2007 Február 27
Mit tanulhatunk az arab becsületgyilkosságok legutóbbi szörnytettéből? Ez az eset a jelentős arab népességgel rendelkező izraeli Ramle városában történt. Ha megértjük ennek a borzalmas "szokásnak" a dinamikáját, akkor meg fogjuk érteni az arab-izraeli konfliktusnak a természetét, sőt, szélesebb körben, az Iszlám és a nyugat konfliktusának a háttere is érthetőbbé válik.
Az Abu-Ghanem család asszonyai felemelik a szavukat a sorozatos 'becsületgyilkosságok' ellen
Hamda Abu-Ghanem meggyilkolása, akinek a golyó szaggatta holttestét a Január közepén találták meg a szülei házában, senkit sem lepett meg.
Amikor a rendőrség elkezdte kivizsgálni az esetet, már mindenki tisztában volt vele hogy az áldozat saját bátyja halálosan megfenyegette Hamdát, és hogy Hamda már jóval korábban menedéket keresett egy bántalmazott nőknek fenntartott menhelyen.
Ez egy jellegzetes "becsületgyilkosság" volt, aminek az a célja, hogy eltüntessen egy vélt szégyenfoltot a család jó hírnevéről.
Az arab közösségben a legtöbb becsületgyilkosság elkövetőit nem tartóztatják le. De Hamda meggyilkolása már több volt a soknál az Abu-Ghanem családban. Ő volt a nyolcadik nő, akit a szélesebb családon belül az elmúlt hat és fél évben meggyilkoltak. A korábbi hét mindegyike szintén "becsületgyilkosságnak" lett az áldozata.
Ez alkalommal, az Abu-Ghanem család nőtagjai, ahelyett hogy csendben maradtak volna amikor a rendőrség kihallgatta őket, részletes tanúvallomást tettek. Az egyikük azt mondta, hogy látta, amint Rashad bement abba a házba, ahol Hamda tartózkodott. Nem sokkal utána lövések dördültek el, és pár pillanattal később Rashad, a főgyanúsított, elmenekült az épületből.
Az áldozat anyja azt mondta a rendőrségnek, hogy Rashad megtiltotta a nővérének, hogy elhagyja a házat, miután néhány férfi "prostituáltnak" titulálta.
"A család nőtagjai fellázadtak a férfiak ellen. Fődetektív (Chief Inspector) Haim Shreibhand szerint, aki a vizsgálatot vezette, miközben a család férfitagjai nem voltak hajlandóak együttműködni a rendőrséggel és megtiltották a nőknek hogy beszéljenek, a nők mindent elmondtak. Úgy döntöttek, hogy véget vetnek eme hallgatás véres körfolyamatának.
A detektívek 20 nőtől kaptak tanúvallomást, és ezek alapján sikeresen vádat tudtak emelni.
A 30 éves Kamal Rashad Abu-Ghanemet tegnap a tel avivi kerületi bíróságon gyilkosság miatt vád alá helyezték. Mahmud nevű unokatestvérét szintén letartóztatták, de elégséges bizonyítékok hiányában szabadon engedték.
Rashad Abu-Ghanemet azzal vádolták meg, hogy behatolt a Ramallah Juarish negyedében lévő családi házba. A nővére egyedül volt a házban, és az ágyon feküdt. Valószínűleg tisztában volt vele, hogy meg fog halni. Rashad a töltött 9 mm-es pisztolyával felment az emeletre, bement a nővére szobájába, és kilencszer rálőtt.
Hamda előtt még hét másik nő vesztette el az életét az Abu-Ghanem családban: Naifa, Suzan, Zinat, Sabrin, Amira, Reem, és Shirihan.
Több más áldozathoz hasonlóan, Hamda az élete utolsó éveit egy menhelyen töltötte, ahol a fivére elől bujdokolt. Az volt a bűne, hogy állítólag sokat telefonált, és hogy egyszer látták, amint az unokatestvérével beszélt.
Körülbelül egy évvel ezelőtt engedélyt kért, hogy visszaköltözhessen a szülei házába, Ramle-be. Néhány hónappal később a rendőrségen panaszt emelt a fivére ellen zaklatás miatt. A férfit letartóztatták, de később a bíróság szabadon engedte.
