Stratégiai Áttekintés

Szerző: Steven Den Beste

2003 nyara

Ennek a cikknek az a célja hogy egy magas szintű stratégiai áttekintést nyújtson a háborúról, milyen okok miatt keveredett bele az Egyesült Államok, milyen alapvető célokat kell elérnie ahhoz hogy megnyerje ezt a háborút, milyen stratégiát követ, valamint hogy egy átfogó elemzést adjon. Ezt a cikket 2003 Júliusában írta Steven den Beste. Ez a cikk az USS Clueless (http://denbeste.nu) weblapon megjelent ennél sokkal részletesebb infók összegzése. [Ez a cikk a korábbi cikk kibővített változata.]

[2003 Szeptember 13: A cikk több apró javításon ment keresztül. Sok új link mutat további információkra, valamint bizonyos szekciókat átírtam amiket véletlenül vagy készakarva félreértettek.]

Ennek a cikknek az eredeti verziója a http://denbeste.nu/essays/strategic_overview.shtml címen található. (Ha fel akarja ezt a dokumentumot használni, akkor legyen szíves ezt a címet megemlíteni.)

1. Mi a háború alapvető oka (root cause)?
   
   
1. Államok valamint népek összeomlása akik egy jól behatárolt földrajzi területen élnek és akik elsősorban arabok és/vagy muszlimok.
   
   
1. Az olaj az egyetlen hozzájárulásuk a világgazdasághoz amihez szerencse útján jutottak.
   
   
2. Gyakorlatilag semmilyen számottevő tudományos vagy mérnöki eredményt nem képesek felmutatni.
   
   
3. Minimális a világkultúrához való hozzájárulásuk. Szinte senkit sem érdekel a költészetük, az irodalmuk, a filmjeik, valamint a zenéjük. A leghíresebb muszlim író ellen vallásos halálos itéletet (fatwa death sentence) hoztak, és Európában él száműzetésben.
   
   
4. Ha nem lenne olajuk akkor semmiféle diplomáciai jelentőgéűk se lenne.
   
   
5. A világon szinte senki sem tiszteli őket beleértve saját magukat.
   
   
6. Természetesen ennek a mai állapotnak semmi köze sincs ahhoz a korszakhoz amikor az arab kultúra a legmagasabb fokán állt, amikor gazdag volt, hatalmas, és mindenkit lenyűgözőtt. Az irodalmuk nagyszerű volt, valamint a tudományokban és építészetben világra szólót alkottak. Máshonnan átvették és rendszerezték a helyiértékes számokat, továbbfejlesztették a számtant, valamint kifejlesztették az algebrát. De ennek már több száz éve vége. Ez a cikk azokról az népekről és kultúrákról szól akik ma élnek ott ahol ezeket a világraszóló eredményeket elérték.
   
   
2. Mivel ez egy "szégyen alapú" kultúra^**, ezért ez a hanyatlás egyre növekvő elégedetlenséghez, dühhöz, és gyűlölethez (resentment) vezet.
   
   
1. Egy 2001-ben elvégzett felmérés szerint az arab tizenévesek fele szeretne kivándorolni.
   
   
2. Egy szégyen alapú kultúrában az emberek rosszul érzik magukat ha az őseik sokat értek el ők pedig semmit. A világ más kultúrái viszont nem tisztelik őket pusztán az őseik eredményei alapján. Tehát akármekkora sikereket ért el az arab civilizáció a múltban, ennek semmi hatása sincs arra hogy ma milyen szemmel néz a világ többi kultúrája az arab világra.
   
   
3. Több térségbeli kormány megpróbálja az frusztrációt elterelni magukról. (A "cionista egység (Zionist Entity)" remek célpont.)
   
   
1. Sajnos minden további nélkül el lehet hinni hogy a szaúdiak egyezséget kötöttek az al-Kaidával és más törvényen kívűli szervezetekkel. Voltak akik azt a vádat hozták fel hogy a szaúdiak olyan alkut kötöttek az al-Kaidával hogy a terroristák nem fognak Szaúd Arábiában terror cselekményeket elkövetni, és ezért cserébe a kormány nem fog beleszólni a "fund raising"^** tevékenységükbe.
   
   
2. A szaúdi kormány már évtizedek óta egy ördögi egyezségben (devil's deal) van a a wahhabi szélsőségesekkel, és megengedi nekik hogy botokkal felfegyverzett gengszterek (thug) nőket verjenek meg ha "erkölcstelen" (indecent) ruhát viselnek vagy férfi rokon nélkül merészkednek ki az utcára. Ezek a gengszterek természetesen másokat is előszeretettel bántalmaznak ha úgy érzik hogy a viselkedésük nem felel meg az "elfogadott normáknak". A wahhabisták hatalmas pénzösszegekkel rendelkeznek (több milliárd dollár) amit arra használnak hogy a sajátos értelmezésű Iszlámukat a világ többi muszlim és nem muszlim országába exportálják. Mindezért cserébe a wahhabisták szemet húnynak a szaúdi királyi család dekadenciája (és bűneik (sins)) felett, és nem próbálnak meg egy forradalmat kiprovokálni az eltávolításuk érdekében.
   
   
3. A régió összes országa Izraelt hibáztatja a bajaikért. A tankönyveik tele vannak zsidó ellenes propagandával, sok olyannal amik történelmi hazugságokon és csúsztatásokon alapulnak.
   
   
4. Sajnos ez azt jelenti hogy az egész kultúra az "áldozat kultuszra" épül.
   
   
4. Mindenféle törekvő vezető megpróbálta ezt az elkeseredettséget a saját céljaira felhasználni.
   
   
1. Khomeini és a Talibán az iráni valamint az afgán forradalmak érdekében használta ki.
   
   
2. Szaddam Husszein pedig egy Bagdadból irányítandó pán-arab birodalom érdekében használta ki.
   
   
2. Miért keveredett az USA ebbe a háborúba? Miért támadtak meg?
   
   
1. Az amerikai siker és az arab/iszlám hanyatlás éles ellentétben állnak egymással. Mind politikai, gazdasági, katonai, technológiai, valamint kultúrális szempontból mi határozzuk meg a mércét, és az eredményeink különösképpen kiélezik az ellehetetlenülésüket (failure).
   
   
2. Amerika Izrael legnagyobb és legjelentősebb támogatója. Az arab vezetők már régóta áldozati bárányként (scapegoat) használják Izraelt, és miránk is haragszanak mivel nem vagyunk hajlandók magára hagyni Izraelt. Továbbá elég támogatást adnak a Palesztínoknak hogy életben tartsák a kűzdelmüket, igy az saját népük egy kívülállót utál, ami nem más mint Izrael. Ebből következőleg az Izraelnek nyújtott támogatásunk miatt minket is gyűlölnek.
   
