Az új Marie Antionettek: Egyenek kebabot

Szerző: Fjordman blog

2006 Július 10

Lehet hogy Admirális Horatio Nelson győzelemre vitte a brit haditengerészeti flottát Trafalgarnál, de a későbbiekben egy sokkal keményebb ellenféllel kellett szembenéznie, a győzelem 200 éves évfordulójának a megünneplése alatt. 2006-ban a csata felelevenítésének a szervezői úgy döntöttek, miközben a csatát úgy jellemezték hogy "egy kora XIX. századbeli tengeri csata", hogy a szereplők a "Vörös Flotta" és a "Kék Flotta" lesznek, és nem pedig Nagy Britannia, valamint a francia és spanyol ellenlábasaik.

Trafalgarnál, ahol királyi brit flotta szétverte az egyesített spanyol és francia flottát Spanyolország déli partjainál, Napóleon tengeri hatalma döntő vereséget szenvedett. A csatát Nelson nem élte túl. Úgy látszik hogy manapság a Határtalan Utópiában és az Emberi Testvériségben (Brotherhood of Man) élünk, és nem kellene Spanyolországon, Franciaországon, és Anglián, valamint más lényegtelen történelmi részleteken vesződni. Ez egész egyszerűen faragatlanság. Nem lennék meglepődve, ha hamarosan az első és második világháborúról azt fogjuk hallani, hogy a Kék Csapat háborúzott a Sárga Csapattal. Mert ugyebár senkit sem akarunk megsérteni ugye?

Ez az incidens nem egy elszigetelt esemény, hanem része egy szélesebb folyamatnak, a történelem átírásának. Részben a bevándorlás miatt, a brit kormány kijelölt egy bizottságot multietnikus Nagy Britannia jövőjével kapcsolatban. Ez a bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a "britség"-nek (Britishness) része a "szisztematikus, nagyrészben ki nem mondott, faji felhang". A riport azt állította, hogy Nagy Britanniát hivatalosan "multikultúrális társadalomnak kell elismerni", valamint az ország történelmét "felül kell vizsgálni, újra kell gondolni, és meg kell tőle szabadulni". (The report said Britain should be formally "recognized as a multicultural society" whose history must be "revised, rethought, or jettisoned.")

Az Európai Parlamentben a német keresztény-demokrata Hans-Gert Pöttering kijelentette, hogy egy az Európai Unió és iszlám vezetők által felügyelt szakértőknek át kellene nézni a tankönyveket az Iszlám intoleráns beállításával kapcsolatban. Azt mondta hogy a tankönyveket ellenőrizni kell, hogy garantálva legyen hogy támogatják az európai értékeket, anélkül hogy vallási előitéleteket hirdetnének. Ezenkívül azt is javasolta, hogy az EU-nak együtt kellene működnie az 56 taggal rendelkező Iszlám Konferencia Szervezettel (Organization of Islamic Conference), hogy létrehozzanak egy a tankönyveket elbíráló bizottságot.

Timothy Garton Ash-t, aki szeret eldicsekedni hogy milyen jól hangzó nemzetközi konferenciákon szokott résztvenni, sokan világszínvonalú szakértőnek tartják Európa jövőjével kapcsolatban. Bruce Bawer megjegyezte hogy az európai politikai elit nagyon elszigetelődött az emberektől, és nem hajlandók foglalkozni a közemberek problémáival. Bawer szerint Garton Ash jellegzetes tagja ennek az elitnek. Garton Ash gyanakvással kezeli a nemzeti hazafiasságot (patriotism), de ugyanakkor szerelmes az EU-ba, és az írásaiban megemlíti a mesterséges európai hazafiasság szükségességét ("zászlók, szimbólumok, egy európai himnusz amit énekelhetünk"), valamint bátorítja az "érzelmi azonosulást az európai intézményekhez". Miért van Európának szüksége az EU-ra? Garton Ash szerint "azért, hogy ne essünk vissza a régi rossz időkbe, az európai háborúk és barbárság korszakába." Az elképzelési szerint Európának buzdítania kellene "egy Arab Unió létrehozását." Az arab demokráciáról egy szót sem szólt. Garton Ash elképzelése szerint, "a lehető legjobb helyzet Európának 2025-ben" Európa társult viszonyban lesz az arab országokkal valamint Oroszországgal, és kiterjedne "Marrakeshtől Kairón, Jeruzsálemen, Bagdadon, és Tbiliszin keresztül egészen Vlagyivosztokig". De ennek ellenére az emberek még mindig azt mondják, hogy Eurábia egy összeesküvési elmélet...