A Parti Síkság rendőrfőkapitánya, Yifrah Duchovny, szerint, "Ezekben a gyilkosságokban a legborzasztóbb (hardest thing) a rettenetes csend." "Senki sem sír, senki sem beszél."
Shreibhand szerint "Mindenkit kihallgattunk aki a gyilkosság idején a környéken volt, és elkezdtünk tanúvallomásokat gyűjteni. Az első egyén aki együttműködött velünk, valószínűleg nem szándékosan, egy férfi rokon volt, aki szerint a gyilkosság nem volt jogos, mivel Hamda nem sértett meg semmiféle becsületet. Később egy női rokon egyetértett vele."
A detektívek elmondták Hamda édesanyjának, növéreinek és unokatestvéreinek az első két rokon véleményét, és megkérdezték őket, hogy miképpen látják a helyzetet. Idővel elkezdtek beszélni. Mindegyikük azt mondta, hogy betelt a pohár, és nem akarja, hogy a helyzet folytatódjon. Az anya, aki először kiállt a fia mellett, hirtelen ellene fordult, és elkezdte megosztani velünk az információit. Azt mondta, hogy dühös volt a fiára, mivel az megölte a lányát."
Hamda nővérei még ennél is messzebbre mentek. Amikor a rendőr állomáson szembe találkoztak Rashaddal, keresetlen szavakkal illették, mint pl. "Te kutya" [Az Iszlámban a kutyát tisztátalan állatnak tekintik.. -- A fordító], meg "Te gyilkos, az életed végéig legyél börtönben". Az egyikőjük azt kérdezte Rashadtól, hogy "És engem miért nem gyilkolsz meg? Már nem félek tőled."
A férfiak viszont szinte semmit sem mondtak a rendőröknek. Shreibhand szerint "miután a nők elkezdtek beszélni, elkezdték fenyegetni őket. [a szövegből nem derül ki, hogy a nőket, vagy a férfiakat fenyegették meg.. -- A fordító]
A tanúkat a rendőrség védelem alatt tartotta (safe houses), mivel attól féltek, hogy a férfiak bántalmazni fogják őket. De több nő idegenül (not comfortable) érezte magát a védelem alatt, és készülnek visszatérni a környezetükbe. A detektív szerint "A család férfi és nő tagjai között a kapcsolat igencsak feszültté vált. Már kidolgoztuk, hogy miképpen fogjuk védelmezni a nőket a tanúvallomásuk után."
De Aida Touma-Suleiman, a Nők az Erőszak Ellen csoport arab szektorbeli vezetője azon a véleményen van, hogy ezek a nők halálos veszélynek vannak kitéve. "Támogatom ezeket a bátor nőket. Végre megtörték a vér és csend körfolyamatát. De ugyanakkor félek, hogy bajuk fog esni. Egészen addig amíg nem létezik a tanúkat védelmező program, ezeket a nőket magukra fogják hagyni a tanúvallomásuk után. Lehet hogy bátrak, de a bátorságukkal a saját halálos itéletüket írták alá.
Rashad Abu-Ghanemet Giora Zilberstein ügyvéd képviseli.
ELEMZÉS
Megtörték a csendet. Beszéltek. Azt állítják, hogy "már nem félnek", de ugyanakkor megfenyegették őket, és az életük veszélyben van. Habár a menhelyeken védelmet élveznek, vissza akarnak menni a környezetükbe. A közösség olyan vasmarokkal tartja őket fogva, hogy valószínűleg inkább meghalnának otthon, minthogy száműzetésben éljenek. Lehet hogy bátrak, "de ugyanakkor saját magukat itélték halálra." Itt minden a maffiára emlékeztet, a homertá-ra. Minden együtt van, "a vér és erőszak körfolyamata."
Ennek a szokatlan esetnek a segítségével bepillantást nyerhetünk egy zárt rendszerbe, ami vasmarokkal tartja fogva a régió arabjait. Úgy néz ki, hogy a család férfitagjai túl messzire mentek el, túl sok nőt öltek meg, és az összes tényező ami hozzájárult a hallgatáshoz - erőszakkal való megfenyegetés, a "közösségi" nyomás, a megosztott ház pokla - már nem volt elég a hallgatás fenntartásához. Valami megtört, és a cikkből azt a következtetést vonja le az ember, hogy ha valaki elkezd beszélni, akkor mások is követni fogják.
