Khaled Abu Toameh beszéde

Szerző: Michael J. Totten

2009 Február 01

Khaled Abu Toameh nem egy jellegzetes palesztín újságíró. Miközben a Jasszer Arafat újságjainál kezdte a karrierjét, ma a Jerusalem Post-nak ír. Különféle európai tévéállomásoknak készített videókat, és egy ideig a new yorki Commentary Magazine-nál bloggolt. Habár sokan mégis megpróbálják, Toamehet lehetetlen ideológiailag beskatulyázni.

Pár héttel ezelőtt, az Amerikai Zsidó Bizottság (Jewish American Committee) által szponzorált izraeli utazásom alatt találkoztam vele, amikor egy beszédet tartott a kollégáimnak, és utána válaszolt a felmerült kérdésekre. Az egész beszédet közlöm, mivel érdemes az elejétől a végéig elolvasni.

Hamasz, Fatah, amerikaiak, izraeliek, európaiak, arab kormányok, amerikai kiküldött tudósítók - mindenki megkapja a jól megérdemelt magáét. Mindenki fog találni valami szeretni- vagy nemszeretnivalót, és az egészet válogatások vagy kiemelések nélkül közlöm le.

Khaled Abu Toameh: A középiskola befejezése után a PFSZ felvett tudósítónak, és hét évig dolgoztam nekik, miközben Jeruzsálemben elvégeztem az egyetemet. A graduáció után döntenem kellett: Mit csinálok? Visszamegyek a PFSZ-nek dolgozni, vagy pedig megpróbálok egy valódi újságíróvá válni? A döntés meghozatalához két másodpercre volt szükségem. Úgy döntöttem, hogy a nemzetközi, és az izraeli sajtónak fogok dolgozni.

Mit jelent a "nemzetközi sajtónak dolgozni"? Minden évben, hónapban, és időnként minden héten, többszáz külföldi újságíró jön ide, hogy tudósítson az eseményekről. A földkerekség eme csücskében két történet van: Egyszer van ami Izraelen belül történik, másodszor pedig van, ami a palesztín területeken történik.

Szerencsénkre, Izrael egy olyan nyitott ország, amelyik megengedi az embereknek, hogy azt írjanak amit akarnak, hogy kritizálhassák a miniszterelnököt, a védelmi minisztert, vagy az IDF-et (Israeli Defense Forces, Izraeli Védelmi Haderők) Mindenféle borzasztó dolgokat írhat az ember Izrael ellen, de mégis nyugodtan végigsétálhat Jeruzsálem belvárosában. De ha valaki a palesztín területekről tudósít, akkor már mindjár egészen más a helyzet. Az ember nem teheti meg, hogy felkel nemzetközi tudósítóként, autóba száll, és bemegy egy palesztín faluba. Az ember egyszerűen nem teheti meg, hogy azt mondja, hogy "Jó reggelt, a New York Times-nak dolgozom, és szeretnék beszélni a Hamasszal. Különféle okokból kifolyólag ez nem így működik. A tudósítók nem ismerik a nyelvet, és emiatt szükségük van egy tolmácsra. Nem tudják, hogy mi a helyzet. És ami a legfontosabb, nincsenek biztonságban.

Tehát ha egy külföldi újságíró szeretne a palesztín területekről jelenteni, akkor fixerekre (segítők) van szüksége. Itt lépek be a képbe. Az elmúlt húszegynéhány évben dolgoztam mint fixer, tolmács, tanácsadó - akárhogy is hívjuk - a külföldi sajtó részére. És természetesen, ennek a nemzetközi sajtónak való bedolgozásnál, különféle munkákat kaptam, amik még most is tartanak. Mitöbb, kollégáis is vannak a jelenlévők között. Az elmúlt húsz évben dolgoztam az NBC News-nek, és a Commentary Magazine-nál is bloggoltam. Írtam az U.S. News and World Report-nak, időnként a Wall Street Journal-nak, és több brit bulvárlapnak. Ez a nemzetközi sajtóval kapcsolatos munkám folyamán a palesztín események írójává és elemzőjévé, valamint a BBC film producerjévé váltam.

Körülbelül nyolc évvel ezelőtt, amikor kitört a második intifáda, a Jerusalem Post számára kezdtem el írni a palesztín kérdésekről, és még mindig a nemzetközi sajtónak dolgozom. Az a dolgom, hogy a nemzetközi sajtó szemeként és füleként szolgáljak.

Gondolom páran itt most azon gondolkoznak, hogy mi történt ennek a fickónak a fejével, hogy a PFSZ újságírójaként kezdett, és egy zsidó újságnál kötött ki. Van aki azt kérdezi, hogy "mikor váltam cionistává? Mikor váltam Izrael pártivá?" Nos, én nem vagyok semmiféle párti, leszámítva a tényeket és az igazságot. Mint újságíró, semmi bajom sincs semmiféle újsággal, ami lehetőséget ad nekem. Nem érdekel, ha ez az újság zsidó, keresztény, muszlim, vagy akár buddhista.

És hogy őszinte legyek, igencsak irónikusnak találom, hogy egy a világ eme részén élő arab muszlim lévén, egy zsidó újságnak vagy pedig a nemzetkőzi sajtónak kell dolgoznom, ha bármiféle valós újságíró akarok lenni. Hogy miért? Azért, mert semmiféle szabadsajtónk sincsen a palesztín területeken. Nem volt a 70-es és a 80-as években amikor ott dolgoztam, akkor sem, amikor Jasszer Arafat (vissza)jött, hogy beindítsa a Palesztín Fennhatóságot, és természetesen ma sincs semmiféle szabadsajtó a Fatah, Hamasz, és a többi gazember alatt, akik hatalommal rendelkeznek. És én ezt nagyon szomorúnak tartom.

Időnként azt kívánom, hogy egyedül a médiával legyen bajunk, de mint tudják, ennél sokkal komolyabb itt a baj. Azok közé tartozom, akik azzal érveltek az elmúlt 15 évben, hogy a dolgok rossz irányba tartanak a földnek ebben a szegletében. Pár hónappal az Oszlói Szerződés aláírása után odajutottunk, hogy sok zsidó és arab szeretett volna visszamenni a régi szép időkbe, vagyis a békefolyamat előtti korszakba.

Mit is értek ezalatt? Oszló nem volt rossz. Oszló a két államos megoldáson alapult, és hogy a katonai megszállásnak valamiképpen meg kell szünnie. Tehát maga az Oszló elv nem volt rossz. A zsidók és a palesztínok elválasztása, mivel nem akarnak együtt élni. És ezért támogattam. Azt gondoltam, hogy ez egy jó ötlet.

