Hitler szelleme még mindig kisérti a német szülőket

Szerző: Alexandra Cohen, The Brussels Journal

2005 Augusztus 01

A Szovjetúnióban az összes vallási csoport közül a baptistákat üldözték a legjobban. Nemcsak a keresztény hitük miatt, hanem azért is, mivel nem bíztak az államban, és szerettek volna függetlenedni az államilag ellenőrzött egyháztól. Ezek a baptisták között sokan a német ajkú kisebbségekhez tartoztak dél Oroszországban valamint Kazahsztánban. Ezek az emberek a késői 1980-as és korai 1990-es években bevándoroltak Németországba, vagyis pontosabban mondva visszamentek az őseik földjére. Manapság ezeket az Oroszországból bevándorolt baptistákat valamint az alsó németországbeli mennonitákat az állam üldözi, mivel nem tetszik nekik a tananyag amit a gyermekeiknek tanítanak a német állami iskolákban (public school). Véleményük szerint az oktatás túlságosan szekuláris. Németországban a gyermekeknek nincs választásuk, kötelesek iskolába járni és részt venni az iskolai rendezvényeken. Németországban az otthoni tanítás (homeschooling) illegális, miután Adolf Hitler betiltotta 1938-ban.

Az elmúlt héten a Wesztfália állambeli Páderborn bírósága azt a határozatot hozta, hogy két baptista házaspár elvesztette a szülői felügyeletet a saját gyermekeik felett az oktatásukkal kapcsolatban. A bíróság a határozatot azzal indokolta, hogy azért lépnek közbe, hogy "megvédjék a gyermekeket a további károktól." Továbbá azt is kijelentették, hogy a szülők "csökönyösen ellentmondottak az állam oktatási felelősségének, valamint megsértették a gyermekeik jogát azzal kapcsolatban, hogy az iskolalátogatáson keresztül fejlesszék a személyiségüket." A bíróság a helyi páderborni szociális szolgálatot jelölte ki mint gyámot, hogy garantálják a gyerekek az állami iskolába járását.

Ez a két házaspár része egy hét családból álló csoportnak, ahol 15 általános iskolás korú gyermek van, akik nem járnak iskolába. A szülőket a megyei oktatási bizottság (educational board) helyi kirendeltsége perelte be, és a bizottság igazgatója Heinz Kohler azt állította, hogy az otthoni oktatást nem szabad engedélyezni, mivel "a gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy ne tartsák távol őket a külvilágtól. Ha a szülőknek joguk lenne hogy saját maguk gondoskodjanak a gyermekeik oktatásáról, akkor ez meggátolhatná hogy a gyermekek később a társadalom felelős tagjai legyenek." Kohlert a wesztfáliai oktatási miniszter, a szocialista politikus Ute Schäfer támogatta, aki azt állította, hogy az állam által jóváhagyott iskolába járás azért kötelező, mivel ebből következik "a gyermek joga az ingyenes oktatáshoz és fejlődéshez."

Tavaly januárban a Wesztfália államban lévő Gütersloh megyében egy házaspárt börtönbe küldtek -- hat nap az anyának, és utána hat nap az apának --, mivel nem hagyták, hogy a gyermekeik részt vegyenek egy karácsonnyal kapcsolatos iskolai rendezvényen. A műsoron szerepelt a "Drosselbart Király" féle Grimm mese, ami a szülők szerint Istenkáromlás. A börtönbüntetést Sven-Georg Adenauer, Gütersloh megye keresztény-demokrata landrat-je (kormányzó) követelte, miután a szülők nem voltak hajlandók kifizetni a 150 eurós bírságot, amit azért vetettek ki rájuk, mivel nem engedték el a gyermekeiket az iskolai rendezvényre.

Az itélethirdetés után, a szintén orosz bevándorló Hermann Hartfeld kölni baptista pap, ezt írta Adenauernek: "Ezeket a szülőket a kommunisták sem voltak képesek megtörni. Komolyan azt hiszed hogy te most sikerrel fogsz járni?" Sajnos hozzá kell tenni hogy a német keresztény-demokraták, akik valószínűleg meg fogják nyerni a szeptemberi általános választásokat [megtörtént. -- A fordító], ugyanúgy ellene vannak az otthoni iskolázásnak mint a kormányzó szocialisták. A német mentalitás, még az ún. kozervatívok között is, nagyon államközpontú. Az általános felfogás szerint a szülők nem képesek a saját gyermekeik iskolázására. Ezen a téren a német mentalitás nem sokat változott Hitler óta, amikor is az emberek az államra úgy tekintettek mint egy gondoskodó szülőre. Sajnos meg kell jegyezni hogy Sven-Georg Adenauer Konrad Adenauer, az NSZK első nácizmus utáni kancellárjának az unokája.

