt kellene csinálniuk a jóléti társadalommal.

A jóléti állam nem rossz minden szempontból, és természetesen jobban működött Skandináviában, mint bárhol másutt. De ugyanakkor a jóléti társadalom egy bizonyos történelmi korszakhoz tartozik, ami nagyon gyorsan elmúlófélben van, és a hibái már igencsak kezdenek megmutatkozni. A jóléti társadalom egy kutya-kutyát-eszik világban egy hamis biztonságérzetet hoz létre. És ha az ember egy vízeséshez közeledik, akkor különösen veszélyes a tutajba kapaszkodni. Ehelyett ki kell jutni a partra, és folytatni kell az utat nélküle.

Meghalt a jóléti társadalom, éljen a jóléti társadalom.

 
 
 
 
 
 

További infó