Nyitólap

Klíma | Európa | Közel-Kelet | Egyéb | Társadalom | ENSZ | Amerika | Linkek

Összegzés: Az al-Kaida ideológiájának hitele van, és ezért tud rengeteg pénzt és embert mozgósítani. Ha le akarjuk győzni az al-Kaidát, akkor előbb be kell bizonyítanunk, hogy az eszmerendszerük hibás. A kommunizmus legyőzéséhez is erre volt szükség.

Mi az al-Kaida legyőzésének a legfontosabb előfeltétele?

Szerző: TigerHawk

2006 Április 29


A mai hírek között találhatunk egy különösen elgondolkodtató cikket az Associated Pressnek dolgozó Alfred de Montesquio-től, aminek az a címe, hogy "A Szakadék Mélyül az al-Kaida és a Muszlim Csoportok között". A cikk már a címe alapján is érdekes -- hogy az iszlámista csoportok elutasítják, sőt, elitélik az erőszakos dzsihádisták taktikáit -- mivel elitéli az Egyesült Államokat, amiért nem tesz különbséget a mezei iszlámisták között akik nem gyilkolnak halomra embereket, a helyi csoportok között akik igaz hogy halomra gyilkolják az embereket de csak a nemzeti vagy területi érdekek alapján (Hamasz), valamint a "nemzetközi forradalmárok" között -- al-Kaida a legjobb példa -- "akik nemcsak hogy a nem-muszlimokat ölik halomra, hanem azokat a muzulmánokat is, akik nem vallják a nézeteiket." A cikkben egy nagyon érdekes dolgot olvashatunk:

"A szakadék egyre mélyül, többek között azért is, mivel manapság a kormányok már nyíltabban hajlandók párbeszédbe lépni azokkal a keményvonalas iszlámistákkal akik feladják az erőszakot," mondta egy telefon interjúban.

Azt is mondta, hogy a legtöbb muszlim országban a lakosság inkább kapcsolatba lép a nemzeti radikálisokkal mint az "ezeréves" (millenial) mozgalmakkal, amelyek Izraelt és a Nyugatot apokaliptikus ellenségként kezelik. Vegyük pl. Libanont, ahol az al-Kaida féle csoportoknak kicsi a támogatottságuk, de ugyanakkor a Hezbollah a shiíták között a legjelentősebb politikai erővé nőtte ki magát.

Azzal, hogy keményen elbánnak az al-Kaidával, de ugyanakkor több szabadságot adnak olyan politikai csoportoknak mint pl. a Muszlim Testvériségnek (Muslim Brotherhood) - egyre jobban erősödő politikai erő Egyiptomban, akik 80 törvényhozóval rendelkeznek a Parlamentben - az arab államok gyakorlatilag "kiengedték a napfényre" a forradalmi és a reformista radikálisokat (Arab states were in effect "creating more daylight" between revolutionary and reformist radicals).

Ez a "napfény", amit a későbbiekben tovább fogok boncolgatni, az átfogó háború egyik kulcs mozzanata, mivel ezzel meggyengítik az al-Kaida ideológiájának a hitelét, ami alapvető fontossággal bír az új tagok toborzásához, valamint fegyverek és pénzadományok gyüjtéséhez.

Manapság még nem nyilvánvaló, hogy milyen úton módon fog ez az árnyékháború befejeződni, sőt, még azt sem tudjuk, hogy miként lesz megvívva. 1950-ben a Nyugat el sem tudta volna képzelni, hogy a hidegháború 25 évvel később a Helsinki Egyezménnyel, vagy 39 évvel később a berlini fal leomlásával, vagy 44 évvel később a Szovjetúnió összeomlásával fog befejeződni. Ugyanígy mi sem tudjuk ma, hogy az iszlám dzsihádizmus elleni háború milyen körülmények között fog befejeződni, vagy hogy mennyire leszünk tisztában a ténnyel, hogy amikor eljön a vége, valóban eljött. Ezekből következően ennek a háborúnak a megfoghatatlansága csak fontosabbá teszi, hogy megvitassuk, hogy a győzelem miképpen fog megnyilvánulni. Ez a háború nem egy hadihajón aláírt kapituláció vagy egy tűzszünet aláírásával fog végződni, tehát tudnunk kell hogy mit kell keresnünk.

Ezek a kérdések különösen fontosak több szempontból: a háború támogatottsága igencsak rosszul áll, valamint, legalábbis a mindenttudók (chattering classes) köreiben dúló vita miatt, aminek a témája a biztonság és magánélet (privacy) közötti egyensúly. Ebben a politikai vitában, a Patriot Act [amerikai törvény a terrorizmus ellen. -- A fordító], valamint a NSA [National Security/Spy Agency, Nemzeti Biztonsági/Kém Ügynökség, lehet valasztani :-). -- A fordító] ellenzése nagyjából fordított arányban áll azzal kapcsolatban, hogy az illető elhiszi-e, hogy egy olyan globális háborúban vagyunk, aminek a tétje a saját túlélésünk. Még azok is akik tisztában vannak a háború súlyosságával, szeretnék tudni, hogy a győzelem hogyan fog kinézni, mivel ha tudjuk, akkor nem fogjuk a hadiállapotot túl sokáig fenntartani, valamint nem hagyjuk abba a kűzdelmet túlságosan hamar.