A jobboldali Haladás Párthoz tartozó Carl I. Hagen panaszkodott, hogy egy külföldi állampolgárt választottak a norvég bevándorlási hivatal vezetőjének. "A szülőföld iránti lojalitás, valamint a norvég néppel való kapcsolat, pl. történelem, hagyományok, vagy az ország érdekeinek a figyelembevételével kapcsolatban, nem szabad hogy bármiféle kétség is létezzen. Ha egy másik országból vándoroltál be, és a családod vagy a gyökereid valahol máshol vannak, akkor a lojalitásod igencsak megkérdőjelezhető lesz egy konfliktus esetén".

A munkáspárti külügyminiszter, Jonas Gahr Støre, azt mondta, hogy Hagen beszéde a "rassizmus határát súrolta". A norvég születésű francia bíró (magistrate), Eva Joly, akit Franciaországban a korrupció elleni fáradhatatlan kűzdelme után ismernek, mostanában a norvég kormány speciális tanácsadója. "Maga az ötlet, hogy a nemzetiségnek vagy az állampolgárságnak bármi köze is lehethe [egy adott munkára való] alkalmasságra, igencsak régi típusú gondolkodásra vall. Mi már nem nemzeti, hanem európai és globális szinten gondolkozunk. Kötelességünk, hogy más országokból jött embereket alkalmazzunk." Joly rendelkezik mind norvég mind francia állampolgársággal, de ugyanakkor európainak tartja magát.

Manuela Ramin-Osmundsen, norvégia bevándorlási hivatalának a vezetője, az 1990-es években érkezett Norvégiába. Miután elfogadta a vezetői szerepét annak a hivatalnak amelyik a bevándorlás napi teendőit intézi, Ramin-Osmundsen megesküdött (vowed), hogy az ország nyitottabb lesz azokhoz, akik letelepedési endegélyért folyamodnak. Később kiderült, hogy a hivatal (UDI) olyan "nyitott" lett, hogy gyakorlatilag a saját magán bevándorási irányelveiket követték. Az UDI megsértette mind a törvényt, mind a politikai irányelveket, amikor 2005 őszén kiadta a tartózkodási engedélyt 200 iraki kurdnak, annak ellenére hogy nem tudták mindenkinek igazolni az identitását, és többeknek pedig bűnöző múltja volt. Az ellentmondásos engedélyeket kivizsgáló bizottság kőkeményen megkritizálta az UDI korábbi vezetőjét, és az utódja, Ramin-Osmundsen, pedig lemondott.

Valóban "xenofóbiáról" [eredetileg félelem az idegenektől (a fóbia félelmet jelent), de manapság inkább "idegengyűlöletet" jelent.. -- A fordító] beszélünk, ha a norvégok, akik a világ lakosságának kevesebb mint az egy ezrelékét teszik ki, attól tartanak hogy a bevándorlók elárasztják őket? Amerikai író Gore Vidal said egy előadáson, hogy "a liberális hagyomány megköveteli, hogy a határoknak mindig nyitva kell lenni azok előtt, akik biztonságot, vagy még akár a boldogság keresését (pursuit of happiness) akarják. De most hogy mivel oly sok milliónyi ember van mozgásban, még a vajszívűek is egy kicsit érzékenyek. Norvégia eléggé nagy és üres, hogy befogadjon 40-50 millió hajléktalan bengálit. [2006 júliusi feltételezések szerint Norvégiának 4,610,820 lakosa van.. -- A fordító] Ha a norvégok végülis úgy döntenek hogy hogy márpedig nem fogadják be őket, akkor ez azt jelenti hogy a norvégok fajgyűlölők lennének? Nem hiszem. Ez egyszerűen önfenntartás, ami a fajok első törvénye." [Nem az "emberi fajokról", hanem a különféle biológia fajokról van szó.. -- A fordító] (It is simply self-preservation, the first law of species.)