James C. Scott rátapintott a lényegre a Domination and the Arts of Resistance (Domináció, és az Ellenállás Művészete) című könyvében. Scott a munkájában azt állítja, hogy az elfogadható szólás és testbeszéd szabadságnak szinte mindig (vagy lehet hogy mindig) létezik egy a "nyilvános üzenet" normája ("public transcript"), és ezen kívül van egy "rejtett üzenet" (hidden transcript), amit csak ritján fejeznek ki a nyilvánosság előtt. Ez a "rejtett üzenet" csak ritkán tör a felszínre. És amikor ez megtörténik, akkor ez komoly veszélyt jelent azokra, akik a "nyilvános üzeneten" keresztül az ellenőrzésük alatt tartják a szociális kapcsolatokat. Ebben az esetben, a férfiaknak mindenképpen vissza kell szerezniük a hallgatás feletti hatalmukat, ami alapján a cselekedeteiket a hatóságok nem firtatják.
És ezzel elérkeztünk egy második nagyon fontos kérdéshez: ez a becsületgyilkosság Izraelben történt, ahol a hatóságok a becsületgyilkosságot igazi bűntényként kezelik (nem úgy mint a PF (Palesztín Fennhatóság). Azokban az országokban ahol a becsületgyilkosság viszonylagos rendszerességgel előfordul (ami elsősorban az arab/muszlim kultúrákra jellemző, de természetesen nem csak náluk fordul elő), a törvény csak csak a formaság kedvéért korlátozza ezt a jelenséget. Bizonyos esetekben egy fiatal férfit vagy fiút (akit még nem lehet a kora miatt felelősségre vonni) választanak ki a nővérének a meggyilkolására, vagy legalábbis arra célra, hogy elvigye a balhét. És aki végülis börtönbe megy csak rövid ideig tartózkodik ott, és mikor kiszabadul hősként kezelik, és időnként még az is előfordul, hogy fehér lovon viszik haza.
A világon mindössze Izraelben (és a többi nyugati országban) ellenzik a hatóságok őszintén a becsületgyilkosságokat, és emiatt az elkövetők szükségképpen hallgatnak. Az arab/muszlim kultúrának ez a jellege olyan erős, hogy még nyugatra is magukkal viszik, ahol valószínűleg csak rosszabbá válik, amikor kapcsolatba lép egy olyan társadalmi és jogi kultúrával, ami gyűlöli ezt a viselkedést. Semmi sem emeli ki jobban a különbséget a becsület-szégyen valamint az integritás és bűntudat kultúra között, a demopathák és a demokraták között, mint ez az alapvető küzdelem a nők felszabadításáért a férfi erőszak alól. A civilizációért vívott harcnak ez a frontvonala.
Ez a törésvonal különösen látható Izraelben, köszönhetően a szégyen szerepének az arab/izraeli konfliktusban. Az izraeliek nemcsak jogi, hanem társadalmi szemszögből nézve is aggódnak a nők jogaiért. A nők védelmére létrehozott menhelyek hálózata egész Izraelben mindenütt megtalálható, ahová gyakran visznek be a a férjeik elől menekülő arab-izraeli nőket, akiket a férjeik a kultúrális és vallási "előjogok", vagy mi több, a kötelességek alapján bántalmaznak. Ez az "egérút" érthetően felbosszantja az arab alfa hímeket, mivel ez egy megalázó akadályként szolgál, ami meggátolja őket abban, hogy uralkodjanak a nőik felett. Ezt a hálózatot elsősorban aktivista izraeli nők irányítják, akik megpróbálják ugyanazokkal a védelmekkel ellátni az arab nőket, amikkel a zsidó nők rendelkeznek. Semmi sem bizonyítja jobban azt, hogy Izrael, a nyugati kultúra egy fejlett példája, mennyire frusztrálja és feldühíti az arab férfi becsületet. Ezenkívül semmi sem illusztrálja jobban, hogy kik a valós áldozatai ennek a kultúrák közötti összecsapásnak.
