Nyitólap

Klíma | Európa | Közel-Kelet | Egyéb | Társadalom | ENSZ | Amerika | Linkek

Összegzés: Komplex rendszer. Minden összefügg mindennel. Ha az ember elkezdi egy kis részét birizgálni anélkül hogy értené az egész átfogó rendszert, akkor jó eséllyel aláássa az egész rendszer egyensúlyát. Még belegondolni is rossz, hogy ez mivel járhat. A cikk fő témája azzal foglalkozik, hogy az amerikai Yellowstone Nemzeti Parkot a prezerválás jószándékával hogyan változtatták meg visszafordíthatatlanul.

Komplex rendszerekbe való belekontárkodás

Szerző: Wretchard, The Belmont Club

2007 Február 16


Az ethanol alapú benzinnek köszönhetően felment a kukorica ára. A Technology Review szerint a tortilla ára megduplázódott és mind az USA-ban, mind Mexikóban, a takarmány ára jelentősen felment.

Az Egyesült Államok Földművelési Minisztériuma szerint az USA az idén a megtermelt kukoricának a 18-20%-át ethanol készítésére használta fel, és jövőre ez az arány el fogja érni a 25%-ot. Marshall Martin, a Purdue Egyetem mezőgazdasági közgazdásza szerint, "emiatt ment fel a kukorica ára."

A kukorica árának a megugrása már most kihat az élelmiszerek árára. A legjobb példa erre Mexikó, ami nagyrészt az Egyesült Államokból szerzi be a kukoricát. A sajtójelentések szerint az elmúlt évben a kukorica tortilla ára megduplázódott, és nagy tüntetések voltak ezzel kapcsolatban Mexikó City-ben. A Stanford Egyetemen az Energia és a Fenntartható Fejlődés Programját vezető David Victor szerint szinte bizonyosra vehető, hogy a kukorica árának a növekedése az USA ethanollal kapcsolatos irányelvei miatt következett be.

David Pimentel, a Cornell Egyetem entomológiai tanszékének a professzora szerint, a helyzet csak rosszabbodni fog: "több mint száz ethanolt készítő üzem épül, tehát a helyzet egyre reménytelenebbé fog válni." A kukoricán alapuló élelmiszerek árával kapcsolatos aggodalmakat pedig csak tetézni fogja Bush elnök ambiciózus célja, amit a legutóbbi State of the Union beszédében fejtett ki, hogy az Egyesült Államok 2017-ben 35 milliárd gallon (132.5 milliárd liter) ethanolt fog előállítani.


Megjegyzés

Közvetlenül a 2006-os Leyte-i földcsuszamlások után, aminek következtében megközelítőleg ezer ember vesztette életét, a légifelvételek alapján nyilvánvaló volt, hogy a kérdéses hegyoldalakon legyalulták az eredeti erdőket, és primitív (substistence) mezőgazdasági területekké konvertálták őket. Természetesen ennek semmi köze sincs az ethanolhoz, viszont nagyon is sok köze van a Fülöp Szigeteken a munkaheletőségek hiányához. Bármelyik Harmadik Világbeli országban az utolsó munkaadó mindig is a föld. Amikor egy munkanélkülinek már nincs több lehetősége, kölcsönkér egy ásót és egy doboz gyufát, és belekezd a swidden** mezőgazdálkodásba, amit kaingin néven is ismernek. Amikor a Kyoto protokolt először bejelentették, azzal a céllal hogy az üvegházhatásért felelős gázok kibocsájtását megfékezzék, a prokolt létrehozó Környezetvédők jó eséllyel nem értették, hogy ez milyen következményekkel járhat.** A Kyoto protokolnak a pozitív hatásai mellett negatívak is lennének a munkalehetőségek terén, ami lelassítaná a gazdasági növekedést. Kevesebb növekedés. Kevesebb álláslehetőség. Több kaingin. Több gyufa, ásó, kevesebb erdő. Leyte.