De Oszló kivitelezése mind a zsidóknak, mind az araboknak katasztrófálisan sült el. Az volt az elképezelés az USA-ban és Izraelben, és sok helyütt Európában is, hogyha bevisszük a PFSZ-t és a PFSZ-es katonák ezreit a Nyugati Partra és Gázába, és adunk nekik dollármilliókat, és felfegyverezzük őket, akkor majd ők fogják rendőrködés piszkos melóját elvégezni. Lecserélnék a megszállást, és innentől fogva ők harcolnának a Hamasz és az Iszlám Dzsihád (Islamic Jihad, egy másik, és lényegesen kisebb terrorszervezet) ellen. És ezt mind majd ők fogják megcsinálni. Miért? Azért, mert mi fizetnénk őket.

Tehát a nemzetközi közösség és Izrael összegyüjtötte ezeket a PFSZ katonákat a világ minden részéből, a PFSZ harcosok ezreit kiengedték az izraeli börtönökből, felfegyverezték és egyenruhába bújtatták őket, és innentől fogva biztonsági erőknek nevezték őket. És mindez azzal az eredménnyel járt, hogy olyan emberek, akik soha semmiféle alapkiképzésben sem részesültek, és még a középiskolát sem fejezték be, Jasszer Arafat Fennhatóságában ezredesekké és tábornokokká váltak. Arafat tizenhat különféle biztonsági haderőt hozott létre az amerikaiak, európaiak, és az izraeliek segítségével, akik ezután mindezt Palesztín Fennhatóságnak nevezték el, és elkezdték teleszórni őket pénzzel. Dollármilliárdokról beszélünk, és az volt a remény, hogy Arafat majd elkezdi megoldani a problémákat.

Azt hiszem, hogy nincs szükség további részletekre. Mint mindnyájan tudjuk, kiderült, hogy Arafat egy gazember volt. [Arafat ellopott 900 milliót, és Arafat milliárdjai. -- A fordító] A Palesztín Fennhatóságnak küldött pénz nagyrésze szó szerint ki lett dobva az ablakon, és Arafat Párizsban élő feleségének a bevásárlásait fedezte. Arafat Jerikóban nem kórházat, hanem kaszinót épített, mintha a palesztín forradalom negyven éven át azért kűzdött volna, hogy legyen egy saját kaszinójuk. És a pofátlanság teteje volt, hogy ezt a kaszinót egy olyan helyen építette, ahol az utca túloldalán egy menekülttábor volt. Tehát a paleszínok semmiféle hasznot nem láttak a békéből.

És most lefektetem az érveimet. A tény, hogy Arafat egy gazember volt, nem lepett meg minket, palesztínokat. Mindössze azon voltunk meglepődve, hogy a nemzetközi közösség csak tömte belé a pénzt, és nem kértek semmit sem számon tőle, amikor ellopta a pénzünket. Miért nem fektettek be valamit is? Nem akarták elhinni. [Az az érzésem, hogy itt valami lemaradt. Az eredeti angol szövegben az "invest" szó szerepel, vagyis befektetés, de ennek így nincs sok értelme. Szerintem itt az "investigate" (kivizsgálás) szó hangzott el, vagy azt akarta Toameh mondani.. -- A fordító]

Amikor 1995-ben, 1996-ban, és 1997-ben megpróbáltam a külföldi kollégáim figyelmét felhívni erre a tényre, többen azt kérdezték tőlem, hogy vajon fizet-e nekem a Zsidó Lobby. Szerettem volna tudni, hogy hol is találom ezt a Zsidó Lobbyt. Ha létezik ilyen, akkor esetleg fizetnének nekem.

Ezt közöltem velük: "Ezt hallom. Az írás ott van a falon. Gyertek, és hallgassátok meg a saját füleitekkel, hogy mit mondanak a palesztínok. És közölték velem, hogy nem érdekli őket a történet. Mondták, hogy Izrael ellenes történeteket akarnak hallani, mivel ezek annyire megkönnyítették az életüket. Mondták, hogy nem akarnak semmi rosszat írni a palesztínokról, és hogy Arafat az egy nagyon békés ember, és hogy adjuk meg neki az esélyt. Ezt amúgy egyébként jelentős (major) amerikai újságíróktól hallottam. Vezető amerikai újságíróktól. Nem akarom most itt perpillanat felfedni a neveket, de ugyanakkor nagyon frusztrált voltam. És dühös.

Na idefigyeljetek. Mindezek az évek alatt támadtuk a katonai megszállást. Akkor miért van az, hogyha mondok nektek valamit Arafatról, akkor hirtelen senki sem akarja közölni a hírt, és azt hiszitek, hogy mindez csak zsidó propaganda? Ezeknek az újságíróknak a nagyrésze semmiféle erőfeszítést sem akart elkövetni.

Mit ért el Arafat azzal, hogy nem adott semmi pénzt ezeknek az embereknek? Radikalizálta azokat az embereket, akik semmiféle hasznát sem látták a békének. Tehát ez az elsőszámú oka a palesztín társadalom radikalizálódásának.

De nem ez az egyedüli ok. Egy második ok, hogy abban a hiszemben fegyvereztétek fel Arafatot, hogy majd elpusztítja az Iszlám Dzsihádot és a Hamaszt, de helyette azok ellen irányította a fegyvereket, akik reformokat, vagy demokráciát akartak. Arafat a ti puskáitokat, a ti fegyvereiteket, egyenesen az Amerikai Egyesült Államokból, használta fel arra, hogy elnyomja az új vezetőséget.

Hadd adjak egy példát.1997-ben 29 palesztín professzor aláírt egy petíciót, amiben azt követelték, hogy Arafat vessen véget a korrupciónak. Mi történt velük? Vagy rájuk lőttek, vagy megölték őket, vagy börtönbe kerültek, vagy pedig el kellett menekülniük az országból. És természetesen minderről semmit sem hallhattunk a CNN-en. Szerintem még a New York Times sem jelentette a történéseket.

Tehát Arafat nekiment a reformistáknak, a demokratáknak, és azoknak az embereknek, akik jó kormányzatot akartak. A többit pedig a Hamasz tárt karjaiba kergette. Miközben leszámolt a reformot akarókkal, a Hamasszal és az Iszlám Dzsiháddal nem volt hajlandó leszámolni.

Harmadik számú ok. Tévé és rádió állomásokra adtatok pénzt Arafatnak. És ezeken a tévé és rádió csatornákon keresztül Arafat azt üzente, hogy "Dzsihád, dzsihád, dzsihád, megölni a kereszteseket, a zsidókat, a hitetleneket, mindenkit, kivéve engemet." [Toameh a "crusader" szót használta, ami a keresztes hadjáratok katonáit jelenti.. -- A fordító] Esetleg azon morfondíroztok, hogy Arafat miért uszított az izraeli békepartnerei ellen, vagy az amerikaiak és az európaiak ellen, vagyis azok ellen, akik segítették? Az egésznek nincs semmi értelme.

