Nyitólap

Klíma | Európa | Közel-Kelet | Egyéb | Társadalom | ENSZ | Amerika | Linkek

Összegzés: Egy demokratikus társadalomban ha a népnek nem tetszik a kormány, akkor leváltják. Milyen társadalomban teszi meg a kormány hogy leváltja a népet amivel nincs megelégedve? (Nyugat) Európa baloldali pártjai tömegével engedik be a muszlim bevándorlókat, mivel tudják hogy rájuk fognak szavazni. Nem csoda hogy a baloldal igencsak nagyvonalúan segíti a bevándorlókat. Több országban a muszlim szavazatokon dőlt el a választások kimenete.

Az új nép megválasztása -- a baloldal és az iszlám szövetsége

Szerző: Fjordman

2006 Május 30


Bertolt Brecht írta a következő szatírikus verset az 1953-as Kelet Német felkelések után:

"A megoldás
A június 17.-ei lázadások után
Az Írók Szakszervezetének a titkára
Röpcédulákat szórt ki a Sztálin úton
Amiben azt állította hogy a Nép
Eljátszotta a kormányba vetett bizalmát
És csak úgy tudja visszaszerezni
Ha megduplázza az erőfeszítéseit. Nem lenne egyszerűbb
Ha ebben az esetben a kormány
Feloszlatná a népet
És egy újat választana helyette?"

A XXI. század elején, az európai szocialista pártok mintha pontosan ezt csinálnák: új népet választanak. A hideg háború után valószínűleg az volt a baloldali pártok legokosabb húzása hogy multikultúrális bevándorlást támogató pártokká váltak, és elkezdték importálni a szavazókat külföldről. Mitöbb, még azt is elérték, hogy az ellenzéket rasszistának, bigottnak, és szélsőségesnek írták le. A baloldaliak és a muszlim bevándolók között egy új kényelmes szövetség kezd kialakulni Európában. Véleményem szerint az alku úgy néz ki hogy a baloldali pártok új klienseket, akarom mondani szavazókat, kapnak, és ezért cserébe támogatással és privilégiummal látják el a muszlimokat, valamint viszonylag nyitva tartják a határaikat az új muszlim bevándorlók előtt. Mint ahogy egy muszlim mondta, "azért a szocialistákra szavazok, mivel több pénzt kapok tőlük". A baloldal alapjában egy új népet választ, és lecseréli a már létezőt egy olyanra, amelyik jobban rokonszenvez az irányelvükkel.

Természetesen ebben semmi új nincs, hogy úgy vesznek szavazatokat és "klienseket", hogy megigérik nekik hogy majd hozzáférhetnek mások pénzéhez. Végülis ez a baloldaliság alapja. Viszont, habár ez valószínűleg egy hibája a demokratikus rendszernek, a demokrácia továbbra is működött a stabil nemzetállamok határain belül. Ez a hiba viszont nagyon veszélyessé válik amikor masszív immigrációval kombinálják, amikor bizonyos politikai pártok egész egyszerűen más országokból importálnak embereket, időnként olyanokat akik ellenségesen viselkednek, azért hogy rövidtávon feltornázzák a támogatottságukat a választásokon. Ez idővel haragot fog kiváltani az eredeti lakosságból, akiket ezáltal arra kényszerítenek, hogy a saját gyarmatosításukat finanszírozzák. Európa szemszögéből nézve a muzulmán bevándorlás a demokráciát egy saját magát legyőző rendszerré fogja átalakítani, ami idővel össze fog omlani, mivel az eredeti európaiak úgy fogják érezni, hogy a demokrácia már nem szolgálja az érdekeiket.

A baloldaliak és a muszlimok közös rövidtávú érdeke azt követeli meg hogy a baloldali pártok maradjanak hatalmon, és a közös hosszútávú érdekükben pedig az áll, hogy meggyengítsék a hagyományos zsidó-keresztény értékeken alapuló európai kultúrát, ami iránt a szocialisták legjobb esetben közönnyel viseltetnek, a legrosszabb esetben pedig úgy látják, ez az a gonosz akadály, ami eltorlaszolja a Szocialista Utópiába vezető utat. Ezen kívül a szocialisták rendszerint igen keveset törődnek olyan bagatell témákkal mint pl. a nemzeti határok. Ha jól emlékszem, akkor Lenin mondta hogy a szovjet köztársaságok közötti határok nem voltak fontosak, mivel a szocializmus áthidallna minden nemzeti és vallási határt, és ebből következőleg ezek a határok a múlté lesznek. Na mindegy.

Sok Marxista még egy bukásokkal tele évszázad után sem adta fel ezt az eszmét. A dán szociáldemokrata Hanne Andersen azon a véleményen van, hogy embereknek, mondjuk Jemenből vagy Pakisztánból, ugyanannyi joguk kellene hogy legyen hogy Dániában élhessenek, mint az eredeti dánoknak:

"Már évek óta azon a véleményen vagyok, hogy felfoghatatlan hogy vannak emberek (különösen a Dán Néppártban), akik azt hiszik, hogy nekik több joguk van a Föld egy bizonyos részén élni, mint másoknak. Minden ember, bárhol éljen is, aki tisztel másokat, mások vallását, kultúráját, történelmét és értékeit, véleményem szerint megvan a joguk hogy bárhol is élhessenek."