Ezeket észben tartva, ez a cikk az iszlámista dzsihád elleni háború győzelmi feltételeit fogja megvizsgálni, valamint hogy milyen úton módon haladunk a cél felé.

Háttér

Körülbelül hat hónappal ezelőtt korszerűsítettem és lehoztam Steven Den Beste híres "stratégiai áttekintés" a háborúról, ami az iszlám dzsiháddal, és azon belül is az iraki háborúval foglalkozott. [Steven Den Beste eredeti cikke magyarul is olvasható. -- A fordító]. Habár ez a cikk nem bővelkedik linkekben, de ha elolvasod a stratégiai áttekintést (viszonylag hosszú), akkor az itt taglalt álláspontoknak mélyebb magyarázatát is elolvashatod.

Egy megjegyzés Irakról

A vita legbonyolultabb és legrázósabb része Irakról szól. Az iraki háborúnak több célja is volt amik közül több nem volt közvetlen kapcsolatban az iszlám dzsihád elleni háborúval. Ezek közé tartozott Szaddamnak és a fiainak az eltávolítása, mivel stratégiai veszélyt jelentettek a régióra, az irak elleni szankciók megszuntetése, Irak kurd részeinek a biztosítása, és az ENSZ Biztonsági Tanács hitelének a visszaállítása (redemption). Természetesen a háborúnak sok olyan célja is volt, ami nagyon is közeli kapcsolatban állt a terrorizmus elleni háborúval. Az első célt nyilvánvalóan teljesítettük, míg a másodikat pedig ugyanabban az értelemben már "megnyertük". De ugyanakkor az iraki háború egy szélesebb háború csatája, amit még mindig nem nyertünk meg. Az iraki győzelmi feltételekkel kapcsolatos nyilvános viták nagyrésze több okból nem tesz különbséget e kettő cél között: Részben Bush kormány eléggé gyengén artikulálta ezeket a célokat, időnként szándékosan nagyképűsködtek, részben pedig azért, mert nem tettek megfelelő különbséget a fenti cikkben említett témák között, és részben pedig azért, mert a nagysajtó (mainstream media) valamint a Bush kormány bel- és külföldi ellenzői szándékosan nem vettek arról tudomást, hogy mit is mondott az elnök. Ez a cikk az iraki háborúval foglalkozik, de ugyanakkor nem próbálja meg definiálni a győzelmet a szélesebb háborútól függetlenül.

Mint mondhatunk a háborúról

Az al-Kaida -- ami alatt magát a szervezetet valamint a vele kapcsolatos csoportokat értem -- ideológiai mozgalom, ami mély filozófiai történelemmel rendelkezik. Az a céljuk, hogy egy nagyjából a Talibánhoz hasonló elnyomó kormányt (regime) hozzanak létre -- és bármi más ami nem éri el azt a szintet, "Istentagadással" ér fel. Ez a "Kalifátus" minden területet magába foglalna amit az Iszlám valaha is meghódított. [Ne feledjük hogy Magyarország is az Iszlám uralma alatt volt a törökök alatt. -- A fordító]. Az al-Kaida elképzelései szerint ez a Kalifátus szinte az egész világot átölelné Andalúziától (vannak akik ezt a területet "Spanyolországként" ismerik) nyugaton Kelet Tímorig keleten. A kiterjesztett változat szerint ez a kalifátus idővel az egész világ felett uralkodna. [A weblapot áttervezték, itt az új link.. -- A fordító] Az ezzel foglalkozó legelérhetőbb könyv a Mary Habeck által írt Knowing the Enemy: Jihadist Ideology and the War on Terror (Ismerd az Ellenséget: a Dzsihád Ideológia és a Terrorizmus Elleni Háború, amit mindenképpen érdemes elolvasni.

Az al-Kaida szerint a Kalifátus egészen addig nem tud létrejönni, amíg "hitehagyott (apostate)" kormányok uralják a muszlim területeket.

Ennek megfelelően, az al-Kaida elsőszámú ellenségei azok a "hitehagyott" kormányok, amelyek olyan törvények alapján uralják a muszlim világot, amelyek nem konzisztensek az al-Kaida ideológiájával.

A "muszlim területek" zsidók általi megszállása pedig különösen sértő a dzsihád számára.