A Svédországban élő amerikai Jonathan Friedman megemlíti, hogy az 1997-es ún. Integrációs Törvény azt állítja, hogy "Svédország egy multikultúrális társadalom". A törvény azt is megemlíti, hogy "mivel a lakosságnak egy jelentős része külföldről származik, ezért a svéd népnek nincs közös történelme. A Svédországgal való kapcsolat, valamint a társadalom alapvető értékeinek a támogatása, tehát jelentősebb az integráció szempontjából mint a történelmi eredet."

A törvény tehát hallgatólagosan azt állítja, hogy Svédországnak nincsen történelme, hanem csak különféle etnikai csoportoknak, akik ott élnek. Tehát az eredeti svédek, akik évszázadokon keresztül alakították az országot, nem többek mint a többi etnikai népcsoport, és nincs több joguk az országhoz mint a kurdok vagy szomáliak, akik múlt csütörtökön érkeztek. Az ország politikai vezetői ezzel a lépéssel eltörölték a nép történelmét, anélkül, hogy barmiféle nyilvános vitát tartottak volna. Én magam olvastam, hogy egy Svédországba bevándorolt muszlim azt mondta, hogy Svédországnak nincs közös kultúrális vagy vallási öröksége; Svédország nem más, mint különféle csoportok akik egy közös nyelvet használnak. Innentől fogva már az is rasszizmus ha arról beszélünk hogy "mi" hogy integráljuk be "őket", mivel már nics olyan hogy "mi".

Jens Orback, a szociáldemokrata kormány demokrácia miniszter, amiatt aggódik, hogy "az emberek nem bíznak a politikusokban". De ugyanez az Orback egy rádió vita során azt mondta, hogy "Nyíltnak és toleránsnak kell lennünk az Iszlám és a muszlimok iránt, mivel amikor majd kisebbségben leszünk, ők is így fognak minket kezelni." Ez olyan őrülten hangzott hogy még egy svéd minisztertől sem vártam volna el hogy ilyet mondjon nyilvánosan, ezért több független forrást ellenőriztem le, és úgy néz ki, hogy Orbeck valóban ezt mondta.

Tehát ez egy olyan kormány amelyik teljesen tisztában van a ténnyel hogy a népük idővel kisebbségben lesz a saját házájában, és ennek ellenére egyáltalán nem csinálnak semmit sem. Mitöbb, aktívan dolgoznak, hogy ez be is következzen. Történt már ilyen valaha is az emberi történelemben, hogy egy nemzet vezetői azon tüsténtkedtek, hogy kiradírozzák a saját népüket és történelmüket, és ezt az egészet toleranciaként állítsák be? Ezek után nem meglepő, hogy vannak olyan svédek, akik azt állítják, hogy egy háború folyik a svédek ellen: egy fizikai háború amit a muszlim bevándorlók vívnak, és egy kultúrális és jogi háború, amit pedig a saját politikai elitjük vív.

A mohamedán keményvonalasok fenyegetéseit követően a legnagyobb angol vállalatok közül többen nem merték kirakni az angol nemzeti zászlót a foci VB alatt. [Az angol nemzeti zászló az fehér alapon egy piros kereszt, Szent György keresztje.. -- A fordító] Svédországban egy férfit megtámadtak és majdnem megöltek, mivel elkövette azt a bűnt, hogy a VB alatt egy olyan ruhát viselt, amin a svéd nemzeti zászló rajta volt. Svédország kinn volt a világbajnokságon. Svédországnak, ugyanúgy mint Angliának, a keresztény kereszt van a zászlaján, es úgy látszik, hogy pár "multikultúrális ifjonc" szemében ez elviselhetetlen provokációnak tünt. A 24 éves fiatalembert Malmöben egy autóval tarolták le. A rendőrség szerint olyan ruhát viselt amin néhány svéd nemzeti szimbólum volt látható, és ez "felkavarta az érzelmeket".