Omer Taspinar leírja, hogy az "Európai Muszlim Közvélemény (Muslim Street)", vagyis az EU-ban élő 15 millió vagy több muszlim, lassanként jelentősebb politikai erőre tesz szert, mint a legendás Arab Közvélemény (Arab Street): "Ez a politikai kibontakozás azzal a veszéllyel fenyeget, hogy fokozni fogja a már meglévő feszültségeket a transz atlanti kapcsolatban. A megközelítőleg 10 millió muszlim ellenében mindössze 700 ezer zsidó él Franciaországban és Németországban, és ez a tény egymaga megmagyarázza, hogy a kontinentális Európa miért tekint más szemszögből a Közel Keletre, mint az Egyesült Államok. Ezek után érthető, az Irak elleni egyoldalú amerikai támadás valamint Washington izraeli feltétel nélküli támogatása (blind support) miatt a franciák és a németek aggódnak, ami legalábbis részben az otthoni muszlim közvélemény miatti idegességnek is köszönhető." "Németországban, és Európában másutt is, a muszlim szavazatok már kritikus hatással bírnak."

A száműzött iráni Amir Taheri szintén észrevette ezt a "vörös-fekete" együttműködést. Mr. Taheri serint az európai keménybalosok a kontinens "muszlimjait az új alsóbb rétegeknek (under-class) tekintik": "Az európai marxista-iszlámista koalíció semmiféle koherens politikai platformmal nem rendelkezik. Az idológiája három téma köré csoportosul: az Egyesült Államok elleni gyűlöletre, Izrael a térképről való leradírozásának az álmára, valamint a globális gazdasági rendszer összeomlásának a reményére."

Ezt az együttműködést a "Carlos a Sakál" névre hallgató venezuelai terrorista, Ilich Ramirez Sanchez, is támogatja. Carlos szerint egyedül az Iszlám képes nagyszámú embert rávenni hogy "önkéntesen" kövessenek el öngyilkos merényleteket az USA ellen. Ezenkívül azt is mondta, hogy "csak a marxisták és iszlámisták koalíciója képes elpusztítani az Egyesült Államokat." Christopher Hitchens szerint "miután elhatároztad magad hogy az Amerika által vezetett "globalizáció" a fő ellenség, utána már bármiféle ez elleni lázadás jobb mint a semmi. Már az sem lenne meglepő, ha az al-Kaidát képesnek tekintik arra hogy visszafordítsa a globális felmelegedést."

Christopher Caldwell miközben az iszlám-baloldali szövetségről írt, elmondta hogy hogy nézett ki a második éves Európai Szociális Fórum, amit 2003-ban tartottak három a kommunisták által kontrollált [gondolom ez azt jelenti hogy a városnegyedeknek/elővárosoknak kommunista polgármestere volt.. -- A fordító] párizsi külvárosban. "A delegáltak között a muszlimok rendkívül túl voltak reprezentálva." A radikális muszlimok sopánkodásai mostmár a Szociális Fórum magját alkotják. "Sikeresen félrelökték a valaha domináns baloldali gazdasági kérdéseket valamint a globális piacokra való összpontosítást." Erre a váltásra talán az adja a legjobb példát, hogy Tariq Ramadant a Fórum egyik sztárjává avanzsálták. Ramadan, aki a svájci Genfben az iszlám tudományok professzora, Hassan al-Bannának, az egyiptomi Muszlim Testvériség alapítójának az unokája, és az európai muszlimok egyik hőse. [nem derül ki hogy Ramadan, vagy al-Banna a hős.. -- A fordító]

A muszlimok, legalábbis most, nagyon meg vannak elégedve ezzel az együttműködéssel: Abu Hamza al-Masri, a bajkeverő brit iszlámista aki most épp arra vár hogy különféle bűnügyi vádakból kifolyólag kiadassák az Egyesült Államokba, azt mondta hogy "Mindenkinek, aki utálja az amerikaiakat valamint akik el akarják a zsidókat zavarni Palesztínából, azt mondjuk hogy ahlan wa sahlan (üdvözlégy)". "A Próféta arra tanított bennünket, hogy mindenkivel, akár meg az ateistákkal is, szövetkezhetünk ha ez elősegíti az ellenségeink elpusztítását."

Az amerikai William S. Lind "the Marx-Mohamed Paktumnak" hívja ezt a jelensége: "A mostani (2005 július) londoni pokolgépes merényleteket, és a többit amik majd bizonyosan be fognak következni Európában és az Egyesült Államokban, a Marx-Mohamed Paktum tette lehetővé. Mégegyszer, két ősellenség - - különsképpen a kultúrális marxizmus aminek a közismertebb neve a Politikai Korrektség - és az Iszlám, egy ördögi egyezséget kötött, hogy egymást segítsék a közös ellenség, a Keresztény Nyugat maradványainak, a legyőzésében." A londoni események csak bevezetőként szolgáltak az Európára és Amerikára váró további terrortámadásokhoz. Ha hajlandók vagyunk eltávolítani a kultúrális marxizmus szemellenzőjét amivel elvakít bennünket, akkor észre fogjuk venni, hogy Európának mindössze két valós választása van: a londoni események allandó megismétlődése, vagy pedig a mórok második kiűzése."