Habár ez önmagában nem érv Kyoto ellen, de jó nem elfelejteni, hogy minden irányelvnek vannak pozitív és negatív hatásai. A kutya ott van elásva, amit minden elemző tud, hogy bizonyosak legyünk benne, hogy az új irányelv összességében haszonnal járjon. Magyarul a pozitív hatások tisztán túlsúlyban legyenek a negatív kihatásokkal szemben. Ez különösen fontos a környezetvédelmi kérdéseknél, ahol elképesztően bonyolult rendszerek - az időjárás, a bioszféra, az emberiség - mind kölcsönösen kihat egymásra, és amit senki sem tud átlátni, a Környezetvédők bizonyosan nem. Az ethanol esetében az üzemanyagipar elkerülhetetlenül az élemiszeriparral fog versenyezni a kukorica felhasználásának a terén. Nem biztos, hogy az ebből bekövetkező árnövekedés állandó lesz, ami alapján a farmerek megnövelhetnék a kukorica termelésüket. Több kukoricát fognak ültetni, és többet fognak mezőgazdálkodni. És mindenütt ahol a piac nem működik, vagy az állam beavatkozásai miatt nincs rendes piac, a földművesek nem fogják tudni növelni a termelést, és az árak egyszerűen fel fognak menni. Nyilvánvalóan, ezt senki sem akarja. De ez a Nem Szándékolt Következmények Törvénye (Law of Unintended Consequences).

Michael Crichton leírja egy cikkében, hogy az amerikai Nemzeti Park Szolgálat (Park Service) a nagy igyekezetében hogy örökre megmentse, hogy tette majdnem tönkre a Yellowstone Nemzeti Parkot.

A természeti szépségéről már régen ismert Yellowstonet Ulysses Grant 1872-ben parkká nyilvánította, a világ első hivatalos természetvédelmi területévé. Több mint 2 millió acre, [1 acre = 4046 m². -- A fordító] nagyobb mint Delaware és Rhode Island együttvéve. [10450 km². -- A fordító] John Muir [nagyon híres XIX. századbeli amerikai környezetvédő. -- A fordító] nagyon el volt ragadtatva az 1885-ös látogatása alkalmával, és megjegyezte, hogy a Belügyminisztérium figyelő szemei alatt a parkot megvédték "a vak és kegyetlen pusztítástól, ami a parkkal határos területeken zajlott."

Mindezt a jószándékok katasztrófája követte. A szarvasokat védelem alá helyezték, amik hamarosan lelegelték a növényzetet, és elkezdtek éhezni. A farkasokat, hogy fenntartsák a szarvasok számát, levadászták, és ezáltal még jobban felborították az egyensúlyt. Ez persze nem működött, tehát elkezdték a farkasokat máshonnan betelepíteni. De ekkorra az élelmiszerlánc alsó részeit tápláló növényzet már nem létezett, és a farkasok is elkezdtek éhezni. Mi volt a következő lépés? Megpróbálták elősegíteni a növényzet növekedését. Mi történt? Meggátolták az erdőtűzeket, amik emiatt hamarosan roppant gyúlékonnyá váltak. Ha viszont mégis meggyulladt az erdő, akkor napokon keresztül égett. A környezetvédelmi lépésekkel, amikkel megpróbálták megőrizni a Yellowstonet, örökre megváltoztatták a parkot. Crichton elmondja, hogy mi is történt.

De a Yellowstonet nem őrizték meg. Mitöbb, az évek folyamán annyira megváltoztatták, hogy már nem lehetett visszaállítani az eredeti állapotot. 1934-ben a Park Szolgálat elismerte, hogy "a fehérfarkú szarvas, a puma, a hiúz, a farkas, és valószínűleg a rozsomák valamint a fisher (???) már nem létezik a Yellowstone parkban." Viszont amit nem mondtak ki az az, hogy ezeknek az állatfajoknak az eltűnéséért egyes-egyedül a Park Szolgálat volt a felelős. A Park erdészei évtizedeken keresztül lelőtték az állatokat, annak ellenére, hogy az 1894-es Lacey Törvény szerint ez illegális cselekedet volt. De azt hitték, hogy ők jobban tudják, hogy mi kell a parknak. Arra gondoltak, hogy a környezettel való törődés űberli a mindenféle mezei törvényeket.

A Yellowstone Parkban tulajdonképpen az ego-nak, és a hibáknak a tömkelegét láthatjuk. De hogy megérthessük hogy mi is történt, vissza kell menni az 1890-es évekbe. Akkoriban azt hitték, hogy a szarvasok kihalófélben vannak, és ezért etették az állatokat, és mindent megtettek, hogy jól érezzék magukat. Az elkövetkezendő pár évben a szarvasok száma robbanásszerűen megnőtt. Roosevelt** ezernyi szarvast látott, és meg is jegyezte, hogy többen voltak, mint a legutóbbi látogatása alkalmával.