Nos, mi igenis látjuk az értelmét. Az arab diktátorok így maradnak életben. A népeik nyomorját állandóan a zsidókra, a nyugatra, a keresztesekre, a hitetlenekre, a cionista lobbyra, és az imperialistákra kenik. És állandóan ezeket a szlogeneket használják. Az arab vezetőknek mindig az a céljuk, hogy a népük el legyen foglalva valaki másnak, lehetőleg a zsidók és az amerikaiak, utálatával. Mert ha nem, akkor az emberek esetleg fellázadhatnak, és Isten ments, még reformokat, és demokráciát is követelhetnek. [Fejtágításként érdemes még elolvasni a becsület-szégyen kultúrával kapcsolatos, valamint a Richard Landes féle paradigmákkal foglalkozó fordításaimat is. -- A fordító]

Arafat pontosan ezt tette, de arabul. A nemzetközi közönség - sőt, még az izraeliek sem - nem akartak odafigyelni, amikor Arafat arabul beszélt. Csak azzal törődtek, hogy mit mondott angolul. Mondták, az angol nyelvű megnyilvánulásaival meg voltak elégedve.

Mondtam, hogy "Elnézést, de Arafat arabul azt mondja az embereknek, hogy öljenek meg benneteket." De nem akarták ezt az uszítást meghallani. Alábecsülték a problémát. Mondták, hogy "ti arabok mind korruptak vagytok, semmit sem tudtok a demokráciáról, és megérdemlitek a diktatúrát."

Ez az uszítás pedig a Hamasz nyílt karjaiba kergette az embereket. Arafat mondta az embereknek, hogy milyen gonoszak a zsidók, és mondta, hogy "a Hamasznak igaza van, a zsidók a majmok és a disznók leszármazottjai. Miért kössünk békét velük?"

A negyedik ok, ami szerintem sokkal kevésbé lényeges mint a korábbiak, pedig az, hogy az izraeliek bevitték a PFSZ-t a palesztín területekre, felfegyverezték őket, segítettek mindeme biztonsági miliciák, gengszterek, és maffiák létrehozásában, és utána kijelentették, hogy meg kell védeniük magukat a békepartnereiktől. És hogy védték meg magukat? Úgy hogy mindenféle korlátozást és kijárási tilalmat rendeltek el, és bekerítették a palesztín közösségeket az ellenörző pontokkal. Miért? Mert meg kellett védeniük magukat azoktól a miliciáktól és maffiáktól, amiket ők vezettek be a Nyugati Parta és Gázába. Tehát a palesztínok elveszítették a békefolyamatba vetett hitüket.

Mindez annyira radikalizálta a palesztín társadalmat, hogy a végén a Hamasz úgy döntött, hogy a "változás" és "reform" jelszavakkal indulni fog a szabad és demokratikus választásokon. Mindez teljesen nyilvánvaló volt. Az egész letagadhatatlan volt, hogy bárki, aki szembe mert szállni Arafattal annak idején... higgyétek el, ha Ehud Olmert indult volna a palesztín választásokon, és változást, reformokat, és demokráciát igért volna, akkor nyert volna. Mégpedig azért, miert a 2006 januári parlamenti választások nagyrészt a belső reformokról szóltak. És a Hamasz kész volt szolgáltatni. és mit csináltak? Mondták a palesztínoknak, hogy "Figyeljetek. Kipróbáltátok ezeket a PFSZ embereket. Mindnyájan korruptak. Rossz emberek. Arafat egy tolvaj. Abu Mazen egy totális bukás. Ezek az emberek ellopták a pénzeteket. Ezek az emberek amerikai ügynökök, a CIA-nak dolgoznak. Miért nem adtok nekünk is lehetőséget? Megmutatjuk, hogy létre tudunk hozni egy jó kormányt. Ja, és ne feledjétek, hogy mennyi mindent tettünk értetek 1988 óta. Az oktatási, szociális, egészségügyi, és gazdasági szolgáltatások hatalmas hálózatát hoztuk létre. Míg Arafat kaszinót, mi két egyetemet építettünk. Arafat havonta 100.000 dollárt adott a feleségének, hogy vásárolhasson, míg mi a szegényeknek adtunk pénzt. Arafat bárokat és éttermeket épített Ramallahban, miközben mi árvaházakat, és jótékonysági szervezeteket építettünk. Tehát a palesztínok azt mondták, hogy "Próbáljuk meg a Hamaszt. Ha hatalomra kerülnek, már semmit sem fognak tudni ellopni. Nem lehetnek korruptabbak a PFSZ-nél."

Tehát ez volt a kiindulási pont. Nem mondom azt, hogy mindenki aki 2006-ban a Hamaszra szavazott, tüntetőleg szavazott rájuk. Nagyon oda kell figyelnünk. A Hamaszt nagyon sokat támogatják. Nem, azt mondom, hogyha nem szavaztak volna sokan a PFSZ ellen, akkor a Hamasz nem jutott volna hatalomra. Miért? Azért, mert ismerek olyan keresztényeket, akik a Hamaszra szavaztak. Ismerek olyan centrista palesztínokat, akik a Hamaszra szavazak. Mitöbb, még PFSZ-es embereket is ismerek, akik a Hamaszra szavaztak, mivel az volt akkoriban a mondás, hogy büntessük meg a PFSZ-t." És hogy lehet ezt elérni? Úgy, hogy az ember az elsőszámú ellenfelükre, a Hamaszra szavaz. És sikerrel jártak. A Hamasz hatalomra jutott.

Az azóta történtek szintén nagyon érdekesek. Az amerikai kormány, néhány európai és izraeli segítségével, a Hamasz választási győzelme után, odament a vesztesekhez, és mondták, hogy "fiúk, itt vannak a fegyverek és a pénz. Menjetek, és buktassátok meg a demokratikusan megválasztott kormányt." És mivel járt ez a palesztín belügyekbe való amerikai beavatkozás? Visszafelé sült el. Mindez a Hamaszt segítette, sőt, még növelte is a népszerűségüket az utcán.

Mit gondolhattak a palesztínok, amikor látták, hogy Condoleeza Rice és George W. Bush nyíltan ezen a demokratikusan megválasztott kormány ellen kampányol? A demokratikusan megválasztott kormánnyal szimpatizáltak, még akkor is, ha ez a Hamasz volt. És amikor látják, hogy a PFSZ emberei, a Fatah emberei, nyíltan összeszövetkeznek az amerikaiakkal és az izraeliekkel, hogy megborítsák a demokratikusan megválasztott kormányt, mégjobban fogják gyűlölni a PFSZ-t.

Tehát Hamasz győzelme után a palesztín ügyekbe való amerikai és európai beleavatkozás annyira megerősítette a Hamaszt, hogy 2007 júniusában a Hamasz kijelentette, hogy "Mindenki megpróbál megbuktatni. Senki sem ad esélyt. Az egész világ ellenem van. Ti korrupt PSZ-esek ellenek szövetkeztek. Én nyertem meg a szabad és demokratikus választásokat. Ha nem hiszitek el, akkor kérdezzétek meg Jimmy Cartert. Ő ellenőrizte a választásokat. Mit akartok tőlem?"

