Nyitólap

Klíma | Európa | Közel-Kelet | Egyéb | Társadalom | ENSZ | Amerika | Linkek

Összegzés: Az európaiak kritizálják az amerikaiakat. Talán először nézzenek körbe a saját házuk tájékán, van mit takarítani.


A cím magyarázata. A teflonhoz nem ragad semmi. Annak idején Ronald Reagant hívták a teflon elnőknek, mert bármilyen botrány történt a kormányában, Reagan továbbra is népszerű maradt. Minden lepergett róla.

A teflon Európa

Szerző: Victor Davis Hanson

2006 Március 17


A guantanamoi börtönt arra tervezték, hogy ott hallgassák ki a harcmezőkről összegyüjtött terroristákat és dzsihádistákat. Továbbá azért hozták létre, hogy ott tartsák ezeket az embereket mint hadifoglyokat akik egy hadüzenet nélküli háborúban vettek részt, egy olyan hadseregben, ahol nincs egyenruha és tiszti állomány. A börtönnek sajnos nagyon rossz híre kelt (had a no-win mandate), és valószínűleg hamarosan be fogják zárni, mivel a nemzetközi közvélemény fel van háborodva az állítólagos barbarizmuson. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a börtön négy éves működése alatt, egy rab se halt meg.**

Ezzel szemben az ENSZ őrizete alatt lévő európai Milosevics épp most halt meg a posztmodern hágai bíróságon. Nem sokkal előtte pedig a horvát szerb vezető Milan Babic követett el öngyilkosságot egy európai börtönben.

Ezeknek az embereknek a halálálról, akiknek a barbársága mindössze mennyiségileg tér el a guantanamóban fogva tartott gyilkosokétól, nagyon kevesen beszéltek Európában. Ha az amerikai Rambók képesek életben tartani a muzulmán dzsihádistákat, akiknek radikálisan mások a szokásaik, a vallásuk, a nyelvűk, és az ételük, akkor az érzékeny európaiak miért nem tudják garantálni hogy az európaiak ne haljanak meg a börtöneikben?

Gyakran halljuk hogy az amerikai gyámság alatt lévő irakiak mennyire nem képesek normálisan levezetni a Szaddam Husszein elleni pert. De végülis a pere még csak a kezdeti lépésekben van, két évvel a fogságba ejtése után. De ha összehasonlítjuk az illusztrisabb Hágai Bírósággal, akkor Szaddam pere rohamléptekben halad előre. Milosevics a hirtelen halálát megelőzően négy évig volt börtönben itélet nélkül. Ha az utópisztikus nemzetközi jogtudomány szemszögéből nézzük, akkor a semmirekellő Milosevics szabad emberként halt meg, mivel nem bizonyították be hogy bűnös.

Az emberek csodálkoznak, hogy az inkompetens amerikaiak miért nem tudják elfogni Oszama bin Ladent, vagy legalább Abu Musab al-Zarqawit. Ugyanakkor kevesen veszik észre, hogy a boszniai szerb rezsim már több mint hat éve összeomlott, de ugyanakkor még mindig nem tudni hogy hol tartózkodik Radovan Karadzis és a katonai parancsnoka Ratko Mladic. Pedig ők Európán belül vannak, ami ugyebár nem a szunni háromszög vagy a Hindukush határvidéke.

Meg fog-e valaha történni hogy az óvatoskodó európaiak közlik velünk hogy "tudjuk hogy milyen nehéz elkapni Zarqawit. Mi se tudjuk megfogni Karadzicot és Mladicot". Vagy hogy kimondják hogy "nehéz a bíróság elé vinni a háborús bűnösöket, mint Szaddam — mi is rengeteget kinlódunk Miloseviccsel". Franciaországban az egyik legnépszerűbb könyv azt állítja, hogy 9/11-et az amerikaiak követték el. Kíváncsí vagyok, hogy ki fognak-e jönni egy olyan könyvvel, ami azt kérdezi, hogy vajon Milosevics egy európai cselszövés áldozata lett-e, mivel attól féltek, hogy a muszlimok gyilkosa esetleg köpni fog Hágában, és ezzel feltüzelné a radikális Iszlámot Európa ellen?

