Nyitólap

Klíma | Európa | Közel-Kelet | Egyéb | Társadalom | ENSZ | Amerika | Linkek

Összegzés: Egy pszichoanalitikus/pszichiáter elemzi a francia lázadókat, és megpróbál tippelni hogy mire számíthatunk a jövőben.

A francia intifáda: egy második áttekintés

Szerző: ShrinkWrapped

2005 November 18


Most, hogy a francia intifáda lassan visszaesik a szokásos kerékvágásba, mostmár megint "csak" kb. 100 autót gyújtanak fel éjjelente, (forrás: Atlas Shrugs), érdemes megint áttekinteni a kiváltó okokat, az Iszlám relatív hatását, és a rasszizmust.

Vannak olyanok, elsősorban a blogoszférában, akik ragaszkodnak ahhoz hogy a lázadások magját a radikális iszlámnak köszönhetjük. Mások, beleértve a nagysajtót és a francia kormányt, pedig ahhoz ragaszkodnak, hogy a lázadásoknak semmi köze az Iszlámhoz, hanem a szegénység és a diszkrimináció környékén kell keresni az okokat. Ez a véleményeltérés fontos a kormány pillanatnyi válaszlépésével kapcsolatben, de hosszabb távon nem sokat számít. Más szavakkal élve, a fiatal lázadók pszichológiai fejlődése egyre jobban az Iszlám és a szekuláris demokrácia konfliktusának az irányába fogja terelni a krízist. A hosszú távú eredményt a késői kamaszkorból a fiatal felnőttkorban való pszichológiai fejlődés lépeséi határozzák meg, és a jelek igencsak baljósak.

Eme pszichológiai fejlődési lépések között a legfontosabb az omnipotencia (az eszmény hogy minden jövőbeli eredmény lehetséges) feladása a legfontosabb. Ez azt jelenti, hogy az egyén elfogadja a realisztikus korlátokat amik az egyén képességeiből adódnak, valamint a stabil identitás kialakulása és letisztulása is ide tartozik. A stabil felnőtt identitáshoz tartoznak többek között szexuális orientáció, a vágy (vagy a vágy hiánya) a házassághoz és gyerekekhez, a szakmai érdeklődés, etnikai hovatartozás, és vallási beállítottság. A banlieuk (francia külvárosok) fiatal lakosai minden a korábban említett területen a radikális iszlám felé sodródnak.

A kamasz gyakran több identitást is kipróbál mielőtt kiválaszt egy stabil felnőtt identitást. Leggyakrabban a fiatal felnőtt a szülők példáját követi, amit rendszerint valamiféle idealizált példakép gazdagít. Ez megmagyarázza, hogy miért oly sok gyermek lesz olyan mint a szülei. A banlieuk fiataljai részére szinte egy olyan francia muszlim se szolgálhat példaképként aki sikeres franciává vált, és aki sikeresen beilleszkedett a francia/európai kultúrába. A saját apáik vagy egyáltalán nincsenek a képben, vagy pedig nevetség tárgyává váltak, és nem olyanok akikre fel lehet nézni. A gettókat gengszeterek és bandavezetők irányítják, és gyakran több hatalommal rendelkeznek mint az állam. Meg kell jegyezni hogy csak a helyi imámok (iszlám pap) képesek kétségbevonni a bandák fennhatóságát, és ezek az imámok nagyrésze (akiket a szaúdiak finanszíroznak) a fundamentalista és radikális Iszlámot követi. Ők az egyetlenek akikből sugárzik a hatalom; rajtuk kívül senki másra se lehet felnézni vagy csodálni.

Egy héttel ezelőtt említettem hogy a Francia Intifáda Törzsi Természete idővel egyre jobban bele fogja keverni a vallást a konfliktusba:

Az iszlám radikálisok tökéletes helyzetben vannak, hogy meggyőzzék ezeket a "fiatalokat", akiknek nincs sok lehetőségük ahhoz hogy részesei legyenek valami másnak mint a saját bandáik, hogy tagjai lehessenek egy gazdag törzsnek, egy olyan törzsnek, amelyik meg van győződve arról hogy ők határozzák meg a nagyszerűséget. Teljesen nyilvánvaló hogy a lázadók, ha választaniuk kell olyan törzsek között amiket "mellőznek, gyűlölnek, amiket alacsonyabb rendűként kezelnek és nincsenek kilátásaik (underclass with no prospects)", vagy a több mint egy milliárd lelket számláló iszlám törzse között akiknek a joguk és sorsuk a világ uralása, hogy kit fognak választani.

Az amerikai feketék azért lázadtak a múltban, mert úgy érezték, gyakran jogosan, hogy nem volt meg a lehetőségük hogy részesei legyenek az amerikai kultúrának. Ők "be" akartak jutni. Voltak, akiknek ez a lehetőség nem adatott meg. Az okok között találhatjuk a gyenge oktatási hátteret, az olyan egyének hiányát akikre fel lehet nézni és akiktől meg lehet tanulni viselkedni (poor educational and behavioral preparation), stb. Voltak olyanok akik bűnözőkké váltak, és a börtönben áttértek az Iszlámra, de egy olyan ágát követnek, ami nem tűr meg mást maga mellett, és ami lenézi és gyűlöli a "fehér" kultúrát. Ezek az emberek egy parányi kisebbséget alkotnak. Mégha ezeknek a feketéknek a saját apjuk gyenge példaképként szolgált is, a környezetükben több olyan ember volt, mint pl. a templomban, a közösségükben, vagy az amerikai kultúrában, akire feltekintehettek.

Európában nagyon sok fiatal muzulmán nem tekinti magát európainak. Bizonyosan nem francia vagy angol muszlimnak, hanem egyszerűen úgy tekintenek magukra, mint muszlimok akik Európában élnek. Habár alapvetően ez nem a radikális Iszlámon alapul, a radikális Iszlám egy magot tud alkotni, ami körül ezek a felnőttek kikristályosíthatják az identitásukat, és hozzá kell tenni, hogy nem sok más lehetőség létezik.

Ennek a konfliktusnak a személyi, törzsi, és társadalmi találkozópontja gyakorlatilag elkerülhetetlenné teszi a civilizációk összecsapását (clash of civilization). Szinte elképzelhetetlen hogy a franciák milyen úton módon tudják a banlieuk fiatal muszlimjait sikeresen visszaterelni a normális kerékvábásba.

 
 
 
 
 
 

További infó