És jött a puccs. Vannak, akik ezt puccsnak hívják. Kizavarták Gázából a fatahosokat. Kevesebb mint 10.000 hamaszos katona legyőzte a 70 ezernyi és Amerika által segélyezett Fatah rendőrséget. A kérdés, hogy hogy érték ezt el?

Erre a kérdésre nagyon egyszerű a válasz. Amint a Hamasz elkezdett lövöldözni, ezek az emberek nem lőttek vissza. Elszaladtak. Megadták magukat a Hamasznak. Gyakorlatilag odamentek a Hamaszhoz, és mondták, hogy "Ne, Hamasz legyetek szivesek, ne. Odaadjuk a fegyvereket, és minden mást. Csak hagyjatok minket békén." És utána elmenekültek.

Először Egyiptomba akartak menekülni, de Mubarak nem hülye. Lezárta a határt. Ott voltam, amikor ez történt.

Az egész világon egyedül az izraeliek küldtek katonákat, helikoptereket, hadihajókat, és mentőket, hogy megvédjenek muszlimokat a muszlim mészárlásoktól, hogy megvédjék a PFSZ-es embereket a Hamasztól. Izrael elvitte őket, és utána a Nyugati partra vitték őket.

És hol tartunk ma? Már mondtam korábban, hogy azok az emberek közé tartozom, akik a két-államos megoldást támogatják. Szerintem ez egy fantasztikus megoldás. De végülis egy másféle két-államos megoldáshoz jutunk el. Két különböző egység van. Van egyszer Gáza, és van egyszer a Nyugati Part.

Tehát van egyszer Gáza, egy a Hamasz által futtatott iszlám állam, amit Ahmadinejad, Szíria, a Hezbollah, és sok ember szerint a Al-Kaida és a Muzulmán Testvériség támogat. Ez egy nagyon veszélyes helyzet, és mérsékelt muszlimként kijelenthetem, hogy ez az a hely, ahol végképp nem akarok élni.

A Nyugati Parton pedig ott van a szekuláris, korrupt, és gyenge PFSZ uralom. Abu Mazen, Abu Shmazen, és az összes többi Abu. [Erről az Abu Shmazenről még sohasem hallottam. Rákerestem, de semmit sem találtam. Angol füllel hallgatva ez a Shmazen nagyon a Mazen kigúnyolásának tűnik. Gondolom ez volt Toameh célja.... -- A fordító] Az Arafatos komák, akik az elmúlt 15 évben cserbenhagyták a népüket. Akik, köszönhetően a korruptságuknak, elveszítették a 2006-os januári választásokat. Akiket kihajítottak Gázából a hülyeségeik miatt. Akik elveszítették a világ ezen részén élő palesztínok fele felett az ellenőrzést. És most ezek vannak Ramallahban. És mindössze az IDF jelenlétének köszönhetik a hatalmukat. Ha holnap reggel az izraeli hadsereg kivonulna a Nyugati Partról, akkor ez a PFSZ hatalom öt percen belül összeomlana, és a Hamasz átvenné a hatalmat.

Mindezek után fel kell tenni a kérdést, hogy van-e a palesztín oldalon olyan, akivel lehetne egyezkedni, hogy egy békeszerződésről már ne is beszéljünk. Bármiféle egyezményről. Van-e bármiféle partner a palesztín oldalon? A válasz egyszerű. Nincsen.

A Hamasz egyáltalán nem békepartner, mivel a Hamasz nem fog megváltozni. [Akit érdekel hogy miért, olvassa el a Hamasz Alapító Okiratát. -- A fordító] Mindazok az emberek, akik azt hiszik, hogy egy szép napon a Hamasz meg fogja változtatni az ideológiáját, és a Hamasz ki fogja termelni a pragmatikus vezetőket, álomvilágban élnek. A Hamasz nem fog megváltozni. De ugyanakkor el kell ismerni, hogy egyáltalán nem rejtik véka alá az üzenetüket. Ugyanazt mondják angolul, és arabul is. Ebben nagyon őszinték. Azt mondják, hogy "Fiúk, sohasem fogjuk elismerni Izraelt. Sohasem fogunk megváltozni. Nem fogjuk feladni az ellenállást." És ezt nagyon tisztán fejezik ki.

Egyébként miután megnyerték a választásokat, a nemzetközi közösség odament a Hamaszhoz, és közölte velük: "Figyeljetek. Ha azt akarjátok, hogy törődjünk veletek, akkor fogadjátok el Izraelt, és minden rendben lesz." És a Hamasz nagyon őszintén válaszolta, hogy "Nem. Nem fogjuk feladni a terrorizmust. Nem ismerjük el a palesztínok és Izrael közötti korábbi egyezményeket. És nem fogjuk elismerni Izraelnek a létezéshez való jogát." És ezt nagyon érthetően fejezték ki. És ugyanezt mondják ma is.

Tíz nappal a Hamasz gázai puccsa előtt pár amerikai diplomata meghívott, hogy számoljak be a történésekről. Mondtam nekik, hogy "Hamasz épp készül a PFSZ-t kirúgni Gázából, mivel ti nyíltan a PFSZ pártján álltok, és ezzek hiteltelenítettétek őket az emberek szemében. Köszönhetően nektek, úgy néznek ki, mintha CIA ügynökök lennének.

Az amerikai diplomaták közölték velem, hogy "Nem tudod, hogy miről beszélsz. A PFSZ-nek 70.000 embere van. Ki a Hamasz? El fogják taposni őket. Majd meglátod."

A jóslatom nem volt 100%-os, mivel úgy gondoltam, hogy három hét múlva fog ez bekövetkezni. Nem, tíz napra volt szükség. Az írás teljesen nyilvánvalóan ott volt a falon.

Annyi nyilvánvaló dolog történik a világ ezen részén, amit a nemzetközi vezetők, a diplomaták, és mindenki a nyugaton, akik a palesztín kérdéssel foglalkoznak, nem akarnak látni. Még mielőtt belekezdünk a kérdés/válasz részbe, egy apró példát szeretnék felhozni, ami illusztrálja, hogy a nyugatiak mennyire nem akarják megérteni az itt történő dolgokat.

A 2006 januári parlamenti választások előtt a PFSZ emberei beszéltek Condoleeza Rice-val, és mondták neki, hogy "(Ms. Rice), hatalmas hibát követ el azzal, hogy arra kényszerít bennünket, hogy szabad és demokratikus választásokat tartsunk. A nép nem bízik bennünk. Korruptak vagyunk, és veszíteni fogunk. A Hamasz fog nyerni. Ne kelljen megtartanunk ezeket választásokat. Nem most van itt az idejük.

"Ne, ne aggódjanak,", mondta (Rice). Hagyni kell, hogy a Hamasz is részt vegyen a választásokon. A Hamasz nem fog nyerni, és minden rendben lesz.