Természetesen hasonló együttműködés megtörtént Iránban is, ahol népszerű "reformerek" mint pl. Ali Shariati, az 1979-es forradalom előtt megpróbált nyugati elveket bevinni az Iszlámba, és ezzel elhitette a Marxistákkal, hogy képesek lesznek majd együttműködni az Iszlámmal. Tehát együttműködtek a Sah elűzésében - és utána az Istentelen szocialisták voltak az elsők, akiket Khomeiniék felhúztak a lámpavasakra miután az iszlámisták megkaparintották a hatalmat. A szekuláris baloldaliak természetesen tisztában vannak a ténnyel hogy bizonyos esetekben más véleményen vannak mint a vallásos muszlimok, de ugyanakkor azt hiszik, hogy ők a szövetség vezető ereje, és hogy "meg tudják lovagolni a tigrist". Ez valószínűleg igaz ma, de milyen sokáig fog ez a helyzet fennmaradni?

Helle Merete Brix, Torben Hansen, és Lars Hedegaard dán írók azt gondolják, hogy a muszlim bevándorlás valamint az összecsapások amiknek a tanúi lehetünk részesei a harmadik iszlám dzsihádnak, a harmadik kisérlet a Nyugat meghódítására és leigázására. Az elsőben az arabok próbálkoztak több mint 1000 évvel ezelőtt, a második pedig a korai modern korszakban történt török invázió volt. Lehet hogy három a muszlim igazság és most sikerrel fognak járni?

Az első dzsihád alatt, Charles Martel, "A Kalapács", brilliáns tábornok valamint a karolingiai birodalom megalapítója ami az első nyugati hatalom volt Róma bukása után, 732-ben a Tours-i (vagy Poitiers) csatában legyőzte az arab seregeket, és ezzel megmentette a nyugati civilizációt, és tulajdonképpen a világot az Iszlámtól. A muszlimok alábecsülték a frankok haderejét, akiket egyébként barbároknak tartottak, és hagyták nekik hogy ők válasszák meg a csata idejét és helyszínét. Az sem segített, hogy a muszlimok sok hadizsákmánynak voltak a birtokosai. A csata folyamán a frank hadsereg elkezdte kiszabadítani a rabokat, és a muszlimok jelentős része, mivel féltették a vagyonukat, elhagyták a csatamezőt, hogy megvédjék a hadizsákmányukat. Habár a muszlimoknak sikerült meghóditaniuk Spanyolországot, végülis az első ütés-váltást, aminek az volt a célja hogy leigázzák Európa szívét, elvesztették. Ennek a vereségnek több oka volt: túlságosan arrogánsak voltak, alábecsülték a nyugati ellenfeleik erejét, és mivel állandóan a hadizsákmányaikkal voltak elfoglalva, nem tudtak hatékonyan harcolni. Lehetséges hogy most is ugyanez történik csak a szerepek felcserélődtek? Hogy az arrogáns nyugat addig becsüli alá a muszlim ellenfeleik erejét amíg túl késő nem lesz?

1683-ban a második dzsihád alatt Szobieszki János lengyel király megverte a török seregeket, akik Bécset ostromolták. Szobieszki vezette az egyesült lengyel, osztrák, és német csapatokat, és egészen addig zaklatták a számbeli fölényben lévő török hadsereget amíg át nem törtek a vonalaikon, mirefel a törökök megzavarodva elmenekültek. Ez volt az utolsó alkalom amikor hagyományos hadviselésben a muzulmánok veszélyeztetni tudták a nyugatot. Viszont manapság a bevándorlás segítségével a demográfiai hadviselést űzik, amit egy kis terrorizmussal fűszereznek.

A harmadi dzsihád az olajembargóval, a szaúdi olajdollárok megjelenésével, Eurábia kezdetével, valamint a 60-as és korai 70-es évek muszlim bevándorlásával kezdődött. Úgy néz ki, hogy a harmadik dzsihád alatt a baloldaliak egész Európában [gondolom a szerző itt csak Nyugat Európáról beszél.. -- A fordító] belülről megnyitották a kapukat. "Meg akarjátok hódítani Európát? Rendben. Csak szavazzatok ránk, segítsetek elpusztítani a kapitalizmust valamint Európa keresztény örökségét, és be fogunk engedni benneteket. Mindeközben jól ellesztek a jóléti társadalmunkban, és a rasszizmus és gyűlöletkeltés vádjával fogunk mindenkit elhallgattatni akik mindezt ellenzik."

Ennek a folyamatnak az alapja meglepően hasonló egész Nyugat Európában. Mivel norvég vagyok és erről a vidékről van a legrészletesebb tudásom, ezért a skandináv országok helyzetét kezdem boncolgatni.