Az al-Kaida azt hiszi, hogy sem a hitehagyott kormányok, sem Izrael nem képes hosszútávon legyőzni az al-Kaidát az Egyesült Államok és a szövetségeseinek a segítsége nélkül. Ebből következőleg, Amerikát rá kell venni, hogy ne támogassa többé a hitehagyott muszlim kormányokat, valamint a "cionista egységet" [Zionist Entity, a muszlimok rendszeresen így utalnak Izraelre.. -- A fordító]

Az al-Kaida jelentése "az alap". Az ideológiájuk szerint nem az céljuk hogy ők maguk nyerjék meg a háborút, hanem az, hogy megteremtsék a körülményeket, amik alatt a Kalifátus létrejöhet.

Az al-Kaida és a velük kapcsolatban lévő szövetséges szervezetek egy hálózatot alkotnak. Az ideológiájukat és a parancsaikat a weben keresztül terjesztik. (It disseminates its ideology over the web and its orders through routed messages and public pronouncements.) Ha ennek a hálózatnak az egyik részét elpusztítjuk, akkor előbb-utóbb ki fogják kerülni a hibás részt.

Ugyanakkor az al-Kaidának nincsenek vég nélüli forrásai. A támogatóiktól függenek mind pénz, mind emberi erőforrások terén. Ebből következőleg, az al-Kaida csak addig tud létezni (can raise money and recruit people), amíg az ideológiája eléggé hiteles marad ahhoz vonzza a pénzt és az embereket.

Az al-Kaida és az ideológiájának a hitelessége (credibility) a kinyilvánított ellenségeik felett aratott győzelmekből származik. Bin Laden és a régi játékosok még annak idején Afganisztánban a szovjetek ellen alapították meg a hírnevüket (established their credibility), és azóta ezt csak megerősítették különféle győzelmekkel (mint pl. Szomália, Tanzánia, Kenya, Jemen, New York, Washington, Bali, és Madrid).

Az al-Kaida ideológiájának az alapjai a régmúltba nyúlnak vissza. Ezt az ideológiát jelentős tömegek támogatják a közel keleten, sőt, még nyugaton is vannak hívei. Természetesen ezen nem szabad meglepődni, mivel a kommunizmust is számottevően támogatták a nem kommunista világban, egészen addig, amig hitelét nem vesztette. Fel kell tételeznünk, hogy az al-Kaidát is addig fogják támogatni, amíg ideológiájuk hitelét nem veszti.

Az al-Kaida dzsihádistái az egész világon, beleértve a nyugatot, jelen vannak. Ezeknek a dzsihádistáknak egy részét Afganisztánban képezték ki az al-Kaida aranyéveiben, míg mások pedig helyileg toborzott amatőrök. Vannak olyan nem toborzott amatőr dzsihádisták is, akik hisznek az eszmékben amit a radikális imámoktól hallanak valamint a weben olvasnak, és habár nem tagjai az al-Kaidának, ennek ellenére az ő érdekükben cselekszenek.

Az al-Kaida tagjai és követői között vannak olyanok akik nagyon jól ki vannak képezve és rendkívül kompetensek, de ugyanakkor vannak komplett idióták is. Az afgán háború azon veteránjai, akiket a nyugat beenged a saját területére, rendkívűli veszélyt jelentenek. Egy kiképzés nélküli holland muszlim képes arra hogy pár embert megöljön Amszterdam utcáin, de ugyanakkor nem lesz képes túllépni ezen a szinten, és az al-Kaida bizonyosan nem fogja rábízni a szervezet legféltettebb titkait és ingóságait.

Ebből következőleg nagyon fontos, hogy az al-Kaida vetaránjait vagy megöljük, vagy pedig fogságba ejtsük. Természetesen a helyükbe újak fognak lépni, egészen addig, amíg az ideológiájuk még eléggé hiteles marad. De ugyanakkor -- és ez egy hatalmas "de ugyanakkor" -- az új tagoknak időre lesz szükségük a kiképzéshez (különösen most hogy Afganisztánból már kiebrudalták őket és még több időre lesz szükség ahhoz, hogy a vezetőség megbízzon bennük.) [többek között ezért lenne szükség beavatkozni Szomáliában, hogy ne válhasson egy második Afganisztánná.. -- A fordító] Minden új toboronc potenciális kém, és nem fogják rájuk bízni a tömegpusztító fegyvereket (erről később többet) egyhamar, ha a hálózat szert tesz rájuk, és be tudja vetni őket.

Minimum az olajkorszak végéig, az Egyesült Államok és a közel kelet érdekei annyira összefonódnak, hogy a mezei terrorizmus nem fog éket verni közéjük. Még többszörös terrortámadások mint pl. a londoni és a madridi sem elég. Mindössze egy hatalmas emberáldozatokkal járó támadás tudná elérni hogy az amerikaiak átértékeljék a területtel kapcsolatos irányelveiket. Minden más csak megerősítené az amerikai elszántságát, ahelyett hogy meggyengítené.

