Üzenet a holland anyáknak: tanulás, vagy gyerek nevelés.

Szerző: Alexandra Colen

2006 Március 31

Sharon Dijksma, a Holland Munkáspárt (PvdA) egyik vezető törvényhozója, meg akarja büntetni azokat a magasan képzett anyákat, akik otthon nevelik a gyermeküket. "Egy magasan képzett nő, aki az otthon maradást választja a munka helyett - ez a tőke elpusztítása (destruction of capital)", mondta az elmúlt héten egy interjúban. "Hogyha élvezed a gyümölcseit a drága oktatásnak amit a társadalom fizetett, akkor nem lenne szabad hogy büntetés nélkül eldobd azt a tudást."

Tehát Dijksma azt javasolja, hogy azoknak a magasan képzett nőknek, akik nem dolgoznak fizetett állásban, vissza kellene fizetniük az oktatási költségeiknek egy részét. 2001-ben a 15 és 65 év közötti holland nők 55,9%-a dolgozott. 2005-ben ez az arány 58,7% volt. Dijksma azt mondja, hogy szeretne minél több nőt rávenni, hogy menjenek el dolgozni. Az ehónapban korábban lezajlott helyi választásokon a muszlim szavazatoknak köszönhetően a PvdA lett Hollandia legnagyobb pártja. A PvdA várhatóan meg fogja nyerni jövőre az általános választásokat. Ebben az esetben a 35 éves Dijksma aki 23 éves kora óta törvényhozó és a pártnak az egyik vezető személyisége, lehet hogy miniszteri tárcát fog kapni.

Dijksma elmagyarázza a weblogjában, hogy a javaslata a diákokat támogató holland rendszernek a logikus következménye. A társadalom, a kormány ösztöndíjakon keresztül finanszírozza a tanulmányaikat, tehát innentől fogva normálisnak tekinthető, hogy vagy a szakmában dolgozzanak, vagy pedig fizessék vissza a rájuk költött összegeket. "Ha valaki úgy dönt hogy nem dolgozik, akkor a tandíjnak a jelentős részét vissza kellene fizetnie."

A legtöbb nem dolgozó holland nő a gyermekeik nevelésének a céljából dönt így. Ezek után nem meglepő, hogy a holland sajtó a "a PvdA anyasági tervezeteként" utal Dijksma javaslatára. A tervezetet heves kritikának vették alá, és sokan Dijksmát személyesen is megkritizálták. A politikus kétszer rugaszkodott neki a egyetemnek, és mindkétszer megbukott: gyenge jegyeket kapott, de ez amúgy sem számít, mivel 23 éves korában már jól fizetett törvényhozó volt. Dühös holland bloggerek azt követelték, hogy Dijksma előbb fizesse vissza a be nem fejezett tanulmányainak a költségeit, mielőtt nekimegy az anyáknak. Az egyik blogger azt írta, hogy "Előbb a hájas tehén fizesse vissza a saját ösztöndíját, mivel az volt az igazi közpénz pazarlás".

A PvdA weblapja a tűz alá vett politikus védelmére kelt, mivel ők is azon a véleményen vannak, hogy akiknek a tanulmányait az adófizetők állják de nem állnak munkába, "a tőke pusztítása" bűnt követik el. Edith Snoey, a legnagyobb holland szakszervezet vezetője, aki Dijksmáéhoz hasonló javaslattal állt elő, azt írta a weblogjában, hogy Dijksma igencsak szerencsétlenül fejezte ki magát, mivel az egész úgy néz ki, hogy csak a nőkre koncentrál, miközben a szankcióknak azokra magasan képzett férfiakra is érvényesnek kellene lennie, akik nem akarnak dolgozni. Snoey ugyanakkor hozzáteszi, hogy Dijksma hibája nem volt szándékos. A szakszervezeti vezető szerint a politikusnak folytatnia kellene a kűzdelmét: "Fel a fejjel, Sharon. Ne hátrálj meg, mivel mindeketten ugyanazaért a célért kűzdünk: a több dolgozó nőért."

A hatvanas évek óta, a Dijksmához és Snoey-hez hasonló szocialista feministák nem hajlandóak elfogadni, hogy a nők a gyerekneveléssel is hozzájárulnak a társadalom jólétéhez. Egy gyermek felnevelésébe fektetett idő energia, pénz, tehetség, és természetesen az oktatás, egészében több haszonnal jár a társadalom számára, mint az egyéni gazdagság és elégedettség űzése. Úgy néz ki, hogy Dijksma ideális világában a képzett emberek bulizással és költekezéssel töltik ki az életűket, miközben társadalom jövője pedig olyan gyermekeken nyugszik, akiket szegény és műveletlen anyák nevelnek fel. Ha minden gyermek hátrányos helyzetű családból jön, akkor az állam közbeléphet, és "gondoskodhat" róluk.

Ha Dijksma és Snoey becsületesek lennének a materialisztikus logikájukban, akkor a művelt anyáktól visszakövetelt pénzből a kormánynak le kellene vonnia azt az összeget, amit átlagban költenek egy hátrányos helyzetű gyermek oktatására (és valószínűleg az egész életében). Ha mindezt egybevetjük, akkor lehet, hogy arra a döntésre jutnának, hogy több értelme lenne azokat a nőket büntetni, akik a gyermek vállalása helyett a karriert választják.

Dehát végülis minden civilizációnak a jövő nemzedékei alkotják az alapvető erőforrást, és ha a civilizáció úgy dönt hogy nem akarnak gyermekeket, akkor az aztán végkpépp a "tőke elpusztítását" jelenti. Ugyanis mi értelme van a piacnak ha senki se vesz benne részt? A társadalomnak hagynia kellene, hogy a művelt anyák felneveljék a saját gyermekeiket, és nem pedig büntetni őket.