2005 Április 01
A német sajtó nap mint nap könyörület nélkül kritizálja az amerikaiakat az Abu Ghraib és más katonai börtönőkben történt disznóságok miatt. Ez a kemény és nyílt kritika annak ellenére történik hogy az amerikai kormány látványosan megbűntette azokat akik felelősek voltak az elkövetett bűnökért, valamint megtöbbszörözték az erőfeszítéseiket a katonai kiképzésekkel kapcsolatban hogy ilyen esetek a jövőben ne forduljanak elő.
De ha Csecsenföldről van szó, ahol vagy 5000 ember egyszerűen eltünt köszönhetően a brutális orosz háborúnak, a német sajtó nagyrésze mélyen hallgat. A Csecsenfölddel kapcsolatos riportok száma elenyésző az iraki háborúval foglalkozókhoz képest. A Csecsenföldön zajló véres konfliktusról szinte sose beszélnek az európai vezető politikusok, és az ún. "béke mozgalom" sose tüntetett ellene. Ez végülis nem meglepő mivel Vlagyimir Putyint, aki a német vezetők értékes partnere, nyílt karokkal üdvözlik ha állami látogatáson jár Németországban. És ha felemlegetnénk a kaukázusi "mocsárt"**, vagy elkezdenénk háború ellenes tüntetéseket szervezni, akkor csak megzavarnánk Gerhard Schröder brilliáns Ostpolitik-ját valamint a Putyinnal való haverkodását. De végülis senkit sem érdekel a több ezer csecsen áldozat...
Meglepő ezek után hogy több német bízik meg Putyinban mint Bushban?
Az Infratest által levezetett és a Die Welt által leközölt friss közvéleményfelmérés a következőket állapította meg:
A közvélemény kutatás szerint az orosz elnőkben többen bíznak, főleg keleten. Miközben a lakosság 29%-a bízik Putyinban és 24% Bushban, keleten ez az arány 37% és 16%. Hasonlításképpen Németország nyugati részén a lakosság 27%-a bízik Bushban, és 26% pedig Putyinban.
Az eredményeket jobban megérthetjük ha figyelembe vesszük Adrian Pohr érdekes cikkét amit a Die Zeit hozott le a '"Eltünt" Csecsenek" címmel. A cikket lefordítottuk a Medienkritik olvasói részére:
Az "Eltünt" Csecsenek
A Human Rights Watch emberijogi szervezet azt állítja hogy megközelítőleg 5000 csecsen tünt el. Nagyon sokatmondó hogy milyen mélyen hallgatnak az európaiak a csecsen kérdésről.
Az orosz kapcsolatok nagyon sokat jelentenek Európa számára. A kényelmetlen témákról, mint pl. az egyre jobban visszaszoruló sajtószabadság, a hatalom központosítása Putyin kezében, vagy a csecsen háború, pedig nem sok szót lehet hallani. Miközben George W. Bush csendben kritizálta az "orosz demokráciát" a Február végi Putyinnal való találkozásakor, a francia, spanyol, és német kollégái egy szót sem szóltak a témáról a négyes találkozásuk alkalmával. Sem Jacques Chirac, sem Jose Louis Rodriguez Zapatero, és Gerhard Schröder sem említette Csecsenföldet annak ellenére hogy sok szomorú fejlemény volt az utóbbi időben.
Vegyük példaként a lázadók vezetőjének, Aslan Mashadovnak, a meggyilkolását. Az orosz katonák megöltek egy visszafogott csecsent, és később nyilvánosságra hozták a fotókat amiket a holttestről készítettek. [Emlékezzünk hogy mikor Szaddamot elkapták és utána mutatták a tévében hogy tetűtelenítették, mekkora felháborodás volt, mivel megsértették a jogait. -- A fordító] Moszkvában pedig pezsgőt bontottak annak az örömére hogy mekkora érvágást fog ez jelenteni a terrorizmusnak. Habár az európai sajtó megemlítette hogy az oroszok sikeresen kivégezték az utolsó csecsen vezetőt aki tárgyalni akart, a nemzeti vezetők hallgattak mint az a bizonyos a fűben. A Human Rights Watch ma kiadott egy jelentést ami további kényelmetlen kérdéseket tesz fel az oroszok Csecsen politikájával kapcsolatban, és keményen kritizálja az európaiak némaságát
A jelentés a csecsenföldi eltünések átfogó vizsgálatának az eredménye. A Human Rights Watch adatai szerint az eltünt csecsenek száma 3 és 5 ezer közé tehető, és ez azt is jelenti hogy az oroszok büszkélkedhetnek a legtöbb emberrablással a világon. A szervezet megjegyezte hogy az idén volt az első alkalom hogy az EU nem terjesztett be határozatot az ENSZ Emberi Jogi Bizottságánál az csecsen háborúval kapcsolatban. Miközben az oroszok a lábukkal tiporják az emberi jogokat, az európai vezetők másfelé néznek.
