2009 Január 21
Nemrégiben levelet váltottam egy oxfordi PhD-zővel, aki olvasta a háborús áldozatokkal kapcsolatos tanulmányomat, amiben kimutattam, hogy 1950 óta a háborúkban elhalálozottaknak a 0.06%-a halt meg az arab-izraeli konfliktusban, és az izraeliek a konfliktusokban életüket vesztett muszlimoknak a 0.3%-át ölték meg. El volt hűlve, hogy a kollégái csak arról tudtak beszélni, hogy az izraeliek ölik a gázaiakat, miközben a világ másrészei tele vannak szándékos vérontásokkal. Ezt írta egy későbbi emailjében:
Az első szeminárium egy olyan könyvvel foglalkozott, aminek a témája a szándék, a kettős hatás, és a hibáztatás. Érdemes egyáltalán elmondani, hogy az első példa (és ezt használták a leggyakrabban, amikor háborúról volt szó) Gázáról szólt? És hozzá kell-e tenni, hogy azt éreztem, hogy az előadó azt sugallta (habár ezt nem tette nyilvánvalóvá), hogy habár ellentmondásos volt az izraeliek szándéka (pl. VALÓBAN csak terroristákat akartak megölni), de ugyanakkor az nyilvánvaló, hogy a tetteik aránytalanul nagyok voltak? (Szerintem ennek pont a fordítottja igaz, vagyis hogy az izraeliek tisztán megpróbálták elkerülni a civil áldozatokat, de ugyanakkor a józan megfigyelők vitatkozhatnak, ha az arányokról van szó).
Dühös voltam, mivel csakis erről a példáról beszéltek (miközben egyáltalán nem törődtek pl. a nemrégi orosz/grúz háborúval, vagy pedig a Kongóban lezajlott karácsonyi mészárlásról.) Gondolkoztam hogy mit csináljak, de végülis úgy döntöttem, hogy nem fogok egy hosszú előadást tartani az anti-szemitizmusról. Helyette, amikor kérdéseket tettem fel, (eléggé nyilvánvaló módon) más példákat hoztam fel, pl. Grúziát és Osszétiát. Az volt az érzésem, hogy a jelenlévők nagyrésze azon gondolkozott, hogy miért kellett kitalálnom ilyen országokat és helyeket, és hogy miért nem használtam egy aktuális eseményt, amivel kapcsolatban mindenki tudja az összes jelentős tényt. Állandóan kérték, hogy magyarázzam meg a példáimban, hogy ki akart kit megölni, és hogy miért (Izraellel kapcsolatban semmiféle magyarázatra nem volt szükség).
Természtesen mindez közvetlenül kapcsolatban van Charles Jacobsnak az Emberi Jogok Komplexus-ával kapcsolatos észrevételével, amiben az "Emberi Jogi" közösség felháborodása sokkal könnyebben kapcsolatba hozható az elkövetők kilétével, mint az áldozatéval, vagy hogy az áldozatok mennyit szenvedtek.
Ez gondolkodásra késztetett. Mi történik, ha kifejlesztünk egy módszert, aminek a segítségével megállapíthatjuk, hogy a civil halottak mekkora nyomot hagynak a sajtóban, mint pl. hány centiméternyi anyagot közölnek le, mennyit szerepel az adott esemény a tévében, vagy pedig hogy hányan tüntetnek, és hogy hányan halnak meg. Ezt természetesen mindenre ki lehet terjeszteni, de most gondolkozzunk csak el a palesztín civilek haláláról: mennyit öltek meg az izraeliek, mennyit a palesztínok, és mennyit a többi arab. Nem lesz nehéz. Végülis mekkora sajtóvisszhangja volt civil halottak számának a Hamasz 2006-os kegyetlen hatalomátvételekor? Vagy a 2006-os libanoni háborúval kapcsolatos sajtóorgia után, mennyit hallottunk arról, amikor a libanoni hadsereg nekiment a Nar el-Bared palesztín menekülttábornak?