A svéd Malmö lesz az első fő skandináv város, ahol a muzulmánok többségben lesznek. A rablások számának a megemelkedése, amit a város az utóbbi időben tapasztalt, része a "svédek elleni háborúnak.." Egy fiatal bevándorló rabló ezt a magyarázatot adta, hogy miért csak az eredeti svédeket (native) rabolják ki. "Amikor a városban vagyunk és kiraboljuk az embereket, akkor háborút viselünk, háborút a svédek ellen." "Számomra azt jelenti a hatalom, hogy a svédek felnéznek rám, lefekszenek előttem a földre, és megcsókolják a lábamat."

A dán Jyllands-Posten újságban [ők hozták le az elhírhedt Mohamed karikatúrákat.. -- A fordító] Hans Hauge úr írt egy esszét a multikulturalizmusról. "Minden nap azt halljuk, hogy Dánia egy multikultúrális társadalommá vált. Ez tény, és semmit se tudunk ezzel kapcsolatban csinálni." "Ez nem egy politikai döntés amit a nép hozott, hanem ez egyszerűen megtörtént. Olyan, mint az iparosodás, vagy a modernizáció. Ez történt, miközben nem figyeltünk oda. (It happens while we are asleep.)" "Hozzá kell szoknunk." "Senki sem tudta megjósolni hogy mikor for a [berlini] fal leomlani. Senki sem tudta volna megjósolni a Momahed [karikatúrák] válságot."

Hauee szerint egyvalami nyilvánvaló a történelemből, mégpedig az, hogy a történelem "mindig a "multi"-ból a "mono"-ba halad. A multikultúrális társadalom az utolsó napok jele, mielőtt a "mono" színre lép. A multi mindig a pusztítás jele." "Tehát bizonyosak lehetünk abban, hogy egy multi-vallásos társadalomból egy mono-vallásos felé haladunk. A haladás mindig a sokból az egy irányába megy, de nem tudjuk, hogy melyik lesz a győztes."

Megegyezek Hauge úrral a második résszel kapcsolatban. A multikultúrális társadalom az ideiglenes. Előbb utóbb vissza fogunk térni a mono-kultúrális társadalomba. Ez kétféle képpen történhet meg: vagy úgy hogy a korábban egységes területet felosszák mono-kultúrális szub-területetkké, vagy pedig úgy, hogy a megerőszakosabb és legaggresszívabb kultúra átveszi a hatalmat a többi felett.

A multikultúrális ideológia káros, mivel széttöredezi a a társadalmat elkülönített kultúrális gettókká, és létrehoz egy aparteid féle rendszert. Egy olyan világban élünk ahol egy oldalról a nyugati kultúrális relativizmus, a másik oldalról pedig az aggresszív iszlám intolerancia, a "Nincsenek Igazságok vs. az Egy Igazság" (No Truths vs. One Truth) uralkodik. [A "Nincsenek Igazságok" alatt azt érti a szerző, hogy minden relatív, ami nekem terrorista az neked szabadság harcos, stb.. -- A fordító] Mi ez? Egy véletlen egybeesés, vagy lehetséges hogy a nihilizmus és morális közöny váákuma provokálja az aggresszív ellen-reakciót? Ha igen, akkor a multikulturalizmus nem a toleranciát, hanem totalitáriánizmust segíti.

Természetesen az is lehetséges, hogy a multikulturalizmus már eleve nem a toleranciáról szólt. Vannak, akiknek ez hiúság kérdése. "Tükröm tükröm mondd meg nékem, ki a legnyitottabb e vidéken?" A multikulturalizmus nem más mint szépségverseny az unott nyugati intellektuálisoknak, akik a bevándolókban a saját felvuvalkodott egójukat látják. Egy sport, ahol gyakorolhatják a hibás hitüket, hogy a saját kultúrális örökségük befeketítése a jóság, valamint az előitéletek hiányának a jele.