   
3. Amerika egy világi ország. Ezzel szemben muszlim vallási fanatikusok pedig azt állítják hogy az arab/iszlám világ azért hanyatlik mivel nem eléggé vallásosak. Allah már nem kűzd az oldalukon mivel bűnösökké váltak, elfordultak a Próféta tanításaitól, és nem élnek erkölcsös (virtuous) életet. Továbbá a fanatikusok azt is állítják hogy csak úgy szerezhetik vissza Allah kegyeit és lehetnek sikeresek ha elfogadják az Iszlám szélsőséges formáit. Ezzel szemben az amerikai kormány és a nép nem követi ezeket a tanításokat, és mégis sikeresek. Ugyanakkor azok az országok ahol a szélsőségesek hatalomra jutottak még rosszabb állapotba kerültek. Amerika sikere nem más mint eretnekség. Ha vallási szemszögből vizsgáljuk ezt a helyzetet, akkor ez csak úgy lehetséges hogy Amerika lepaktált az ördöggel, és Khomeini ezt ki is jelentette.
   
   
4. Az amerikai kultúra és eszmék nagyon népszerűek a kérdéses arab/muszlim övezetben élő emberek köreiben, különösképpen a fiatalok között. Érthetően a terület konzervatívjai halálra vannak rémülve. A saját népük egyre jobban fordul el a hagyományos kultúrától és a szélsőséges vallási szokásoktól.
   
   
5. A világ jelentős része úgy hiszi hogy az amerikaiak gazdagok, jól fel vannak fegyverezve, de ennek ellenére gyávák, nagypofájúak, és puhák. A vietnámi vereség, Beirút, Szomália, a 80-as és 90-es években ellenünk irányuló aggressziókra adott kétségbe vonható és fogatlan válaszaink azt a benyomást keltik hogy nem vágunk vissza ha belénk rúgnak, és kis veszéllyel jár ha megtámadnak minket akár szavakban akár tettekben.
   
   
6. Pillanatnyilag Amerika a világ "keménygyereke (top dog)", és sokan úgy érzik hogy dicsőséggel jár ha beverik az orrunkat.
   
   
3. A lehetséges kis és nagyléptékű válaszok
   
   
1. Vannak akik a lekenyerezést (appease) javasolják. Csökkentsük a katonai kiadásainkat, jelentős méretekben emeljük meg a külföldi segélyeket, ne támogassuk Izraelt a továbbiakban hanem dobjuk oda a farkasoknak, és kérjünk bocsánatot, kérjünk bocsánatot, kérjünk bocsánatot.
   
   
1. A történelem már számtalanszor bebizonyította hogy a lekenyerezés nem működik.
   
   
2. Azok akik ezt javasolják rendszerint eléggé a baloldalon állnak, poszt-nemzeti eszmékben hisznek, és meg vannak győződve arról mivel a terroristák ugyanannyira utálják az Egyesült Államokat mint ök, ezért a gyűlöletüknek ugyanaz az alapja. Viszont semmi okunk sincs hogy feltételezzük hogy az al-Kaida és a többi terrorista szervezetek szimpatizálnának a Fonte féle nemzetek feletti haladó eszmékkel (transnational progressivism), és hogy abbahagynák a különféle aggresszív tervek gyártását ha az USA aláírná a Kyotó Egyezményt vagy részese lenne a Nemzetközi Büntetöbíróságnak (ICC, International Criminal Court).
   
   
3. Ez a vélemény azt sugallja hogy a szegénység, és méginkább az amerikai külpolitikai ballépések okozzák az arab/muszlim gyűlöletet. Viszont nincs sok indok arra hogy ezt elhiggyük.
   
   
1. Az al-Kaida eredeti Amerikával kapcsolatos politikai nyilatkozata egyáltalán nem utalt ezekre a témákra. (Viszont későbbi nyilatkozatok már érintőlegesen említették ezeket mivel megpróbálták az európai baloldaliak támogatását elérni.)
   
   
2. A 9/11-et elkövető terroristák nagyrésze tehetős családokból származott. Egyikük sem volt "hátrányos helyzetű".
   
   
3. Semmi jel nincs arra hogy a szegényebb arab országok (mint pl. Szíria) kevésbé utálnák a nyugatot mint a tehetősebbek (Szaúd Arábia).
   
   
4. Az arab és muszlim országok, még azok is akikre az amerikai külpolitika kevésbé hatott, mérhetetlenül ellenségesebbek mint azok az országok akik sokkal többet szenvedtek a kezeink által. A legjobb példa erre Vietnám, akik már évek óta próbálják helyreállítani a normális diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat.
   
   
4. Ha elfogadjuk azt a tételt hogy az arabok dühének és a keserűségűknek a hanyatlásuk az oka, akkor a jelentősen megnövelt külföldi segély fabatkát sem érne. Nem lehet egy embert büszkévé tenni azáltal hogy megszánjuk.
   
   
5. De ez a gondolatmenet teljesen lényegtelen mivel politikailag nem kivitelezhető az Egyesült Államokban. Az amerikaiak nagy többsége, (különösképpen a jacksoni elveket követők), nem fogadott volna el egy ilyen megoldást. Szinte mindenki ellenségesen kezelte azokat akik így akarták a problémát megoldani.
   
   
2. A minimális megoldás az lett volna hogy egy "mérsékelt" ellencsapással válaszoljunk, és utána pedig úgy kezeljük a helyzetet mintha nem lenne több mint egy nemzetközi bűnszövetkezet, és próbáljuk meg letartóztatni és felelősségre vonni azokat akik részesei voltak a támadásnak.
   
   
1. Ezt próbáltuk meg a 80-as és 90-es években, és természetesen belebuktunk. Bin Laden már akkor is kőrözés alatt volt korábbi támadások miatt, és a diplomáciai erőfeszítések arra hogy fogságba kerüljön eredmény nélkül maradtak.
   
   
2. Ez a hozzáállás vezetett el ahhoz hogy az a hírünk kelt az arab világban hogy gyávák vagyunk.
   
   
3. Ha ezt a politikát űztük volna egy olyan pusztító támadás után mint 9/11, csak megerősítette volna a már kialakult véleményt. Az összes terrorista szervezet azt a következtetést vonta volna le hogy a terrorizmus jogos (és sikeres!) módja a megoldás keresésének.
   
