Nyitólap

Klíma | Európa | Közel-Kelet | Egyéb | Társadalom | ENSZ | Amerika | Linkek

Összegzés: Mi okozta a Római Birodalom bukását? Többek között a saját magukba vetett hit elvesztése. A mai nyugat is elveszítette a magába vetett hitét. Lehet gondolkodni.

A Római Birodalom bukásának az okai

Szerző: Ernest Baert, The Brussels Journal

2008 Február 28


Az elmúlt hónapban nyitották meg a Roma e i Barbari kiállítást a velencei Palazzo Grassiban. Jacques Aillagon - volt francia kultúrális miniszter - kurátor szerint a kiállításnak az a célja, hogy bemutassa az évszázadokon keresztül tartó konfliktusokkal teli együttlétezést, ami végülis elvezetett a barbároknak a már meglévő római szervezetbe való kultúrális integrálásába. Aillagon szerint "Európa a harmadik évezred kezdetén egy olyan kultúrális forradalmon megy keresztül, ami hasonlít az elsőre." Az The Economist, ami áttekintette a kiállítást, azt írta, hogy "a rómaiak úgy döntöttek, hogy az asszimiláció a védelem legjobb formája."

A ki nem mondott, de nyilvánvaló üzenet szerint nem lenne szabad aggódnunk: ha Európa asszimilálja az összes újonnan bevándorlót, akkor minden rendben lesz, még akkor is, ha hatalmas hullámokban érkeznek, mivel a barbárok közel sem voltak annyira rosszak, mint ahogy azt történelmileg a római propaganda beállította. Az Economist még egy példát is felhoz, ami szerint a látszólag békeszerető Attila megtiltja a csapatainak Róma kifosztását. [Amerikában (és Kanadában is) Attilát sokan Hitler után a második legrosszabb embernek tartják.. -- A fordító] De arról, hogy a dolgok mennyire nagyon vagy kevéssé változtak meg Róma eleste után, amikor már a barbárok voltak hatalmon, az Economist mindössze annyit ír, hogy a "történelmi bizonyítékok megritkultak. A rómaiakkal ellentétben, a barbárok nem gondoltak az örökkévalóságra (build for prosperity)..."

Tehát mit csináljunk? Rehabilitáljuk a barbárokat, és megint nézzük át Róma hatástalan kisérleteit az immigráció ellenőrzésére?

A Hogyan mentették meg az írek a civilizációt című könyvében, Thomas Cahill azt állítja, hogy amikor a Római Birodalom szétesett, és amikor Európában eluralkodott a káosz, a ír kolostorokban a klasszikus (ókori görög és római) írásokat továbbra is másolták és védelmezték az 5. és 6. századok sötét időszakai alatt.

Ez egy érdekes tézis, ami ellentmond vagy kiegészíti azt a politikailak korrekt elméletet, ami szerint az ókori görög írások az arabokon keresztül, részben Al Andalus-on - Spanyolország - szivárogtak vissza Európába. De a könyvnek az első fele, amiben Cahill leírja a tipikus római és a tipikus barbár gondolatvilágát a Római Birodalom összeomlásának a korában jobban témába vág, mint a fenti kérdés.

Vagy ezer éven keresztül a római katonai technológia és szervezés annyire felsőbbrendű volt, és a római seregek olyan eltökéltek voltak, hogyha a faltörő kosaik megjelentek a városok védőfalai alatt, az már elég volt, hogy az ostrom alatt lévő városok megadják magukat. Habár a római seregek brutálisan leverték a felkeléseket, a római megszállás viszont azzal az előnnyel járt, hogy a Római Birodalmon belül a Pax Romana uralkodott, a törvény hatalma, ami lehetővé tette a kereskedelem és a kultúra felvirágzását. Az emberek élettartama hosszabb volt mint valaha (és hosszabb, mint a Római Birodalom összeomlása után nagyon sokáig). Ken Dark szavaival élve, a Római Birodalom egy "Európát átfogó állam volt, [...] egy valutával, központosított katonai és jogi rendszerrel, és egy transznationális elittel, ami kapcsolatban állt a nyugat Európától a Földközi Tengerig megtalálható kultúrával, aminek a latin volt a hivatalos nyelve." Róma volt az első multikultúrális állam: ha valaki tudott latinul beszélni, akkor akár a legfelső szintekig is eljuthatott. Vannak, akik a Római Birodalmat az első nemzetközi vállalatnak hívják.

Kívülrôl, a Római Birodalom az igéret földjének tünt: a vandáloknak és más barbároknak a Rajna és a Duna túloldalán. Az évszázadok folyamán egy piciny kisebbségük képes volt átverekedni magát a természetes határon. Korábbi bevándorlók, mint pl. a gallok, letelepedtek, és beintegrálódtak Róma multikultúrális és multivallásos olvasztótégelyébe, és néhányan sikerrel jártak. De a lehetőség, hogy egy szép napon ez a szivárgás egy kezelhetetlen áradattá váljon, amit a túloldali népességi nyomás váltott ki, és ami elöntötte Európa legrégebbi és legnagyszerűbb birodalmát, szinte felfoghatatlan volt a rómaiak számára.

