Paradigmák: Paradigmák és a közel keleti konfliktus

Szerző: Richard Landes, Second Draft, Augeiász Istállója

2006 December 10

Ez egy átírt változata a Second Draft Sajtó: Elmélkedések (reflections) részén található egyik első esszémnek. Négy részből áll (beleértve ezt), mindegyik egy külön post lesz, és várom a hozzászólásokat, javaslatokat, további linkeket, stb. (a legtöbb link 2005 nyarán lett hozzáadva).

Politically Correct Paradigm (PCP1) and Post-Colonial Paradigm (PCP2) (magyarul: Paradigmák: A PCP1 és PCP2 paradigmák)

Honor-Shame Jihad Paradigm (HJP) (magyarul: Paradigmák: A becsület-szégyen és a dzsihád paradigmák)

PCP vs. HJP: An Assessment (magyarul: Még nincs lefordítva, de jön :-)

BEVEZETÉS A PARADIGMÁKBA

A paradigmák egy mindent átfogó vázszerkezetet (framework) nyújtanak, amiknek a segítségével az emberek megpróbálják a fontos kérdéseket értelmezni/megérteni. Példaképp érdemes megemlíteni, hogy a csillagászatban akkor következett be alapvető paradigma váltás, amikor a tudósok rájöttek, hogy a föld és a bolygók keringenek a nap körül, és nem pedig a nap kering a föld körül. A paradigmaváltás azzal járt, hogy ugyanazokat az adatokat (a nap és a bolygók helyzetével kapcsolatos megfigyeléseket) egy másik vázszerkezet szerint kellett értelmezni.

Az embereknek az élet minden területén szükségük van ezekre a vázszerkezetekre, beleértve a politikai paradigmákat is, mivel ezek segítséget nyújtanak ahhoz, hogy eligazodjunk a világban, segítenek, hogy megértsük a különféle jelenségek viszonylagos fontosságát és a részletek jelentőségét, valamint hogy megértsük az ok/okozati összefüggéseket. De ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy minden paradigmában vannak gyenge pontok is, és szükségszerűleg részrehajlóak. Például a bizonyos részletekre való összpontosítás törvényszerűen más részletek feletti átsiklást jelent, és ez így van rendjén. Remélhetőleg egy adott paradigma a fontos részletekre összpontosít, és a jelentéktelenek felett siklik át.

De minden paradigmának és vázszerkezetnek szembe kell néznie azokkal az adatokkal, amelyek nem "illenek" tökéletesen a rendszerbe, akár ellentmondanak a paradigma elvárásainak, akár az elveinek. Ha őszintén meg akarjuk érteni a világot, akkor meg kell vizsgálni a paradigmáink visszásságait is. Ha ezt nem vagyunk hajlandók megcsinálni, akkor eljutunk a dogmatizmushoz, vagy pedig a választott "igazság" vakon való követéséhez.

A politikai paradigmák messzemenőleg problematikusabbak és bizonytalanabbak a tudományos paradigmáknál. Mivel a politikai paradigmák szubjektív értékitéletekkel foglalkoznak, ezért figyelembe kell venni az adott személy hiedelmeit, értékeit, és moralitását. Egy ilyen szubjektív területen sokkal több ellentmondást lehet találni, különösen akkor, amikor a politikai helyzet változásokon megy keresztül. Egy politikai paradigma sem állíthatja magáról hogy "tudományos", vagy pedig hogy "objektíven igaz". [Ennyit a "tudományos szocializmus" értékéről... -- A fordító]

Mindezen gyengeségek ellenére, a politikai és társadalmi paradigmák ugyanolyan fontossággal bírnak mint a tudományos paradigmák, mivel ezek irányítják a gondolatainkat és a viselkedésünket. Megpróbálják megmagyarázni jelentős emberek viselkedését és a jelenlegi eseményeket, és ezeken keresztül segítenek megoldani politikai problémákat. Amikor valaki magáévá tesz egy politikai paradigmát, ezzel gyakran a "másokhoz" való hozzáállását is kifejezi, akár úgy, hogy hisz a jóhiszemőségükben, akár úgy, hogy a rosszhiszeműséget tételezi fel róluk. Az emberek gyakran nem azért preferálnak egy adott paradigmát, mivel az jól megmagyarázza az eseményeket, hanem a morális kihatásai miatt, amik közé tartozik a morális becsületesség érzete, vagy pedig a lehetőség a morális aggodalmak elvetésére.