Ez az ember tudja hogy egy különös világban jár, Eurábiában, ahol a vezető politikusok Norvégiában, egy olyan országban amit kettészel az északi sarkkör valamint aminek nem voltak gyarmatai, a választási kampányukat a pakisztáni vidéken kezdik. A 2005-ös norvég nemzeti választások előtt, Kristin Halvorsen, a Szocialista Baloldal (Socialist Left) párt vezető politikusa, magasztalta a "vért, verejtéket, és könnyeket, amivel a Norvégiában lévő pakisztániak hozzájárultak az ország felépítéséhez." Miközben a Szocialista Baloldal helyettes vezetője bejelentette hogy el akarja törölni a magántulajdont, 2006-ban a párt vezetője, Kristin Halvorsen, Norvégia Pénzügyminisztereként szolgál. 2005-ben a norvég muszlimok 83 százaléka a baloldali pártokra szavazott. Ezeknek a szavazatoknak a többségét a Labour Párt (Munkáspárt) kapta, miközben a Szocialista Baloldal 30%-kot kapott, amit 5%-kal több mint a háromszorosa, amit amúgy kaptak. [A szavazásokon 8,8%-ot kaptak.. -- A fordító] Anders Todal Jenssen psephologist [a választások tanulmányozásával foglalkozó szociológus. . -- A fordító] arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szocialista Baloldal pártnak van az egyik legliberálisabb bevándorlási irányelve, és ez valószínűleg hozzájárult, ahhoz hogy a bevándorlók a inkább a baloldalra szavaztak. Ugyanígy, a Munkáspártot tekintik a nagyvonalú jóléti állam elsőszámú szavatolójának. A baloldali pártok hajszálnyi többséggel rendelkeznek (a szavazatoknak csak a kisebbségét kapták meg), és a koalíciójuk hírhedten Izrael ellenes, kritizálja az Egyesült Államokat, továbbá megpróbálja lekenyerezi a palesztín Hamasz terroristákat.

2006-ban az Alkotmány napja előtt a multikultúrális lobby úgy akarta megünnepelni a nagy napot, hogy el akarták énekelni a norvég nemzeti himnuszt -- az urdu nyelven. [Az urdut Pakisztánban használják. -- A fordító] A lobbynak az volt az elképzelése, hogy a himnusz lehetővé tenné a pakisztáni bevándorlóknak, hogy könnyebben kifejezhessék a Norvégia iránti szeretetüket. A norvég nemzeti himnusznak "Ja vi elsker" a címe, ami magyarul azt jelenti, hogy "igen, szeretünk (ezt az országot)". Lehet hogy nevetségesnek hangzik hogy Norvégiában urduul énekeljenek, de különösen Oszlónak jelentős és gyorsan növekvő pakisztáni lakossága van. Mitöbb, jó valószínüséggel a norvégok egy nemzedéken belül kisebbségben lesznek a saját fővárosukban. A Norvégiában élő amerikai író Bruce Bawer megemlítette a "Miközben Európa Aludt (While Europe Slept): Hogyan Pusztítja el a Radikális Iszlám a Nyugatot Belülről" című könyvében, hogy több közvetlen repülőjárat megy Norvégiából Pakisztánba, mint az Egyesült Államokba.

A pakisztáni származású norvég politikus Samira Munirt és családját többször fenyegették meg halálosan, mivel a mohamedán bevándorló nők jogaiért kűzdött. Munirt halva találták 2005 Novemberében Kolbotn állomáson, Oszló egyik külvárosában. Kora 2005-ben Munir azt állította, hogy a választások előtt széleskörű együttműködés volt a szocialista pártok és a muzulmán közösségek között. "A családfők és a mecsetek együttesen döntötték el, hogy a bevándorlók egész csoportjai hogyan fognak szavazni. Mindenféle alkukat ütöttek nyélbe, mint pl. "mennyit fogunk kapni ha az embereink rátok szavaznak?", és ezeket az alkukat mindig a szocialista pártokkal csinálták". De ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a saját Konzervatív Pártja sem volt ártatlan. A Szocialista Baloldal egyik politikusa, Akhtar Chaudhry, kijelentette, hogy Norvégia a joléti társadalmával nagyon közel áll a mohamedán paradicsom eszméjéhez, es hogy a jóléti állam hasonló az iszlám társadalmi igazságosság elvéhez. Azt már természetesen elfelejtette megemlíteni hogy az "iszlám igazság" szerint a nem muszlimoknak sarcot kellene fizetniük a muszlimoknak a behódoltságuk jeléül, és hogy vitathatatlanul sok muzulmán bevándorló ilyen szemmel tekint a hitetlen jóléti társadalomra. Azt sem magyarázta meg hogy a mohamedánok miért nem képesek egy ilyen "paradicsomot" létrehozni a saját országaikban, és hogy a skandináv "paradicsom" képes lesz-e túlélni a masszív muszlim bevándorlást.

