Összegzés: A palesztínok a sajtó manipulálás nagymesterei. Mint minden társadalomban, itt is vannak olyanok akikben még egy szikrányi emberi tisztesség sincsen. E kettő keverékéből született az izraeli-palesztín konfliktus legborzalmasabb vonása: a palesztín gyerekek feláldozása az izrael elleni propaganda oltárán.
Ez a cikk eredetileg a kanadai National Post újságban jelent meg. Sajnos már nincs online. Minden linket és lábjegyzetet a fordító tett bele.
A Palesztínok kicsiny bombázóiSzerző: Norman Doidge2000 November 09Van-e annál természetesebb ösztön hogy valaki megpróbálja megvédeni a saját gyermeke életét? És mégis, Mohammed al- Durra**, a 13 éves kisfiú aki egy palesztín-izraeli kereszttűz kellős közepén vesztette életét, édesanyja azt mondta a Time magazin közel keleti irodájának a vezetőjének, Sam Kiley-nek, hogy "boldog vagyok hogy mártír lett belőle". Mitöbb, még egy kis uzsonnát is adott neki mielőtt kiment tüntetni a lövöldözésbe. Egész nyáron, még a camp david-i megbeszélések alatt is, a világ újságjai tele voltak olyan képekkel ahol a gyerekek a palesztín nyári táborokban a fegyverhasználat és a kődobálás csínját-bínját sajátították el, ahelyett hogy esetleg fociztak vagy mondjuk fazekasságot tanultak volna. Pont a mostani erőszakhullám előtt a palesztín iskolák be voltak zárva, tehát a gyerekek a valóságban is hasznosíthatták a nyári táborokban kitanult fogásokat. A palesztínek gyakran használják az alábbi négy-szintű alakzatot az izraeliek ellen. Az első sorban a 10-12 éves gyerekek vannak, akik apróbb kövekkel és kavicsokkal dobálódznak. A második sorban vannak a tizenévesek, ők már nagyobb köveket hajigálnak, és maszkot viselnek. Mögöttük vannak az idősebb tizenévesek valamint a fiatal felnőttek, akik molotov koktélokat és robbanó anyagokat dobálnak. És leghátul vannak a felfegyverzett felnőttek, akik meg az izraeli katonákra lőnek. Ha az izraeliek önvédelemből visszalőnek, előbb utóbb egy gyerek áldozatul fog esni. Mi az oka ennek az elrendezésnek? Csakugyan, ha belegondolunk, akkor ez a palesztín elrendeződés épp a fordítottja annak amit az ókori görögök használtak: a harcedzett katonák voltak legelől, és a fiatalok pedig hátul, miközben figyelték és lassan megtanulták hogy hogyan is kell harcolni. De az ókori Görögországban nem volt CNN. Akkoriban a csata célja a győzelem volt, nem pedig a szimpátia megnyerése. De erről később többet.** A saját gyereknek a csatába való küldése ugyanúgy szülői ösztönök felülbírálását követeli meg, mint amikor egy öngyilkos merénylő felülbírálja az önfentartási ösztöneit. Vamik Volkan török-ciprusi-amerikai pszichoanalitikus, a nemrég kiadott Bloodlines című könyvében vizsgálta az öngyilkos merénylők fejlődését. Annak ellenére hogy az Iszlám erősen tiltja az öngyilkosságot, mind a Hezbollah, mind a Hamasz terrorszervezetek rendszeresen toboroznak és agymosnak fiatalokat azért hogy öngyilkos merénylők legyenek, miközben kihasználják a kamaszok pszichológiáját. A tipikus újoncok 17 és 23 év közötti magányos fiúk, akik még mindig a kamaszkori problémákkal kűzdenek. A fiúkat kis és titkos csoportokba osztják, ahol kollektívan olvasnak ilyen és ehhez hasonló verseket a Koránból: "Ne gondolj úgy azokra, akik Istenért vesztették az életűket, hogy halottak. Nem, ők Isten jelenlétében továbbra is léteznek." Ezekben a csoportokban egy szinte misztikus összetartozás keletkezik, és ezzel sikeresen megszüntetik a kamaszkori elszigeteltséget amitől ezek a fiúk szenvednek. A terrorista csoportok ugyanazokat módszereket alkalazzák amit a sportcsapatok használnak hogy összetartozónak érezzék magukat. Ezekbe a fiúkba beleszuggerálják hogy nyomják el a szexuális vágyaikat, ne nézzenek televíziót, de ugyanakkor azt igérik nekik hogyha mártírok lesznek, akkor a mennyországban a szűzekkel korlátlanul szeretkezhetnek. Volkan még hozzáteszi hogy "Az öngyilkos merénylő halála után a terrorista csoport tagjai ünnepséget rendeznek (a család őszinte gyásza ellenére), és úgy beszélnek a mártír haláláról mintha egy 'házasság' lett volna." Miközben az öngyilkos merénylők kiképzése titokban megy, a gyerekek arra való rávevése hogy mártírok legyenek, a nyilvánosság előtt folyik. Egy nemrégi tanulmány megvizsgált 140 a Palesztín Fennhatóság által jóváhagyott tankönyvet, és a kutatók azt állapították meg hogy minden tárgyat kihasználnak hogy a gyerekekbe beleneveljék a shahid, vagyis a mártír csodálatát. A nyolcadik osztályos irodalmi tankönyv tele van dalokkal