Korrupt politikusok, korrupt választók

Szerző: Paul Belien, The Brussels Journal

2006 Szeptember 25

A magyarok már napok óta lázadnak. A tüntetéseket az a kicsempészett hangfelvétel váltotta ki, amin Gyurcsány Ferenc szocialista miniszterelnök bevallotta, hogy hazudott a nemzetnek. A miniszterelnök ezt tavaly Májusban vallotta be egy pártgyűlésen. Miközben arra sürgette a képviselőket hogy fogadják el a gazdasági reformokat amik rendberaknák az államháztartást, azt is megemlítette, hogy a [volt kommunista] párt úgy nyerte meg a választásokat, hogy elhallgatták a valós gazdasági helyzetet.

Kelet Európa lakosai 17 évvel ezelőtt olyan emberek mint Václav Hável hatására utasították el a kommunizmust, aki azt mondta, hogy az embereknek joguk van ahhoz, hogy "az igazságban éljenek." Az embereknek elegük volt a kommunista feljebbvalóik hazugságaiból. Érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt napok budapesti lázadásai folyamán nemcsak autókat gyújtottak fel és hivatalos épületeket rohamoztak meg, hanem a fő szovjet háborús emlékművet is megrongálták.

Amikor Gyurcsány Ferenc a BBC tudósítójának, Mark Mardellnek magyarázta, hogy miért nem hajlandó lemondani, azt mondta, hogy amikor a "mi"-röl beszélt, akkor nem saját magáról és a pártjáról beszélt, hanem "az egész elitről beszéltem. Csak nyomtuk a süket dumát, hogy gazdagabbak lehettek, hogy az álmaitok valóra válhatnak, és hogy megajándékozhatunk benneteket a boldogsággal és szerencsével. Ez volt az igazi hazugság. Az elmúlt 15 évben egyikünk sem mert komoly gazdasági reformokat végrehajtani. El akartuk kerülni a fájdalmas döntéseket, és erre mindig meg is találtuk a megfelelő kifogást. Ez volt az igazi hazugság." Utána még hozzáadta, hogy ő az első politikus aki vállalja a hibáját, vagyis Gyurcsány az első politikus Európában, aki elég becsületes ahhoz hogy elismerje hogy nem becsületes.

Az ellenzék, a Fidesz, szintén nem vezette be a szükséges gazdasági reformokat, amikor hatalmon voltak. Ennek ellenére a vezetőik szintén tisztában voltak az ország borzasztó helyzetével. Az egyik olvasónk megjegyezte, hogy 1990 óta mindössze egyetlen kormány volt amelyik megpróbálta a reformok végrehajtását, de emiatt megbüntették őket a következő szavazásnál. Lehet hogy a politikusok azért hazudnak, mivel azt tételezik fel, hogy az emberek nem akarják tudni az igazságot. Mar Mardell megemlítette, hogy "sok politikus tudja, hogy mi lenne a legjobb az országnak, de azt gondolják, hogy az emberek nem akarják hallani a kendőzetlen igazságot. Lehet hogy nemcsak becsületes politikusokra lenne szükségünk, hanem becsületes választókra is."

Tavaly Júniusban a szlovákok elküldték Mikulas Druzindát, a sikeres gazdasági reformjai ellenére. Druzinda meghozta azokat a szükséges gazdasági reformokat, amiknek Magyarország még mindig nem kezdett neki. Szlovákiában több munkahelyet teremtettek, mint amennyi megszünt. Druzinda nem hazudott az újraválasztás érdekében, de ennek ellenére mégsem választották újra. Habár a brüsszeli eurokraták aktívan aláaknázták a kormányát, a bukásának az igazi okát George Handlery adta meg: "Az átlagember világában a szabadság egy ugyanolyan absztrakt dolog, mint a Télapó rénszarvasai, amelyek időnként ajándékokat osztogatnak. A szabadság tehát valami olyasmi, aminek 'adnia' kell. [...] Tehát [a demokráciákban] létezik egy olyan szavazói tömb, ami politikailag garantált ajándékokat (hand-outs) akar, annak ellenére, hogy ezek ellentmondanak a józan gazdasági észnek. [...] Tehát valamiért szavazni amit senki sem adhat meg de igérhet, szóval, úgy látszik hogy ez egy elfogadható út lett.."

"Csak nyomtuk a süket dumát hogy gazdagabbak lehettek, hogy az álmaitok valóra válhatnak, és hogy megajándékozhatunk benneteket a boldogsággal és szerencsével. Ez volt az igazi hazugság. This is a real lie." De ez egy olyan hazugság, amit a tisztességtelen választók akartak hallani.

17 évvel a kommunizmus bukása után a demokrácia Keleteurópában krízisben van. Országok, amelyek azt gondolták hogy a demokrácia az "igazságban való életet" jelent, kezdenek rájönni, hogy a demokrácia nem biztos, hogy igazságot jelent. A kiábrándult magyarok lázadanak, a szlovákok olyan balos kormányt segítettek hatalomra amelyik szélsőségeseket is magába ölel ami a nemzeti kisebbségeken éli ki magát, a lengyelek az egyik politikai bohóc után a másikat választják meg, a csehek szintúgy, a volt NDK-sok pedig vagy a kommunistákra, vagy a neo-nácikra szavaznak.