Természetesen vannak akik tökéletesen tisztában vannak vele hogy a multikulturalizmus az csak egy ideiglenes jelenség, és az ideológiai céljuk érdekében használják csak fel. A multikulturalizmust és a masszív bevándorlást faltörő kosként használják hogy velük verjék szét a zsidó-keresztény értékeken alapuló nemzet államok régi rendjét, és hogy utána bevezethessék az új rendet, legyez az a pán-európai szuper állam, vagy a proletárok globális diktatúrája. Más szóval alkotó puszítás (creative destruction). És ez az a pont ahol nagyon nem értek egyet Hauge úrral, aki azt hiszi, hogy a multikulturalizmus "csak megtörtént", mint egy baleset. Nem tudom, de ez az egesz igencsak embercsináltának tünik a részemre.

Az igaz, hogy a nemzetállamok hagyományos rendszere ki lesz hívva a XXI. században. Ezek a kihívások közé tartozik a technológia valamint a globalizáció személytelen erői. De ugyanakkor a multikulturalizmus inkább az ideológia szándékos eredménye, mint a technológia véletlenszerű balesete. A jelentős európai városokban a muszlimok millióinak a letelepedése/inváziója az EU vezetők titkos függönyök mögötti egyezményének a része, amit Bat Ye'or Eurábiával kapcsolatos munkássága dokumentál, valamint amit a baloldali intellektuálisok olyannyira ünnepelnek.

Az Internet megkönnyíti a határok nélküli kommuniációt, de ez nem a fő probléma. A fő probléma ott leledzik, hogy emberek milliói fizikailag lépik át a határokat, egy olyan szándékos kormány politika ereményeként, aminek az a célja, hogy eltöröljék a nyugati országok határait.

Hogyha a masszív immigráció a technológiai globalizáció eredménye, akkor hogyan lehetséges hogy Japánt nem öntötték el a mohamedán bevándorlók mint Nyugat Európát, és hogy Finnországban sokkal kevesebb bevándorló van mint a szomszédos Svédországban? A multikulturalizmus miért elkerülhetetlen Svédországban és Nagy Britanniában, de ugyanakkor tökéletesen elkerülhető Japánban? Elképzelhető, hogy ezt bizonyos hatalommal rendelkező csoportok döntötték el, és az egész elképzelést (project) úgy rejtették el a nyílvános vitától hogy azt állítják hogy ez "elkerülhetetlen", és mindazok akik ellenzik amúgy is "fajgyűlökők"?

A politkai elitek azért vesznek részben ebben a tervben (project) -- mivel ez egy szándékos és szervezett terv -- hogy megszüntessék a nyugat nemzet államait. Ebben a koalícióban több csoport van benne: a baloldaliak, akik általánosságban rühellik a kapitalista, keresztény nyugatot, és akiket befolyásolnak a marxista elvek, amik azt állítják, hogy a nemzetállamok a nemzetközi felszabadítás kerékkötői. De ugyanakkor a gyülekezetben találhatunk a centrista, sőt, pár ún. konzervatív csoportot is. Valéry Giscard d'Estaing, a borzalmas EU Alkotmány atyja aki konzervatív politikusnak számít, rettenetesen lenézi az átlagemberek intelligenciáját, és egyáltalán nem is próbálja elrejteni ezt a tényt. [Ez a cikk magyarul is olvasható.. -- A fordító]

Van egy másik csoport is, aminek a tagjai meg vannak győződve affelől, hogy a nemzetállamok az okozói minden háborúnak és bajnak. Feltételezem hogy a volt német kancellár, Helmut Kohl, ebbe a csoportba tartozik. És végül valószínűleg a legnagyobb csoportot az opportunisták alkotják, akik csak a saját dolgukkal törődnek, és követik a többi csoportot. Ezeknek az embereknek mesés nemzetközi alapú állásaik vannak, és már nem éreznek különösebb szeretetet a nemzetállamokhoz, amiket elvileg képviselniük kellene.