A jelentés azt is állítja hogy miközben Putyin szerint a csecsen helyzet normalizálódik, az emberrablások továbbra is folytatódnak az orosz kormány tudtával. A kormány bevallotta egy hivatalos statisztikában hogy legalább 2090 ember tünt el a csecsen konfliktus kezdete óta. A jelentés megemlíti hogy az érintett családok szerint az áldozatokat fegyveresek rabolják el.
A Human Rights Watch felfedte az emberrablások elkövetőit: az esetek nagyon nagy részében az elkövetők kétségtelenül a kormány ügynökei, akik vagy orosz katonák vagy az oroszbarát csecsen biztonsági erők. Ez megmagyarázza hogy miért olyan alacsony a megoldott emberrablások száma, ami 0%. Egy csecsen tiszt szerint az 1814 bűnügyi vizsgálatból egy sem vezetett az elkövetők elitéléséhez.
Az eltünteket három kategóriába lehet osztani. Nagyrészük 18 és 40 év közötti férfi akikről a kormány tisztségviselői feltételezik hogy kapcsolatban állnak a lázadókkal. A második csoportba a nők tartoznak, ami annak a következménye hogy az utóbbi időben sok nő van a lázadók között. A harmadik csoportba pedig azok tartoznak akiket azért raboltak el mivel a lázadók rokonai. Feltehetően azért rabolták el őket hogy kicsikarják belőlük a rokonuk hollétét. A Human Rights Watch továbbá megemlíti hogy az elraboltakat valószínűleg megkínozzák.
A Human Right Watch felszólította az ENSZ-et hogy tegyenek valamit a problémával kapcsolatban, mivel az orosz kormány semmit sem csinál azügyben hogy elfogják az elkövetőket. Ezek az emberrablások részei a körkörös (ongoing cycle of abuse) emberi jogok megsértésének. A szakértők véleménye szerint a Kreml nem rendeli el az emberrablásokat. De ugyanakkor Roland Goetz, a berlini "Tudomány és Politikai Alapítvány (Foundation for Science and Politics) Oroszországgal kapcsolatos csoportjának a vezetője azt állítja hogy az orosz kormány szabad kezet ad a fegyveres erőknek. Goetz szerint a Kreml nem állítja meg az emberrablásokat, ami végülis a jóváhagyás egy formája.
Goetz szerint az emberrablókat két dolog motiválja. Az egyik az az hogy az elrablásokkal megmutatják hogy ki az úr a háznál. A másik pedig az hogy az emberrablásokkal sok pénzre lehet szert tenni. Az elrablottakért, vagy a holttesteikért, váltságdíjat követelnek. A halottak különösen jó üzletet jelentenek mivel a csecsen hit szerint az elhalálozottak lelke csak a temetés után nyugszik meg.
Hol van a sajtó felháborodása csecsen konfliktussal kapcsolatban? Miért nem vesézik ki az orosz kormány által jóváhagyott és az orosz csapatok által elkövetett széleskörű kínzásokat? Hogy lehetséges hogy gyakorlatilag egy esetet sem oldottak meg? Hol van a német baloldal? Miért vannak úgy felháborodva Irak miatt, de ugyanakkor mi ez a fülsiketítő csend a csecsen háborúval kapcsolatban? Mi ez a kettős mérce?
Miért nem kérdezi szinte senki sem hogy vajon az elrabolt csecseneket emberségesen kezelik-e, és hogy mi történik velük? Van lehetőségük tisztességes perre? Gondoskodik-e róluk a Vörös Kereszt? Meglátogatják őket? Tiszteletban tartják az emberi jogaikat? Biztos hogy nem erőszakolják meg őket? Hol van az ún. "béke mozgalom" amikor Putyin látogatja meg Németországot? Miért nem özönlik el az utcákat ezerszámra?
Utolsó megjegyzésként: A felmérés ami kimutatta hogy a németek inkább Putyinban bíznak meg mint Bushban nagyon sokat elmond. De még érdekesebb lett volna ha azt is megkérdezik hogy ha az emberek rá lennének kényszerítve hogy hol éljenek, akkor mit választanának? Oroszországot vagy az Egyesült Államokat? Markus Wolf, a keletnémet titkosszolgálat hírhedt kémfönöke valamint a szervezet kémellenes osztályának az agytrösztje, azt mondta amikor a CIA megpróbálta beszervezni hogy "Szibériában sem olyan rossz az élet"
April 01, 2005 at 05:18 PM in Welt, ZEIT | Permalink
|