Nyitólap

Klíma | Európa | Közel-Kelet | Egyéb | Társadalom | ENSZ | Amerika | Linkek

Összegzés: Az elmúlt pár évtizedben a terrorizmus új stratégiát követ. A gyermekeket kezdte el vadászni, és ezen keresztül az emberi életnek az értelmét vette célba.

Gyermekek mint célpontok: a terroristák új stratégiája

Szerző: Richard Landes, Second Draft, Augeiász Istállója


A Boston Egyetem történelmi tanszékén az egyik kollégám, aki most a Bar Ilan Egyetemen tanít és Sderotban önkénteskedik, ezt küldte: Az összes referencia Anna Geifman Death Orders: The Vanguard of Modern Terrorism in Revolutionary Russia (Praeger, 2010) könyvéből van.

A terrorizmus manapság már nem olyan, mint ami egy évszázaddal ezelőtt volt - vagy bármikor. Megváltoztak a módszerei. Már nem adott személyek elleni merényletekből szól, hanem, mint ahogy azt az elkövetői hívják, civilek elleni "oknélküli terrorrá" vált. Manapság, és ezt a a túlnyomó nagytöbbség nem veszi észre, az ún. "félelmi övezetek" létrehozására összpontosítanak. Mindezt a gyermekek szándékos célbavételével érik el.

1974 Május 15.-én a PFSZ-szel kapcsolatban álló Democratic Front for the Liberation of Palestine (DFLP) fegyveresei Libanonból betörtek Izraelbe, és az észak-izraeli Ma'alot városában túszul ejtettek 102 iskolást a tanáraikkal egyetemben. A gyerekek Safedből jöttek egy iskolai látogatás keretében. Néhányuk az ablakon kiugrálva elmenekült, de amikor az IDF kommandója megostromolta az épületet, a terroristák kézigránátokat robbantgattak fel, es géppuskákkal tüzeltek a gyerekekre. 21 meghalt, és 66 pedig megsebesült. 2001 Június 1.-én egy arab öngyilkos merénylő a tel avivi "Delphinarium" diszkóban felrobbantotta magát, és 21 izraeli tizenévest vitt magával. 2002-ben csecsen terroristák a moszkvai Dubrovka Színházat választották célpontul. A színházban fiatalok körében népszerű Veniamin Kaverin A Két Kapitány című kalandregényén alapuló "Nord-Ost" musicalt játszották.

2004 Szeptember elsején az észak oszétiai Beszlán város első számú iskolájában épp a "Tudás Napja" fesztivált tartották, amikor legalább 32 állig felfegyverzett álarcos terrorista túszúl ejtett 1200 gyermeket, a rokonaikat, és a tanárjaikat. E terrorista támadás következményeként 334 ember halt meg, amiből 186 gyermek volt. Ezenkívül több mint 700 ember sebesült meg. A gyermekek elleni erőszak új magaslatokat ért el.

Beszlánban az élet a rokonságon alapul. Mindenkinek vannak családi szálai mindenki máshoz. Még a távoli rokonok is nagyon közel vannak egymáshoz. A testvérekről ne is beszéljünk, meg arról, hogy a kisgyermekeket gyakran felügyelik az idősebb testvéreik. Ebben a tradicionális közösségben, ahol az emberek évtizedeken keresztül élnek ugyanabban az utcában vagy házban, a emberek többek mint szomszédok: rengeteg időt töltenek egymás társaságában. Születésnapok. Együttes nyaralások. Közös bajok és emlékek. A gyermekek együtt nőnek fel, és "közös" anyáik vannak. Az iskolában a túszok a város 35.500 lakosának kb. a 3,3%-át tették ki. De a terroristák minden háztartást célba vettek, és a gyermekek százainak a meggyilkolásával vagy megnyomorításával az egész közösséget egyként csonkították meg.

A beszláni áldozatokat kezelő pszichológusok "speciális zónának", vagy "halál zónának" vagy egyszerűen "zónának" jelölték ki a várost, hasonlóképpen a "szomorúság zónákhoz", ami 9/11 után gombaként szaporodtak New York különböző részein és környékén. Beszlánban mindenki megízlelte a halált, gyászt, és szenvedett a kollektív traumától Egyénenként pedig a post-traumatic stressztől és a pánikbetegségtől szenvednek. Az időérzékük a támadás "előtt"-ön és az "után"-on alapul, amire "az esemény"-ként, vagy egyszerűen "az"-ként utalnak (mint "amikor az történt"). Mindenki azon a vélemenyen van, hogy "Beszlán egy nagyon beteg hely".

A Ma'alot-ban meggyilkolt gyermekek holttestét a szüleik a saját városukban, Safedben temették el; a "Delphinarium" és a Dubrovka mészárlások elborzasztották, de nem bénították meg Tel Aviv és Moszkva életét. De Beszlán, mint ahogy egy helyi magyarázza, egy zárt, "fertőzött szférává" vált; mintha az ember egy temetőben élne.