Ezeket az embereket hívom Az Új Marie Antoinetteknek. Az öreg Marie Antoinette, Franciaország XVIII. századbeli királynője, hírhedten mondta, "hogyha a népnek nincs kenyere, akkor egyenek kalácsot". Habár vannak akik azt állítják hogy Marie Antoinette sohasem mondta ezt, Az Új Marie Antonettek valószínűleg azt mondták volna, hogy "egyenek kebabot". Ezek az emberek azt hiszik hogy a nemzeti szuverenitás elvárása a kisemberek régi babonája, és aktívan szétverik Európa nemzetállamait masszív bevándorláson, multikulturalizmuson, valamint az államok feletti intézmények, elsŐsorban az EU, segítségével.

Sohasem kértek ehhez engedélyt, és sohasem említették meg ezt a tervezetet nyilvánosan. Ennek az új valaminek, Eurábiának, a létrehozása az elmúlt kétezer év nyugati történelmének a legnagyobb hazaárulása, és majdnem sikeresen térdre kényszerítették Európát. Úgy néz ki hogy az európai politikai elitek azt hiszik hogy egy "globális" korszakban élünk, és bármiféle érzelmi kötődés a nemzetállamom, vagy akár a civilizációm iránt hülyeség, és "valami régi ócskaság". Ennek következtében elképesztő méretű szakadék jött létre az emberek és a vezetőik között, ami Európában oly hatalmas, hogy hamarosan a demokratikus társadalmaink alapjait is kikezdheti. Képesek túlélni a mát az országjaink, ha azok az emerek akiknek elvileg az a dolguk hogy megvédjék és szolgálják a hazájukat, már nem hisznek azokban az intézményekben amiket elvileg képviselniük kellene?

Egy blogger azt javasolta, hogy hívjuk ezt a jelenséget a Nagy Lebontásnak (Great Deconstruction). Nekem tetszik ez a név. A korábbi nemzedékek a "Gondolkodás Korában" (Age of Reason) éltek, mi viszont a Lebontás Korában élünk, amikor az egyetemeink és intézményeink inkább tönkreteszik a kultúrális örökségünket, mintsem hogy továbbadnák őket a gyermekeinknek.

Érdemes megjegyezni hogy Marie Antoinette, több mint 200 évvel azután hogy a francia forradalom csúcsán 1793-ban lefejezték, nemzeti rögeszmévé vált, és könyvek, újság cikkek, és filmek foglalkoznak vele, sőt, még csokoládék és parfümök se hagyják szerencsétlent békén. "Imádom a hazámat, de nagyon nagy bajban vagyunk" mondja Claude Dufresne történész, miközben megemlíti a bevándorló elővárosokban a lázadásokat, a gazdasági egy helyben toporgást, valamint a tényt, hogy a francia politikusok nem képesek megoldani a problémákat. "Ilyen körülmények között a múlt egyre dicsőbbnek és brilliánsabbnak tűnik." Dufresne még hozzádta, hogy A Marie Antoinette iránti érdeklődés a "nosztalgia az iránt amit elpusztítottunk"-ban is tükröződik. Hasonlóképpen, Evelyne Lever, egy Marie Antoinette biográfiának a szerzője szerint, a köz azért tud együttérezni vele, mivel Marie Antoinette egy elképesztő tragédián ment keresztül: "A palotában szinte Istennőként kezelték, de végülis a giotin alá ráncigálták." Lever szerint ugyanakkor Marie Antoinette egy korszak végét képviseli, "és mi is pontosan egy ilyen időszakban élünk, egy korszaknak, ami a haláltusáját vívja", miközben arra utal, hogy Franciaország ún. Ötödik Köztársaságának az intézményei elfáradtak, és meg kellene őket újítani.

