Nyitólap

Klíma | Európa | Közel-Kelet | Egyéb | Társadalom | ENSZ | Amerika | Linkek

Összegzés: Irak egy rettenetes ország volt Szaddam Husszein alatt, de erről eléggé keveset lehetett hallani, mivel a sajtó nem hozta le a híreket. Ezt a cikket az CNN egyik vezetője írta.

A hírek, amiket megtartottunk magunknak

Szerző: Eason Jordan

2004 Április 11


ATLANTA -- Az elmúlt több mint tíz évben 13-szor mentem Bagdadba lobbizás céljából, hogy a kormány ne zárja be a CNN bagdadi irodáját, és hogy lerendezzek interjúkat az iraki vezetőkkel. Minden látogatás után egyre rosszabbul éreztem magam a látottak és hallottak alapján -- borzalmas dolgok, amiket nem lehetett jelenteni, mivel ezzel veszélyeztettük volna az irakiak, és azon belülis elsősorban a bagdadi alkalmazottaink életét.

Vegyük példaképp az egyik iraki operatőrünket, akit az 1990-es évek közepén elraboltak. Heteken keresztül ütlegelték és árammal kínozták a titkosrendőrség székházának a pincéjében, mivel nem volt hajlandó alátámasztani a kormány nevetséges gyanúját hogy én a CIA Irakban lévő kémjeinek a főnöke voltam. A CNN elég régóta volt Bagdadban hogy tudja, hogyha elmondta volna a világnak hogy az egyik alkalmazottjukat megkínozták, akkor ez szinte bizonyosan az alkalmazott halálához vezetett volna, és a családja valamint a munkatársai pedig halálos veszedelemnek lettek volna kitéve.

Egy külföldi hírszolgálatnak való dolgozás egyáltalán nem javított az iraki állampolgárok biztonságán. A titkos rendőrség terrorizálta a külföldi hírszervezeteknek dolgozó irakiakat, akik ennek ellenére eléggé bátrak voltak ahhoz hogy pontos jelentéseket adjanak le. Voltak akik eltüntek, és soha többé nem hallottunk róluk. Voltak akik eltüntek és később megjelentek, és titokban elmondták hogy elhurcolták őket, és hogy elképzelhetetlen módszerekkel szadizták meg őket. Nyilvánvalóan a többi hírszolgálat hasonló cipőben járt, amikor arról volt szó hogy a saját alkalmazottjaik tapasztalatairól jelentsenek.

Amiatt is aggódtunk, hogy a riportjaink olyan irakiakat is veszélyeztetnek, akik nem is a mi alkalmazásunkban álltak. Tisztában voltam vele hogy a CNN nem tudta közzétenni a hírt, hogy Szaddam Husszein legidősebb fia, Uday, 1995-ben azt mondta nekem, hogy szándékában állt hogy merényletet kövessen el két sógora ellen amiért disszidáltak, és Husszein jordán király ellen, amiért menedéket adott nekik. Ha lehoztuk volna ezt a hírt, akkor biztos hogy válaszképp meggyilkolta volna az iraki tolmácsot, mivel Udayon és rajtam kívül ő volt az egyetlen résztvevő a találkozón. Nem csoda, mivel a titkos rendőrség verőlegényei odáig elmentek, hogy kegyetlenül bántalmazták az információs minisztérium magas beosztású tisztségviselőit, azért hogy kordában tarsák őket (az egyik ilyen tisztségviselőnek igencsak régóta hiányoznak a körmei).

Ennek ellenére morális kötelességemnek éreztem hogy figyelmeztessem Jordánia királyát, amit meg is tettem másnap. Husszein Király félvállról vette a fenyegetést, ami szerinte nem volt más mint egy őrült kirohanása. Uday pár hónappal később visszacsalogatta a sógorokat Bagdadba; hamarosan gyilkosság áldozatául estek. [Tudtommal ez a "hamarosan" három napig tartott. -- A fordító]

Több iraki hivatalnokkal olyan kapcsolatba kerültem hogy megbíztak bennem, és azt mondták hogy Szaddam Husszein egy mániákus volt, akit el kellett távolítani. Egy külügyminisztériumi tisztségviselő mesélt egy kollégájáról, aki miután megtudta hogy a bátyját a kormány kivégezte, arra kényszerült hogy írjon egy levelet Szaddam Husszeinnek amiben gratulált a kivégzéshez, mivel bizonyítania kellett a hűségét. Uday egyik segédje annak idején elmondta nekem, hogy miért hiányoznak az elülső fogai: fogókkal kitépték őket, és közölték vele hogy sohase csináltassa meg őket, azért, hogy mindig is emlékeztesse őt arra a tényre, hogy ez volt az ára annak hogy felbosszantotta a főnökét. Mégegyszer, semmit se közölhettünk le abból amit ettől az embertől hallottunk.

Mikor tavaly Decemberben mondtam Mohamed Said al-Sahhaf-nak, az információs miniszternek, hogy szándékunkban áll hogy riportereket küldjünk Észak Irakba amit a kurdok tartottak az ellenőrzésük alatt, figyelmeztett engem, hogy a riporterek a "lehető legkeményebb következményeket fogják elszenvedni." A CNN kiküldte a riportereket, és Márciusban a kurd hivatalnokok bizonyítékokkal szolgáltak, hogy sikeresen meggátoltak egy fegyveres támadást az erbili [Erbil egy város Észak Irakban. -- A fordító] körleteink ellen. A bizonyítékok között volt egy videókamerával rögzített beismerés, ahol két férfi, akik azt állították magukról hogy iraki hírszerző ügynökök, azt mondta hogy a főnökeik Bagdadban azt mondták nekik, hogy a szállodában CIA és izraeli ügynökök tartózkozdak. A kurdok felajánlották nekünk hogy meginterjúvoljuk őket filmen, de mi visszautasítottuk, mivel féltünk hogy ez veszélyeztethetné az bagdadi alkalmazottjainkat.

És természetesen voltak más események is amiket nem hoztunk le, de még mindig rémálmaim vannak miatta. Asrar Qabandit, 31 éves kuvaiti nőt, a hazáját megszálló iraki titkos rendőrség amiatt rabolta el 1990-ben, mivel "bűnöket" követett el, amibe többek között beletartozott az hogy telefonon beszélt a CNN-nel. Két hónapon keresztül mindennap megverték, és az apját pedig arra kényszerítették, hogy nézze végig az egészet. 1991 Januárjában, az amerikaiak által vezetett támadás előestéjén, összetörték a koponyáját, és kitépkedték a végtagjait. A testrészeit egy nejlonzsákban gyömöszölve a családjának a bejárati ajtója előtt hagyták.

Borzasztóan nyomasztott, hogy ezeket a történeteket el kellett hallgatnom. Most hogy Szaddam Husszein rezsímje már a múlté, gondolom, hogy sok hasonlóan rettenetes történetet fogunk az irakiaktól hallani az évtizedekig tartó kegyetlenségekről. De legalább mostmár ezeket a történeteket szabadon el lehet mondani.

Eason Jordan is chief news executive at CNN.

 
 
 
 
 
 

További infó