Az európai civilizáció zárójelenete

Szerző: Paul Belien, The Brussels Journal

2006 Február 22

Európa csakis magát hibáztathatja a jelenlegi problémáiért, de ez nem jelenti azt, hogy az eredmények akárcsak egy kicsit is kevésbbé lennének katasztrófálisak, mintha más okozta volna a bajokat. Mivel Európa sikeresen aláásta a saját zsidó-keresztény kultúrájának a gyökereit -- a folyamat ami a francia felvilágosodással kezdődőtt (ellentétben a skót felvilágosodással ami nem volt vallásellenes) -- ezzel egy vallási és kultúrális vákuumot teremtett az európai civilizáció szivében. Mivel a hit elvesztése az értékek elvesztését is jelentette, ezért nem meglepő hogy a folyamat a demográfiai összeomláshoz vezetett, mivel egy civilizáció ami már nem hisz a saját jövőjében, nem fog szaporodni. Manapság egy új vallás és kultúra lép a helyéba a réginek. Sajnos a csodában való reménykedésen kívül nem sokat lehet tenni ezügyben.

Az amerikai bevándorlási problémák a közelébe sem jönnek az európai problémáknak. Amerikának a jelentős etnikai kisebbségei -- a feketék és a hispanicok (spanyol anyanyelvű de nem spanyolok, magyarul közép és dél amerikaiak) -- keresztények, és a fő (mainstream) kultúra szintén a kereszténységen alapul. Európában a szekularizált poszt-keresztény kultúra a muszlim kultúrával néz szembe. A szekularizált kultúra hedonisztikus, és csak a jelen életet értékeli, mivel nem hisz a túlvilágban. Ezért fogja megadni magát amikor halállal fenyegetik, mivel az életen kívül nincs más veszteni valója. Ezért fog behódolni, anélkül hogy harcolna a szabadságáért. Senki se kűzd a hedonizmus zászlajáért, még a hedonisztikusak sem.

Egy kicsit más irányból megközelítve a témát, Európában nincs meg ami még mindig létezik Amerikában, az ún. "konzervatív tartalék", vagy amit a német szociológus Arnold Gehlen több mint 30 évvel ezelőtt úgy írt le, hogy "a nemzeti energia és önbizalom tartaléka, primitívizmus (primitiveness) és nagyvonalúság, valamint mindenféle gazdagság és potenciál." Időnként átruccanok az USA-ba hogy feltöltsem az akkumulátorjaimat, és nem én vagyok az egyetlen európai konzervatív aki így tesz. Időről időre az embernek friss levegőt kell szívnia, még mielőtt újra elmerül a nyomasztó európai légkörben.

Az Egyesült Államok "konzervatív tartalékai" messze erősebbek mint Európáé, mivel Amerika, a szekuláris Európával ellentétben, továbbra is a hagyományos keresztény értékekben gyökeredzik. Meg vagyok győződve afelől hogyha ezek az értékek visszaszorulnak az USA-ban, akkor az amerikai kultúra ugyanúgy össze fog omlani, mint ahogy az európai kultúra és civilázció már elkezdett összeomlani. De Amerika tanulhat a küszöbön álló európai katasztrófából, és elkerülheti a hasonló sorsot.

A régi európai civilizáció -- a szekularizmus előtti vagy más szóval a pre-poszt-keresztény -- tovább fog létezni az Egyesült Államokban. Ha ott is eltünik, akkor az emberiség vissza fog zuhanni a sötét középkorba ami már kezdi megvetni a lábát a nyugati civilizáció bölcsőjében, Európában.

Gondolom az embernek sajnálkoznia kellene, de ugyanakkor nem érzek sajnálatot. Az ember sajnálhatja azokat akik balesetben meghalnak, vagy akik elesnek a csatában, vagy akit meggyilkolnak (mint a számtalan meg nem született gyermeket akik nap mint nap elpusztulnak), de lehet szánalmat érezni azok iránt akik tönkretették a jövőjükat a ma gyönyörei érdekében? Európa a kínos helyzetért, mégegyszer, csakis saját magát hibáztathatja. Ez nem az Iszlám bűne, hanem a szekularizmusé.

Az elkövetkezendő évtized látni fogja az Iszlám, valamint a dekadens, hedonisztikus, poszt-marxista szekularizmus "értékei" közötti összecsapást. Láttuk a Pim Fortuyn és Theo van Gogh elleni merényleteket, a tavaly novemberi bevezetőt a francia polgárháborúba, és a dán karikatúrák körüli csetepatékat. Ez csak a kezdetek kezdete. Véleményem szerint nem pesszimista, hanem realista vagyok. Teljesen nyilvánvaló hogy melyik fél lesz a vesztes -- és kinek a hibájából.