Nyitólap

Klíma | Európa | Közel-Kelet | Egyéb | Társadalom | ENSZ | Amerika | Linkek

Összegzés: Bizonyos államok (Észak Korea, Szíria, Irán, és Szaddam Irakja) szinte semmit sem tudnak felmutatni a politikai világpiacon. Leszámítva egy árút. A békét. Hogy verik fel a béke iránti keresletet? Provokációkkal, terrorista támadásokkal, háborúval, stb.

Béke, mint árú

Szerző: TigerHawk

2007 Április 05


Ki a fene Gholam-Ali Haddad-Adel? A Majlis, vagyis az iráni parlament elnöke. Haddad-Abel ma Iszlamabadban volt, hogy eltöltsön egy kis időt Pervez Musharraf tábornokkal, Pakisztán elnökével. Ezt teljesen nyilvánvalóan azért tette, hogy csökkentse a Pakisztánra ható amerikai befolyást. Semmi bizonyíték sincs arra, hogy Haddad-Abel pakisztáni látogatását ellenezte volna Mahmoud Ahmadinejad [Irán elnöke.. -- A fordító].

Ha felszínesen nézzük a dolgokat, akkor Haddad-Abel az Amerikai Egyesült Államok Alsóháza elnökének a példáját követte. Nancy Pelosi Damaszkuszba ment, Amerika egyik ellenségének a fővárosába, hogy találkozzon egy brutális diktátorral, aki megpróbálja aláaknázni az amerikai érdekeket a régióban. A hasonlóságoknak itt vége is szakad. Pelosi elnöke kitartóan ellenezte a látogatást. Haddad-Adellel ellentétben Pelosi nem a saját kormányának a kívánságára ment Damaszkuszba, hogy megpróbálja a két ellenséget egy kicsit közelebb hozni egymáshoz, hanem azért, hogy a környék geopolitikájában egy teljesen más elképzelést segítsen elő.

Megjegyzés

Általánosságban véve a Bush kormány nemzetbiztonsági stratégistái azon a véleményen vannak, hogy az olyan országok mint Szíria, Szaddam Irakja, Irán, és Észak Korea nem azért követnek el terrorista támadásokat vagy ásnak alá más országokat, hogy a saját biztonságukat segítség elő, hanem azért, hogy vagy egy ideológiát támogassanak, vagy pedig azért, hogy a geopolitikai és financiális helyzetüket javítsák. Mivel ezek az országok szinte semmi értékeset nem tudnak felmutatni a geopolitikai "világpiacon" -- Észak Korea és Szíria esetében szó szerint semmit, míg Irán és Szaddam Irakja pedig csak olajat és gázt -- ezért valami eladható terméket kell létrehozniuk. Ez a termék nem más mint a "béke", és a gyártásához pedig háborúra van szükség. Minden egyes terrorista támadás vagy háború felveri a "béke" iránti keresletet, és ezt a keresletet a terrorista állam úgy tudja kielégíteni, hogy felfüggeszti az erőszakot az engedményekért cserébe. A terrorista állam szempontjából ez nagyon előnyös, mivel elviekben a "béke" iránti igénynek nincs határa. A terrorista állam tetszés szerint képes felverni a béke iránti igényt. Nem kell semmi mást sem tennie, minthogy elkövessen egy erőszakos cselekményt.

A Busht támogatók véleménye szerint -- legalábbis a puristák** között -- semmi értelme sincs annak, hogy tárgyalásokkal ajándékozzuk meg a terrorista államokat. A terrorista állam egyszerűen el fog fogadni minden engedményt, be fogja rakni a bankba, és utána megint fel fogja verni a "béke" iránti keresletet egy újabb terrorista cselekedettel, vagy háborúval. Ezt a körfolyamatot csak úgy lehet megtörni, hogy a terrorista államot meg kell büntetni elszigeteléssel, kiéheztetéssel, és bombázással (nagyjából ebben a sorrendben). Más szavakkal élve, minden egyes terrorista cselekedet vagy mások aláásását diplomáciai, gazdasági, és katonai megtorlással kell díjazni. Ezeknek a megtorlásoknak az a célja, hogy a fejébe verje a terrorista államnak, hogy a béke iránti "kereslet" felverésével többet fog veszíteni, mint amennyit nyerhet a "béke" kielégítésével.

