Iraki erőmű építés szabotálása

Szerző: Omar, Iraq the Model blog

2005 Május 11

Friss hírek és el nem mondott hírek.

Minden reggel azzal a kívánsággal ébredek fel hogy valamiről írjak, de 1-2 órán belül amint bekapcsolom televíziót, látom, hogy már megint van valami "Breaking Newsír" (friss hír). Bagdadban a terroristák már megint felrobbantottak egy autót tele robbanoanyagokkal, egy öngyilkos merénylő Tikritben, egy IED^** és merénylet Baqubában, stb. Nem csoda, hogy elmegy mindentől a kedvem és úgy érzem, hogy nem lenne tisztességes ha csak a szokásos dolgokról írnék amikor annyi ember hal meg a támadások következtében. Sajnos ez még egy ideig, hetekig, hónapokig így fog történni, és idővel mindig rájövök, hogy ha hagyom hogy ezek a terrorcselekmények uralják a gondolatvilágomat, akkor a terroristák elérték a céljukat.

Elhatároztam, hogy továbbra is úgy írok ahogy eddig írtam, és nem fogok mindig tudomást venni a friss hírekről, bármennyire fájdalmasak is. Habár megszakad beléjük az ember szíve, nem szabad, hogy az életűnk is rámenjen.

Vissza az eredeti témához. Mind az irakiak, mind a külföldiek sokat törik azon a fejüket, hogy miért folyik ilyen lassan az ország újjáépítése? Miért olyan rossz még mindig az iraki városok energiaellátása? Miért vannak még mindig problémák az ivóvíz elláttással? Mi a baj a szennyvíz tisztítással? És ezek csak a jéghegy csúcsát alkotják. Természetesen engem is hasonló kérdések kínoztak, de miután közelről követtem egy erőmű helyrehozatalát, már jobban értem, hogy hol vannak a problémák, és sok dologgal tisztában vagyok amikről korábban nem tudtam.

A történet még valamikor 2003 nyarán kezdődőtt, amikor egy mérnök barátom meglátogatott minket. Miután megérdeklődtük egymástól hogy hogyan vannak a szeretteink, és megittunk egy csésze teát, elővett az aktatáskájából egy köteg papírt, és azt kérdezte, hogy "Omar, tudnál segíteni a fordítással?". "Természetesen. Miről van szó?" válaszoltam. "A munkahelyem szeretne megnyerni egy szerzdődést egy új erőmű helyszínének az előkészítéséhez, és meg kell értenem, hogy mi van a tenderben", magyarázta.

Lefordítottam neki azt a részt amit nem tudott megérteni, megköszönte, majd elsietett, hogy találkozzon a főnökével. Pár hónappal később áthelyeztek Bászrába, tehát gyakran elmentem az építkezés mellett ami a "déli bagdadi erőmű" mellett volt.

Több mint egy évig kéthetente meg kellett tennem a nyolc órás utat, és keményen kűzdöttem az elalvás ellen. Mindig megnéztem hogy hogyan haladnak, és a végén már egy bennsőséges kapcsolat alakult ki az erőmű és közöttem. (Tudom, hülyén hangzik.) Később visszahelyeztek Bagdadba, de továbbra is arra vezetett a munkám, és minden alkalommal amikor arrafelé vezettem lelassítottam, hogy megnézhessem, hogy van-e valami új.

Az utóbbi időben az erőmű elkezdett egy ... erőműre hasonlítani. Az elmúlt húsz hónapban láttam amint a különféle fém és beton épületeket húzták fel. Nem tudtam kivenni hogy mik voltak. Pár hónapja két hatalmas kéményt építettek. Nemsokkal azután pedig megépítették az olajtartályokat, és két hete pedig két hatalmas turbinát helyeztek üzembe.

Az elmúlt héten megint találkoztam a mérnök barátommal, és mondta, hogy a két turbinát május 24.-én elkezdik tesztelni, és ha minden rendben megy, akkor a két új egység hozzá lesz csatlakoztatva a nemzeti hálózathoz és ez 300 megawattot fog jelenteni. Mikor megkérdeztem a baratomat hogy milyen érzelmei vannak az erőművel kapcsolatban, egy nagy lélegzetet vett, és ezt mondta:

Nagyon büszke vagyok. Nemcsak az anyagiakért dolgoztam, hanem ezért is mivel borzasztó boldog voltam, hogy ilyen nehéz körülmények között is valami jót tudtam csinálni. El sem tudod képzelni, hogy miken mentünk keresztül. A munkát többször fel kellett függeszteni a támadások miatt. Háromszor támadtak meg minket aknavetőkkel, két vagy háromszor RPG-kkel (Rocket Propelled Grenade, rakéta meghajtású gránát), és rendszeresen lövöldöztek be az építkezésre. 11 ember halt meg az építkezések során: 7 iraki és 4 külföldi. Sokunkat halálosan megfenyegettek. Nagyon nehéz volt, ez nem vitás. Továbbá fel kellett húzni egy hat méter magas betonfalat, hogy biztonságosabban dolgozhassunk.

Ez a történet nagyon meghatott, és sokat gondolkozunk utána, hogy vajon az emberek tudják-e, hogy az új Irak milyen nehéz körülmények között épül fel. Az emberek nemcsak a munkájukkal vannak elfoglalva, hanem azzal is, hogy ne lőjék le őket. Mikor az emberek reggel munkába mennek, nem tudják, hogy mi van elrejtve az utak mentén. Nem törődtünk a halálos veszéllyel amikor szavazni mentünk. A terrorista támadások ellenére a fiatal irakiak továbbra is elmennek a rendőrségi toborzóközpontokba, pedig tudják, hogy minek vannak kitéve. Sok külföldi "szakértő" tisztes távolból nem azzal törődik azzal hogy Irak mekkora fejlődésen ment keresztül, henem kárörvendve számolják a halottainkat. De egyáltalán nem érdekelnek ezek az emberek, mivel tudom, hogy hamarosan mi fogunk győzni.

Ez az eset bepillantást nyújtott az iraki újjáépítés erőfeszítéseibe. De természetesen más bajok is vannak, mint pl. a bürökrácia és a korrupció. Vissza az erőműre. Két év kemény munka után, rengeteg áldozat és sok munkafelfüggesztés után, az erőmű majdnem 100%-ig fel van építve, és a következő hónapban Bagdad még több energiával fog rendelkezni. A mérnökök, mint a barátom, pedig büszkén nézhetnek fel az alkotásukra. De meg tudja bárki is mondani, hogy mit értek el a terroristák azzal, hogy megpróbálták elszabotálni az egész munkát!?

Ez a rövid történet csak egy volt a több ezer közül amiről szinte senki sem tud. Úgy látszik ennek nincs hírértéke... A győzelem megint a mi oldalunkon volt, és meg vagyok győződve arról, hogy hosszútávon a győzelem megint minket fog választani, és nem a terrorizmus sötét erőit.