Európának összerándult a gyomra az olyan Bush féle cowboyizmusok hallatán mint "kifüstölni őket", vagy "élve vagy halva" — ami nyilvánvalóan nem egy józan és kifinomult diplomata stílusa, aki nem dicsekedne, hanem csak diszkréten utalna a jelentős katonai erőre. De mégegyszer, hasonlítsuk csak Bush szavait Jacques Chirac nemrégi melldöngetésére, amikor nukleáris válasszal fenyegetődzött azok az államok ellen, amelyek esetleg segítenék a terroristákat egy francia földön elkövetett akcióban. Ha Bush akármit is mondott volna ami akárcsak megközelítette volna ezt, akkor az európaiak mindent elkövetnének hogy Brüsszelbe hurcolják háborús gondolat-bűnök elkövetése miatt.

Ezeket az Európa és az Egyesült Államok közötti képzelet és valóság közötti különbségeket tovább lehet bővíteni — hasonlítsuk csak össze a sokat becsmérelt Patriot törvényt [amerikai terrorizmus elleni törvény. -- A fordító] az új európai terrorizmus-ellenes törvénnyel, vagy nézzük meg hogy milyen körülmények között élnek az arabok Dearborn-ban [Detroit elővárosa Michigan államban, USA, ami híres a nagyszámú arab lakosságáról. -- A fordító] vagy Marseillesben, vagy a külföldi szabadságjogok megnyirbálását.

De sokkal érdekesebb ha nemcsak felsoroljuk, hanem megpróbáljuk megmagyarázni ezeket az álszentségeskedéseket. Néhányat jól ismerünk Szeptember 11 óta: Európa gyenge miközben Amerika messze erősebb, tehát az utóbbi magasabb elvárásoknak van alávetve, míg az előbbi pedig az irigységtől szenved.

Az erőset nem különösebben érdekli hogy mindenféle utópisztikus süketduma mögé rejtse a hatalmát. A gyengébb, a katonai hatalom helyett, viszont csak a száját járathatja. Érdemes még megjegyezni, hogy az Egyesült Államok egyre szorosabb kapcsolatokat épít ki Japánnal, Ausztráliával, és Indiával, és nem az európai kívánságok szerint mint pl. "multilateralizmus". Az amerikaiak rájöttek, hogy Európától nem sokra számíthatnak.

Természetesen más aggasztó problémák is léteznek. Az európaiak elkezdtek haverkodni (triangulate) a nem-nyugattal az Egyesült Államok ellenében, azért hogy ezzel megpróbáljanak több amerikai figyelmet elérni, és hogy gazdasági előnyökhöz jussanak. Ez a Közel Kelet esetében azt jelenti, hogy Európa megpróbál megértő lenni az Iszlám világ felé. Tehát ezentúl is számíthatunk rá hogy alapból el fogják itélni az Egyesült Államokat bármit is csináljon, anélkül hogy elismernék hogy gyilkosok elfogása, volt államfők bíróság elé állítása, és demagóg terroristák levadászása nem egy egyszerű folyamat — még az Európai Uniónak sem.

Ha egy nyugati meghal Afganisztában, akkor azt a cikkek csak az apróbb hírek között hozzák le. De ha mindez Irakban történik, akkor a címlapon olvashatunk róla. Miért? Azért, mert az iraki "rossz" háború "unilaterális", miközben a Tálibok kipaterolása pedig egy "jó" háború, vagyis egy multilaterális vállalkozás. De ugyanakkor a dzsihádisták számára nincs sok különbség a kettő között: egy német katona Kabulban pontosan olyan keresztes lovagnak (crusader) tűnik, mint az amerikai a szunni háromszögben. Mi, itt a nyugaton, különbséget teszünk a háborúk között; a radikális iszlámisták viszont nem.

Lesznek ennek a kettős mércének következményei? Egyre több amerikainak, akik olyan környezetben nőttek fel ahol Európát szerették, kezd egyre jobban elege lenni belőle. Már nem igazán figyelünk arra hogy mit mondanak, és feltételezzük, hogy előbb utóbb le fogják aratni amit vetettek.