Egy nagy áldozatszámmal járó támadást nehéz kitalálni, megtervezni, és végrehajtani. Szeptember 11 után ez még nehezebb azoknak az embereknek, akik nem tudnak jól elvegyülni a nyugaton. Ez azt jelenti, hogy a jól kiképzett nyugatiasodott dzsihádisák még értékesebbek mint korábban voltak.

Habár az iker tornyok összeomlasztásához nagyon nagy szerencsére volt szüksége Bin Ladennek, egy nagy vérveszteséggel járó támadást nehéz kivitelezni tömegpusztító fegyverek nélkül.

A tömegpusztító fegyverek megkaparintása, kifejlesztése, szállítása, valamint felhasználása sok nehézségbe ütközik, hacsaknem a terroristák rendelkeznek olyan erőforrásokkal amiket csak egy államtól kaphatnak meg, amibe beletartozik a terület is, ahol működhetnek.

A világban nagyon sok ország van, akik szeretnének egy jó nagyot belerúgni az Egyesült Államokba. Ezenkívül ezeknek az államoknak nincs szükségük arra hogy támogassák az al-Kaida ideológiáját, hogy rajtuk keresztül beverjék Amerika orrát.

De mindazonáltal a legtöbb ilyen országot sikeresen el lehet ettől riasztani, akármennyire is viszket a tenyerük.

Ezeknek az országoknak az elrettentése nem a képességünkön múlik (ami egész egyszerűen vitathatatlan), hanem hitelességünktől, vagyis attól, véghez vinnénk-e egy megtorlást.

Egy kevés állam bebizonyította, hogy annyira őrültek, hogy nem lehet őket elrettenteni, tehát nem reménykedhetünk abban hogy visszafogják magukat. Irak Szaddam Husszein alatt egy ilyen állam volt, és a Tálibok Afganisztánja se volt különb. Iránról még nem tudjuk hogy mi is a helyzet. Az elrettenthetetlen államoktól viszont el kell venni a lehetőséget (interdict) hogy bajt okozhassanak.

"Puhább" megoldások, mint pl. az arab muszlim nyomor enyhítése, vagy a két-államos béke Palesztínában vagy egyáltalán nem, vagy csak minimálisan fog kihatni az al-Kaida ideológiájának a hitelességére. Semmi bizonyíték sincs arra, hogy a vezető dzsihádisták akár most, vagy akár a múltban szegények lettek volna. Azok az emberek akiket vonz az al-Kaida eszmerendszere, nem egy izraeli béke után vágynak, hanem Izrael elpusztításában reménykednek. Ebből következően ezek az amúgy pozitív fejlemények nem fogják gyengíteni az al-Kaidát, vagyis legalábbis nem rövidtávon. (Természetesen az al-Kaida ki fogja használni az arabok Palesztína feletti kesergéseit, de ez nem jelenti azt hogy azok az önkéntesek akik csatlakoznak az al-Kaidához, ellentétben a nemzeti mozgalmakkal mint pl. a Hamasz és a Hezbollah, ki fognak ugrani amint létrejön a palesztín állam.)

Az al-Kaida annyira bele van ágyazódva a muzulmán világba, hogy a nyugat egyedül nem képes sem a szervezet elpusztítására, sem az idológiájuk hiteltelenítésére. Szükségünk van a muszlimok, és azon belül is különösképpen az arabok segítségére, hogy kapcsolatot teremthessünk a semlegesek és a szövetségesek között. Ezt a háborút, ami az Iszlám politikai szivéért megy, elsősorban a muszlimok -- beleértve a sok milliónyi iszlámistát akik habár gyűlölik az Egyesült Államokat és Izraelt de ugyanakkor nem támogatják az al-Kaida nemzetközi céljait -- fogják megszenvedni.

Hosszú távon a muszlim kormányok a túlélésükért kűzdenek az al-Kaida ellen (existential threat). Rövid távon pedig a rövidtávú érdekeik szerint fognak cselekedni. Vegyük példának Szaúd Arábiát, ami több mint egy évtizedig "védelmi pénzt" fizetett az al-Kaidának. A pakisztániak együttműködése rendszerint attól függ, hogy mikor melyik, az Egyesült Államok vagy az iszlámisták, gyakorolnak rájuk nagyobb nyomást. [nem tudom hogy mit nem adnék meg érte, hogy megtudjam hogy az amerikaiak mivel fenyegették meg a pakisztániakat, hogy átrepülhessenek a légterükön amikor az USA 9/11 után nekiment Afganisztánnak.. -- A fordító] Mind az al-Kaida, mind pedig az Egyesült Államok együttműködésre kényszerítik a frontvonalon lévő államokat, és időnként az egyiknek, időnként pedig a másiknak kedvez a szerencse.

Az Egyesült Államokkal való együttműködés azt jelenti, hogy az adott ország felhasználja a rendőrséget, a hírszerző ügynökségeket és a hadsereget iszlámisták elleni kűzdelemben, továbbá, hogy meggátolja hogy a terroristákkal szimpatizáló lakosság támogassa a dzsihádot, hogy meggátolja hogy az ország területén a dzsihádisták biztonságban működhessenek, valamint hogy együttműködjenek az amerikai terror-ellenes akciókban.