   
4. Egy ilyen válasz további támadásokra bátorította volna a terroristákat, akik esetleg sokkal nagyobb pusztítást vihetnének véghez ha sikerülne tömegpusztító fegyverekhez jutniuk.
   
   
3. A rövidlátó megoldás az lett volna hogy csak az al-Kaidára összpontosítsunk, és csak azokat a szervezeteket verjük szét akik közvetlenül részesei voltak a szeptember 11.-ei támadásoknak.
   
   
1. Ha csak az al-Kaidára összpontosítunk akkor az épségben hagyna más hasonló mozgalmakat amik ugyanannyira veszélyesek de nem voltak közvetlenül részesei az ellenünk irányult támadásnak. Habár az al-Kaida támadott meg bennünket, nem ők az egyetlen csoport akik ezt megtették volna, akár ellenünk, akár más célpontok ellen (Bali, Izrael, Fülöp Szigetek, Kashmir, etc.)
   
   
2. Ezzel a megoldással csak a tüneteket kezeltük volna, nem magát a betegséget. Ez békén hagyta volna az "Arab utca"^** mély elkeseredettségét, ami termékeny földje lenne a következő hordószónoknak aki megpróbálná újabb nyugat ellenes Dzsihádra hergelni az embereket.
   
   
4. Az igazi megoldás az az arab/muszlim világ megreformálása, és mi ezt az utat választottuk.
   
   
1. Ennek a háborúnak az igazi alapoka a hanyatlásuk, és az ez okozta gyűlölet, szégyen, és elkeseredettség.
   
   
2. A hanyatlásuk okai a politikai, kultúrális, és vallási láncok amiket a szélsőséges elemek nem hajlandók feladni. A bukásuk valós okait Ralph Peters kitünően elemezte. Szinte minden arab ország szenved a Peters által leírt hét hátránytól, és az a célunk hogy minél jobban kiiktassuk őket.
   
   
3. Ha sikerül megreformálni a kormányaikat, és az emberek szabadabbak lesznek, akkor elkezdenek sikereket elérni, és büszkék lesznek az eredményeikre. Ez csökkenteni fogja, és idővel ki fogja küszöbölni az elkeseredettségüket.
   
   
4. A kormányaiknak abba kell hagyni az áldozati bárány keresését.
   
   
5. A szélsőségeseknek egyre kevesebb lenne a hitelük.
   
   
6. Ez egy irgalmatlan nagy vállalkozás. Évtizedekre lesz szükség, és csak nemzedékváltással fog megoldódni. De ha belegondolunk akkor ez az egyetlen módja a veszély kiküszöbölésének anélkül hogy kicsapnánk az adú ászt (nukleáris megoldás).
   
   
7. A reform elsőrendű célja az arab emberek felszabadítása. Ez egy humanista, de nem keresztény megoldás. Nincs arra szándék hogy kiirtsuk az Iszlámot mint vallást. Helyette az Iszlámizmust mint politikai mozgalmat, törvénykezést, valamint kormányzati formát kell megszüntetni, és akkor az Iszlám csak egy vallás lesz ami megmarad olyannak amilyen volt kivéve bizonyos fokú liberalizálást. Nagyjából a japán utat kell követni ahol azokat a kulturális elemeket kellett megszüntetni amik veszélyesek voltak, és ezek után az ország békésebb lett, de ennek ellenére továbbra is japán maradt. Nem próbáltuk meg Japánt átformálni Amerikává, és az arabokkal se fogjuk ezt megtenni.
   
   
4. A 9/11 támadásra adandó rövidtávú stratégia
   
   
1. Az al-Kaidát ki kellett irtani vagy legalábbis meg kellett őket bénítani.
   
   
2. A közvetlen veszély csökkentése érdekében meg kellett változtatnunk a rólunk kialakult képet, mármint azt hogy gyávák vagyunk, és hogy mindenféle következmény nélkül meg lehet minket támadni. Rövid távon elérhetetlen hogy az "arab utca" szeressen minket, de a megvetésüket at lehet változtatni félelemmé. Habár ez nem az ideális megoldás, de könnyen kivitelezhető és igencsak hatásos. (Remélhetőleg idővel tisztelni fognak bennünket és a barátaink lesznek, csakúgy mint Japán.)
   
   
3. Szerencsére a nemzetközi pénzforrási hálozatuk sebezhető; a forrásaikat mindenképpen meg kellett nyirbálni hogy minél nehezebbé tegyük az életűket.
   
   
4. Mindezt azért kellett csinálni hogy egy kis lélegzethez jussunk, hogy stabilizáljuk a helyzetet pár évig, amiután majd sikeresen ki fogjuk tudni vitelezni a hosszabb távú és hatékonyabb stratégiánkat. De hozzá kell tenni hogy ez nem elégséges önmagában.
   
   
5. Az első felvonás: Afganisztán
   
   
1. Az al-Kaida székhelye Afganisztánban volt, és a Taliban politikailag védelmezte őket. Több éven keresztül mindenféle büntetés nélkül működhettek. A tagságuk többsége viszonylag szervezett katonai alakulatokban volt, és beszálltak a Taliban oldalán az afgán polgárháborúba. Továbbá terrorista kiképző támaszpontokat tartottak fenn, és az al-Kaida vezetőségének a nagyrésze ott volt ahol a nemzetközi igazságszolgáltatás nem tudta őket elérni.
   
   
2. A Taliban még a 9/11 támadások után sem volt hajlandó együttműködni velünk, és továbbra is védelmezték az al-Kaidát. Mostmár tudjuk hogy ez azért történhetett meg mivel az al-Kaida a kezében tartotta a Talibant. Habár hivatalosan Omar volt a kormány feje, a háttérben bin Laden mozgatta a rugókat.
   
   
3. Az afgán háborút nagyrészt légicsapásokkal, különlegesen kiképzett erőkkel, és vesztegetéssel vívtuk meg.
   
   
4. A célunk az volt hogy minél jobban meggátoljuk hogy az al-Kaida ugródeszkaként tudja használni Afganisztánt, és hogy véget vessünk a kormánynak ami védelmezte őket.
   
   
5. Remélhetőleg a Taliban kicsinálásából más olyan kormányok is tanultak akik terrorista szervezeteket védelmeznek.
   
   
6. Az afgán "nemzetépítés" nem alapvető része a hadműveletnek, mindössze azt akarjuk elérni hogy Afganisztán ne lehessen az elkövetkezendő 3-5 évben megint az al-Kaida otthona. Mindenféle ezen túli "nemzetépítés" emberiességi alapokon nyugszik, és nincs további stratégiai célja.
   