1912-re már 30 ezer szarvas volt a parkban. 1914-ben a számuk már elérte a 35 ezret. Minden nagyon jól ment. A szivárvány pisztrángot betelepítették a parkba, és habár sikeresen kiszorították a helyi cutthroat-okat [egy másik fajta pisztráng. -- A fordító], senki sem aggódott különösebben. A halászat nagyon jól ment. Egyre több medve, a jávorszarvas, és bölény élt a parkban. 1915-re Roosevelt már rájött, hogy a szarvasok problémát jelentenek, és el akarta érni, hogy a "tudományosan igazgassák" őket. Senki sem törődött a javaslatával, hanem helyette a Park Szolgálat mindent megtett, hogy mégjobban megnövelje a számukat.

Az eredményeket meg lehetett jósolni. Az antilopok és őzek elkezdtek eltünni, a túlzott legelés megváltoztatta a növényvilágot, a nyárfákat és a fűzeket nagyszámban lelegelték az állatok, és nem volt idejük, hogy újrafrissíthessék magukat. Az erdészek, hogy meggátolják az állatok eltűnését, elkezdték pusztítani a ragadozókat, amiről a nagyközönség mit sem tudott. Sikeresen kiirtották a parkból a farkasokat és a pumákat, és a legjobb úton haladtak, hogy a coyote-ok is ugyanerre a sorsra jussanak. És ekkor kitört a nemzeti botrány. A tanulmányok kimutatták, hogy nem a ragadozók öldösték meg a többi állatot, hanem a túlzottan sok szarvas miatt nem maradt elég legelő. A ragadozók kilövése pedig csak tetézte a bajt.

Mindeközben a környezet továbbra is változott. A nyárfákat, amik korábban nagyon gyakoriak voltak a parkban, az éhes szarvasok gigantikus csordái gyakorlatilag elpusztították. A nyárfák eltünése miatt a hódok nem tudtak gátakat építeni, és emiatt ők is eltüntek. A hódok alapvető szerepet játszottak a park vízeinek a menedzselésében. A gátak nélkül a rétek kőkeményre száradtak nyaranta, aminek a következtében még több állat tünt el. A helyzet egyre rosszabbra fordult. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a ragadozók kiirtása, ami 1930-ra már be is teljesült, nem volt jó ötlet. Tehát mindenki nagyon örült, amikor az 1960-as években az erdészek azt mondták, hogy minden jel szerint a farkasok visszatértek a parkba. A rossz nyelvek viszont folyamatosan azt mondták, hogy az erdészek teherautókon vitték be a farkasokat a parkba.... A 70-es években pedig arra jöttek rá, hogy a medvék egyre több problémát jelentenek. Korábban abban a hiszemben voltak hogy a medvék jókedélyű állatok (fun-loving), és kifejezetten támogatták, hogy az emberek kerüljenek kapcsolatba a medvékkel.

Ekkorra már a 40 év óta életben lévő erdőtűzoltási irányelvek kezdték meghozni a gyümölcsüket. Az indiánok rendszeresen felgyújtották az erdőket, és a villámok pedig minden nyáron okoztak erdőtűzeket. De ha ezeket a tüzeket állandóan eloltják, akkor a földre esett ágak kiszáradnak, ha meggyulladnak sokáig és nagyon forrón égnek, miközben sterilizálják a talajt. 1988-ban pedig bekövetkezett nagy Yellowstone erdőtűz. összességében 1,2 millió acre elperzselődött (scorch), és 800 ezer acre pedig leégett. Miután megölték a farkasokat és utána megpróbálták titokban visszacsempészni őket, a park vezetősége ekkor már hivatalosan visszatelepítette a farkasokat, ami ellen a helyi állattenyésztők persze lázadtak. És a sor csak folytatódott.