Az al-Kaida szemszögéből nézve pedig a "semlegesség" azt jelenti, hogy az az adott ország nem hajlandó együtt működni az Egyesült Államokkal.

Szeptember 11.-ig a pakisztáni kormány az al-Kaidával kooperált. Azóta viszont az Egyesült Államokkal dolgozik együtt, máramennyire a korlátaik ezt megengedik. Ezek a korlátok azt jelentik, hogy a lakosság jelentős része támogatja az iszlámistákat, valamint hogy a hadseregen és a titkos rendőrségen belül is vannak szimpatizánsok. Bármikor amikor Pakisztán kezd letérni az útról, az Egyesült Államok mindig Indiával fenyegeti meg őket. Ezt a húzást a Bush adminisztráció nagyon ügyesen meg szokta játszani.

Az iraki invázióig bezárólag a szaúdi kormány az al-Kaidával működött együtt, de azóta kőkeményen kűzdenek ellene. Ez a váltás azért következett be, mivel az amerikaiak, azáltal hogy beküldék a csapataikat az arab közel kelet szívébe, újra definiálták az amerikai fenyegetésék hitelét, valamint egy olyan kötelezettséget vállaltak fel, amit nem lehet egykönnyen hátrahagyni. Ez azt jelentette, hogy az Egyesült Államok halálosan komolyan kezeli a háborút, nem úgy mint a Clinton évek alatt. **. A szaúdiak ezáltal biztosítékokat kaptak, hogy ha kiborul a bili, akkor nem fog az USA visszahúzódni az óceánjai mögé.**.

A mai muszlim kormányok hosszú távon nem tudják ezt a háborút megnyerni. A legtöbbjük királyok és hercegek vagy pedig brutális tábornokok abszurd kormánya, akik szerint a következő vezető az a legidősebb fiuk lesz. (Királyok?!? Mi amerikaiak milyen gyakran, mi, akik intézményesítettük a lèse-majesté-t, gondoljuk hogy a monarchikus rendszer mennyire ostoba?) Ezek a királyok, hercegek, sejkek, valamint életre szóló tábornokok bohócok [itt a szerző a "clown" szót használta, ami jelent mind bohócot, mind bunkót.. -- A fordító], és bárki aki nem veti meg őket -- beleértve a "mérsékelteket" -- nem beszámítható. A történelem ellenük szól, és ezzel minden gondolkodó ember tisztában van. A kérdés, hogy mi fog utánuk jönni? A dzsihádistáknak az a céljuk hogy létrehozzák a kalifátust, és hogy lehúzzák a sötét függönyt a világ egyötödén. Az Egyesült Államok és bátor szövetségesei pedig azért kűzdenek, hogy helyet csináljanak a modern demokratikus kormányoknak amik széleskörű támogatottságon (popular sovereignty) alapulnak.

Mivel a régió bohóc kormányainak nincs hitele és nagyon kevés ember hajlandó személyes kockázatot vállalni hogy megvédje őket, ezért az al-Kaida képes volt megvetni a lábát ezekben az országokban (példaképp érdemes megemlíteni Szaúd Arábia déli részeit, valamint Pakisztán "törzsi területeit") [ezek a törzsi területek határosak Afganisztánnal.. -- A fordító] Ezeken a területeken az al-Kaida szépen virágzik, és képesek a helyi lakosságot rábeszélni vagy arra kényszeríteni -- az átlagembereket (Average Abdul, átlag Abdul) -- hogy együttműködjenek velük. Az al-Kaida ezzel létre tud hozni helyi bázisokat, ahonnan "bosszantani és kifárasztani" tudja a hitüket hagyott kormányokat.

El kell érnünk, hogy az átlag Abdul ne működjön együtt az al-Kaidával, és besúgja a dzsihádistákat.??? (We need Average Abdul to stop cooperating with al Qaeda and to start turning in the jihadis in the back of the mosque.) Sajnos nem fogja feladni őket, mivel jobban fél a dzsihádistáktól mint a helyi kormánytól, és nem fog semmiféle kockázatot sem vállalni hogy megvédje a bohóc kormányt. Ha az átlag Abdul feladja a dzsihádistákat akkor azok mind őt, mind a családját le fogják gyilkolni. Ezzel szemben a bohóc kormány nem fog semmit sem csinálni ha csendben marad, és nem is próbálják rávenni hogy a hazaszeretet révén kűzdjön a dzsihádisták ellen. Hogy egyszerűen fejezzük ki magunkat, az átlag Abdul nem fogja kockára tenni az életét a bohóc kormány érdekében, mivel a kormány nem érdemli ezt meg. Ez még pénzért sem fog megtörténni.