Úgy néz ki, hogy a dolgok egyre rosszabbodnak. A becsületgyilkosság intézménye máshogy működik egy törzsi társadalomban, mint egy modernben. Egy törzsi, sőt, meg egy hierarchikus társadalomban, a becsületgyilkosságok a klánokon belül történnek. A fiatal nőknek kevés lehetőségük van arra, hogy másokkal találkozzanak. És mint a családok közötti viszályok és a vérbosszúk esetében, az erőszak saját magát korlátozza. De amint az egyén belekerül egy olyan társadalomba ahol a gátak vagy nem léteznek vagy sokkal gyengébbek - más csoportok, etnikumok, vallások, fajok keverednek különféle intézményekben mint pl. egy állami iskolában - a társadalmi identitásra leselkedő veszély hirtelen megnövekszik, és a határok miatti aggódás felerősödik. Egy ilyen helyzetben, köszönhetően a polgári értékeknek, a nők elleni erőszak alábbhagyhat, de ugyanakkor az is előfordulhat, hogy sokkal rosszabbra fordul, és másra is átterjed.
Tehát azokban az esetekben, ahol az aggódás fóbiává válik, a nők elleni erőszak felerősödik, és a küszöbérték ami ezt az erőszakot kiváltja, pedig lecsökken. Egy vétekért, amit egy törzsi vagy vidéki környezetben máshogy kezeltek volna, a nőket a "modern" kondíciókban megölik. Egy lányt megölhet a saját bátyja - mindenféle konzultáció nélkül - ha a lány valami módon foltot ejt a család becsületén, legyen az pl. hogy elmegy a barátnőivel moziba, vagy pedig hogy felügyelet nélkül egy fiúval szóba állt. A Palesztín Fennhatóság alatt egy lányt a saját fivérei erőszakolták meg, és utána a saját anyja ölte meg, mivel az apja nem volt hajlandó mindezt megtenni. A fivérek a PF által kiszabott büntetésen kívül semmit sem kaptak.
Úgy néz ki, hogy az izraeli Ramle városában a férfiak annyira elzsarnokiasodtak, hogy a nőknek elegük lett az egészből. A család utolsó tagját 9 golyóval végezték ki, mivel "túl sokat beszélt a telefonon," mert egyszer szóba állt a (feltehetően fiú) unokatestvérével, és mert prostituáltnak titulálták. Tehát egy utcán elejtett szó halálos itéletté válhat. Egy "egészséges" becsület-szégyen kultúrában a fivér jó alaposan megverné azt, akinek volt mersze lekurvázni a húgát.
De úgy néz ki, hogy a történtek már egy férfi rokonnak is túl sok volt. A véleménye szerint,
"... a gyilkosság nem volt jogos, és Hamda nem ejtett foltot semmiféle becsületen sem."
Tehát úgy néz ki, hogy Rashad, a fivér, az a típusú toxikus alfa hím, aki olyan mértékben tologatja a becsület (már amúgyis felháborító) határait, hogy a saját férfi rokonait is felháborítja.
De amint a férfiak megtörték a csendet, a nőknek is eleredt a nyelvük, és az anya, aki eddig a fiát védte, hirtelen ellene fordult:
Mindegyikőjük azt mondta, hogy betelt a pohár, és hogy nem akarják, hogy a helyzet folytatódjon. Az anya, aki először a fiát támogatta, hirtelen ellene fordult, és elkezdte megosztani velünk a tudását. Mondta, dühös volt a fiára, mivel az megölte a lányát."
Az arab alfa hímek szemszögéből nézve, ezek a "menhelyek" nem mások, mint a pátriárkális uralmuknak a megsértése. Itt nemcsak a muszlim "szégyenről" van szó, vagyis arról, hogy egy dhimmi** nép kinyilvánította a függetlenségét a Dar al Islam** szívében. Nem, itt az arab szégyenről is szó van, arról, hogy a férfiak nem képesek az ellenőrzésük alatt tartani a nőik szexualitását - és ha ezen túlnézünk, akkor az általános viselkedésüket. Az izraeli rendőrség megbeszéléseket tartott, hogy terveket csináljanak:
Volt egy különleges megbeszélésünk, ahol megvitattuk, hogy miképpen fogjuk ezeket a nőket védelmezni a tanúvallomásuk után, és már megvannak a terveink...
[Ezt a külső beavatkozást] a férfiak egy direkt támadásnak fogják fel, megalázónak, ami megsérti az előjogaikat.