Kérdezték tőle, hogy honnan tudja, hogy a Hamasz nem fog győzni. Mondta, hogy figyelmeztette a palesztínokat, hogyha a Hamaszra szavaznak, akkor meg fogja büntetni őket. [Richard Landes már korábban felhívta a figyelmet Condoleeza Rice kognitív egocentrizmusára. -- A fordító] ^**

Amúgy hozzátenném, hogy ez a figyelmeztetés 10 extra pontot jelentett a Hamasznak a választásokon. A Hamasz hatalmas transzparensekre írta fel Rice véleményét, és mondta, hogy Condoleeza Rice nemet mond a Hamaszra.

Tehát Rice, tudva, hogy a Hamasz az egy terrorista szervezet, semmiféle előfeltételt nem szabott ki a Hamasz választásbeli részvételével kapcsolatban. Egyébként a Hamasz jelöltjei még Izraelben is, Jeruzsálemben is, nyíltan kampányoltak. Kelet Jeruzsálemben egy dolog, de még Izraelben is. Nyíltan kampányoltak. Mondták, hogy "reformok, demokrácia, és amúgy el akarjuk pusztítani Izraelt."

Mi késztette Ricet arra, hogy miután megnyerték a választásokat, azt mondja, hogy a Hamasz az egy terrorista szervezet? A választások előtt nem volt terrorista szervezet? A Hamasz hatalomra jutása miatt többek között ő is felelős. Ez egy óriási hiba volt. Ahelyett, hogy a Hamasz hatalomra jutása után tanultak volna a hibáikból, csak folytatták a hibák elkövetését. És most látjuk, hogy mekkora kalamajkában vagyunk.

Nem tudom, hogy miképpen lehet ezt a problémát megoldani. A palesztín államról való beszéd egyszerűen egy vicc. Hol lesz megalapítva? Izrael a Nyugati Partnak majdnem a felét tartja az ellenőrzése alatt. A PFSZ nem képes semmire sem. Ha Izrael feladja a Nyugati Partot, akkor majd Ammanba vagy Kairóba kell menni az amerikába menő járatokhoz, mivel az orvlövészek ott lesznek majd a Ben-Gurion (repülőtér) feletti dombokon.

Hogyha továbbra is ezt a politikát űzitek, hogy az egyik felet támogatjátok a másik ellenében, akkor Gáza be fogja tenni a lábát a Nyugati Partra, és mégtöbb anarchia és törvénytelenség lesz, és csak Isten tudja, hogy mi fog még történni. Nem szép kilátások. Tudom, nagyon borúlátó.

Anthony Cordesman, Center for Strategic and International Studies: Térjünk egy kicsit vissza Gázához. Az elmondottak alapján, milyen hatása lesz a gázai csatározásoknak a Nyugati Partra?

Khaled Abu Toameh: Mindenkinek, aki abban a hiszemben van, hogy a Hamasznak vége, vagy hogy az összeomlás szélén van, és mindössze idő kérdése, hogy a gázai palesztínok fellázadjanak a Hamasz ellen, azt üzenem, hogy sajnálom, de másképp értelmezem az eseményeket. Lehet, hogy a Hamasz hatalmas maflást kapott. Sok intézményét tönkreverték. Sok szempontból nézve aláaknázták őket. De én mégis amiatt aggódom, hogy széleskörű politikai támogatottságuk van. Gázában a Hamasz olyan erős, mint volt.

Hogy miért? Már régóta mondom, hogy csak úgy lehet aláásni őket, és előidézni az összeomlásukat, ha a palesztínok valami jobb alternatívát kapnak. Nem úgy, hogy szétbombázzák főhadiszállásukat, és elpusztítják a katonai arzenáljukat. Ez mind jó, de nem elég.

Ha amerikai vagy európai volnék, akkor a Hamasz hatalomátvétele után odamennék a választásokat elbukó PFSZ-hez, és ahelyett hogy pénzt adnék nekik, közölném velük, hogy "Figyusz, a Hamasz a ti korrupciótok és rossz gazdálkodásotok miatt jutott hatalomra. Ja, meg azért, mert tolvajok vagytok. Miért nem reformáljátok meg önmagatokat? El az összes korrupt emberrel a PFSZ-ből és a Fatahból. Alakítsatok egy fiatal pártot, és hívjátok ki a Hamaszt a következő választásokon. Ez egy lehetőség.

De attól tartok, hogy a mai helyzetből kiindulva, a Hamasz még sokáig fog létezni. Sok palesztín mondja, hogy Mahmoud Abbas (Abu Mazen) egy áruló, és hogy ezek az emberek az IDF főhadiszállásáról követték a háború menetét. A Hamasz már most mondja, hogy Mahmoud Abbas információkkal látta el az izraelieket a hamasz vezetők hollétéről.

Egyébként ezek nagyon súlyos vádak. Nem tudom, hogy olvastátok-e a cikkemet a mai Jerusalem Post-ban azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt 48 órában a Hamasz miképpen számol le a Fatahhal Gázában. Vagy 100 fatahhoz tartozó embert öltek meg vagy sebesítettek meg. Kiráncigálják őket az utcára, és lábon lövik őket. Néhánynak kinyomták a szemét. Gondolom nem mindenki ebédelt, tehát nem kezdek bele a részletekbe, hogy mi is történik a Fatahhal odaát. A Fatah kőkemény támadás alatt van, és nem látom, hogy bárki is védelmükre kelne.

Semmiféle Hamasz ellenes tömegmozgalmat nem látok. Legalábbis most. Sok emberrel beszéltem Gázában, de egytől sem hallottam, hogy a Hamaszt hibáztatnák a házuk lerombolásáért. Viszont sokat hangot hallok az izraeliek és az arab államok ellen. És nagyon sokan Mahmoud Abbason töltik ki a dühüket. Ez a hadművelet bolondot csinált a mérsékeltekből. Úgy néz ki, mintha a rossz oldalon lennének. Amikor az Al Jazeera, az arab világ legnépszerűbb tévécsatornája, éjjel nappal uszít az arab vezetők ellen, és mikrofont ad azon emberek kezébe, akik azt mondják, hogy az arab vezetőink árulók, hogy az arab vezetőink lepaktáltak az izraeliekkel, hogy az arab vezetőink abban reménykednek, hogy izraeli tankokban fognak Gázába bevonulni, ... akkor ... ez rezonál az emberek véleményével. Bárhová is megy az ember az arab világban, legyen az Kairó, Khartoum, vagy Jemen, az ember előbb hall mindenféle szlogent az arab vezetők és Mahmoud Abbas, mint Izrael és Amerika ellen.

És most halljuk, hogy Mahmoud Abbast Gázába kell vinni. Már elnézést, de ha Mahmoud Abbas beteszi a lábát Gázába, akkor perceken belül ki fogják végezni a főtéren. Tele vannak az utcák a miliciákkal. A nagyrészük nem harcolt, hanem bújkált. Amint az izraeliek támadásba lendültek, rögtön "civilekké" váltak. Vagy elbújtak, vagy civil ruhát viseltek. Amikor kórházba vitték őket, a fegyvereiket nem vitték velük. Civileknek számították őket.