   
6. A második felvonás: Irak
   
   
1. A második hadszíntér célja: meg kellett hódítani az egyik jelentős és ellenséges arab országot és át kellett venni az uralmat.
   
   
1. A Szaddam Husszein kormány megborításának az egyik célja az volt hogy csökkentsük a terroristáknak juttatott segítséget.
   
   
2. Ezáltal megszereztük a fizikai és logisztikai pozíciót ahonnan komoly nyomást gyakorolhatunk a környékbeli jelentősebb kormányokra.
   
   
1. Rá kell őket kényszeríteni hogy hagyják abba a terrorista szervezetek támogatását.
   
   
2. Rá kell őket kényszeríteni hogy elkezdjék a politikai és társadalmi reformokat.
   
   
3. Meg kell őket valamint más környékbeli vezetőket győzni hogy kezd elegünk lenni abból hogy minden bajukért minket hibáztatnak, és itt az ideje hogy ne áldozati bárányként kezeljenek bennünket.
   
   
4. Meg kellett értetni a világgal hogy akár szeretik akár nem a reformok ideje eljött, és a stabilitás a stabilitás kedvéért már végérvényesen a múlté. Remélhetőleg megértették hogy vagy maguktól elkezdik a reformokat, vagy rá lesznek erre kényszerítve.
   
   
5. Alapvetően és hosszútávon meg kell változtatni az "arab utca" lelkivilágát.
   
   
1. Meg kell az "arab utcát" győzni arról hogy igenis hajlandók vagyunk harcolni, és nem vagyunk gyávák.
   
   
2. Meg kell velük értetni hogy rettenetesen veszélyesek vagyunk mikor háborúzunk, és nagyon nem bölcs ha felidegesítenek bennünket.
   
   
3. Meg kell törni az "arab utca" lelkét. Rá kell őket kényszeríteni arra hogy szembenézzenek a nyomorúságos életűkkel, és hogy gondolkozzanak el azon az ötleten hogy a reformok sikerhez vezethetnek. Egészen addig nem lehet rajtuk segíteni amíg rá nem jönnek hogy komoly bajban vannak. Sajnos mind a mai napig az " arab utca" nem hajlandó beismerni hogy nem valami rózsás a helyzetűk, amiben nagy szerepe van annak hogy a kormányaik másokat hibáztatnak (elsősorban a zsidókat).
   
   
6. "Nemzetépítés". Rá kellett kényszeríteni az "arab utcát" hogy szembenézzen a saját nyomorával, és utat kell nekik mutatni egy világi, felszabadított, kozmopolita társadalom felé egy jelentős arab országban. Létre kell hozni egy olyan helyet ahol az arabok szabadon, biztonságban, félelen nélkül, és sikeresen élhetnek. Be kell bizonyítani hogy ezt diktátorok és királyok nélkül is el lehet érni. (Ezt nevezem én az " Arab Civilizáció 2.0" kiindulópontjának.)
7. Nincs bizonyítva: Az is elképzelhető hogy az egyik cél az volt hogy a meghódított ország magához vonzza a környék militáns elemeit, és ezáltal a csapataink ellen harcolnak ahelyett hogy a lakosság ellen terveznének támadásokat. (David Warren ezt hívja a légypapír stratégiának. Úgy néz ki hogy ez valóban be is következett, de azt nem lehet tudni hogy ez része volt a tervnek. A halott lázadók között sok a nem iraki.
   
   
2. Erre a célra sem Afganisztán sem Irán nem lett volna alkalmas mivel egyikük sem arab ország.
   
   
1. Afganisztánban nem volt meg a kellő emberi és kultúrális erőforrás a reformhoz.
   
   
2. Egy sikeres reform akár Afganisztánban akár a Perzsa Iránban nem győzte volna meg az " arab utcát".
   
   
3. Miért pont Irak?
   
   
1. Már létező probléma
   
   
1. A létező szankciók (beleértve az északi és déli repülés mentes övezeteket) nem működtek, és csak idő kérdése volt hogy mikor omlanak össze. Bárhogy nézzük, a helyzet nem volt fenntartható. Túl veszélyes lett volna hagyni hogy Szaddam hatalomban maradjon miközben megszünnek a szankciók beleértve a repülés mentes övezeteket.
   
   
2. Szaddam nagyon komoly hosszútávú veszélyt jelentett. A Iránnal valamint Kuvaittal vívott háborújaival valamint a számlálatlan belső erőszakos cselekményeivel bebizonyította hogy mennyire brutális és visszafoghatatlan. Nem mutatta semmi jelét annak hogy feladta volna a nukleáris vágyálmát. Nem érdekelte hogy ez mennyi időbe, pénzbe, és politikai tőkébe került volna.
   
   
3. Szaddam nagyon komoly támogatást adott a különféle terrorista csoportoknak, mind pénzügyileg mind más módon. Irakban több ismert terrorista kikepző tábor volt, és Szaddam pénzzel és fegyverekkel látta el a terroristákat. Viszont úgy néz ki hogy ebből csak kevés jutott az al-Kaidának. A támogatás nagyrésze a különféle palesztín csoportoknak ment mint pl. a Hezbollah.
   
   
4. Szaddam vérdíjat tűzött ki az izraeliek fejére mivel bejelentette hogy nagyon sok pénzt fog adni a sikeres öngyilkos merénylők családjainak, és nem számított hogy a terrorista melyik csoporthoz tartozott.
   
   
5. Szaddam vegyi fegyvereket fejlesztett ki, és be is vetette őket az irániak valamint a saját lakossága ellen. Ha magára hagytuk volna, akkor komoly esélye lett volna hogy ezeket a fegyvereket átadja a terroristáknak. Az 1991-es háború valamint a szankciók 12 éves angol/amerikai betartatása miatt Szaddam igencsak haragudott az USA-ra. Bizonyítékok vannak rá hogy megpróbálta a mostani elnök apját meggyilkoltatni aki az 1991-es Öböl Háború alatt volt az elnök.
   
   
2. Katonai kivitelezhetőség
   
   
1. A kuvaiti vezetők továbbra is féltek Szaddamtól, valamint még mindig le voltak kötelezve az 1991-es felszabadítás miatt, tehát Kuvait remek alapnak szolgált az iraki invázióhoz.
   
   
2. A NATO szövetséges Törökország Irak északi szomszédja, és arra számítottunk hogy egy második frontot nyithatunk onnan. (Sajnos ez nem következett be.)
   