És most, köszönet az izraeli beavatkozásnak, ezek a nők megtörték a borzalmas hallgatást, és elkezdtek olyan dolgokat mondani amik tűrhetetlen engedelmetlenségnek minősülnek, nyilvánosságra hozzák a rejtett üzeneteket, amik az évek alatt felhalmozódtak a zsarnoki és korlátok nélküli hatalomgyakorlók ellen. Ezek az nők azért cselekedtek így, mivel, mégha csak ideiglenesen is, de úgy érzik, hogy élvezik a rendőrség védelmét. Ezek után érthető, hogy a nővérek felbátorodtak, leköpik a saját fivérüket, és ilyeneket mernek neki mondani:
"Egy kutya vagy", meg hogy "azt kívánom, hogy az életed végéig légy a börtönben." Az egyik nő megkérdezte tőle, hogy "és engemet miért nem gyilkolsz meg? Már nem félek tőled."
A nőket az izraeli börtönök és a jogi rendszer bátorítják arra, hogy kinyissák a szájukat. És ha az izraeliek nem tartják Rashadot nagyon sokáig a börtönben, akkor ezek a nők nem fognak sokáig élni.
MEGJEGYZÉSEK
- Ez mind alátámasztja, hogy Izrael mekkora pszichológiai (psychic) veszélyt jelent mint nyugati kultúra, ami támogatja az alapvető emberi jogokat. Ennek a konfliktusnak a félreértése, vagyis hogy az izraelieket azért utálják mivel gátat szabnak a palesztín emberi jogoknak, nem más mint egy elemzésben elkövetett hiba, és ha ezt a félreértést átültetik a gyakorlatba, akkor ez pontosan az ellenkező erdeményekkel fog járni. Izrael a pátriárkális autokrácia "jogait" sérti meg és veszélyezteti, egy olyan politikai (és közösségi) kultúrát, amivel a modern polgári társadalom alapvetően nem ért egyet. És hogy visszatérjünk az Iszlám szélesebb problémájára, Izrael pontosan azokat a kultúrális hozzáállásokat sérti meg, amelyek a az Iszlámizmus hiper-aggresszív ellenségeskedését hozták létre. Egy ilyen bizonytalan és tekintélyelvű (authoritarian) kultúrában élők számára, ha az Iszlám nem képes dominálni, akkor az nem lehet az "igaz" Iszlám. És meglepően, legalábbis elvekben, az Iszlám ellenzi a nők becsületgyilkosságát, és más brutális cselekményeket.
- Az anya "pálfordulása", aki először védelmezi a fiát de később dühösen ellene fordul, aki kifejezi a szeretetét az elveszett lánya iránt, bepillantást nyújthat a borzalmas tévé-beli clipekre, ahol a palesztín anyák örömmel fejezik ki, hogy a lányuk halálával eltünt a becsületükről a folt, vagy hogy a gyermekük "ön-martírságot" követett el, és nem siratják meg a halálukat. Ezek a jelenetek a kamerák előtt történtek meg: a nyilvános üzenetek. De mögöttük ott van valami más, a rejtett üzenet, amit rendszerint eltakar a "borzalmas hallgatás." Mennyi más rejtett üzenet van még a palesztín és arab társadalmakban, ami lázad a zsarnokság és a terror ellen? Scott szerint minél elnyomóbb a nyilvános üzenet, annál erőszakosabb a rejtett. Ki lehet-e jelenteni, hogy az iszlám dzsihád erőszakoskodása két forrásból táplálkozik? Egyszer abból, hogy az arab/muszlim kultúra elképesztő nyomás alatt van a modernség miatt - amit Sayed Qutb a nyugat borzalmas skizofréniájának titulált, másszor pedig abból, hogy mindenért a nyugatot kell felelőssé tenni, és ezáltal a rejtett üzenetet tovább is rejtve lehet tartani?
- Azok az izraeli és arab nők, akik megpróbálják felszabadítani a nőket (empower), jóhiszemből cselekednek. Egy olyan világból jönnek, ahol a nőknek joguk van, hogy megvédjék magukat a férfiak elnyomásától, és ezért megpróbálnak segíteni az elnyomott nőkön. Hasonlóképpen, az izraeli rendőrök szintén hasonló háttérrel rendelkeznek, és ugyanazok a törvények érvényesek az arab izraeliekre, mint amik a zsidó izraeliekre. Az arab férfiak, akiknek a férfiassága van tűz alatt, legalábbis ahogy ők értelmezik ezt a férfiasságot, egyszerűen nem tudják elképzelni, hogy mindez jóhiszemben történik. Azt hiszik hogy ez egy összeesküvés aminek az a célja hogy kiheréljék őket, és emiatt van ez az elképesztő gyűlölet és düh. Mindezt nagyon jól illusztrálja a kognitív egocentrizmus Möbius Szalagja. És persze nem szabad elfelejteni, hogy az iszlám dzsihád mindeközben toborozza a a feldühödött fiatal férfiakat.