Az átlag Abdul, viszont, hajlandó kockára tenni az életét egy eszméért, csakúgy, mint az al-Kaida dzsihádistái teszik. Régen ez az eszme vagy a pán-arabizmus, vagy a kommunizmus volt. Manapság már mindkettő a hitelét vesztette. A "Visszafogott Iszlám" (Moderate Islam), bármit is jelentsen ez Szíria, Jordánia, vagy Egyiptom poros kisvárosaiban, nyilvánvalóan nem képes feltüzelni Abdult, hogy esetleg veszélybe hozza az életét hogy megverekedjen az iszlámistákkal. Egyedül a népi szuverenitás képes lázba hozni az embereket. A demokrácia. A Bush adminisztráció "demokratizálási stratégiájának" ez a realista indoka (habár hozzá kell tenni, hogy nem tudjuk hogy az adminisztráción belül mennyi ember van tisztában a legfontosabb stratégiájuk realista indokaival.)

A dzsihádisták tisztában vannak ezzel a ténnyel, és az arab világban mindent beleadnak az ez elleni kűzdelembe, olyannyira, hogy ezért még képesek a Baathista szövetségeseiket is feláldozni.

A dzsihádisták az arab világbeli demokrácia elleni kűzdelmükben, polarizálják az arabokat. Habár sokan panaszkodnak hogy ez a polarizáció "instabilitást" okoz, a polarizáció a természeténél fogva sok embert fordít a dzsihád ellen. A dzsihád új ellenségei közül sokan egyszerűen meg fognak undorodni az al-Kaida tömeges mészárlásai miatt, míg a "nemzeti érzelmű" iszlámisták pedig veszélyeztetve fogják magukat érezni a nemzetközi dzsihád hatalma és ambíciói miatt. Másokat az fog inspirálni, hogy belátják hogy ez az utolsó és legjobb esélyük egy képviselői (representative) kormány felé. Bárhogy is nézzük, a dzsihád ellenségei elő fogják venni a fegyvereiket, használni fogják, és -- a legfontosabb -- fel fogják a dzsihádistákat adni, még akkor is, ha nem szeretik az amerikaiakat. Bárhol, ahol egy viszonylag reprezentatív kormány kerül majd hatalomra, az átlag Abdul el fogja kezdeni lebuktatni a dzsihádistákat, mostmár a saját érdekei alapján.

Természetesen a bohóc kormányok szintén meg fogják próbálni aláásni a menetelést a demokrácia felé, ami végülis ugyanolyan veszélyt jelent a hatalmukra mint az al-Kaida. Ezért támogatják hallgatólagosan az iraki ellenállókat és foggal körömmel kűzdenek a politikai reformok ellen a saját hazájukban.

Az al-Kaida Irakban annyira meg van rémülve attól hogy a demokrácia esetleg meggyökeredzik, hogy mindent feltettek egy lapra (that it has drawn a line in the sand). Miután elmenekültek Afganisztánból és a nyugatot pedig a véres de alapvetően kevés halottat produkáló londoni és bali támadásokkal idegesítették, az al-Kaida Irakban akarja bebizonyítani a hitelességét.

Sajnos az al-Kaida számára Irak egy stratégiai csapda, mivel a harcmező kondíciói arra kényszerítik az al-Kaidát, hogy hatalmas másodlagos károkat (collateral damage, magyarul a lakosság lemészárlása és az infrastruktúra tönkretétele) okozzanak. Az eszköztáruk kimerül a célzott merényletekben, a sokat hiredetett támadásokban (mint pl. a weben közvetített lefejezéseik valamint a mecsetek felrobbantása), valamint a támadásaik, amik során válogatás nélkül halomra ölik a lakosságot. Természetesen ezzen nem különösen lopják be magukat az arabok szívébe. Az egy dolog, végülis, hogy lemészárolják a nyugatiakat, az oroszokat, és a zsidókat, de az arab gyerekek valamint a szent helyek tönkretétele már egy egészen más téma. Az al-Kaidának nincs lehetősége hogy jót tegyenek és ezáltal támogatáshoz jussanak Irakban. Ez sikerült a tálibok alatt Afganisztánban. (Ezt még a "nemzeti vágyakat" űző iszlámisták, is, mint pl. a Hamasz, is sikeresen elérték.) Irakban és másutt a muszlim világban az dzsihád nem képes iskolák építésére vagy a szegények megsegítésére -- ezeket az amerikaiak csinálják. Az al-Kaida mindössze arra képes, hogy támadjon.

