Összegzés: Az 1930-as években nagyon sokan úgy gondolták hogy a németeknek sok jogos követelésük volt. Ma nagyon sokan úgy gondolják hogy a palesztínoknak van sok jogos követelésük. Az 1930-as években nagyon sokan egyszerűen nem vettek tudomást a a németek elbarbarizálódásáról. Ma nagyon sokan nem vesznek tudomást a palesztínok elbarbarizálódásáról. Az 1930-as évek nemtörödömségének a második világháború lett az eredménye. .... ... ... ....... ... ..... .. ........
Ne feledjük el az emlékeinketSzerző: Wretchard, The Belmont Club2005 Augusztus 18Hitler hatalomrajutásával kapcsolatban mára már sok mindent elfeljtettek, többek között azt, hogy egészen körülbelül 1938-ig, sok külpolitikai követelését jogosnak tartották. A versailles-i békeszerződés, amit a szövetségesek kényszerítettek rá Németországra az első világháború után, megfosztotta Németországot "területének a 13,5%-ától, a gazdaságának 13%-ától, és hét millió lakosától." Tehát amikor a Saar vidék 1935-ben úgy döntött hogy Németországhoz akar tartozni miután 15 évig francia szénbányaként üzemelt, sok angol szimpatizált velük. Az 1936-ban a Rajnavidékre bemasírozó német csapatokat örömittas tömegek üdvözölték Essenben, Frankfurtban, és Kölnben. Mikor Németország a teljes szuverenitásából származólag újra felfegyverezte magát, amihez minden országnak joga van, nem csak a németek, de világszerte sokan mások is éljeneztek. Auden híres versében September 1, 1939 úgy érezte, hogy bocsánatot kell kérni Versailles miatt, miközben a német tankok már Lengyelországban jártak.
A gázai övezet visszaadása az araboknak, olyan körülmények között, hogy az ENSZ által finanszírozott transzparensek azt mondták, hogy "Ma Gáza. Holnap Ciszjordánia és Jeruzsálem", csak alátámasztja a történelmi párhuzamot. Ha visszanézünk az 1930-as évekre, amikor a második világháborút még el lehetett volna kerülni, a kérdés sose az volt hogy vajon vissza kell-e adni a Rajnavidéket Németországnak, hanem az hogy vajon a Rajnavidéket át kell-e adni Hitlernek. Az apró tény hogy Németországot hagyták hogy mindenféle korlátozás nélkül újrafegyverezze magát, egyszerűen azért mivel joguk volt hozzá, nem volt más mint az hogy egyszerűen megkapták az kulcsot Európához. Ezt az apró részletet csak nagyon kevés államférfi, a leghíresebb közöttük Winston Churchill volt, vette észre. A francia Népszerű Front (Popular Front) ami a különféle baloldali pártok koalíciója volt és egészen a háború kezdetéig hatalmon voltak, sose érzékelte a különbséget. Miközben a párt egyik szárnya Leon Blum vezetése alatt már korán észrevette, hogy az új német kancellár, akinek a gengszterei évek óta ablakokat törtek be és rendszeresen verekedtek az utcákon, potenciális veszélyt jelent, és azzal érvelt, hogy fel kell készülni ellene, a párt másik része azt mondta hogy nem szabad Hitler olyan fehéren-feketén nézni. Nekik egy sokkal árnyaltabb képük volt Herr Hitlerről. Ez az utóbbi szárny annyira el akart egy újabb háborút kerülni, hogy végülis elszabotálták Franciaország katonai felkészültségét. Akik ismerősek a francia történelemmel, nem lepődnek meg azon hogy több háború-ellenes szocialista a Vichy kormányban** kötött ki, Blum pedig a Dachau Koncentrációs Táborban. Leon Blum zsidó volt. De ugyanakkor az "alapindokok keresésének" a bajnoka is, ami egészen odáig fajult, hogy