Roger Scruton nemrégen egy Flandriában adott beszédében megjegyezte, hogy "az állampolgárság adás-vétele, gyakran olyan embereknek akik csakis a jogokat és nem a felelősségét látják, egész Európában el van terjedve." A politikai elit semmi rosszat sem lát azokban az emberekben, akik úgy gyüjtik az útleveleket, mint mások a különféle klubtagságokat." "Lehet hogy a liberális elitjeink immunisak a xenofóbia ellen, de ugyanakkor igencsak bűnösek valami másban, a haza iránti ellenérzésben, és a haza elutasításában." Scruton ezt a hozzáállást oikofóbiának nevezi, és úgy jellemzi, hogy "a hajlam, hogy bármilyen konfliktusban az "ő" és ne a "mi" oldalunkon legyenek, valamint a 'minket' meghatározószokásaink, kultúránk, és intezményeink, lekelezésének a szüksége." (the disposition, in any conflict, to side with 'them' against 'us', and the felt need to denigrate the customs, culture and institutions that are identifiably 'ours'.)

Serge Trifkovic, a A Dzsihád Legyőzése: Hogy Nyerhetjük meg a Terrorizmus Elleni Háborút -- Akármennyire is nem akarjuk szerzője, így jellemezte ezt a jelenséget: "A probléma gyökerét ott kell keresni, hogy manapság sokan azt hiszik hogy az ország nem ahhoz a néphez tartozik akik már nemzedékek óta ott élnek, hanem azokhoz, akik az adott pillanatban a határokon belül vannak - és egyáltalán nem számít hogy milyen kultúrával, hozzáállással, vagy szándékokkal rendelkeznek." "Egy másik ördögi vélemény szerint nem lenne szabad hogy bármiféle különleges szálak fűzzenek bármiféle ország, nemzet, faj, vagy kultúra felé, hanem az egész világhoz, az "emberiséghez" egyformán kellene kapcsolódni." "Azok az amerikaiak és európaiak akik jobban szeretik a hazájukat mint más vidékeket, valamint akik előnyben részesítik a családjukat és a szomszédjaikat, teljesen normális emberek. Azok viszont akik azt állítják hogy az emberek érzelmi kötődéseinek globálisnak kellene lenniük, valamint hogy a földjeik és a környezetük az egész világhoz tartozik, betegek és gonoszak." Az elit rétegek nem hajlandóak megvédeni a nyugati országokat az iszlám terrorizmustól, és ez a történelem leghatalmasabb cserbenhagyása."

Az az ember aki ebben a lelkiállapotban szenved, megtagadja a nemzeti lojalitást, és "a céljait és eszméit a nemzet ellenében definiálja, támogatja a különféle nemzetek feletti intézményeket a nemzeti kormányok ellenében, elfogadja és támogatja azokat a törvényeket amiket az EU és az ENSZ fentről vet ki, és a politikai eszméit a kozmopolita értékrendnek megfelelően definiálja, amiből teljesen hiányzik a történelmi közösséghez való tartozás. Az oikofób úgy érzi, hogy a felvilágosodott univerzalismust védi a helyi sovinizmus ellenében. És az oikofóbok felemelkedésének köszönhetjük, hogy Európa nemzetállamaiban egyre jobban növekszik a létezéshez való jog krízise (crisis of legitimacy)."

"Európa átlagemberei az utóbbi időben nagyon aggódnak a jövőjük miatt. És amikor az emberek félnek, akkor veszélyt jelentenek, mind saját magukra, mind azokra akiktől félnek." "Ha a liberális elit nem hajlandó beszélni a helyzetről hanem minden felelősséget a növekvő aggodalomra és az eredeti lakosság xenofóbiájára hárít miközben nem vesz tudomást az oikofóbiáról ami ugyanúgy hozzájárul a problémához, akkor hosszútávon jó eséllyel egy társadalmi robbanás fog bekövetkezni, amiből senki sem fog jól járni, különösen nem a bevándorló közözzégek."