Crichton arra következtetésre jutott, hogyha az ember egyszer elkezd egy komplex rendszert igazgatni, akkor utána nincs kiszállás. Az elképzelés, hogy az ember egy kicsit belenyúl egy komplex rendszerbe és utána magára hagyja, miközben élvezi a langusztát és a chardonnay-t a hegytetőn lévő forgó étteremben, nem más mint fantázia. Crichton szerint ennek a "kis belenyúlás, majd élvezzük az eredményeket" fantáziának az eredete onnan származik, hogy a tudósok abban a hiszemben voltak, hogy az indiánok békén hagyták a természetet. Mitöbb, az indiánok tudták azt, amit a ma környezetvédői szeretnének elfelejteni. Azt, hogyha egyszer megindul a lavina, akkor fontos, hogy az ember egy lépéssel az események előtt járjon. Az indiánok folyamatosan beleavatkoztak a természetbe.

Minél több időt töltünk el a történettel, egyre nyilvánvalóbbá válik a meztelen igazság, hogy az indiánok óta az embereknek halványlila gőzük sincs, hogy miképpen lehet karban tartani egy 2,2 millió acres vadvilágot. Az indiánokat pedig senki sem kérdezte meg, mivel az indiánok igencsak keményen hozzányúltak a dolgokhoz. Az indiánok gyújtogattak, leégették a fákat és a füves területeket, és a kihalás széléig vadászták a nagy állatokat, mint pl. a szarvasokat és a jávorszarvasokat. A fehérember nem volt hajlandó az indiánok példáját követni, és ezzek csak rosszabbá tette a helyzetet.

Ezt a pofára esést csak úgy lehetett megoldani, hogy mindenki úgy tett, hogy az indiánok sohasem változtatták meg a környezetüket. Ezek az "úttörő ekológisták", mármint ahogy Steward Udall hívja őket, sehogy sem manipulálták a környezetet. De az akadémiai vélemény kezd megváltozni, és az indiánoknak a környezet karbantartásával kapcsolatos bölcsességét kezdik újra felfedezni. Hogy ez vajon át lesz-e ültetve a gyakorlatba is, az már egészen más kérdés.

Ennyit az ethanolról. De ennek a blognak az olvasói már rájöttek, hogy igenis, létezik párhuzam a természet menedzselése, valamint a nemzetközi konfliktusok között. Habár manapság mindenki szivesen elfelejti, a nyugat igencsak keményen "kezelte" a közel keletet a XIX. és a korai XX. század folyamán. Vegyük pl. Irakot, ami az európai diplomáciának a politikai szülötte. Vannak akik hozzáteszik, hogy Izrael is ebbe a csoportba tartozik. A második világháború után, miután a nyugat létrehozta ezeket a mély változtatásokat, a további beavatkozásokat már bűnnek tekintették. A nyugat visszavonult, elkezdett hatalmas mennyiségű olajat venni a régiótól, és a hátramaradt helyzetet az ENSZ-re bízta, abban a hiszemben, hogy már semmi sem fog változni, mivel már eljött a Történelem Vége. De végülis nem az ethanolról és a klímaváltozásról beszéltünk?

A fordító által hozzáadott magyar megjegyzések


A fordító lábjegyzetei

Swidden
Az erdőt felgyújtják, hogy termőföldhöz jussanak. Divatos a Harmadik Világban.
 
Hollandia, Pálmaolaj
A 2007. Február 1.-jei National Post-ban volt egy cikk, hogy Hollandiában elkezdték támogatni a pálmaolajat mint "zöld" energiahordozót. Probléma? Az olajat Malájziából és Indonéziából szerezték be, ahol a pálma termesztéséhez hatalmas területeket égettek fel, vagy csapoltak le. Természetesen a talajra irgalmatlan mennyiségű műtrágyát kellett kiszórni. Indonézia szénkibocsájtása olyan mértékben megnőtt, hogy az USA és Kína után az "előkelő" harmadik helyre jutottak fel. Egy holland tanulmány szerint a lecsapolásból 660 millió, a felégetésekből pedig másfél milliárd tonna szén került a légkörbe. Ez összességében annyi, mint a világ évi üzemanyagból származó szénkibocsájtás 8%-a.
 
Teddy Roosevelt, TR
Az Egyesült Államok 26. elnöke, 1901 és 1909 között volt elnök. TR egyike a négy elnöknek, akiknek az arcképét a Mt. Rushmore-ba vésték.
 

 
 
 
 
 
 

További infó