2005-ben Dániában a bevándorlók kevesebb mint 5%-a támogatta a jobbközép kormányt, akik az utóbbi években megpróbálták korlátozni a mohamedán bevándorlást. Dánia bevándorlói szinte egyhangúlag a baloldali pártokat támogatták. A the Copenhagen Post azt állította, hogy "a szavazati joggal rendelkező nem eredeti dánok 95%-a azt mondta, hogy a baloldali pártokat támogatják." A bevándorlók körében a Szocial Demokraták a legnépszerűbb párt. A Parlament második legnagyobb pártja a bevándorlók 47,6%-ának a támogatását élvezi. A második legnépszerűbb a Szociális Liberális Párt, amelyik a bevándorló szavazatok 21,4%-át kapta meg. Ezt a trendet természetesen észrevették azok a pártok is, mint pl. A Dán Néppárt, akik szeretnék korlátozni a muszlim bevándorlást. A párt vezetője, Pia Kjærsgaard a továbbiakat mondta: "Legyünk őszinték. Ezek a radikálisok nem a kreatív osztályhoz tartozó kávéházakban üldögélő emberkék. Jelentsős részben ezek bevándorlók, és el kell gondolkozni azon hogy a nagyvárosokban, ahol rendszerint koncentrálva vannak, milyen hatással vannak a választásokra." A skandináv és nordic** országokban a nem állampolgár bevándorlók szavazhatnak a helyi választásokon, miután három évig az országban laktak.

Kora 2005-ben a választások körül egy jó kis szaftos botrány tört ki, amikor iszlám vezetők arra sürgették a muszlimokat, hogy a kormányzó jobbközép koalíció ellen szavazzanak. Kasem Said Ahmad, egy prominens muszlim közösség szóvivője, azt mondta hogy "minden muszlimnak azt javasoljuk, hogy ellenezzék a kormányt". Mr. Ahmad azon hét pénteki imáján megszervezte, hogy az imámok egy kormányellenes beszédet mondjanak. Dán miniszterelnök Fogh Rasmussen, akit végülis újraválasztotta, rögtön válaszolt, és dühösen azt mondta az imámok beavatkozására, hogy "Nem kéne hogy a politika körül tapogatózzanak". "Mi itt Dániában elválasztjuk a politikát és a vallást. Képzeljük el, ha a dán papok a templomok szószékéről sürgetnék az embereket hogy melyik pártra szavazzanak." Morten Messerschmidt a Dán Néppárt parlamenti képviselője azt mondta, hogy "mindenkinek arra kellett volna számítania, hogy a baloldal hördül föl először a muszlim intolerancia ellen. de valami oknál fogva csak kevesen emelték fel a szavukat. Ennek a kultúrális relativizmus elborult eszméje az oka." "Ezenkívül azt hiszem, hogy a hatalomról van itt szó - mivel köztudott hogy Dániában a muszlim kisebbség a baloldali pártokra szavaz. És vannak olyan politikusok - Dániában és más európai országokban is - akik szándékosan ezeknek a szavazatoknak a megszerzése érdekében kampányolnak. Természetesen senki se zaklatná azokat az embereket, akik aláírják a csekkeket."

2006 tavaszán Svédország legnagyobb muszlim szervezete azt követelte egy a vezetőjük Mahmoud Aldebe által aláírt levélben, hogy Svédország vezessen be külön törvényeket a muszlimok részére. A levél több oldalból állt, amiben azt követelték többek között, hogy legyen külön családi törvény a muszlimoknak ami a házassággal és a válással foglalkozik, és hogy az állami iskolák alkalmazzanak imámokat, akik a muszlim gyermekek homogén osztályait a saját hazájuk nyelvén tanithatja, többek között a vallás terén. Jens Orback, Svédország egyenlőségért felelös minisztere, "teljesen elfogadhatatlannak" titulálta a követeléseket.

Viszont mivel a szeptemberi választások nagyon szorosnak néznek ki, ezért a baloldali pártok hatalomban maradása a bevándorlók szavazaitól függhet. Mint Nima Sanandaji kimutatta a FrontPage Magazine egyik cikkében, a "svéd közszolgálati televízió kimutatta, hogy a vezető Szociáldemokraták a radikális muszlim papok segítségével elkezdtek szavazatokat gyűjteni." A Szociáldemokrata Párt Testvériségnek nevezett keresztény szárnya már több éve együtt dolgozik Mahmoud Aldebe befolyásos muszlim vezetővel, aki a Svéd Muszlim Szövetség elnöke. Aldebe már 1999-ben azt javasolta, hogy az iszlám törvénykezést, a Sháriát, vezessék be Svédországban. 2002-ben az utolsó választások után a Svéd Muszlim Szövetség üdvözlő levelet küldött az újraválasztott szociáldemokrata miniszterelnöknek Göran Perssonnak, amiben gratuláltak neki a győzelméhez, valamint kifejezték a reményüket, hogy Persson elkezdi teljesíteni a Szövetség követeléseit. A Muszlim Testvériség [Muslim Brotherhood, egyiptomi szervezet.. -- A fordító] korábban kijelentette, hogy véleményük szerint "Svédország sok tekintetben egy idális ország, [és] hogy a svéd szociáldemokratáknak a jóléti társadalommal kapcsolatos nézetei ugyanazok mint a Muszlim Testvériségé." A muszlim gyülekezetek vezető személyei szintén aktívak a szociáldekokrata pártban, és nagyon jó kapcsolatban vannak a keresztény szociáldemokratákkal. "A szociáldemokraták ezért cserébe, vagy talán hogy kifejezzék a köszönetüket a mecsetek vezetőinek a segítségükért, megpróbálják nem észrevenni a szélsőséges tendenciákat, amik több mecsetben jelen vannak. Ez lehetővé teszi a Muszlim Testvériségnek, hogy ráerőszakolják az ideológiájukat [a mecset tagjaira]." 2006-ban az izraeli hatóságok Svédországot hívták "Európa legjobban Izrael ellenes országának." Az elmúlt években az országban a nemi erőszakok száma a négyszeresére ugrott a muszlim bevándorlással párhuzamosan.