De ha valaki a rossz okokból választ egy adott paradigmát, az sok veszéllyel járhat. Amikor valaki eltökélte magát egy adott végkifejlet mellett, a bizonyítékok ellenére, akkor a paradigma már nem segít a valóság pontos értelmezésében, hanem helyette az adott probléma zero-sum^** megközelítésévé válik. Nincs igazad, mivel nekem van igazam. Nem lehet hiba a gondolataimban, mivel ez azt jelentené, hogy neked van igazad. Az én megoldásom működik; a tiéd pedig visszefelé fog elsülni.

A paradigmák eldogmatizálósádának (szépen jól magyarul :-) az egyik legbiztosabb jele a különféle szóbeli "aknák" jelenléte: amikor valaki egy adott paradigmához tartozó bizonyos kifejezéseket használ (a népszerű kifejezések, "catch phrases"), akkor a más paradigmák hível rögtön vagy elnémulnak, vagy pedig beborul az agyuk, és a másik felet vagy rasszizmussal, fasizmussal, idiotáriánizmussal,[definíció. -- A fordító] iszlamo-bolsevizmussal, vagy pedig elpuhult angyalistának (flakey angéliste...) (morális tökélyre vágyó, narcista), bolygóközi idiotáriánusnak nevezik.

Mindezek következtében a paradigmák dogmatikussá válnak, fegyverré amivel hadonászni lehet, vagy amivel az aktivista támadhat, és nem pedig egy térképpé, aminek a segítségével értelmezni lehet a helyzetet. Végsősoron ez az aktivizmus irányába való elmozdulás elvakíthatja az embereket, ami nagyon szomorú következményekkel járhat, még akkor is, ha azt igéri, hogy valóra váltja reményeinket. Ragaszkodhat egy "igazsághoz", még akkor is, ha ennek közvetlenül ellentmondanak a bizonyítékok, és olyan megoldásokat javasolhat, amik természetesen visszafelé fognak elsülni.

Végsősoron rugalmasan kell gondolkozni, és a társadalmi és politikai vizsgálódásaink során a paradigmákat működőképes hipotézisekként kell kezelni, amiket minden egyes eset vagy igazol vagy pedig megcáfol, és nem szabad úgy tekinteni rájuk, mint amik axiomatikus igazságot tartalmaznak, amik minden egyes esetben igazolják az "igazunkat". Ha így tekintünk a paradigmákra, akkor képesek pozitiv-sum kapcsolatban lenni egymással, és ezáltal jobban meg fogjuk tudni oldani a problémákat, mivel jobban meg fogjuk érteni a bajok gyökerét.

Akárhogy is nézzük, végülis az egész a megitélés kérdésére redukálódik. Melyik vázszerkezet magyarázza meg a legjobban az adott helyzetet? Figyelembe véve az emberi természetet, az emberek viselkedésének és hozzáállásának milyenfajta értelmezése fog a legtöbb reménnyel kecsegtetni? Mint a civil társadalom^** támogatól, el akarjuk kerülni mind a pontatlan, mind az igazságtalan nézeteket. Mivel ha nem tartjuk magunkat ezekhez az elvekhez, akkor a rossz döntések pontosan azokat a gonosz erőket fogják elősegíteni, amiket ellenzünk. És a mai terrorizmussal átitatott világban, a gyenge megitélés valamint a nem megfelelő oldal támogatása az öngyilkossággal ér fel. [Ezzel kapcsolatban érdemes megnézni a Pallywood filmeket. -- A fordító]

A mai poszt-modern világban divatos feladni a megitélést. "Kik vagyunk hogy itélkezzünk?" Ezt gyakran halljuk, különösképpen az önkritikus nyugatiaktól, akik mindent elkövetnek, hogy elkerüljék a felsöbbrendűséggel, morális imperializmussal, vagy a rasszizmussal kapcsolatos vádakat. (Eddig még egyetlen arabtól vagy muszlimtól sem hallottam, hogy "kik vagyunk mi, hogy megitéljük a nyugatot?" Ha valakinek van erre példája, legyen szives és értesítsen.)

Végülis meg kell tanulni bölcsen megitélni. És habár igaz, hogy mások felett itélkezni nem mindig bölcs, de időnként az is előfordul, hogy mások nem megitélése nem más, mint ostobaság. Úgy érzem, hogy most pont egy ilyen adott pillanatban élünk, amikor a megfelelő megitélés elmulasztása jó eséllyel nagyon komoly károkat fog okozni azoknak az értékeknek, amiket annyire fontosnak tartunk.

Az elkövetkezendő cikkekben két nagyon fontos, az arab-izraeli konfliktussal kapcsolatos (mindent átfogó) "paradigmát" fogok kitárgyalni. Egyik sem 100%-osan "jó" vagy "rossz". De ugyanakkor előfordulhat, hogy vagy az egyik, vagy a másik, egy adott időben vagy helyen, jobban megmagyarázza a kérdéseket. De ehhez előbb mindkettőt meg kell vizsgálni.