Izraelben a "trauma zóna" szerepét Sderot városa tölti be. Mivel kevés a halott, ezért a város nem igazán szenzáció forrás; a kiszámíthatatlan és pontatlan Hamasz qassam rakéták szinte általános eseményekké váltak. Habár csak nagyon kevés embernek tünt fel, a bombázott város a modern terrorizmus új fázisának, vagyis a gyerekek célbavételének vált az egyik példájává.

A gyerekeknek egy egész "Qassam nemzedéke" nőtt fel, akik az elmúlt nyolc év alatt a rakéták árnyékában nőttek fel, és a terrorizmus fémjelzi a napi életüket. A sderoti gyermek ismeri az összes óvóhelyet a lakása és a közért között. Vannak, akik inkább 40 percet gyalogolnak az iskolába a 10 helyett, mert így biztonságosabb. Mások szerint az a legbiztonságosabb, ha végig rohannak. Amikor különösen sok a rakétatámadás, a szülők napokig, sőt, hetekig otthon tartják a gyermekeiket; ez még a tűzszünetek alatt is előfordul, és időnként a tanulók mindössze 60%-a megy iskolába. A beszláni gyermekekhez hasonlóan, a sderoti gyermekek érzelmileg reagálnak a hangos zajokra, mint pl. a mennydörgésre, vagy akár az emberi hangra.

Miden játszóteret elláttak védőpajzsokkal. Helyenként a csúszdák és a mászókák fémből készült tetők alatt vannak. Az alagutak és a labirintusok betoncsövekből vannak építve, hogy a kisebb gyermekek viszonylagos biztonságban játszhassanak. Minden egyes gyermeknek megvan a saját kifinomult gyakorlata és biztonsági szertartása, hogy elvégezhesse a legalapvetőbb napi teendőket. Nincs olyan tagja ennek a nemzedéknek, akit nem traumatizált volna mélyen az erőszak mindennapos veszélye. A "qassam" szó állandóan az emberek agyában jár, és a nyelvükön van. Amikor egy biológia tanár megkérdezte a nebulókat, hogy miért pikkelyesek a gyíkok, azt válaszolták, hogy "A Qassamok ellen!".

A terroristák a gyerekek lemészárlásával hozták létre a "halálzónát". Sderotban erre egy évtized kemény munkájára volt szükség. A Qassam rakéták nagyon pontatlanok, és nem követelnek sok áldozadot. De ennek ellenére nincs szükség a hatalmas vérontásokra, hogy a várost állandó félelem alatt tartsák, egészen addig, amig a támadásokat hosszú időn keresztül szisztematikusan folytatják. "Ajándék az évnyitóra" olvashattuk az Islamic Jihad weblapján a 2007 Szeptemberében elkövetett támadásról, aminek a következtében 12 sokkot szenvedett gyermeket kellet kórházba vinni.

Sderot együttesen szenved. Jelenleg csak közvetetten lehet értelmezni a trauma kiterjedését; a tünetek között találhatjuk a pánikot, a feszültséget, az álmatlanságot, a rémálmokat, az időszakos aggresszivitást, a depressziót, a nagymennyiségű nyugatót amit a város lakói kapnak, valamint a koncentráció képesség és a mindennapi tevékenységek elvégzésének a hanyatlását. A pszichiáterek tött tucatnyi, vagy száznyi embert leszázalékoltak. A tömegfélelem nem egy olcsó áldozathozatal, amikor a halál ügynökei nem képesek olyan lazának mutatni magukat, mint ahogy azt az Oszét városban láttuk a világ túlfelén. (Mass fear is not a cut-rate sacrifice, when the devotees of death are incapable of showing themselves as free-handed as they had proven to be in the Ossetian town at the other end of the world.) És miután sikeresen demonstrálták az eltökéltségüket a sderoti "félelem zónában", a terroristák megpróbáltak más, nagyobb közösségeket is átformálni, mint pl. Beersheba, Ashkelon, és nemrégiben Jeruzsálem. 2008 Március 6.-án iskolás gyermekeket mészároltak le Merhaz HaRav-ban. Két héttel ezelőtt egy buszmegállóban a pokolgépet délután 3-ra állították be, amikor a gyermekek épp hazamennek az iskolából. A legtöbb sérült tizenéves volt. Tegnap a terroristák egy tankelhárító lövedéket lőttek ki egy iskolabuszra.

A gyermekek egészsége és biztonsága egyike a szkeptikus post-modern valóságunk nagyon kevés értékeinek. A terrorizmus kimondottan azt vette célba ami etikailag és társadalmilag szentnek számít, és ezzel ki is nyilvánította, hogy miféle brutális egy ellenkultúra. A terroristáknak előbb vagy utóbb mindenképpen neki kellett menniük a gyerekeknek, mivel ők képviselik a vitalitás lényegét, az életet, és mindent, amit az élettel kapcsolatos. Pontosan ők az az élet, amit a terroristák, akik "imádják a halált", feláldoznak.

A fordító által hozzáadott magyar megjegyzések


Videók és fotók Sderotból.

 
 
 
 
 
 

További infó