A Bush stratégia természetesen megköveteli, hogy az Egyesült Államok, valamint más lényeges országok állampolgárai, hajlandók legyenek támogatni a megtorlásokat a "béke" irányában tett engedmények helyett. A modern kommunikációs eszközök, valamint az önbizalom poszt-modern összeomlása előtt a nyugatiak igencsak nagy mennyiségű megtorlást voltak hajlandók támogatni. Manapság viszont az emberek inkább azt akarják hinni, hogy a béke -- a valódi béke -- elérhető néhány engedménnyel, mintsemhogy szembe kelljen nézniük a terrorista államok ellen irányuló (nyugati) megtorlásokkal. A hatékony megtorlás annyira brutális, látványos, kézzel fogható, és gyors, hogy az emberek könnyen azt hiszik, hogy az eredeti terrorcselekmény valamiféle félreértésnek vagy jogos panasznak volt az eredménye, nem pedig egy előre kiszámított lépésnek, aminek az volt a célja, hogy felverjék a "béke" iránti igényt. A legtöbb modern nyugati gyűlöli átgondolni az ezzel járó morális problémákat -- hogy minden egyes engedmény arra ösztönzi a terrorista államot, hogy egy háborús cselekedettel még jobban felverje a "béke" iránti keresletet -- olyannyira, hogy még azt sem hajlandók elfogadni, hogy ez a jelenség egyáltalán létezik. Ezek az emberek, akik rendszerint a többséget alkotják, mindig a tárgyalásokat fogják választani a megtorlások helyett. A visszatasztító terrorista államok pedig, a több évtizede folyó engedmények ellenére, épp ezért nem adták fel az erőszakot. Általánosságban mind a terrorista államok, mind a tipikus nyugati szavazók a végtelen terrorista cselekedeteket és engedményeket részesítik előnyben, az egyetlen valós alternativával ellenben, ami nem más, mint egy ellencsapás.

Volt egy időszak -- 2001 Szeptember 11.-e után 2-3 évig -- amikor az amerikaiak tiszta többsége, valamint más országokban is többen megértették, hogy a terrorista államok irányában tett engedmények csak újabb terrorista cselekedeteket fognak szűlni. Úgy néz ki, hogy ez az időszak elmúlt, és a legtöbb nyugati visszatért a régi poszt-modern kerékvágásba, ami Vietnám óta jellemezte az amerikai és európai közvéleményt. Már öt éve nem volt semmiféle terrortámadás Amerikában, ami emlékeztetne minket a veszélyekre, viszont a megtorlásainkkal minden nap szembe kell néznünk a televízión keresztül. Az elnökünk egyszerűen nem képes tisztán és világosan elmagyarázni az irányelveit, leszámítva az előre megírt beszédeket. A fiainkat és leányainkat a pajzsukon hozzák haza. Nem csoda, hogy az emberek megint azt hiszik, hogy a terrorista államokkal való egyezkedések tartós békéhez fognak vezetni.

Mindez dióhéjban elmagyarázza, hogy miért nem jelent Nancy Pelosi számára különösebb politikai veszélyt hogy ellentmondjon George W. Bushnak, és hogy miért mondhassa ki röhögés nélkül, hogy "az út Damaszkuszba egyenlő a békéhez vezető úttal", és hogy egyezkedjen a földkerekség egyik legdisznóbb emberével. Pelosinak valamint a választóinak -- akik megint többségben vannak -- a békére való igényét (szinte) nem lehet kielégíteni, és aki mégis tud valamit tenni ezügyben az nem más, mint Bashar Assad [Szíria elnöke.. -- A fordító]

Csak győzzék majd fizetni.

A fordító által hozzáadott magyar megjegyzések


A fordító lábjegyzetei

Purist
Mi ez magyarul? Megpróbálom elmagyarázni. A "pure" szó szennyezés nélküli-t jelent. A purist az az ember, aki az eredetit, vagy a cicomázás nélküli dolgot kedveli, és ebből nem enged. Pl. a pizzával kapcsolatos "purist" szereti az eredeti olasz pizzát, de nem eszi meg pl. a Pizza Hut gyártmányait. Vagy vegyük a fotózást. A "purist" mindent kézzel állít be, és még megérinteni sem hajlandó pl. egy teljesen automata fotomasinát. Az angol nyelv purist-ja pedig idegrohamot kap ha a night szót nite-nak írják, vagy ha valaki az independent szót úgy írja hogy independant, stb.
 

 
 
 
 
 
 

További infó