A páderborni baptista szülők magániskola alapítási kezdeményezését a hatóságok azon a címen utasították el, hogy ezzel csak elrejtenék az otthoni iskoláztatást, és hogy "a nappali szoba az nem tanterem." A baptista szülőket támogatja Hermann Stücher, egy 68 éves keresztény pedagógus, aki 1980 és 1997 között otthon tanította a saját gyermekeit az állami tiltás ellenére. Stücher egy másik wesztfáliai városban, Siegenben, irányítja a Philadelphia Iskolát. Ezt a Philadelphia Iskolát, amit a német hatóságok nem ismernek el, azért hozták létre hogy segítse azokat a családokat akik otthon akarják oktatni a gyermekeiket. Stücher arra kérte fel az összes keresztény [ebben az értelemben vallásos. -- A fordító] szülőt, hogy vegyék ki a gyermekeiket az állami iskolákból, amik a véleménye szerint "az ateista humanizmust, hedonizmust, pluralizmust, és materializmust hirdető neomarxista aktivisták" ellenőrzése alá került. Manfred Müller, Páderborn megye keresztény-demokrata landrat-ja, perrel fenyegette meg Stüchert. Müller Hochverrat und Volksverhetzung (hazaárulás és a hatóságok elleni izgatással [high treason and incitement of the people against the authorities]) vádolta meg Stühlert -- egy olyan váddal, amit a nácik is előszeretettel alkalmaztak az ellenfeleik ellen. Müller szerint az otthoni iskoláztatás azért hazaárulás, mivel az iskolába járás az polgári kötelezettség, amivel nem szabad kisérletezni. [eredeti német, és angol fordítás: die Schulpflicht sei eine staatsbürgerliche Pflicht, über die nicht verhandelt werden könne" (the obligation to attend school is a civil obligation, that cannot be tampered with. -- A fordító]

A feltételezések szerint, a 80 milliós Németországban, mindössze 500 gyermeket iskoláztatnak otthon. Ez nem meglepő, mivel a déli és nyugati szomszédjaival ellentétben, az otthoni iskoláztatás illegális Németországban. Tavaly a bajor rendőrség több otthon iskoláztató apát tartott letartóztatásban (coercive detention). Ezek a szülők egy olyan keresztény csoporthoz tartoznak, amelyik azt állítja hogy a szülőknek joguk van otthon tanítani a saját gyermekeiket, de ezt a csoportot a hivatalos (és államilag támogatott) egyházak nem támogatják.. Reinhard Hempelmann, a berlini Evangélikus Egyház szóvivője azt állítja, hogy az otthoni iskoláztatók "elszigetelik magukat a világtól és a hagyományos egyháztól." Alfred Buss, a wesztfáliai Evangélikus Egyház elnöke pedig azt mondta hogy "a vallásszabadságba nem tartozik bele az iskolalátogatási kötelezettség ellenzése." Hat évtizeddel Hitler után a német politikusok és a hivatalos egyházak vezetői még mindig nem értik hogy mit jelent az igazi szabadság; többek között azt, hogy a gyerekek felnevelése az az apák és az anyák kiváltsága, és nem az államé, ami sose egy jóindulatú szülő, hanem gyakran maga az ellenség.

A célbavett szülők mind keresztények, olyan emberek, akik a saját lelkiismeretüket követik. A hatóságok hevessége viszont nagyon sokat elmond. A vita nem a vallásról (ami már magában is elég rossz lenne), hanem a gyerekek neveléséről (hearts and minds) szól. Németországban az iskolák az indoktrinálás eszközei lettek, ahol a gyerekeket arra nevelik, hogy kérdés nélkül fogadják el az állam fennhatóságát az élet minden terén. Ezek után nem meglepő, hogy azok a szülők akik elmenekültek a szovjet agymosás elől úgy érzik hogy a (német) kormány sem sokkal különb ezen a téren, és szeretnék a gyermekeiket megvédeni ettől. Az egészben az a nyomasztó, hogy a "szabadnak született" nyugati szülők elfogadják a szabadságuk sárba tiprását, és gyanúsnak tartják azokat a szülőket akik azt szeretnék ha a gyermekeik nem járnának állami iskolákba.

De hát mit is várhatunk el a mai Németországtól, egy olyan országtól ami egy korábbi marxista fanatikust és terrorista támogatót, Joschka Fischert nevezett ki külügyminiszternek, de ugyanakkor hazaárulással vádolja meg azokat a szülőket, akik kifejezik a nemtetszésüket az iskolai agymosással kapcsolatban? Teljesen nyílvánvaló hogy a németek semmit se tanultak a múlt század-beli totalitáriánus tapasztalataikból.