Nem tudom hogy mi történik odaát, de egyáltalán nem érzem, hogy a helyi palesztínok, vagy más erők, nyíltan nekimennének a Hamasznak.

Max Boot, Council on Foreign Relations: Mi a helyzet azokkal az izraeli elvárásokkal, hogy ezek a támadások el fogják rettenteni a Hamaszt? Mit gondol? Ez igaz?

Khaled Abu Toameh: Igen, igen. Nézzük. A Nyugati Parton semmi sem történt a támadások alatt. Sok emberrel beszéltem. Tudod, hogy mit mondtak? És ez az egészben a vicc. "Tudod mit?" mondták. "A zsidók megőrültek. Most jobb nem szórakozni velük." És tudod, amikor ilyeneket hallok az utca emberétől, akkor ez egy valódi elrettentést produkál. Jobban szeretném, ha az elrettentés valahogy máshogy jött volna létre, de az arab közvéleményben (Arab street) most az a felfogás, hogy a zsidók megőrültek, már semmi sem érdekli őket, és jobb, ha vigyázunk. Tehát bizonyos szemszögből nézve, igen, ez egy valamiféle elrettentés, legalábbis rövidtávon.

A háború előtt, négy nappal a háború előtt, interjút készítettem néhány hamaszos emberrel, és a Jerusalem Post-ban hoztam le. És a cím/vezércikk (headline) úgy hangzott, hogy a Hamasz gúnyolja Izraelt, amiért azok nem válaszolnak a Qassam támadásokra. Végülis mit mondtak a Hamasz vezetői? Hogy a zsidók gyávák.

Azt hiszik, hogy Izrael elmenekült Libanonból, és hogy a Hezbollah legyőzte őket. Azt gondolták, hogy a zsidók meg voltak rettenve, és hogy nem vonulnának be Gázába. Meg voltak győződve, hogy Izrael nem ütne vissza. Komolyan. Azt hitték, hogy Izrael maximum beküldene pár tankot egy üres területre, hogy megnyugtassák az izraeli közvéleményt. Tehát (Izrael) válaszlépése meglepte őket, különösen az első napon.

Tehát igen, az arab világ ma azt hiszi, hogy a szomszédunk megőrült.

Anthony Cordesman: A nyáron voltam a Nyugati Parton, és elképesztő hogy mennyit fejlődtek, annak ellenére, hogy egy csomó pénz a vezető hivatalnokok zsebébe ment, nem pedig a palesztín néphez.

Khaled Abu Toameh: Valamelyik nap, egy olyan ember aki még sohasem volt itt a környéken, felhívott, és megkért, hogy vigyem el Ramallahba. Tehát elvittem autóval Ramallah belvárosába, és megálltunk. Az illető nem tudta mire vélni a dolgokat. Kérdezte, hogy "Hol vannak a menekült táborok? Hol vannak a sárból készült házak? Hol van a nyomor?"

Visszakérdeztem, hogy "Miért kérdez tőlem ilyen dolgokat?"

Mondta, hogy "Magamon kívül vagyok (shocked). Nézd, milyen szép itt minden."

Tudod, sok ellentmondásos dolog van, aminek egyszerűen semmi értelme sincs odaát. Nehány étterem drágább Ramallahban, mint Tel Avivban. Vannak emberek, akik tele vannak pénzzel.

Habár a korrupció nem szünt meg, de a mértéke csökkent. Nehány amerikai és európai csak szórja a pénzt a PFSZ után, anélkül hogy számon kérnének tőlük bármit is, abban a reményben, hogy ez majd mérsékelni fogja őket.

Max Boot: Ebben az értelemben nézve úgy néz ki, hogy a Nyugati Parton jobban működik a gazdaság.

Khaled Abu Toameh: Igen.

Max Boot: Mit jelent ez? Hogy itt jobb a politikai kép?

Khaled Abu Toameh: Nem.

Mario Loyola, National Review Magazine: A Bush adminisztráció egyik külpolitikai stratégiája azon alapult, hogy sokkal jobbá akarták tenni a körülményeket a Nyugati Parton, hogy a gázaiak elkezdjék mondogatni, hogy "nicsak, mennyivel jobban mennek a dolgok a Fatah alatt."

Khaled Abu Toameh: Igen, ezt mondják. De végülis mégsem fognak a Fatahra szavazni. Hogy miért? Két okból nem fognak, vagy két okból kifolyólag fognak a Hamaszra szavazni.

Egy, a Hamasz nem korrupt amikor ők gyakorolják a hatalmat, és nem lopták el a pénzeket. Senki se adott nekik esélyt, tehát a palesztínok ezt nem vetik a szemükre. A palesztínok szemében a Hamasz áldozat, tehát az emberek szimpatizálnak a Hamasszal.

Kettő, amikor megnézik a PFSZ figurákat, az összes Abut aki Ramallahban ténykedik, semmiféle változást sem látnak. Nem látják, hogy a PFSZ emberek, a Fatah emberei, bármiféle következtetést leszűrtek volna a vereségükből. Az elmúlt 18 évben a Fatah próbált belső választásokat tartani, de nem jártak sikerrel. Mahmoud Abbas megigérte, két éve, három éve, négy éve, hogy majd tartanak általános választásokat a Fatahon belül. A régi és az új arcok között már régóta megy a kűzdelem a hatalomért. Az emberek egy pillantást vetnek a Fatahra, és semmiféle életképes alternatívát sem látnak a Hamasz ellen.

General Tom McInerney, Fox News Military Analyst (Tom McInerney tábornok, Fox News katonai elemző): Van bármiféle megoldás erre a problémára?

Khaled Abu Toameh: Maguk amerikaiak állandóan ezt kérdik tőlünk. Miért kérdik tőlem az amerikaiak állandóan, hogy van-e megoldás? Megoldás mire?

Michael J. Totten: Az egész dologra.

Khaled Abu Toameh: Mi az egész dolog?

Anthony Cordesman: Van valami hasznos, amit idén meg lehetni csinálni?

Khaled Abu Toameh: Nézzük. Ne álmodjunk egy Új Közel Keletről, az együttlétről, harmóniáról, és hogy a terület majd egy (új) Hong Konggá vagy Szingapurrá válik. Ha bárki is azt hiszi, hogy a palesztínok majd egy szép nap felkelnek, és majd elkezdik énekelni az izraeli himnuszt, szóval, ez nem fog bekövetkezni. Ha bárki is azt gondolja, hogy az izraeli zsidó vissza fog menni Ramallah belvárosába, hogy ott intézze a vásárlásait, vagy hogy elmenjen Betlehembe a fogorvosához, vagy hogy Gázában halat egyen, nos, ez sem fog bekövetkezni. A zsidók és a palesztínok totálisan elváltak egymástól. Nem akarjuk egymást látni.