De a negyedik században a birodalom már kezdett szétesni, de csak kevesen fogták fel, hogy ez egy visszafordithatatlan folyamat. Az észak afrikai területeket elhagyták, amiket a barbárok el is foglaltak. A hadsereget lenézték, és a legtöbb újonc vagy nem római volt, vagy pedig félig elrómaisodott barbár zsoldos volt. Cahill megjegyzi, hogy "Róma fokozatosan omlott össze, és a rómaiak évtizedeken keresztül alig fogták fel, hogy mi is történik." A bevándorolni akaró barbárokat csőcseléknek tekintették, de ugyanakkor a bevándorlást nem tekintették veszélynek. De amikor rájöttek hogy milyen veszélyekkel is jár ez, akkor már túl késő volt.

406 telén a Rajna szilárdra fagyott, és a várakozó vandálok, alanok, és subeianok ezrei úgy léptek be Rómába, hogy meg sem állitották őket. 410-ben 800 év után először dúlták fel Rómát. Mindössze 23 évvel később 80 ezer vandál kelt át a Gibraltári Szoroson.

Róma nem külső, hanem belső gyengeségek miatt bukott, amik között az elsők között kell megemlíteni a cél, identitás, és az akaraterő az ellenállásra (stand up), akár katonailag, elvesztését. Az okokról egész könyvtárakat írtak. Kenneth Clark ezt írja a Civilisation című könyvében: "A civilizáció megkövetel egy kis mennyiségű anyagi jólétet - elég, hogy egy kis pihenővel szolgáljon. De sokkal jobban megköveteli a bizalmat - bizalmat a társadalomban amiben az egyén él, hit a filozófiájában, és hit a törvényeiben." Egy másik kommentátor így összegzi a dolgokat: "Ha megnézzük a római hadseregbe, adminisztrációba, és társadalomba történő germán beszivárgás sorrendjét, akkor az a kép tárul elénk, hogy Róma nem megbukott, hanem hogy a római állam önkéntesen adta fel magát. Hagyta, hogy a napi teendők feletti ellenőrzés kicsússzon az ujjai közül, mindenféle kűzdelem nélkül, egészen az elmúlásig." Érdemes megjegyezni, hogy a behatoló barbár hadseregek kicsik voltak a népességhez képest. Egyszerűen jobban voltak motiválva.

A Róma bukását követő világot igazából csak a "káoszként", és a "sötétség világaként" lehet leírni. A kereskedelem, valuta, és a tanulás szinte megszünt. A városok elnéptelenedtek, és a várható élettartam lecsökkent. Róma városának a lakossága 100 ezerre csökkent a 6. században. Pár évszázaddal korábban elérte az egy milliót. Britanniában a lakosság 400 és 700 között a felére csökkent. Egyiptomban, Görögországban, és a Balkánon 1000 évre volt szükség, hogy elérjék a Római Birodalom alatti lakosság méretét. Britanniában a Római Birodalom bukását követő két évszázadban a pénzverés és a pénz használata teljesen megszünt, és az összes kereskedelem barteren alapult. Valószínűleg nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy Róma bukása Európát 500 évvel vetette vissza. [A Hogy buknak el a civilizációk pontosan ezt a témát tárgyalja ki bővebben.. -- A fordító]

Cahill a Római Birodalom utolsó napjait a mai amerikai/mexikói határ helyzetével hasonlítja össze: a határ egyik oldalán ott vannak az elszegényedett tömegek, akik megpróbálnak átjutni a túloldalra, ami az igéret földjének tűnik. De ennél egy sokkal szembetűnőbb példát is fel lehetne hozni: Nyugat Európáét. Miután fel kényszerült adni az észak afrikai gyarmatait, sikeresen beintegrálta az olyan bevándorlók első hullámát mint pl. az olaszok és portugálok, de utána minden bizonyíték ellenére abba a hiszembe esett, hogy a kelet európai és észak afrikai migránsok állandó hadát is korlátlanul lehet asszimilálni. A saját civilizációjába vetett hitt elvesztése, a bűnözés növekedése, a multikultúrális társadalomba vetett eszement hit, az idegeneknek adott pénz abban a reményben hogy otthon maradnak, de ugyanakkor a már bennlévő bevándorlók legalizálása, a bevándorlókba vetett bizalom a hadseregben, szóval rengeteg a párhuzam a Római Birodalom utolsó évszázada, és a mai Európa között.

Ha a vandálok képesek voltak átküldeni 80 ezer embert a gibraltári szoroson, akkor miért vetjük el a lehetőséget, hogy ami ma egy kis érnek tűnik, az hirtelen áradattá válhat, amit az illegális bevándorlók ismételt legalizációja csak bátorít? Képzeljük el, ha egy észak afrikai diktátor hagyja, hogy a haditengerészeti flottáját az afrikai bevándorlók arra használják fel, hogy átkeljenek vele a Földközi Tengeren. [Kadhafi, Líbia diktátora szerint Európának évi tíz milliárd Eurót kellene fizetnie, ha azt akarja, hogy megálljon az Európa felé tartó migráció.. -- A fordító] Hajlandóak lennének-e az európai határőrök rálőni olyan hajókra, amik tele vannak nőkkel és gyermekekkel, a nemzetközi sajtó szeme láttára? Valószínűleg (már) nem. Tehát az ér előbb utóbb áradattá duzzadhat.

Hogy fogja végezni Európa? Mint a Római Birodalom? Nem valószínű (habár nem is lehet teljesen kizárni). De ugyanakkor egy kiállítás, ami rehabilitálja a barbárokat és a bevándorlásnak a római birodalomra való kihatását, nem igazán a legmegfelelőbb eszköz arra, hogy meggyőzzön minket a mai bevándorlás erényeiről.

 
 
 
 
 
 

További infó