   
3. A Bagdad és Kuvait közötti terep nagyon könnyűvé tette a páncélosok támadását.
   
   
4. A déli repülés mentes övezetből adódó szórványos csaták lehetővé tették hogy szép lassan a hónapok folyamán felkészüljünk a hadműveletre.
   
   
5. Habár az iraki hadsereg igencsak nagy volt és nagyon rossz volt a hírük, a szankciók nagyon megtépázták őket, és sokkal veszélytelenebbek voltak mint ahogy sokan elképzelték.
   
   
3. Politikai kivitelezhetőség
   
   
1. Már volt egy létező casus belli (ok a támadásra) amit ki lehetett használni.
   
   
1. Szaddam az 1991-es tűzszünet aláírásával többek között beleegyezett hogy együtt fog működni a nemzetközi fegyverzet vizsgálókkal akik meg akarták szüntetni Szaddam kémiai, biológiai, valamint nukleáris fegyvereit valamint az ezekkel kapcsolatos kutatásokat. Ezt a szerződést Szaddam megszegte.
   
   
2. Az hogy Szaddam ilyen fegyvereknek a birtokában volt, továbbá az hogy még többre próbálta rátenni a kezét egy közvetett hosszútávú veszélyt jelentett, de nem ez volt a háború elsőszámú indoka.
   
   
2. 1991 óta az amerikai szavazók jelentős része támogatta Szaddam katonai módon történő eltávolítását. Sokkal kevesebben támogattak volna egy Irán ellenes katonai akciót, és gyakorlatilag semmiféle támogatást nem élvezett volna egy másik ország lerohanása.
   
   
4. Stratégiai hasznosság
   
   
1. Irak központi helyen van, és határos Szíriával, Iránnal, Szaúd Arábiával, valamint Jordániával. Van jelentős kikötője amin keresztül a csapatokat valamint a katonai hardwaret könnyen lehet mozgatni. Tehát ha megszálljuk Irakot, akkor remek bázis szolgál ahhoz hogy máshova is odavágjunk ha szükség lesz rá.
   
   
2. A környékbeli országok tisztában vannak a helyzettel. Az hogy amerikai csapatok vannak a határaik mentén, vagy a puszta gondolata annak hogy bármikor megjelenhetnek, garantáltan ébren tartja őket éjjel.
   
   
3. Mégjobban félnének tőlünk ha fölényesen vernénk meg Szaddamot. A többi ország katonasága még Szaddaménál is gyengébb.
   
   
4. Ez lehetővé tenné hogy sokkal nagyobb diplomáciai nyomást gyakoroljunk rájuk mint amire eddig voltunk képesek.
   
   
5. Lehetőségek a reformra
   
   
1. A többi jelentősebb környékbeli államhoz hasonlítva Szaddam viszonylag merkantilis és világi volt, és a lakosság eredetileg viszonylag jól képzett és kozmopolita volt.
   
   
2. Irakban már volt demokratikus kormány, habár hozzá kell tenni hogy nem volt különösebben sikeres.
   
   
3. A kurdok már sikeresen létrehoztak egy olyan kormányt amihez hasonlót mi is szivesen látnánk.
   
   
4. Az olajból származó bevételek nagyban hozzá fognak járulni az ország háború utáni újjáépítéséhez, valamint ahhoz hogy az ország gazdaságilag meg tudjon állni a lábán, gazdag legyen, és hogy minél sokrétűbb legyen a gazdasága.
6. Szimbólumok és propaganda érték
   
   
1. Szaddam az "arab utca" hősévé vált. Úgy vélték hogy erős vezető aki képes nemet mondani a nyugatnak. Habár 1991-ben a hadseregét tönkreverték, a háborút politikailag túlélte, és ez csak növelte a tekintélyét. Habár nem vert meg minket, de mindenesetre megpróbálta, és ez messze több volt mint amit bárki más tett a környéken. Az "arab utca" büszke volt rá mert legalább megpróbálta. (Természetesen ehhez az is hozzájárult hogy sikeresen elfelejtették hogy korábban lerohanta Kuvaitot, és hogy az 1991-es háborúban jelentős arab haderők is részt vettek az amerikaiak oldalán.)
   
   
2. Az iraki hadseregről az a hír járja hogy a környék legnagyobb, legjobban felfegyverzett, és a legveszélyesebb hadserege. Ha képesek leszünk döntő csapást mérni rájuk, akkor ez lelkileg össze fogja omlasztani a többieket.
   
   
3. Bagdad a klasszikus arab civilizáció egyik jelentős fővárosa volt. Szimbólikusan nagyon sokat jelentene ha kívülállók sikeresen megszállnák.
   
   
7. Más tényezők
   
   
1. Morálisan tartozunk a déli sítáknak mivel nem segítettük őket mikor 1991-ben megpróbálták megdönteni Szaddamot, és utána se tettünk semmit hogy meggátoljuk Szaddam bosszúját ami nagyon de nagyon sok ember életébe került. (Véleményem szerint ez Amerika legnagyobb szégyenfoltja a hidegháború vége óta.)
   
   
2. A kurdoknak nagyon jól megy a soruk az északi repülés mentes övezet védőernyője alatt. Ha a szankcióknak vége lenne és már nem tartatnánk be a repülés mentes zónát északon, akkor ez azt jelentené hogy Szaddam rögtön eltaposná őket mint ahogy ezt megtette a sítákkal 1991-ben.
   
   
3. Irakot csak egy invázió útján lehet megreformálni. A szankciók nem működnek, és az 1991-es síta felkelés elnyomása után már nincs esély egy újabb forradalomra. Szaddam eltávolítása valamint a reformok beindítása csak egy külső katonai támadás révén lehetséges. Egy iraki invázió mindenképpen szükséges, még akkor is ha nem ők lennének az elsőszámú célpont.
   
   
8. Potenciális problémák
   
   
1. Elképzelhető volt hogy Szaddam ideggázokat vagy biológiai fegyvereket vet be a megszálló csapatok vagy a Kuvaitban lévő táborok ellen. A lehetőség megvolt hogy rengetegen pusztuljanak el a háborúban.
   
   
2. Irak nem egy egységes nemzet. Legalább három nemzetiség él ott, ami attól függ hogy hogy számoljuk. (Az ottomán törökök alatt három tartomány volt.) Sajnos egy egységes ország komoly etnikai feszültségekkel lenne tele.
   
   
3. A frakciók között jelen vannak mind a síták mind a szunnik, akik megközelítőleg úgy szeretik egymást mint Észak Írországban a katolikusok és a protestánsok egymást.
   