A kelet európaiaknak a a demokráciába vetett hitük krízisben van. Nyugat Európa, úgy néz ki, már túl van ezen a ponton. Nekünk már nincsenek illúzióink a hazudozó politikusokkal kapcsolatban. Az összes demokratikus politikusunk, beleértve az ún. "konzervatívokat" is, már rég elfogadták az a szocialista paradigmust, hogy az emberek azért szavaznak a politikusokra, hogy utána ajándékot kapjanak az államtól. Nem csoda, mivel a juttatások kapása a jóléti állam egyik alappillére. Ez megmagyarázza, hogy miért kellett a legutolsó német választások alkalmával Angela Merkelnek ejtenie a flat tax^** bajnokát Paul Kirchhofot, hogy Nicholas Sárközy, a francia elnökség egyik várományosa miért nem támogatta Dominique Villepint a miniszterelnököt amikor az év elején a diákokkal veszekedett a fiatalokat érintő munkaügyi törvény miatt, és hogy miért mondta a brit David Cameron, hogy nem lesz adócsökkentés, mivel a szavazók esetleg "attól félhetnek, hogy a Torik le fogják faragni a közkiadásokat, hogy finanszírozhassák az adócsökkentéseket."

Mind a három politikus okos volt. Tisztában vannak a ténnyel, hogy nem tisztességes, mitöbb, korrupt választókkal állnak szemben. Azért hazudnak a választóknak, mivel attól tartanak, hogyha az igazat mondankák, akkor elvesztenék a választásokat. Tehát belenyugszanak a "hazugságban való életbe" - a nagy hazugságba, hogy az állam a Télapó. A korrupt választók olyan politikusokat kapnak, amilyeneket megérdemelnek. [Erre van egy nagyon jó közmondás Észak Amerikában: minden országnak olyan kormánya van amilyet megérdemel.... -- A fordító] A legtöbb politikus, főleg a régi motorosok, hazudnak, mivel tudják, hogy gyakorlatilag lehetetlen megmaradni az európai politikában a hazudozások nélkül.

A jóléti társadalom korrumpálja a szavazókat, akik tehát korrumpálják a politikusokat, akik tovább korrumpálják a szavazókat a jóléti állam fenntartásával. Ez egy olyan ördögi kör, amiből csak úgy lehet majd kikeveredni, ha a jóléti társadalom összedől a saját hiányosságai miatt. Ez akkor fog megtörténni, amikor elfogy a pénz amiből a Télapó állam finanszírozza az ajándékokat és a juttatásokat, amiket a korrupt választók követelnek.

Ez a pillanat valószínűleg közelebb van mint gondolnánk. Belgium, a korrupt jóléti állam egyik legjellegzetesebb példája, már szétesőben van. [A cikk szerzője belga.. -- A fordító] Az EU, ami gyakorlatilag nem más mint egy kisérlet az önmagát legyőző jóléti államnak a meghosszabítására, krízisben szenved amóta elutasították az "Alkotmányát". Érdekességképpen érdemes megjegyezni, hogy az Alkotmányt a szavazók két rétege utasította el: az egyikbe azok tartoztak akik több ajándékot követeltek a brüsszeli nemzetekfeletti Télapótól mint amit az képes volt nyújtani, míg a másikba pedig azok, akik nem hittek az egész európai jóléti elvben. Az eurofil politikusok úgy próbálják megvesztegetni az első csoportba tartozókat, hogy több ajándékot igérnek ("megtoldani az alkotmányozási egyezményt egy szociális szerződéssel (social protocol)", mármint ahogy ezt az eurobeszédben hívják), habár a hazug politikusok tisztában vannak a ténnyel, hogy ez nem lehetséges.

A jóléti társadalom bármelyik pillanatban bekövetkezhető összeomlásának az a másik jele, hogy a rendszer a pénzügyi javak helyett "jogokat" kezd osztogatni a politikailag korrekt kisebbségi csoportoknak, mint pl. a homoszexuálisoknak, és a bevándorlóknak. Időnként ezek a jogok olyan feljogosultságot jelentenek, amiket mások ellen lehet felhasználni, ami lehetővé teszi a kisebbségi csoportoknak, hogy felhasználják a rendőrséget valamint a bíróságokat, hogy betartassák velük a "jogaikat". Ebben az esetben már nem az állam viseli az ajándékok költségeit, hanem az átlagpolgár, és a vállalatok. Jó példa erre annak a brit bevándorlónak az esete, aki 750 fontot kapott, mivel meghallott egy rasszista megjegyzést. Egy másik példa, ami egy szép napon valósággá válhat, a belga közjegyzőkhöz intézett fenyegetés, hogy majd kártérítést kell fizetniük, ha hem hajlandóak aláírni a homoszexuálisok házassági anyakönyvi kivonatát.

Miközben az élesszemű kelet és közép európaiak kezdenek rájönni hogy a demokrácia nem egyenlő az igazsággal, Nyugat Európa lakosai pedig kezdenek rájönni, hogy a szabadsággal sem egyenlő. Az amerikai kormány kötelességének érzi, hogy világszerte terjessze a demokráciát. Európa manapság attól szenved, hogy a demokráciájuk a "hazugságban él", csakúgy, mint ahogy ez keletebbre történt a kommunizmus alatt. Európa politikai rendszerének a parancsuralmi demokráciává válását a szabadság pedig egyre jobban megsínyli..