Most hogy a krízis egyre nyilvánvalóbb, és az európaiak, habár későn de elkezdtek megtanulni — a francia lázadások, a madridi és londoni terrortámadások, a holland gyilkosságok, és a dán karikatúrák után — hogy a lekenyerezés** nem működik, sőt, az iszlámisták jobban utálják őket mint minket.

Iránnal kapcsolatban sem az oroszok, sem a kínaiak nem segítenek. Fontosabb nekik az iráni olaj mint az európai barátság, és abban a hitben vannak, hogy a perzsa terroristák és atombombák mindig nyugat felé fognak mutatni, és nem pedig keletre. A Hamasz semmiféle hálát nem mutat a palesztínok számára korábban kiállított hatalmas európai csekkekért — helyette meg vannak sértődve, mivel az újonnan megválasztott terroristák késve kapják a csekkeket.

Mint mindig, a tudálékoskodók (pundit) között terjeng az unalmas és szokványos bölcsesség, hogy az amerikai aktivizmusnak a napjai meg vannak számlálva, és hogy egy új realisztikusabb multilaterális megközelítésnek — magyarul európai jellegű — kell majd kijavítani a múlt neokonzervatív túlkapásait.

Én meg közben azon töprengek, hogy mit fogunk csinálni? Át fogjuk venni az európaiak módszerét a háborús bűnösök bíróság elé állításával kapcsolatban? Hmmm. Átvigyük Szaddamot Milosevics üres cellájába? Milyen az afganisztáni példaértékű koalíció? Hatékonyabb? Jobban szeretik őket? Bezárjuk Guantanamot? Küldjük át a rabokat Hágába? Hogy folytassuk a bin Laden utáni kutatásunkat? Vegyünk leckét az európaiaktól? Akik olyan sokkal sikeresebben próbálják meglelni Karadzicot és Mladicot? És hogy fog az ENSZ, az EU3, az oroszok, és a kínaiak multilaterális mesterkedése elsülni? Képesek lesznek megállítani az irani nukleáris programot — vagy egyszerűen megakadályoznak majd mindenféle számottevő akciót, amíg majd kollektívan vállrándítások közepette kijelenthetik hogy "Végülis csak egy másik Pakisztán"?

©2006 Victor Davis Hanson

A fordító által hozzáadott magyar megjegyzések


A fordító lábjegyzetei

Guantanamoi fogolytábor
Vannak akik a guantanamoi fogolytábort a különféle koncentrációs táborokhoz hasonlítják. Ezzel kapcsolatban olvastam ezt a kritikát (fejből fordítom): Miféle koncentrációs tábor az ahol a rabok jobb orvosi ellátást kapnak mint bármikor korábban az életűk folyamán? Vagy ahol naponta ötször imádkozhatnak? És az ellenség adja nekik a szent könyveiket? Továbbá rendes és a kultúrális kívánságiaknak megfelelő ennivalót kapnak? Vagy ahol a rabok jobb egészségben és súlyban hagyják el a börtönt mint ahogy beléptek? És ahol eddig még senki sem halt meg? Ez a koncentrációs tábor?
 
Appease, lekenyerezés
Ez egy angol szó amire talán a "lekenyerezés" a legjobb magyar fordítás. Az a lényege, hogy van egy nagyon erőszakos fél, és a többiek úgy próbálják "lekenyerezni", hogy . . . megadják neki azt amit akar abban a reményben hogy elég lesz, és ezekután már nem lesz több követelése. Egy másik (szerintem jobb...) definíció pedig azt mondja, hogy az appeaserek azok az emberek akik annak a reményében etetik a krokodilt, hogy majd őket fogja utolsókként felfalni. A leghírhedtebb példa erre amikor Európa nem avatkozott be amikor Hitler lerohanta Csehszlovákiát abban a tudatban, hogy több már nem lesz. (Ezzel kapcsolatban mondta egy magasrangú cseh politikus amikor az EU-nak nem tetszett, hogy a csehek miért kacsintgatnak annyira az Egyesült Államok felé, (sajnos nem tudom hogy ki volt, és nem is emlékszem hogy hol olvastam) hogyha valamit megtanultak a második világháborúban, akkor az a francia biztonsági garancia értéke.)
 

 
 
 
 
 
 

További infó