És ez szerintem jó. Az elválasztás jó. A szeparációhoz nincs szükség harmóniára és együttélésre. Ezeket el lehet felejteni. Ez nem fog megtörténni. Helyette inkább a konfliktus menedzselésén kellene gondolkoznunk. Ahelyett, hogy a valódi békéről beszélnénk, előszőr inkább próbáljuk megállítani az erőszakot, csökkenteni a vérontás mértékét, és ezek remélhetőleg majd elő fogják segíteni a jövőbeni békét. Manapság az egyetlen megoldás a két közösség teljes elszeparálása. Izraelnek nem kellene belekeverednie a palesztín belügyekbe, de ugyanakkor joga van az önvédelemhez. Teljesen le kellene kapcsolniuk magukat a palesztínokról, és közölniük kellene velük, hogy "Idefigyeljetek. Hagyjatok minket békén. Ha rakétákkal lövöldöztök ránk, akkor majd oda fogunk csapni. Hogyha akarjátok a Fataht, vagy a Hamaszt, vagy bárki mást, rendben, csináljátok, de a mi segítségünk nélkül." Ez az egyetlen megoldás. Semmiféle valós békére való lehetőséget nem látok. Nem kellene állandóan erről beszélni.

Max Boot: De korábban azt mondtad, hogyha Izrael kivonul a nyugati partról, akkor a Hamasz öt percen belül át fogja venni a hatalmat.

Khaled Abu Toameh: Azt akartam mondani, hogy Izraelnek a megfelelő körülmények közepette kellene kiszállniuk a játszmából. A mai szituációban nem lenne szabad kiszállniuk. Csak akkor, ha van egy (megfelelő) partner a palesztín oldalon.

Max Boot: Ezek a körülmények nem fognak egyhamar megváltozni.

Khaled Abu Toameh: Igen. OK. Tehát ne csináljanak semmit sem. Tudja mit? Az izraeliek időnként megkérdik, hogy mit kellene tenniük. Azt szoktam válaszolni, hogy "Semmit. Maradjatok a helyeteken, és várjatok."

Ha izraeli zsidó lennék, akkor közölném a palesztínokkal, hogy "Na idefigyeljetek. Hajlandók vagyunk megadni nektek a saját államotokat, és az izraeli többség támogatja az ötletet. Nem azért mert annyira szeretjük a palesztínokat, hanem mert le akarjuk őket rázni.

Manapság a zsidók többsége fel szeretné számolni a telepek többségét, és a nyugati partnak mindössze pár százalékára tartanak igényt. Az izraeli zsidó barátaim mondják, hogy "Tudod Khaled, ti arabok azt vihettek, amit csak akartok. Csak hagyjatok minket békén. A mi részünkről ez már nem területi vita. Mindent megadunk nektek, csak szálljatok le rólunk." Néhányan még ennél is messzebb mennek el, és azt mondják, hogy hagyjátok meg nekünk Tel Avivot, a repülőteret, és a tengerpartot. [Toameh itt a beach szót használta, ami homokos tengerpartot jelent. Gondolom a Tel Aviv környéki tengerpartról van szó.. -- A fordító]

Eme Izraelen belüli pozitív változásokból kiindulva, mindössze egy erős palesztín partnerre lenne szükség. Van némi remény, de csak akkor, ha a palesztín oldalon van egy erős partner.

General Tom McInerney: Ami nem a Hamasz.

Khaled Abu Toameh: Nem érdekel. Ha izraeli lennék, akkor hajlandó lennék bármelyik palesztínnal beszélni aki szóba áll velem, és az összes palesztínre rálőnék, aki énrám lő. Nem kérdezném meg, hogy ők-e a Hamasz. Tudod mit? Hide el, ha meghallgatod, hogy mit is mond a Hamasz és a Fatah arabul, akkor rá fogsz jönni, hogy nincs sok különbség közöttük, különösen a manapság. A Fatah együtt harcolt a Hamasszal Gázában. Ma azt mondják, hogy 36 katonát veszítettek, és 900 rakétát lőttek ki Izraelre. A Fatah.

Mario Loyola: A Hamasz azt állítja, hogy kissebbek a veszteségei, míg a Fatah pedig azt, hogy ők több embert veszítettek.

Khaled Abu Toameh: Nézd. Mint korábban mondtam, ne mondjuk, hogy "Fatah", és hogy "Hamasz". Beszéljetek bárkivel, aki akar beszélni. A Hamasszal való párbeszéd nem jelenti azt, hogy elismeritek őket, vagy hogy összehaverkodtok velük. Az egészben az a röhej, hogy Izrael egy olyan szervezet ellen ment háborúba, amit el sem ismer. És a végén Izrael egyoldalúan kezdte a tűzszünetet, és az amerikaikkal és az egyiptomiakkal tárgyalt a kivitelezéséről. És a Hamasz még mindig ott van.

Semmi rossz sincs abban, ha a tűzszünet érdekében Izrael szóba áll a Hamassal. Az izraelieknek tudomásul kell venniük, hogy a hatalmat a Hamasz gyakorolja. És a Hamasz rendkívüli népszerűségnek örvend.

Dr. Barry Posen, MIT Security Studies Program: Szeretnék egy kicsit visszamenni, és megkérdezni a véleményedet a Hamasz stratégiájáról, hogy hagyták a tűzszünet lejártát, és hogy felgyorsították a rakéták kilövését. Már említetted, hogy mennyire elszámították magukat az izraeli válaszlépéssel kapcsolatban. De végülis mit akartak elérni? És mit jelent ez a Hamasz jövőbeli elrettentésével kapcsolatban?

Khaled Abu Toameh: Szerintem ez valami olyasmi, amit sok izraeli és nyugati nem akar hallani. De én ezt hallom arabul, egyenesen tőlük.

Dr. Barry Posen: Pontosan ezért tőled kérdem.

Khaled Abu Toameh: Közvetlenül a tűzszünet lejárta előtt, a Hamasz elment Egyiptomba, és ezt mondták: "Figyeljetek. Azért fogadtuk el a korábbi tűzszünetet, mivel ti, az egyiptomiak, megigértétek, hogy meg fogjátok nyitni a rafahi határátkelőhelyet. És ez nem történt meg. Mi, a Hamasz, ehhez tartottuk magunkat. Mindent megtettünk, hogy betartsuk a tűzszünetet."

OK, azért párszor megsértették a tűzszünetet, de a Hamasz végülis betartotta a tűzszünetet. Letartóztatták az Izraelre lövöldözőket.

Mubarak azt mondta, hogy "A pokolba az egésszel. Nem fogom megnyitni a rafahi határt, hacsaknem hagyjátok, hogy Mahmoud Abbas visszamenjen Gázába. Azt csináltok, amit akartok. Mind az izraeliek, az amerikaiak, és Mahmoud Abbas nyomás alatt tart, hogy ne nyissam meg a rafahi határátkelő helyet.