   
4. Sajnos minden további nélkül elképzelhető hogy a szomszédos államok megpróbálják a különféle csoportokat egymás ellen hergelni azért hogy meggátolják egy demokratikus rendszer kialakulását. Legfőképpen Irántól kell tartani ami több mint valószínű hogy megpróbálja befolyásolni a többségben lévő sítákat hogy egy a Khomeini féle iráni iszlám köztársaságot hozzanak létre.
   
   
4. Felkészülés a háborúra
   
   
1. A "Hajlandók Koalíciója (Coalition of the Willing)" kialakulása
   
   
1. A NATO veszett fejsze nyele, legfőképpen azért mivel bizonyos NATO tagok Szaddam oldalán álltak, és megpróbálták felhasználni a NATO döntéshozását hogy meggátolják az inváziót.
   
   
2. Az angolok és az ausztrálok nyíltan kiálltak mellettünk. Az angolok számottevő katonai és diplomáciai segítséget tudtak nyújtani. Az ausztrálok már kevésbé, de természetesen annak is ugyanúgy örültünk.
   
   
3. A kanadaiak távolmaradása nagyon rosszul esett, és nem is fogjuk egy ideig elfelejteni.
   
   
4. Más országok szintén hajlandóak voltak segíteni, habár sokan megpróbálták a támogatásukat az utolsó pillanatig titokban tartani.
   
   
2. A háború kongresszusi felhatalmazása elengedhetetlen volt.
   
   
1. 2001 Szeptemberében a Kongresszus felhatalmazta az elnököt egy haborúra (Afganisztán ellen), de ezt nem lehetett felhasználni Irak ellen hacsaknem a Bush adminisztráció be nem bizonyította volna hogy Szaddam közvetlenül részese volt a 9/11 támadásnak. Semmiféle bizonyíték nincs arra hogy Szaddam közvetlenül benne lett volna.
   
   
2. Fel lehetett volna használni az 1991-es határozatot, vagy el lehetett volna indítani a háborút a 'Háborúra Felhatalmazó törvény (War Powers Act)' 60 napos kitétele alapján, de ez alkotmányos válsághoz vezetett volna.
   
   
3. Nagyon nagy hiba lett volna a Kongresszus megkerülése mivel ez megsértette volna az Alkotmányt mind jogilag mind szellemileg.
   
   
4. Alapvető fontosságú volt hogy a kongresszusi felhatalmazásnak ne legyen része egy olyan kitétel ami alapján egy ellenséges idegen ország (pl. Franciaország) megvétózhatná a háborút. Tehát létfontosságú volt hogy a felhatalmazás ne követelje meg az ENSZ Biztonsági Tanács jóváhagyását, vagy NATO hozzájárulását, vagy a részvételét.
   
   
3. Mindenképpen meg kellett próbálni az ENSZ-es utat
   
   
1. Tony Blairnak belpolitikai okokból kifolyólag szüksége volt egy ENSZ-es felhatalmazásra (vagy egy "esztelen vétóra (unreasonable veto)"). Az angol politikai rendszerben a kormány parlamenti felhatalmazás nélkül üzenhet háborút, de a Parlament viszont képes egy bizalmatlansági indítvány segítségével megbuktatni a kormányt. Ha a Blair kormány úgy ment volna háborúba hogy meg se próbált volna ENSZ-es felhatalmazást kérni, akkor a pártja fellázadt volna ami a kormány bukásához vezetett volna.
   
   
2. Teljesen nyilvánvaló volt hogy az ENSZ BT sose hatalmazott volna fel egy fegyveres inváziót. Ezt megpróbáltuk szeptemberben, es októberre már nyíltan látható volt hogy az ENSZ nem fog együttműködni, tehát a Kongresszus gondoskodott róla hogy a felhatalmazás ne követeljen meg BT jóváhagyást.
   
   
3. Az ENSZ-szel való hadakozás ideje alatt sikeresen kiépítettük az inváziós hadsereget Kuvaitban, és Szaddam se mert megelőző támadást indítani a már ottlévő de még nem felkészült csapatok ellen. Szaddam az utolsó pillanatig meg volt győződve arról hogy az európai barátai és támogatói meg fogják gátolni a támadást, és tisztában volt vele hogy ha ő támadott volna először akkor a német, francia, és orosz politikai erőfeszítések a kútba estek volna. (Azt a mai napig nem tudjuk hogy ez szándékosan része volt az angol/amerikai stratégiának vagy csak egy szerencsés mellékhatás volt.)
   
   
4. Mivel az ENSZ is részese volt a játszmának, ezért rá voltunk kényszerítve arra hogy az legyen az érvelésünk alapja hogy az irakiak nem feleltek meg a BT határozatoknak, és emiatt a fegyvervizsgálatokra valamint a tömegpusztító fegyverekre fektettük a hangsúlyt. De mindenki aki részese volt volt a vitának tudta hogy ez csak egy másodlagos indok volt.
   
   
5. Az összes ENSZ-es egyezkedés két szálon futott. A beszédek mind Irakról szóltak. De a fő téma az az volt hogy a franciák jobban féltek az amerikaiaktól mint az irakiaktól. A francia külpolitika egyik alaptétele az volt hogy minden eszközt felhasználjanak arra hogy visszafogják az amerikai katonai hatalmat és diplomáciai befolyást.
   
   
6. Miután a Kongresszus felhatalmazta az adminisztrációt a háborúra és nem követelte meg a BT jóváhagyását, és a republikánusok megnyerték a [2002-es időközi. -- A fordító] novemberi választásokat, ami többek között azt jelentette hogy többségbe kerültek a Szenátusban miközben megtartották a vezető szerepüket az Alsó Házban, az európai ellenlábasok magukba szálltak és hagyták hogy az 1441-es határozatot elfogadják. Ez megadta Szaddamnak az "utolsó lehetőséget" hogy együttműködjön a fegyverzet vizsgálókkal, de már az elejétől fogva nem volt tiszta hogy automatikusan háborút jelentett volna ha a vizsgálatok nem folynak le sikeresen. Az amerikaiak azt állították hogy ez a hallgatólagos felhatalmazás benne volt a határozatban. A franciák viszont az ellenkezőjét vallották.
   