Mint ahogy eme weblap egy kritikusabb kommentelője megjegyezte, "a számok beleverik a valóságot az emberekbe." Természetesen ezek szintén nagyon félrevezetők lehetnek - mint pl. ez az igencsak gyenge (simplicistic) összehasonlítás az izraeli és a palesztín civil halottak között. De ugyanakkor az az érzésem, hogy egy ilyen "sajtó nyom" (media footprint) elképesztő kiegyesúlyozatlanságot fog kimutatni, ami nyilvánvalóan hatalmas nyomot hagy a közvéleményen világszerte.
De később megtudtam, hogy ezt más már megcsinálta, pontosan a Kongói Demokratikus Köztársasásban karácsonykor lezajlott mészárlással kapcsolatban (amiről semmit sem tudtam), amit az oxfordi levelezőtársam említett. (HT: JW)
Gáza Kongó ellenében: Mese a Sajtó Kettős Mércéjéről
Két konfliktus, nagyon hasonlítanak egymáshoz, de ugyanakkor elképesztően különbözően foglalkozott velük a sajtó.
January 17, 2009 - by Eli Bernstein
Az elmúlt hetekben az Izrael és a Hamasz közötti konfliktust sok ártatlan gázai civil nyilvánvalóan megszenvedte. Mindeközben, a civilek egy másik csoportja még délebbre, minimum ekkora rémálmon ment keresztül. Érthető, ha az ember nem hallott a Kongói Demokratikus Köztársaságban (DRC) lévő borzasztó helyzetről, aminek a keretében karácsony óta több mint ezer civilt ölt meg egy ugandai lázadó csoport (Forrás: ResolveUganda). Végülis a sajtó annyira el volt foglalva a gázai helyzettel, hogy nem sok energiája maradt, hogy ezzel a másik eseménnyel is foglalkozzon; a késő esti hírek az idejüknek a felét a Gázában történő halálos eseményekkel, valamint a pusztítással töltötték el, és kifutottak az idejükből, mire a DRC-beli mészárlásokkal kapcsolatos hírek jöttek volna.
Már régóta panaszkodnak, hogy mennyire részrehajló a nagysajtó (mainstream media, MSM), amikor az Izraellel kapcsolatos eseményekről hírszolgálnak, és eme jelenség felfedésére ott van pl. a honestreporting.com, valamint a bbcwatch.com [és CAMERA - rl]. Az Izrael Hamasz elleni háborúja, valamint az Úr Ellenállási Hadserege (Lord's Resistance Army, LRA) által elkövetett mészárlásokkal kapcsolatos sajtóhírek érdekes lehetőséget nyújtanak a sajtóbeli részrehajlás tanulmányozásának a terén, ami után az embernek igencsak kellemetlen szájíze lesz.
A két konfliktus között meglepő hasonlóságok vannak:
- Az egy imám által vezetett Hamasz egy radikális iszlámista milicia, aminek az a célja, hogy létrehozzon, egy a Sária törvénykezés alatt működő államot. Az LRA egy olyan keresztény milicia, amit az "Isten szóvivője" vezet, és az a céljuk, hogy egy a tízparancsolaton alapuló teokratikus államot hozzon létre. (Forrás: GlobalSecurity).
- Sem a Hamasz, sem az LRA nem voltak hajlandóak békeszerződést aláírni az ellenségükkel, akik amerikai szövetségesek. Mindkettőt terrorista szervezetnek minősítette az Amerikai Külügyminisztérium.
- A tűzszünet lejártával, és a Hamasz rakétákra válaszul, 2008 December 27.-én Izrael elindította az Öntött Ólom (Cast Lead) hadműveletet. A konfliktusnak azóta 1000 áldozata van, aminek a harmada civil. Eközben, két nappal karácsony előtt, az ENSZ békefenntartási mandátumának a lejárta után, az LRA civilekre támadt bozótvágó késekkel, és ezzel beindították a jelenlegi konfliktust. Mostanáig bezárólag, a jelentések szerint 1000 halálos áldozat van, aminek mindegyike civil.