- A ramlei Abu-Ghanem család nőinek eléggé borús a jövőjük. A közösség hatalma, hogy visszakövetelje a tagjait és hogy megkövetelje az erőszakot, minden határt felűlmúl. A közösség nélkül a nők teljesen zavarodva. Emiatt van az, hogy inkább visszamennének a veszélyes környezetükbe, minthogy a menhelyre mennének. Emlékezzünk arra az anyára, aki sajátkezűleg ölte meg a lányát miután a lányt a két fivére megerőszakolta, mivel amíg a család el nem távolította a becsületén esett foltot, az egész családot kitagadták a közösségből. Ahogy az anya mondta, a többi gyermeke nem tudott volna megházasodni, és még ő sem láthatta volna többé a saját nővérét. Hacsaknem az izraeli kormány és a különféle civil szervezetek nem tesznek meg minden elképzelhetőt, hogy megvédjék ezeket a nőket, a nők vissza fognak térni abba a világba, ahol az erőszak uralkodik. Az egyetlen jó megoldás az lenne, ha a ramlei arab közösség alapvető változáson menne át, ahol az egyet nem értő férfi, aki kijelentette hogy ez a becsületgyilkosság túl sok volt, és a nők akik a férfi nyomdokaiba léptek, elég szimpatizánst találnának, és a közösség többi férfitagja pedig arra lenne kényszerítve, hogy hátráljanak meg. A becsület-szégyen kultúrában sok ilyen példát találhatunk, ahol a közösség "szabályokkal" való ellenszegülést megpróbálja nem észrevenni, és úgy dönt, hogy nem tartatja be a szabályokat. Lehet hogy ez is egy ilyen eset, ahol a férfiak túllőttek a célon, és a nők jogosan voltak felháborodva. Dehát ez normális is, mivel a becsület-szégyen kultúrákban végülis a közösség a végső döntőbíró.
- A könnyelműség, ahogy az arabok a saját családjuk vérét ontják - a fiatal alfa hím, aki egy egész tárat beleereszt az alvó nővérébe mivel az túl sokat beszélt a telefonon, egyszer szóba állt az unokatestvérével, és akit mások prostituáltnak tituláltak - mindenképpen fel kell hogy rázzon minket. Semmi sem fontosabb, minthogy megértsük hogy mekkora elképesztően mély szakadék van aközött amikor az arab demopaták a nyugati hallgatósághoz szólnak - miért olcsóbb a mi vérünk mint a keresztényeké és a zsidóké, és a viselkedésük között. Itt van egy eset, ahol valaki ilyen nevetséges indokok alapján öli meg a saját nővérét. Egy olyan hozzáállásnak vagyunk a tanúi, hogy minden liberális kognitív egocentristának** el kellene hogy álljon a lélegzete, amikor megpróbálja megérteni ezt a kultúrát. Semmi sem illusztrálja jobban a terrorizmus kegyetlenségeit, mint a nőik szenvedései.
- Itt nem fajokról van szó. Egyáltalán nem kérdőjelezem meg, hogy valahol a lelkük mélyén, a palesztín anyák megsiratják a lemészárolt gyermekeiket. Ezek a nők kénytelenek a nyilvános üzenet szerint élni, amit azok az alfa hímek írnak, akik olcsón mérik a saját népük vérét. Ők azok akik eldöntik hogy ki is a "kollaborátor", hogy ki a "megszégyenített lány", és hogy ki (a rossz fajta) homoszexuális, akik halált érdemelnek, és amit oly könnyedén osztogatnak. Ez kultúra kérdése, és a kultúrák meg tudnak változni.