   
7. Természetesen az egész vizsgálatósdi egy rossz vicc volt, de ezen senki sem lepődött meg.
   
   
8. Miután Szaddam szokásához híven megint csak ímmel-ámmal működőtt együtt a vizsgálókkal, az amerikaiak és az angolok megpróbáltak egy utolsó felhatalmazást kicsikarni ami gyakorlatilag felhatalmazás lett volna a háború megindítására. Viszont azok akik ellenezték az USA-t, különösképpen a franciák, továbbra is meggátolták a felhatalmazást. Az egész vita egyre szürreálisabb lett mivel az igazi francia alapállás mindössze az amerikaiak visszafogásával törődött, és egyáltalán nem érdekelte őket hogy végülis van-e az amerikaiak álláspontjának jogos alapja.
   
   
9. Chirac végülis túlspirázta a szerepét, es megadta diplomáciai lehetőséget az amerikaiaknak és az angoloknak hogy felálljanak az asztaltól és elmenjenek. Tony Blair pedig megkapta az "esztelen vétóját".
   
   
5. A török cserbenhagyás ellenére (amit szintén a franciáknak köszönhetünk) a logisztikai felvonulás be volt fejezve, és a CENTCOM*** közölte az elnőkkel hogy a kívánt haderők jelen vannak a térségben, és készen állnak a támadásra. Bush kiadta a parancsot, és megnyertünk a háborút.
   
   
7. Eredmények. Egy háború sose képes 100%-ig teljesíteni az elvárásokat, de ez a háború nagyon jól sikerült. Pár említésre méltó dolog:
   
   
1. A katonai akció gyorsan lezajlott, hatékonyan, és az ellenségnek esélye sem volt.
   
   
1. A koalíció nagyon kevés katonát vesztett.
   
   
2. Szintén nagyon kevés iraki civil halt meg, és ez szöges ellentétben áll azzal amit sokan a háború előtt jósoltak.
   
   
3. Mivel a háború előtti pszichológiai hadviselés nagyon sikeres volt, ezért az iraki hadsereg jelentős része dezertált. Sokan akik továbbra is a hadseregben maradtak egyszerűen nem voltak hajlandóak harcolni. Az iraki hadsereg töredékét nyújtotta mint amire képes lett volna, és az iraki légierő maradványai egyetlen egyszer sem szállt fel.
   
   
4. Az arabok arra számítottak hogy az iraki hadsereg komoly ellenfél lesz, de ez nem történt meg. Sőt, az iraki hadsereg produkciója inkább megalázó volt.
   
   
2. Mi diktálunk Irakban, és ezáltal nagy nyomást gyakorolunk Szíriára, Szaúd Arábiára, és közvetetten Iránra. Úgy néz ki hogy Szíria és Szaúd Arábia habár kelletlenül, de elfogadták az új valóságot. Ezzel szemben a helyzet Iránban nagyon változó és nehéz megitélni.
   
   
3. Lényegtelen hogy mit mondanak az újságok vezércikkei, Irak nagyrészében az újjáépítés viszonylag jól megy. Természetesen voltak hibák és a dolgok időnként nem mentek olyan jól mint ahogy az elvárható lenne. Meg kell említeni hogy a bajok nagyrésze egy kis területre összpontosult, mégpedig oda ahol azok a csoportok és törzsek élnek akik Szaddam alatt jól éltek. A fegyveres ellenállás továbbra is probléma marad, hónapokig, de ha teljes egészében nézzük Irakot, akkor a dolgok viszonylag jól mennek. A legtöbb iraki örül hogy ott vagyunk, és a legnagyobb félelmük az az hogy túl hamar elmegyünk, vagy hogy a baathisták valahogy megint megkaparintják a hatalmat és megint elkezdik terrorizálni a a népet.
   
   
4. A háború egyik következménye az volt napvilágra került hogy a baathista kormány mennyire brutális és barbár volt. Ez természetesen azt is jelentette hogy a nemzetközi politikai viták súlypontja elmozdult mivel ezek a hírek után egyre nehezebb lett bárkinek is azzal érvelni hogy hiba volt elmozdítani Szaddamot és ezáltal a horror folytatódott volna.
   
   
5. Az arabok számára rettenetesen illúzióromboló és demoralizáló volt hogy Bagdad pár nap alatt elesett és az amerikaiak nagyon kevés katonát vesztettek.
   
   
1. A hírek amiket hallottak szemen szedett hazúgságok voltak, és azt hitték hogy az amerikaiak rengeteg vért vesztettek valamint az iraki hadsereg dicsőségesen harcolt.
   
   
2. Ennek az lett az eredménye hogy Bagdad eleste hidegzuhanyként hatott; teljesen váratlan, mint derült égből a villámcsapás.
   
   
3. Most már elkezdik kérdezni hogy mi mást hazudtak a kormányaik.
   
   
4. És sokan elkezdik kérdezni hogy "miért ilyen nyomorúságos a helyzetűnk? Mi a baj velünk?"
   
   
5. Már vannak olyan arabok akik nyíltan beszélnek a reformok előnyeiről.
   
   
6. Az amerika-ellenes retorika egyre kevésbé népszerű a régióban. Már nem divat azt állítani hogy az amerikaiakba megtorlás nélkül bele lehet rúgni.
   
   
7. Habár lehet hogy Szaddamnak nem volt semmiféle tömegpusztító fegyver a kezében, az továbbra is tény marad hogy nem adta fel a reményt hogy ujrakezdje az ezirányú fejlesztéseket. Miután elmozdították a hatalomból, ez a vágya már nem fog beteljesülni, még akkor sem ha még mindig él. Lehet hogy még mindig megvannak az ilyen ambíciói, de a lehetőség már kicsúszott az ujjai közül. Jó lenne ha elkapnák vagy megölnék [ne felejtsük el hogy ezt a cikket 2003 nyarán írták. -- A fordító], de a legfontosabb az az hogy már nincs hatalomban. A fiait, Qusayt és Udayt megtalálták és megölték; Lehet hogy Szaddam is hamarosan a sorsukra jut.
   
   
8. Szaddam bukásával a Palesztínok jelentős segítségtől estek el, és ennek már kezdenek nyilvánvalóvá válni a jelei.
   
   
8. A harmadik felvonás: a jövő
   
   
1. Az ország lecsillapításának és újjáépítésének folytatódnia kell. Ez a folyamat még minimum egy évig folytatódni fog, és lehet hogy még azon túl is, habár csökkentett erőforrásokkal. Véleményem szerint katonailag jelen leszünk Irakban az elkövetkezendő 30 évben. (Alapvető fontosságú hogy fenntartsuk a jelenlétünket.)
   
   
2. Az új iraki hadsereg, habár kisebb de messze jobb minőségű mint az elődje, ki lesz képezve az elkövetkezendő években és idővel át fogják venni a belső biztonság fenntartását.
   