- A gázai konfliktussal kapcsolatban a leghírértékesebb (newsworthy) esemény annak a 40 civilnek - beleértve nőket és gyermekeket - a halála, akiket egy félrelőtt izraeli rakéta ölt meg, miközben egy óvóhelyként szolgáló ENSZ-es iskolában próbáltak menedéket keresni. ** Mindeközben Doruma faluban, több mint 100 embert, beleértve nőket és gyermekeket kaszabolt az LRA halálra, akik egy katolikus templomban próbáltak menedéket találni. A város és a templom televolt emberi testrészekkel. (Forrás: The Monitor; ABC News).
Természetesen azért volt egy hatalmas különbség, - és itt van a kutya elásva - hogy az egyik "aggresszor" az egy modern nyugati nemzet, amelyik muszlim vallási fanatikusoktól védi magát, míg a másikban az aggresszorok vallási fanatikusok, és az áldozataik pedig védtelen civilek voltak.
Ha belegondolunk a hasonlóságokba, akkor elvárnánk, hogy a sajtó egyenlőképpen számoljon be a két konfliktusról. De azt el kell ismernem, hogy tegnapig bezárólag, semmit sem hallottam a DRC-beli helyzetről, és bátran lefogadom, hogy a kedves olvasóm egészen a mai napig nem hallott róla semmit. Hogy miért? Hát ezért.
A Google News-en rákerestem a konfliktusokkal kapcsolatos kulcsszavakra, a kérdéses terrorista szervezekre, és a konfliktusokkal kapcsolatos hírérdemes anekdoták megmutatták, hogy az eseményekkel kapcsolatos jelentések nagyon asszimetrikusak. Mikor az események hírértékét figyelembe vettem (adjust), ami az incidensek alatt elhalálozott civilek számán alapul, a részrehajlás minden mértéken túltett.
| Hírmennyiség (Coverage)
| Arány
| Utánállítás (Adjusted)
|
| Hamas: LRA |
67:1 |
202:1 |
| Gáza krízis: Uganda krízis |
136:1 |
409:1 |
| ENSZ iskola kilövése: templom mészárlás |
242:1 |
807:1 |
Anélkül hogy vitába szállnánk a gázai hadmüvelet moralitásával (ez a cikkem foglalkozik a témával), bátran kijelenthetjük, hogy a civilek halála a félrement rakéta miatt (amit a 30 méterrel arréb lévő rakétakilövő állásnak szántak) nem 807-szer érdekesebb, mint a karácsony napján a templomban halálra kaszabolt civilek esete.
Hát igen, és ha belevesszük a szándékot (egy szándékos gyilkosság messze hírértékesebb - mondjuk 10x - mint egy véletlenszerű halál, ahol a felelősség jó eséllyel másutt van - mondjuk amikor a katonák a civilek mögül lövöldöznek), akkor ez az arány nem 1:800, hanem 1:8000.
Habár elfogadhatóan több felelősséget várunk el egy demokratikus államtól mint egy afrikai terrorszervezettől, hozzá kell tenni, hogy az idegen területen a a civilek életének a védelmével kapcsolatban azt is figyelembe kell venni, hogy az államnak joga van a saját területén megvédeni a saját polgárait.
Két konfliktus. Hasonló méretek. Ugyanabban az időben. De a sajtó csakis az egyikre összpontosított, miközben egyáltalán nem számolt be a másikról. Ha megnézzük ezeket a statisztikákat, akkor a sajtónak nincs sok joga az arányosságról prédikálni.
Tehát miért dönt úgy egy újságíró, hogy mégegy cikket ír a gázai krízisről, de ugyanakkor megint nem tesz említést a DRC-beli eseményekről? Egyedül a rasszimust tudom felhozni, mint hihető magyarázatot, erre az aránytalan hírközlésre. Úgy néz ki, hogy senki sem akar az afrikai halottak újabb ezreiről hallani, de ugyanakkor mindenki kiváncsi a "háborúskodó zsidókra". És a sajtó pogrom elkezdődik.
És várhatóan, az európaiak kétpofára zabálják a zsidókkal kapcsolatos morális kárörömről szóló híreket, miközben önelégülten megbeszélik, hogy mennyire boldogok lesznek, amikor Izrael "el fog tünni a föld szinéről."
|