Az al-Kaida iraki válogatás nélküli mészárlásának semmi esélye sincsen a 9 millió bíbor ujj és az irakiak felháborodása ellen. [Iraknak kevesebb mint 27 millió lakosa van. Akik részt vettek a szavazásokon, bíbor festékbe mártották az ujjukat, és ezzel bizonyították hogy már szavaztak (és gondolom ezzel akadályozták meg, hogy többször is szavazzanak.). -- A fordító]. Még a szunni ellenálló szövetségeseik is elpártolnak a dzsihádistáktól. Ez nagyon erős bizonyítéka annak, hogy az al-Kaida ideológiájának megrendűlt a hitele. Az al-Kaida mindenét Irakra tette fel. Ha ott alulmaradnak -- akár úgy hogy kifogunk rajtuk vagy úgy hogy ők nem képesek átverni bennünket -- akkor az ideológiájuk is bukni fog.

Ahogy az al-Kaida egyre több vereséget fog elszenvedni, úgy az eszmerendszerük is egyre jobban hitelét fogja veszteni, csakúgy mint ahogy a kommunizmussal történt. Mivel a dzsihád ideológiai hitele egyre jobban meginog, az al-Kaida egyre nehezebben fog tudni pénzügyi és emberi erőforrásokhoz jutni. Hozzá kell még tenni, hogy az al-Kaida egyre kevésbé fogja tudni sakkban tartani az első sorokban lévő hitehagyott rezsimeket, és ezért ezek a kormányok egyre jobban együtt fognak működni a nyugattal, abban a reményben, hogy azért valamennyi kiváltságot megtarthatnak maguknak a háború befejeztével.

Tehát az al-Kaida elleni háború haladását az alábbiakban lehet majd leszűrni. (So, progress in the war against al Qaeda consists of these elements:)

Rövidtávon

a. A dzsihádistákat, bárhol is legyenek, le kell tartóztatni vagy meg kell ölni. Természetesen a hálózatuk megpróbálja majd kijavítani a károkat, de az új katonákat ki kell majd képezni, és ki kell tapogatózni hogy vajon megbízhatóak-e, és csak ezek után lehet őket kiküldeni a csatatérre. Amikor elpusztítjuk jelenlegi katonáikat, kritikus időhöz jutunk.

b. Rá kell kényszeríteni a muszlim államokat, különösképpen a bohóc kormányokat, hogy az Egyesült Államokkal működjenek együtt. Ha a kényszerítés sikere megköveteli hogy az Egyesült Államok a saját hitelességét bizonyítsa -- mint Irakban -- akkor úgy legyen.

c. Meg kell állítani azokat az államokat, akár muszlimok akár nem, amelyeket nem lehet biztonságosan eltántorítani attól, hogy segítsenek a dzsihádistáknak tömegpusztító fegyvereket beszerezni és bevetni.

d. Minden esélyt meg kell ragadni hogy megalázzuk az al-Kaidát a harcmezőn.

Természetesen ezek a módszerek miatt utálni fogják -- és már utálják is -- az Egyesült Államokat a muzulmán világban, és nyugaton az amerika ellenes körökben. Habár ez a gyűlölet igenis számít, és jobb vezetéssel (management) lehetne valamit csinálni ellene, természetesen nem engedhetjük meg, hogy ez a gyűlölet meggátoljon bennünket a háború folytatásában.

Hosszú távon

x. Meg kell ismertetni az átlag muszlimot egy eszmével amiért érdemes kűzdeni. A stratégia szempontjából nincs szükség arra, hogy az átlag Abdul "szeresse" az Egyesült Államokat, vagy hogy "higyjen" bennünk bármilyen formában. Mindössze arra van szükség, hogy ő akarja megválasztani a kormányát, és hogy legyen valami elképzelése arról hogy ezt hogy lehet elérni.

y. Ahogy a történelem majd elsöpri a bohóc kormányokat, új, hiteles, komoly, és nem dzsihádista kormányok fogják átvenni a stafétabotot. Természetesen nem probléma ha ezek a kormányok nem szekulárisak, vagy ha az intézményeik eleinte bukdácsolnak. Viszont ezeknek a kormányoknak hiteleseknek és komolyaknak kell lenniük, és arra is szükségük lesz, hogy a lakosság széles köre hajlandó legyen megvédeni őket a dzsihádistáktól. Ebben az értelemben nem kellene hogy féljünk "a nemzeti érzelmű" iszlámista mozgalmaktól. Lehet hogy ezek a szervezetek ellenségesek Izraellel és az Egyesült Államokkal szemben, de amíg a népi szuverenitás hajtja őket, el fogják utasítani az al-Kaida eszmerendszerét. Ez az elutasítás fontosabb, mint az USA és Izrael elfogadása.**

z. Minden lehetőséget fel kell használni, hogy megalázzuk az al-Kaidát a harcmezőn, és hogy elősegítsük a dzsihád ideológiájának az elutasítását a mohamedán világban. Habár a nyilvános diplomácia segít, az iraki hadjárat során levonhattuk a következtetést, hogy az al-Kaida hitelteleníteni fogja saját magát, ha arra kényszerítjük őket, hogy ne nyugaton, hanem a muszlim világban háborúzzanak. Bizonyos feltételezések szerint bin Laden azt akarta, hogy az Egyesült Államok rohanja le Irakot, és hogy ezzel az USA besétáljon egy stratégiai csapdába. Viszont ha az al-Kaida nem képes meggátolni az iraki demokrácia kialakulását, akkor Irak bin Ladennek lesz egy stratégiai csapda.