A 2005-ös Egyesült Királyság-beli választások alkalmával a Munkáspárt megpróbálta visszaszerezni a muszlimok hagyományos támogatását, akik azzal fenyegetőztek, hogy Tony Blair az iraki háborús politikája miatt elhagyják a pártot a háború ellenes George Galloway féle Respect pártért, vagy akár a Liberális Demokratákért. A Munkáspárt leglátványosabb próbálkozásai közé tartozott, hogy megpróbáltak elfogadtatni egy törvényt, ami betiltaná a "vallási gyűlölködés" buzdítását. Prominens muszlimok kijelentették, hogy remélik hogy ez a törvény segíti majd őket, hogy az olyan kifejezések mint pl. "iszlám terrorizmus", ezentúl bűnnek számítsanak. A törvénytervezetet többször benyújtották a Parlamentben, de a Felsőházban mindig elakadt. A Daily Telegraph kijelentette, hogy ez nem más, mint hogy "megpróbálták felvásárolni azokat akik azt állítják magukról, hogy a muszlim közösség nevében beszélnek, és tudni kell, hogy a muszlimok túlnyomó többsége a belvárosokban él, amik hagyományosan a Munkáspártra szavaznak." "Ha az 1980-as években létezett volna egy ilyen törvény, akkor a brit állam nem hogy nem védelmezte volna Salman Rushdiet, hanem bíróság elé állította volna." Oona Kinget, egy londonban induló munkáspárti jelöltet, aki végülis vesztett Galloway ellenében, kettős mércével vádolták meg, mivel a nagyrészt fehérek lakta területeken kiszórt röpcédulákról minden a muszlimokkal kapcsolatos utalást törölt. Az egyik röpcédulán az állt, hogy "Oona a szavazatával védte a muszlimokat a gyűlöleten alapuló bűnözés (hate crime) ellen." De ugyanakkor egy másik szórólapon azt olvashattuk, hogy "Oona a szavaztával támogatta azt az erőfeszítést, hogy a valláson alapuló gyűlöletre való buzdítást bűnesetként kezeljék." Oona egyik kollégája azzal érvelt a brit muszlimok visszaszerzésének az érdekében, hogy "A Munkáspárt és a brit muszlimok: El tudjuk érni, hogy ugyanaz legyen az álmaink netovábbja? (Can we dream the same dream?)" "Még mindig nem győződtél meg róla hogy a muszlimoknak egy munkáspárti miniszterelnökre van szükségük? Tony Blair az első miniszterelnök aki olvasta a Koránt, idézett belőle, és beszél róla." "A Brit Muszlim Bizottság (Muslim Council of Britain) az elsők között lobbyzott a muszlimok megsegítésének az érdekében. Nemrégiben Iqbal Sacranie, a Bizottság főtitkára, arra kérte Tony Blairt, hogy a kormány vezessen be egy új törvényt, ami betiltaná a valláson alapuló diszkriminációt. Két héttel később Tony Blair megigérte, hogy a következő munkáspárti kormány be fogja tiltani a vallási diszkriminációt. Ez egy jelentős győzelem volt a brit muszlim közösség számára."