Már korábban kifejtettem hogy az Európai Unió az nem más mint visszaesés a demokrácia előtti korszakba, és egy új arisztokráciának a létrehozásáról szól. Úgy néz ki, hogy ez az új arisztokrácia körülbelül annyira van tisztában a realitásokkal, mint Marie Antoinette és a forradalom előtti francia elit rétegek. Ne izguljunk a csoportos nemi erőszakok, a nagykövetségek felgyújtása, valamint az öngyilkos merénylők miatt. Gondoljunk inkább arra, hogy a muszlim immigráció mennyi jóval ellát bennünket, mint pl. a kultúrájuk, és a konyhájuk. Ha az embereknek nem tetszik a sária^**, akkor egyenek kebabot.

Poénkodni mindig is könnyű, de ugyanakkor a helyzet igencsak komoly. Miközben Európát lerohanják a barbárok, az európai politikai elitek minden energiájukat arra költik, hogy a Frankenstein Alkotmányukat rákényszerítsék az emberekre, annak ellenére, hogy nagyon a népnek nem tetszik az ötlet. Véleményem szerint ez a forradalom előtti korszak hamarosan véget fog érni. Reménykedjünk, hogy ez alkalommal el fogjuk tudni kerülni Robespierret, es a vele járó terrort (Reign of Terror).

Nekünk, it a blogoszférában, birtokunkban van a virtuális giotin. Mi nem nyisszantjuk le az ostoba emberek fejét, mi csak az ostoba emberek hülye ötleteinek a fejét vágjuk le. Lehet, hogya világ mégiscsak fejlődik.

A probléma ott van, hogy ha, vagy jobban mondva amikor, kitör egy polgárháború nyugat európában a mohamedán bevándorlás miatt, nem biztos hogy a frontvonalak a Muszlimok és a Hitetlenek, vagy akár a Bennszülöttek és a Bevándorlók között fog húzódni. Most egy kultúrális és ideológiai polgárháború zajlik le a nyugat berkeiben, és ha hozzáadjuk ehhez még az iszlám fanaticizmust, akkor jó eséllyel egy fizikai polgárháborúnak nézünk elébe. Az egyik oldalon azok lesznek akik hisznek a hagyományos nyugati értékenben valamint a nemzetállamokban, míg a másik oldalon pedig azok fognak állni, akik a multikulturalizmusban, az ENSZ-ben, a nemzetközi törvényekben, stb. hisznek. Az utolsó csoport, akik különösképpen a baloldalon vannak jelen de ugyanakkor mélyen behatoltak a jobboldalba is, pedig azt gondolja hogy a nemzeti szuverenitás a legjobb esetben fölösleges, a legrosszabban pedig gonosz és "fajgyűlölő". Ebből a csoportból többen őszintén azt hiszik hogy a muzulmán bevándorlás elutasítól gonosz és fajgyűlölő bigottok, és minden további nélkül elképzelhető, hogy többen közülük a muszlimok oldalára fognak állni, hogy a saját ideológiájukat megvédjék. Semmiféle egységbe hívás nincs az iszlám veszély ellen, mivel a vezetőink már régóta nem hisznek az olyan gyermeteg kifejezésekben mint "civilizációk" vagy "nemzetek".

A globális felmelegedést az ember okozta, es mindent be kell vetni hogy lekűzdjük. De ugyanakkor a multikulturalizmus, és muszlimok millióinak a legnagyobb városainkban való letelepedése "csak úgy megtörtént", mintha csak egy hurrikán lenne. De ugyanakkor a tény, hogy azok az emberek akik oly buzgón támogatták a multikulturalizmust mostmár megpróbálnak egyre távolabb kerülni tőle és azt állítják hogy az egész "csak úgy megtörtént", azt mutatja hogy ők is tisztában vannak vele hogy a kisérlet megbukott, és bármelyik pillanatban összeomolhat.

Mindmáig a liberális elitjeink sokkal sikeresebben verték szét a Régi Rendet, minthogy egy Új Rendet építettek volna fel. Az alkotó pusztításuk valószínűleg sokkal pusztítóbb lesz mint alkotó. Az új pán-európai identitás helyett ideiglenesen vissza fogunk térni a nagyon régi törzsi rendszerhez. Reménykedem hogy rosszul látom az eseményeket, de ugyanakkor félek hogy nem.