A győzelmi feltételek

Ha a dzsihád ideológiája eléggé hitelét veszti, akkor már nem lesz képes vonzani az anyagi és emberi erőforrásokat. Akkor fogunk nyerni, ha az al-Kaidának már nem lesznek meg a pénzügyi és emberi forrásai ahhoz hogy olyan fegyverekhez jussanak amivel tömegeket lehet kiirtani, és hogy felhasználják őket akár a nyugaton belül, vagy a közel keleten nyugati érdekeltségek ellen.

Egy utolsó megfigyelés

A hideg háborúnak sokkal több tanúlsága van mint amit Zbigniew Brzezinski és Brent Scowcroft hajlandó beismerni.[Brzezinski Carternak, Scowcroft pedig az első Bushnak volt a nemzetbiztonsági tanácsadója.. -- A fordító] A dzsihádizmushoz hasonlóan a kommunizmust is vagy 70 évvel az első kommunista kormány megalapítása előtt "találták ki". Ezekután, a dzsihádizmushoz hasonlóan, jelentős támogatást élvezett, még a kommunizmust ellenző nyugaton belül is. Mindazonáltal az elmúlt évszázadban a kommunizmus, talán a nevét leszámítva, mindenütt ahol számított elvesztette a hitelét, és már nem volt képes előteremteni a szükséges pénzügyi és emberi alapokat, sőt, a végén már "odáig fajultak a dolgok", hogy már az egyetemi újságokban sem dicsőítették. A dzsihád hiteltelenítésére sokkal kevesebb időre lesz szükség, mivel az első kormánya Afganisztánban volt, és nem pedig a korának a legnagyobb [gondolom a szerző a területre gondolt.. -- A fordító] nagyhatalmában. De egészen addig nem fogunk nyerni, amíg ez nem történik meg.

A fordító által hozzáadott magyar megjegyzések


A fordító lábjegyzetei

Clinton és a terrorizmus
Épp mialatt ezt a cikket fordítottam jelent meg egy cikk a Wall Street Journalban. A szerző Louis J. Freeh, aki 1993 és 2001 között (vagyis Clinton elnöksége alatt) volt az FBI vezetője. A cikk egy 1996-ban elkövetett terrortámadással foglalkozik, amikor az irániak felrobbantották az ún. Khobar Towers-et. Khobar Szaúd Arábiában van, és az épületekben amerikai katonák laktak. Az irániak 12 és fél tonna(!) TNT-t robbantottak fel, és a támadás következtében 19 amerikai katona halt meg és több százan megsebesültek. Viszont az amerikai kormány megpróbálta lehetetlenné tenni a vizsgálatot, mivel Clintonék abban reménykedtek, hogy javítani tudják a irániakkal való kapcsolatukat.
 
A két óceán elve
Az amerikaiak nagyon sokáig abban a hiedelemben éltek, hogy a két óceán elég védelmet nyújt nekik.
 
Nemzeti iszlámista szervezetek

Véleményem szerint egyik sem egy nemzeti mozgalom, vagy legalábbis nem csak azok. Épp a minap olvastam, hogy a Hamasz azt szeretné elérni, hogy idővel Nagy Britannia és az Egyesült Államok is muszlim legyen... Ezenkívül érdemes elolvasni a Hamasz "alkotmányát" is további információért. Érdemes még megemlíteni, hogy a Hamasz az egyiptomi Muszlim Testvériség terrorszervezet gázai "leányvállalata".

A Hezbollahról (Hezbollah = Isten Pártja) pedig annyit, hogy Irán pénzeli, Szíria támogatja, és olyan erősek, hogy a libanoni hadsereg nem meri lefegyverezni őket. Az emlékeim szerint (nem tudok citációt adni rá) azt olvastam, hogy vagy 12 ezer rakétájuk irányul Izrael felé, és egész dél Libanont (valamint Bejrút déli részét) ők tartják az ellenőrzésük alatt. A korábban említett Khobar Towers elleni támadásokat pedig a "Szaúdi Hezbollah" hajtotta végre. A Hezbollah nemcsak a közel keleten tevékénykedik, hanem kb. tíz évvel ezelőtt két terrortámadást hajtottak végre Argentínában is zsidó szervezetek ellen. Többször olvastam, hogy terrorista szakértők azt írták, hogy a Hezbollah az igazi NB1-es terror szervezet, és az al-Kaida pedig csak a második ligában próbálkozik. Emiatt sok szakértő tart attól, hogyha a nyugat lerohanja Iránt a nukleáris fegyvereik miatt, akkor a Hezbollah szabadjára fogja engedni a poklot.


 

 
 
 
 
 
 

További infó