   
3. Az új iraki ön-kormányzás nem jól indult, és a rossz elvet követte (felülről lefelé), de mostmár a jó irányban halad (lentről felfelé). A legtöbb város és község már irányító testületekkel rendelkezik (ruling councils), és a helyi választások hamarosan szokásossá válnak. Már létezik egy nemzeti tanács (national council), bár még kevés a hatalmuk. De remélhetőleg egy éven belül elkezdik az új alkotmány megírásához vezető folyamatot, igazi választásokat fognak tartani, és utána a hatalom az új kormány kezében lesz. Ezután jön egy pár éves időszak amikor "kitanulják a demokrácia mesterségét", és habár jelen leszünk katonailag de nem fogunk beavatkozni hacsaknem fellép a veszélye hogy radikálisok átveszik a vezetést.
   
   
4. Egy iraki liberális demokrácia puszta léte veszélyt fog jelenteni a környék autokrata rezsimjeire, és az amerikai hadseregnek garantálni kell Irak biztonságát elsősorban Szíria és Irán, másodsorban Szaúd Arábia ellenében. Továbbá garantálni kell a kurdok biztonságát a törökök ellenében. Ez egy további indok hogy miért kell egy jelentős amerikai katonai haderőt fenntartani Irakban az elkövetkezendő években.
   
   
5. Egy lassan parázsló fegyveres ellenállás nagyon sokáig létezni fog, és ez azt jelenti hogy sajnos a koporsók, habár csak ritkán, azért jönni fognak. Sajnos ennek a problémának a megoldása nem hetek kérdése.
   
   
6. Természetesen továbbra is diplomáciai nyomás alatt lesznek a környékbeli országok hogy szüntessék meg a terrorista csoportok támogatását valamint hogy elkezdjék a belső reformokat. Ezek igazi változásokat fognak hozni. Továbbá ahogy Irak egyre jobban el fog kezdeni megállni a saját lábán, az újonnan szerzett szabadság mind kihívás mind inspiráció lesz a környék többi lakóinak. Az "arab utca" el fogja kezdeni a többi kormányt hogy ők ugyanmár miért nem élhetnek úgy mint az irakiak.
   
   
7. Lehetetlen megitélni hogy lesz-e szükség további jelentős katonai hadműveletre ebben a több évtizedes háborúban aminek az a célja hogy alapvetően megreformálja az arab/muszlim világot. Habár a közeljövőben nem tervezünk újabb komoly hadműveleteket a régióban (az elkövetkezendő három év), de egy szíriai, iráni, vagy még akár szaúd arábiai invázió is elképzelhető húsz éves keretben ha a vezetők nem hajlandóak együttműködni a reformokban, vagy ha egy ellenséges és aktivista kormány kerül hatalomra.
   
   
8. Büntető vagy megelőző bombázások, különösképpen az iráni nukleáris létesítmények esetében, természetesen minden további nélkül elképzelhetők lesznek. Minden valószínűség szerint továbbra is részt fogunk venni az alacsonyszintű valamint a nem szokványos fegyveres konfliktusokban a régió különbözŐ részein. A tengerészgyalogosok valamint a hadsereg*** speciálisan kiképzett egységei továbbra is működni fognak Jemenben és Szomáliában.
9. A terroristák finanszírozása valamint a különféle terrorsejtek elleni árnyékháború továbbra is folytatódni fog, és időnként meg fog jelenni a napi sajtóban ha fontos eredményeket érünk el vagy nagyot bukunk.
   
   
10. Úgy néz ki hogy mind az USA-ban mind az UK-ban (United Kingdom, Egyesült Királyság, Nagy Britannia) egy 9/11-hez mérhető támadás esélye érezhetően lecsökkent. Természetesen ez nem jelenti azt hogy semmi esély sincs rá; biztos lesznek újabb próbálkozások, és előfordulhat hogy sikeresek lesznek. Viszont hozzá kell tenni hogy a terroristák most elsősorban az arab világon belül tüsténkednek (leszámítva az Izraelen belüli Palesztín terrorakciókat). Ez két szempontból is jó mivel rákényszeríti az arab kormányokat hogy többet segítsenek nekünk mint a múltban.
9. Még mindig elveszthetjük ezt a háborút.
   
   
1. Ha az iraki nemzetépítési project elbukik, akkor nem fogjuk tudni megmutatni az araboknak hogy a reformok hasznosak ami által boldogabbak és sikeresebbek lehetnek. Szintén nem fogjuk tudni megmutatni nekik hogy a reform jobb választás a részükről mint a dzsihád.
   
   
2. Ha hagyjuk hogy az alacsony szintű ellenállás kiűzzön bennünket Irakból, akkor az arabok megint arra következtetésre fognak jutni hogy végsősoron gyávák vagyunk, és megint megvetéssel fognak irántunk viseltetni. Továbbá egy környékbeli ország vagy csoport sem fogja megkockáztatni hogy megint segítsen bennünket egy jövőbeli hadműveletben. Soha.
   
   
3. Ha más környékbeli országok nem kezdenek el megreformálodni, akkor a lakosságuk továbbra is dühös marad, és továbbra is támogatni fogják a terroristákat és a szélsőségeseket.
   
   
4. Ha a más környékbeli országok nem vágják el a terroristáknak nyújtott segitséget, akkor ezek a csoportok továbbra is képesek lesznek működni, és előbb utóbb megint mi leszünk a célpont.
   
   
5. Ha egy ország előbb fejleszt ki egy atombombát mielőtt az általános reform bekövetkezne, a politikai helyzet felmérhetetlenül bonyolultabb lesz, es különösen nagy veszélybe fogunk kerülni. Ha ez bekövetkezik akkor nagyon nehéz lesz a reformok támogatása, és a elfogadhatatlanul nagy lesz annak a lehetősége hogy az egyik városunkat lenukizzák.
   
   
6. Tehát alapvető fontosságú hogy továbbra is jelen legyünk a régióban, folytassuk a már megkezdett reformokat, mindent el kell követni hogy meggátoljuk hogy egy ellenséges ország atombombához jusson, és végül de nem utolsósorban tovább kell gyengíteni a különféle terrorista szervezeteket. Habár nyerésre állunk, még nem nyertünk. Ez egy több évtizedes háború lesz, csakúgy mint a hideg háború. A legnagyobb veszély ami ránk leselkedik az az hogy bedobjuk a törülközőt és kivonulunk mielőtt befejeznénk a munkát.