Gordon Brown, aki Tony Blair leköszönése után át fogja venni a miniszterelnöki stafétabotot, úgy próbált hízelegni a brit muzulmánoknak, hogy "modern hősöknek" nevezte őket, akik reményt és idealizmust hoztak az országba. Gordon még azt is mondta a továbbiakban, hogy "mind gazdaságilag mind szellemileg hozzájárultak Nagy Britanniához, mivel az Iszlám bátorítja a tisztességes eljárást fair play-t, a társadalmi igazságot, és az egyenlőséget." Maga Tony Blair "haladónak" nevezte az Iszlámot, és dicsérte a Koránt, mivel "praktikus, és jócskán megelőzte a korát a házassággal, a nőkkel, és a kormányzással kapcsolatban." Mindez a 2005 július londoni terrormerényletek után történt, amikor több brit muszlim pap nyítan a Nyugat és a brit demokrácia megdöntésére szólitott fel. Lehet hogy Blair, Brown, és a hasonszőrű társaik nem olvasták Sprengler cikkét az Asia Times Online-ban, aki miközben bemutatta Melanie Phillips "Londonisztán" című könyvét, megjegyezte hogy "a brit muszlimok mennyire megvetik és visszataszítónak tartják a brit baloldaliakat, akik pedig a legjobban próbálják lekenyerezni őket." De hozzá kell tenni, hogy Michael Howard, a Konzervatívok vezetője, 2005-ben arról beszélt, hogy a muszlimok milyen "bámulatos" mértékben járultak hozzá a brit élethez. Mr. Howard azt mondta, hogy "a gazdaságilag aktív, kultúrálisan alkotó, valamint társadalmilag tájékozott" brit mohamedán közösség gazdagabbá tette a modern Nagy Britanniát." Meg kell viszont említeni, hogy Mr. Howard szerenádja kevés sikerrel járt. 2005-ben a toryk panaszkodtak, hogy nehéz volt "megnyerni a városokat." Mint mindenütt másutt Európában, a brit muszlim bevándorlók rendszerint a jelentősebb városokban koncentrálódnak, és ezáltal elősegítik a baloldali pártok dominanciáját ezeken a területeken. Hollandiában a 2006 márciusi helyi választásokat a Munkáspárt, a Partij van de Arbeid (PvdA) nyerte meg. A PvdA-t a muszlim szavazatok segítették győzelemre. A bevándorlók növekvő szavazótábora 80%-ban a PvdA-ra szavaztak, és a maradék muszlimok pedig a szélsőbal kisebb pártjaira szavaztak. Ez a jelenség arra késztette az ország legnagyobb újságját, a De Telegraaf-ot, hogy kijelentsék, hogy a bevándorlók "hatalmi tényezővé" (power block) váltak. Érdemes megvizsgálni Amszterdam egyik negyedét, Geuzenveld-Slotermeert. A PvdA itt a szavazatok 54%-t nyerte. De ugyanakkor a 13 nyertesük között öt török, és két marokkói volt. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb párt képviselői mandátumainak több mint a felét muzulmánok nyerték meg. Hasonló helyzet történt Brüsszelben is, "Európa fövárosában" is, ahol a Szocialista Párt a legnagyobb párt. A 26 képviselői helyüknek több mint a felét muszlim bevándorlók töltik be. Az online Brussels Journal jegyezte meg, hogy "a nyugat európai baloldal választási ereje egyre jobban a bevándorlókra alapul, mivel a baloldal azokra a csoportokra, pl. a bevándorlókra, összpontosít akiknek érdekükben áll az adófizetők pénzének a szétosztása." "Sok nyugat európai országban a baloldali pártok aktívan próbálják megszerezni az egyre növekvő muszlim szavazatokat. A baloldal tisztában van a ténnyel, hogy a armadik ilágbeli bevándorlók garantálják a hatalmi bázisukat, mivel ezek a bevándorlók a nagyvonalú jóléti adományok miatt, amiket a baloldal nyom, miatt jöttek Nyugat Európába."

Bos, a PvdA vezetője, aggódott a sok új bevándorló képviselő képességei miatt. Azt mondta, hogy "az új bevándorló városatyáink" bajt fognak okozni, mivel a "politikai kultúrájuk" gyakran nem csereszabatos a holland irányelvekkel: "A saját hazájuk kultúrája szerint politizálnak, ahol a komaság a mérvadó." Bos szavait a holland sajtó széleskörben lehozta, és emiatt sok újonnan választott PvdA képviselő igencsak felkapta a vizet, mivel szerintük Bos rasszista megjegyzéseket tett. Az Amszterdami Egyetem Népvándorlási és Etnikai témakkal foglalkozó Intézete (Institute for Migration and Ethnic Studies of the University of Amsterdam) szerint a nem eredeti holland szavazók 80%-a a Munkáspártra szavazott. Ez megmagyarázza, hogy az olyan városokban mint Amszterdam, Rotterdam, Breda, és Arnhem, miért nyert a baloldal.

Németországban a 2002-es általános választásokon, az adatok szerint a muszlim szavazók vagy 90%-a Schröder baloldali koalícióját támogatta. "Vagy 200 ezer német muszlim szavazott Schröderre, aki a szavazást csak 9000 szavazati többséggel nyerte meg." A 2005-ös adatok szerint, amikor a baloldal szoros kűzdelemben alulmaradt az Angela Merkel által vezetett ellenzék ellen, a török szavazók 77%-a a Szociáldemokratákra, a 9x2%-uk a Zöldekre, és 8,8%-uk pedig a Baloldali Szövetségre [a jogi utódja a volt NDK-s Német Szocialista Egységpártnak (forrás: Wikipédia. -- A fordító] készült szavazni. Vannak akik azt állítják, hogy a muszlimok Schröder iraki háború ellenessége, valamint a pro-muszlim irányelvei miatt jutalmazták a Szociáldemokratákat. A muszlim szavazóknak mindössze 4,8%-a mondta hogy a konzervatív CDU-ra készül szavazni. Cem Özedmir, aki a német zöldeket képviseli az Európai Parlamentben, azt mondta hogy a Keresztény Demokraták stratégiai döntése az volt, hogy nem próbálják vonzani a török szavazókat. "Túl magasak a költségek". "Minden egyes megszerzett török szavazóért vagy 2-3 német szavazót vesztenének, köszönhetően a pártnak a bevándorláshoz való konzervatív hozzáállása miatt, valamint a társadalmi bázisa miatt." Guelay Yasin, a török-német kereskedelmi kamara managere kijelentette, hogy melyik pártra fognak a tagjaik szavazni. "Arra a pártra fogunk szavazni, akik támogatják Törökország EU tagságát." Ezt a támogatást a Szociáldemokraták élvezték, mivel Schröder személyesen támogatta Törökországot hogy tagja legyen az EU-nak.