feladta a spanyol kommunistákat akik Hitler ellen harcoltak a spanyol polgárháborúban. A francia és angol politika csak utólag látszik lekenyerezésnek**. Akkoriban ez nem volt más mint a "Út a Békéhez" -- "Béke a mi időnkben"**. Ráadásul Hitler nem csikart ki újabb engedményeket a kelletlen nyugati államférfiaktól. Ellenkezőleg, majd hasra estek a nagy rohanásban hogy levezekeljék a bűneiket: a versaillesi bűntudat, a gyarmati birodalmak feletti érzett szégyen, stb. Egy történész ezt írja: Blum miniszterelnök lekenyerezési politikája felett sok korábbi történész kényelmesen átsiklott. Thomas nem követte el ezt a hibát, és kritizálta Blumot amiért felajánlotta Hitler gazdasági miniszterének, Hjalmar Schacht-nak, hogy visszadják azokat az afrikai gyarmatokat Németországnak amiket Versaillesben vettek el tőlük 1919-ben. Még 1937 januárjában is azt akarta Blum hinni hogy Hitler hajlandó aláírni egy fegyverzetcsökkentő egyezményt Nagy Britanniával és Franciaországgal ... De ugyanakkor Thomas meg van győződve arról hogy Blumnak nem volt más választása minthogy elfogadja az angolok be nem avatkozási politikáját Spanyolországgal kapcsolatban. Blum a szerző szerint azért vált "lekenyerezővé" hogy ezzel meggátolja hogy Chamberlain egy mégnagyobb "lekenyerezővé" váljon. Blum több békés módszerrel próbálta elérni hogy Chamberlain ne kössön egy kétoldalú szerződést Hitlerre Párizs háta mögött. A Gázai Övezet visszaadása az araboknak egy bizonyos szögből nézve szimpla igazságszolgáltatás -- hogy arról ne is beszéljünk hogy egy nagyon furfangos taktikai húzás az izraeliek részéről. Ugyanakkor sajnos a területeket nem csak a palesztínoknak adják át, hanem a Hamasz és Fatah terrorszervezeteknek is. De sajnos, és ezt Churchill nagyon jól tudta, nem szabad elfelejteni hogy kikkel is áll szemben az ember. Az 1930-as évek pacifistái amikor Leni Reifenstahl Az Akaraterő Győzelme (Triumph of the Will) filmjét nézték ami "úgy kezdődik hogy Hitler repülőgépe a megjelenik a felhők között, és a megváltóként ereszkedik le az őt váró emberek közé", egy pillanatig fenntartásokkal éreztek ez az ember iránt -- de csak egy pillanatig. És ez a mai nemzedék nem képes látni a mai napok nürnbergi nagygyűléseit. Ronald Jones Az Army War College-ben megjelent Terrorista Lefejezések: A Kultúrális és Stratégiai Következmények cikkjében óva int minket hogy a saját felelősségünkre nem veszünk tudomást az ellenség szertartásairól és ünnepélyeiről. Ablak a lelkükbe és kesztyű az arcunkba. Újabban népszerű taktika a terroristák között a túszejtés és a rituális lefejezés. ... A terroristák cselekedetei félelmetesen nagy kultúrális és szimbólikus jelentőséggel bírnak a közönségüknek. A túszejtés nem újkeletű dolog, de ez a civilek egyre népszerűbb brutális lemészárlása sajnos arra kényszerít bennünket hogy tanulmányozzuk ezt a taktikát. És ezeknek a szertartásoknak az üzenete, mint pl. amiben Nick Berget "a 26 éves philadelphiai üzletembert mutatják amint narancssárga börtönruhában ül hátrakötött kezekkel, és a lefejezése közben az a felirat szerepel képen hogy 'Abu Musab al-Zarqawi amint egy amerikait vág le' nem megnyugtató. Sajnos annyira keressük az terrorizmus alapokait, hogy teljesen elvakítottuk magunkat, és elfelejtünk belenézni a legfontosabba: az emberi szívbe. posted by wretchard at 7:40 PM |