és versekkel amik a gyerekhalált dicsőítik. "Húzd ki a kardodat, nézz a halál szemébe, és a kardod meg fog vadulni. Palesztínia, a fiatalság fogja megváltani a földedet." A nyelvtankönyvben a következő kérdést intézik a tanulókhoz: "Keresd meg az alanyt és a tárgyat a következő mondatban: 'A Dzsihád [Szent Háború az Iszlám terjesztése érdekében] minden muszlim vallási kötelessége.' " Másik: "Dicsőitsd a Dzsihád harcosait akik a vérükkel áztatják el Jeruzsálem földjét." A tanárok segédkönyve ilyen és hasonló mondatokat javasol hogy megmagyarázzanak bizonyos dolgokat: "A zsidók szivesen veszik a saját üldöztetésüket, mivel ez jövedelmező", vagy "A zsidók gonosz viselkedése okozza az anti-szemitizmust, és ezért meg kell őket ölni". Ez anti-szemitizmus, olyan nyers amilyen csak lehet, és ezen nőnek fel a gyerekek. A legtöbb gyerek szereti a tévében nézni a Sesame Street-et. A Palesztín Fennhatóság Sesame Street-je viszont valami egészen más. Egy tipikus részben, amit 1998 július 2.-án sugároztak, egy körülbelül nyolc éves kisfiú áll a többi előtt, és bejelenti hogy "Azt mondom nektek hogy be fogjuk dobni őket a tengerbe. Megszállók, közeledik a napotok, amikor le fogjuk rendezni a számlát. Kövekkel és puskagolyókkal fogjuk lerendezni." Az emberek már többször megjegyezték hogy pszichológiailag könnyű egy 18 évest háborúba vinni, mert abban a korban még mindig sokan azt hiszik hogy halhatatlanok. A fiatalabb gyerekek pedig még ennél is kevésbé vannak tisztában a halál mivoltával. A csatát a felnőttek szemén keresztül látják. Több háborút átélt gyerek mondta hogy egészen addig nem féltek a háborútól amíg meg nem érezték hogy a szüleik mennyire aggódnak. De ha a mártírságot a politikusok, tanárok, vallási vezetők, sőt, több szülő együttesen eszményíti, akkor a gyerekek előbb utóbb bajba fognak kerülni. A Palesztín Fennhatóság 2800 dollárt fizet azoknak a családoknak akiknek a gyereke a háború következtében meghal, és 440-et pedig azoknak ahol a gyerek sérülést szenved el. A dolog szomorú iróniája az, hogy ugyanazt a szülői szenvedélyt amit a Palesztín Fennhatóság otthon minimalizál hogy rávegyék a szülőket hogy a csatába küldjék a gyerekeiket, külföldön maximalizálnak. A Palesztín Fennhatóság pontosan azért küldi a gyermekeket a frontvonalra mert tisztában vannak vele hogy minden gyermek halála remek propagandaként szolgál, mivel világszerte minden szülőben ott van az ösztön hogy megvédjék a gyereküket. Mikor 1982-ben az izraeliek a PFSZ támaszpontjait támadták, az izraeli hadsereg sikeresen a sarokba szorította Jasszer Arafatot**. Miközben az izraeliek kezdték elfoglalni a bázist, Ronald Reagannak mutattak egy képet amin egy fiatal palesztín kislány volt, és azt mondták Reagannak hogy épp az izraeli támadás során vesztette el a karját. Reagan bedühödött, és telefonon ráförmedt az izraeli miniszterelnökre, Menachem Beginre, hogy "Álljatok le". Begin megállt, és Arafat pedig megmenekült. Pár nappal később izraeli katonák megtalálták a kislányt. Kiderült hogy már évekkel korábban a libanoni polgárháború alatt vesztette el a karját, ami ugyebár egy arab belügy volt... A palesztín vezetők fokozatosan jöttek rá hogy milyen jó propagandaként szolgál amikor egy gyermek maghal vagy megsérül. Arafat, amikor még csak kezdő terrorista vezér volt, többek között izraeli iskolásokat támadott. De ezek a támadások totálisan felháborították a nyugat közvéleményét, és Arafat elszigetelődött. Tehát Arafat taktikát váltott. Olyan helyzeteket idézett elő ahol a palesztín gyerekek voltak a szenvedő alanyok, és ezzel a propaganda győzelemmel elérte a célját: Elérte hogy az izraelieket tekintség barbárnak. Szaddam Husszein is pontosan ezt csinálta amikor a SCUD rakéta állomásokat a korházak mellé telepítette, és utána elitélte a nyugat barbárságát amikor azok kilőtték őket. De ez nem meglepő. Arafat és a többi PFSZ vezető mindig azon elv szerint élt hogy a cél szentesíti az eszközt. Ebből következőleg, a terrorista szervezetek vagy az utódszervezeteik, több embert ölnek meg vagy áldoznak fel a saját embereik közül mint az ellenség soraiból. Ha Arafat lelkiismerete nem gátolta meg őt abban hogy ártatlan izraeli gyermekeket öljön meg, akkor, ha ezzel el tudja érni a célját, miért aggódna a palesztín gyermekekért? Ezeket a gyerekeket Arafat csak gyalogos katonaként kezeli. Az intifáda csecsemő ágyútöltelékei. |
A cikket a szerző engedélyével fordítottam le.
This article was translated with the author's permission.