A népirtás nem túl fontos

Az újabban felszínre került adatok felfedik, hogy a franciák mennyire bele voltak keveredve a ruandai mészárlásokba.

Francois Mitterand francia elnök annyira eltökélten próbálta meggátolni az általa elképzelt állítólagos angolszász behatást a franciául beszélő Afrikában, hogy még akkor is támogatta a hutu kormányt, amikor már nyilvánvaló volt, azok népirtást hajtanak végre a tutsik ellen.

A korai 1990-es évekből, de azóta már hozzáférhető francia dokumentumok felfedik a különböző memokból és telegramokból, hogy mind afrikai, mind francia források figyelmeztettek a vérengzésekről.

Az Independelt által lehozott iratok alapján az emberben az az érzés alakul ki, hogy a néhai elnök agyát annyira elborította a rögeszme, hogy az Ugandában és Kenyában létező "angolszász" befolyás megpróbálja kimozdítani Franciaországot a régióból, hogy figyelmen kívül hagyta a diplomáciai és katonai segélykéréseket, hogy vagy hagyják el a területet, vagy pedig változtassanak taktikát.

A Ruandában lévő francia hadsereg az elnök közvetlen parancsnoksága alatt volt. Az iratok alapján egyértelműnek látszik, hogy Mitterand legkésőbb 1993 Január 19,-én, de lehet hogy korábban, már tudott a vérengzésekről. Az 1993 Január 19.-ei diplomáciai telegram "idéz egy runadai tájékoztatót (informant), aki azt mondta, hogy Juvenal Habyarimana elnök azt javasolta, hogy "haladjanak előre a szisztematikus népirtással, és ha szükség van rá, akkor a hadsereget is használják fel''."

1994 Áprilisában lelőtték Habyarimana repülőgépét, és az ezt követő három hónapban több mint egy millió, főleg tutsi ruandait öltek meg. Ez volt a 20. század egyik legnagyobb vérengzése.

Még korábban az idén, lehoztunk egy Mitterandnak tulajdonított idézetet, amit a Guardian riportere használt fel egy cikkben, amiben Franciaország szerepét vizsgálták a népirtásban.

Jean-Christophe, az elnök fia, később azt állította, hogy az afrikaiak túlságosan szervezetlenek ahhoz, hogy elkövessenek egy népirtást. Az apja, Francois Mitterand, a francia baloldal hőse, valamint az elnöki jelölt Ségoléne Royal "politikai atyja" (father figure), azt a sokkoló Nürnberg stílusú magyarázatot adta, hogy "az olyan országokban a népirtás nem túlságosan fontos".

Az új iratokat a Le Monde lehozta mai kiadásában. Mindez hat tutsi túlélő most zajló perében merült fel, akik azt állítták, hogy Franciaországnak is ott kellene lennie a vádlottak között, mivel "bűnrészesek a népirtásban."

A francia bírók megpróbálták másokra hárítani a felelősséget: Egy francia bíró a tutsi vezetőt okolta Habyarimana ruandai elnök haláláért; a korábbi kormány álláspontja pedig az volt, hogy a Ruanda egy tragikus "dupla népirtás" volt, habár a számadatok ezt nem támasztják alá.

A jelenlegi ruandai elnök, Paul Kagame, szintén azt követeli, hogy Franciaországot bíróság elé kell állítani a népirtásban betöltött szerepe miatt. Egy tavaly kiadott könyvben egy angol riporter azt állítja, hogy a francia csapatok "be voltak ágyazva" a hutu hadseregbe, és megtanították nekik, hogy miképpen kell "feldarabolni a holttesteket, valamint használni az új nehézségi tüzérséget és a Gazelle támadó helikoptereket... És miközben a száznapos mészárlás zajlott, Franciaország továbbra is küldte a fegyvereket, és a vezetőket pedig Párizsban üdvözölték."