- És ne feledjük, hogy ezek a férfiak akik ilyen visszataszítóan kezelik a saját embereik életét, milyen jól hegedülnek a nyugati emberek érzelmi húrjain. Ezek azok az emberek akiknek a pallywood-ot köszönhetjük, akik a palesztínokat áldozatnak állítják be, miközben ők áldozzák fel őket. Ők azok akik hangosan sírnak gyermekeik teteme felett akiket állítólagosan az izraeliek megöltek (annak ellenére, hogy a palesztínok agymossák a gyermekeket a halálra), és ők azok, akik azokat "mártírként" kezelik azokat, akik véletlenül megölik magukat. [Az agymosással kapcsolatban érdemes megnézni az asking for death rövidfilmet, ami a palesztín tévében történő agymosással foglalkozik.. -- A fordító] Ezek azok az emberek akik megemlítik szegény Huda Ghaliát, a gyermeket aki hét családtagot vesztett el - "bárki aki látta a tragédiáját, nem képes visszatartani a könnyeit" - de ugyanakkor a tengerparton egyikük sem törődött a kislánnyal, sőt, még a fivérével sem. A kőszívükkel csak egy dolog tudja felvenni a versenyt: ahogy manipulálják a nyugati közvéleményt a "halálos beszámolóikkal".
- Gondoljunk csak bele, hogy milyen is egy ilyen feldúlt és patológikus kultúra. Meg tudja érteni az ebben a társadalomban lévő családi kapcsolatokat egy olyan ember, aki a civil társadalomban nőtt fel, ahol az emberi élet és a családi szeretet mindenek felett áll? Ki tudja hogy milyen mély és kiterjedt a gyűlölet, hogy milyen kevés szükségeltetik az erőszak kirobbanásához, hogy mennyire vannak brutalizálva mind a valóság, és mind a tévé-beli jelenetek által, pontosan olyan jelenetek által, amiket a nyugati tévékből ki szoktak vágni, hogy ne sokkolják a nézőközönséget? Szóval hogy értelmezzünk olyan kontrasztos temetési jeleneteket, mint pl. az elviselhetetlen fájdalmat, amit akkor látunk ha egy lányt temetnek akit állítólag az izraeliek lőttek le, és a hideg kielégülést, amit a "szégyenteljes" leány halála okoz?
Ki tudja felmérni hogy ez a tragikus nép, amelyet a saját arab testvéreik feláldoztak az arab becsület oltárán, mennyire hajlandó önszántából résztvenni a saját tönkretételén? De ezt fel kell tudnunk mérni, mivel csak akkor fogjuk tudni megérteni, hogy az ellenség, [ami el akar pusztítani minket] - nyugatiakat, hitetleneket, zsidókat, keresztényeket, és azokat az arabokat és muszlimokat akik egy tisztes, becsületes, és kielégítő életet akarnak élni - milyen erőket tud felsorakoztatni ellenünk.
Mint ahogy Jasszer Arafat, az az ember aki rendszeresen népirtással vádolta meg az izraelieket, ezt mondta:
A vérünk olcsó ahhoz képest ami egyesített minket és ami időnként elválaszt minket egymástól, de idővel mindnyájan találkozni fogunk a mennyekben... Palesztína a mi hazánk, és Jeruzsálem a fővárosunk" Jasszer Arafat (Maariv, Oct. 4, 1996)
És nagyjából ezzel egyidőben Hasszán Nasrallah [Hezbollah vezetője. -- A fordító] megjegyezte, amivel több a dzsihádban résztvevő harcos is egyetért, beleértve bin Ladent:
A zsidók imádják az életet, tehát ezt fogjuk elvenni tőlük. Nyerni fogunk, mégpedig azért, mivel ők imádják az életet, mi viszont imádjuk a halált.
A becsület gyilkosságok, és az elképesztő mélység ahová ez a szokás a modern időkben süllyedt, egy lélegzetelállító bepillantást nyújt annak a kultúrának a természetébe, ami annyire gyűlöl minket, és ami el akar minket pusztítani. Ez szintén közvetlen kihívást jelent a megértésünknek ami alapján a modern liberális haladó kultúra kialakította az önképét, és ami miatt mi állandóan pozitívan válaszolunk az izraeli barbárságokon alapuló palesztín vádakra, és ami alapján Izraelt felelősnek tartjuk az "erőszak korforgásában".
Hogy kellene, hogy tudunk szembenézni egy olyan kultúrával, ami a saját embereinek az életét - nők és gyermekek - ágyútöltelékként kezeli a becsület és uralom beteg háborújában, és megköveteli hogy a sajnálatunkat fejezzük ki azok az életek iránt amelyeket ők taposnak el?
Ha a saját lányaikat megölik a becsületsértés miatt, akkor mit tennének velünk ... ha mindez a hatalmukban állna?
|