Mitöbb, a muszlim szavazatok, különösképpen az ország 2,6 millió törökének, akik közül 840 ezer német útlevéllel rendelkezik, megszerzésének az érdekében a szociáldemokratákra a többi baloldali párt jelentette a legnagyobb veszélyt. Többen figyelmeztették az szociáldemokratákat, hogy sok török szavazatot veszthetnek az újonnan alakult bevándorló-barát Baloldali Pártnak, amit a volt NDK-s kommunisták, és a szociáldemokraták volt vezetője, Oskar Lafontaine, alapított. Zöld képviselő Hans-Christian Ströbele, 2006-ban kisebb botrányt kavart, amikor azzal az ötlettel állt elő, hogy a német nemzeti himnusznak legyen egy hivatalos török fordítása is. A konzervatívok amiatt aggódtak, hogy ez rossz jelet adhat az integrációval kapcsolatban. Ströbele azt mondta, hogy a török verzió bemutathatná, hogy milyen multikultúrális társadalommá vált Németország. "Én ezt inkább az integráció jeleként fognám fel, hogy a török származásúak törökül énekelhetnék a himnusz harmadik versszakát."

Kora 2006-ban Olaszországban, a legnagyobb muszlim szervezet, az Olasz Iszlám közösségek Egyesületének az általános titkára, arra hívta fel az olasz muszlimokat, hogy az általános választásokon az Olasz Kommunista Pártra adják le a szavazataikat. Az UCOII vezetője azt mondta, hogy mivel a párt hajlandó figyelembe venni a muszlim közösség érdekeit, ezért érdemes rájuk szavazni - sőt, az email végére még odabiggyesztette a balközép koalíció két tagajának, az olasz kommunistáknak, és a szenátusbeli szövetségeseik, a zöldeknek a logóját. Mindössze pár héttel miután az olasz muszlimok azt javasolták hogy a kommunistákra szavazzanak, a újonnan megszavazott baloldali koalíció egyik kommunista minisztere úgy döntött, hgy könnyebbé teszi hogy az az észak afrikai bevándorlók könnyebben bemehessenek az országba. Paolo Ferrero, az új olasz Társadalmi Szolidaritási Miniszer jócskán felkavarta a kedélyeket, miután bejelentette, hogy ez a kormány alatt, amit Romano Prodi, a szuper-europrata, volt Európai Kommisszió (mi ez magyarul?) volt elnöke, és aki éppencsak hogy legyőzte Berlusconi jobboldali kormányát, vezet, "minden munkával rendelkező külföldit <be kell engedni az országba." A Szenátus helyettes vezetője (speaker), a bevándorlás-ellenes Északi Ligához tartoz Roberto Calderoli szerint, "Paolo Ferrero Társadalmi Szolidaritási Miniszternek a bevándorlással kapcsolatos rázós kijelentése muzsika volt azoknak az embereknek, akik a Földközi tenger túloldalán alíg várják, hogy hajóba szállhassanak." "Az ideiglenes menedékhelyek bezárásának a bejelentése, valamint a Fossi-Fini törvény eltörlése egy inváziót fog a szabadjára engedni." Olaszországban egyre több illegális észak afrikai munkás van. Egyre többen érkeznek Olaszországba a tenger felől, mivel "a marokkóiak akik eddig Spanyolországon keresztül jutottak be Nyugat Európa távolabbi részeibe taktikát váltottak, és mostantól Líbiából hajón mennek Olaszországba." Az afrikai bevándorlók nagyrésze valamint az közel-keletiek jelentős része mostantól fogva Líbián keresztül próbálnak bejutni Európába.

Yousef Al-Qaradhawi vezető szunni sejk és mások ezt Róma eljövendő iszlám hódításaként üdvözölték mint ahogy 1453-ban Konstantinápolyt is meghódították. "Az Iszlám, miután kétszer kirúgták őket, hódítóként és győztesként fog visszatérni Európába. Az Iszlám eddig kétszer lépett be Európába, és mindkétszer elment... Remélhetőled most hadseregek nélkül fogjuk meghódítani ezeket a területeket." Muhammad bin Abd Al-Rahman Al-Árifi szaúdi sejk szerint, aki a King Fahd Defense Academy (katonai akadémia) mecsetjének az imámja, egyetértett: "Ellenörzésünk alá fogjuk venni a Vatikán földjét; meg fogjuk hódítani Rómát, és be fogjuk vezetni az Iszlámot. Igen, a keresztények (...) vagy felveszik az iszlám hitet, vagy pedig a megaláztatásuk jegyében fizetni fogják az Jizyah** adót..."

Köszönhetően az európai baloldalnak, lehet hogy Qaradawi jóslata be fog követnezni.

A fordító által hozzáadott magyar megjegyzések


A fordító lábjegyzetei

Skandináv, Nordic
Dánia, Svédország, és Norvégia alkotják a Skandináv államokat. A Nordic országok viszont a skandináv országok, plusz Finnország, a Feröer Szigetek, és Izland.
 
Jizyah
A mohamedán országokban élő nem muzulmánok által fizetett adó, ami által 'védettek' lesznek. Már kiment a divatból, de olvasataim alapján még mindig létezik helyenként.
 

 
 
 
 
 
 

További infó