A tűzszünet lejárta előtt Mahmoud Abbas azt mondta Mubaraknak, hogy "Mubarak elnök, légy szives és ne nyisd meg a rafahi határt, mivel az csak erősíteni fogja a Hamaszt. Ha meg akarod nyitni a határt, akkor nekem add oda a 2005-ös Amerika által szponzorált egyezmény keretében."

Tehát ha belegondolunk, akkor Mahmoud Abbas és Hoszni Mubarak közvetetten felelősséget viselnek a háború miatt. Amikor a Hamasz rájött, hogy a határt nem fogják megnyitni, akkor úgy reagált, hogy "A fenébe a tűzszünettel", és megint elkezdték kilőni a rakétáikat. Izrael válaszlépett, és itt tartunk ma.

Tehát visszakerültünk az eredeti helyzetbe. A Hamasz még mindig ugyanazokat a dolgokat követeli. Azt mondják, hogy "Rendben, elfogadtuk a tűzszünetet, de nyissátok újra meg a határt." Csak hajtogatták, hogy "nyissátok meg újra a határt."

Max Boot: Szerinted Mubarak meg fogja változtatni a hozzáállását? Fog valami segítőkészt csinálni, amit korábban nem csinált meg?

Khaled Abu Toameh: Nem. Visszakerültünk a kiindulási pontra. Szóval Mubarak szempontjából nézve jobb, ha ezek a fegyverek Gázában kötnek ki, és ölik a zsidókat, mert ha nem, akkor esetleg Kairó utcáin fognak kikötni. Esetleg a Muszlim Testvériség fogja megkaparintani őket.

A csempészet az egy üzlet. Igazságtalanok lennénk a Hamasszal szemben, ha rájuk kennénk az alagútakat. Ezek az alagútak már 1967 óta ott vannak. A 70-es években én magam is meglátogattam néhány ilyen alagútat. A 80-as években is. Akkor is, amikor Arafat volt ott. Ezek az alagútak részei a kultúrának. Ez egy kultúrális dolog odaát. Ha van egy saját alagútad, akkor olyan, mintha egy saját boltod lenne. A Hamasz most megadóztatja az alagútakat, és engedélyeket ad ki az alagútépítésekhez.

Szóval az egyiptomiak álszentek. El vannak foglalva az afrikai menekültek megölésével, akik megpróbálnak Izraelben menedékjogot kérni. Tüzet nyitottak egy olyan afrikai anyára és a fiára, akik Szudánból menekültek, és Izraelben próbáltak menekültjogot kérni. Sohasem hallottam, hogy az egyiptomiak lerombolnák az alagútakat. Sohasem hallottam.

Dr. Barry Posen: Mi volt a Hamasz elképzelése a rakéták lövöldözésével kapcsolatban? Az itteni héjákra gondoltak a szavazások miatt? ??? (Was the rocket fire meant to being hawks to power in the election here?) Megpróbálták visszakerülni az érdeklődés középpontjába? Az izraeli-egyiptomi választásokat próbálták befolyásolni? Valahogy az az érzésem, hogy ennek a háborúnak az volt a furcsa célja, hogy mind az izraeliek, mind a Hamasz Egyiptomért harcolt.

Khaled Abu Toameh: Szerintem ezt a háborút meg lehetett volna előzni. Komolyan. Ha elmentünk volna Hoszni Mubarakhoz és az amerikaikhoz, és mondtuk volna nekik, hogy "OK, felejtsük el az egész 2005-ös egyezményt. Írjunk egy új egyezményt." A Hamasz beleegyezett volna, ha ezért cserébe nehány Palesztín Fennhatósághoz tartozó ember jelen lehet a határon. De senki sem akart idefigyelni. Mindenki azt mondta, hogy "Tönkretenni a Hamaszt, tönkretenni a Hamaszt."

A kérdésedre válaszolva, a Hamasz abban a hiszemben élt, hogyha rakétatűz alá veszik Izraelt, akkor majd az izraeli köz fellázadna, panaszkodna, és közölné a vezetőivel, hogy "Találjatok már valamiféle megoldást." Az izraeliek nem akarnak háborúzni, és nem engedhetnek meg egyet a választások előestéjén. Tehát azt hitték, hogy az izraeli közvélemény felháborodna, és hogy az egyiptomi kormány visszatérne a tárgyalóasztalhoz, és a Hamasz diktátumai alapján egy új tűzszünetet hoznának létre. Komolyan azt hitték, hogy ezekkel a rakétákkal el fognak érni valamiféle lépést vagy a nemzetközi közösségtől, vagy az izraeli köztől.

Mario Loyola: A Hamasznak az erőszak nem eszköz, és egyben cél?

Khaled Abu Toameh: Persze, persze. De ebben az esetben, azért használták a rakétákat, hogy ezzel nyomás alá helyezzék Izraelt, a nyugatot, és Egyiptomot, abban reményben, hogy bizonyos engedményeket csikarjanak ki. A Hamasz azt hiszi, hogy egy bizonyos terror egyensúlyt alakítottak ki Izraellel, és a Hezbollahot próbálják utánozni.

Anthony Cordesman: Hogy viszonyulnak a palesztínok Iránhoz, és Szíriához? És mit gondolnak az európaiakról?

Khaled Abu Toameh: Mindenek előtt, a Hamasz és Fatah azért harcol egymás ellen, hogy ki kapja a nemzetközi segélyeket. Ez nagyon rossz, és már most egymást vádolják a nyugatról és az arab országokból jövő segélyek ellopásával.

Most Irán, Szíria, a Hezbollah, az Al-Kaida, az Iszlám Dzsihád, a Muszlim Testvériség, vagyis mindezek az emberek nagyon negatív szerepet játszanak a világ ezen részében. Irán nem akarta, hogy a Hamasz aláírja a tűzszünetet. Irán harcolni akar az utolsó palesztínig. És ezt csinálják a Hamaszon, és a Hezbollahon keresztül. Ezeknek az irániaknak megvan a saját érdekük. Iráni és szíriai támogatás nélkül a Hamasz nem lett volna képes 2007-ben átvenni a hatalmat Gázában. Tőlük kapták a logisztikai és pénzügyi segítséget, vagyis fegyvereket. A fegyverek nagyrésze iráni finanszírozással, és szíriai segítséggel kerül be Gázába.

Tehát hogy állnak hozzájuk a palesztínok? Vannak palesztínok, akik megmondják, hogy az irániak rosszak, és hogy nem akarják, hogy beavatkozzanak a belügyeikbe. Elég megnézni, hogy mit műveltek, és hogy ezek az irániak és szírek felelősek a palesztínok közötti eltérésekért, és ők uszítják a Hamaszt. Mások azt mondják, hogy üdvözlik Iránt. Többféle véleményt lehet hallani. De nem hiszem, hogy a többség a Hezbollah és Irán helyett Norvégiából, Svájcból, vagy Kanadából szeretne segítséget kapni.