Dhimmi Norvégia

Szerző: Bruce Bawer

2006 Február 15

2006/02/15: Bat Ye'or A 2005-ben kiadott Eurabia című könvyében igencsak leleplezően ír a "dhimmitude"-ról,^** vagyis arról a jelenségről, hogy a muszlim társadalmakban a nem muzulmánok csak másodrendű emberek, akik nem reldelkeznek jogokkal, és csak addig tűrik meg őket, amíg alázatosan elfogadják az alacsonyabbrendű státuszukat. Ye'or felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy sok európai vezető, amikor radikális muszlim vezetőkkel van dolguk, legyen akár Európában akár a határain kívül, egyre jobban dhimmiként viselkedik, és figyelmen kívül hagyják a muszlim kultúra azon kellemetlen részeit, amik a beolvadás széleskörű ellenzésével kapcsolatosak. Ye'or megjegyezte, hogyha ez a dhimmitude folytatódik, és ha a jelenlegi bevándorlási és születési arányok nem változnak, akkor Európában hamarosan el fog terjedni a koránon alapuló törvénykezés -- vagyis a sharia.

Sok ember ezt felháborítónak tartotta. De Február 10.-én Oszlóban egy dramatikus kapituláció történt, ami, akárhogy is nézzük, klasszikus sharia volt. Vebjørn Selbekk, az apró Magazinet nevű keresztény folyóirat szerkesztője -- az első újság ami lehozta a dán Jyllands-Posten azóta elhíresült Mohamed karikatúráit -- napokon keresztül ellenállt a szélsőséges mohamedánok nyomásának (akik halálosan megfenyegették), valamint a norvég vezetőknek (akik pedig azt akarták, hogy törjön meg). De aznap reggel -- egy nappal a karikatúrák ellen tervezett tömegmegmozdulás előtt -- Norvégia munkaügyi valamint társadalmi befogadási minisztere, Bjarne Håkon Hanssen, gyorsan összehívott egy sajtókonferenciát, amit egy jelentős oszlói kormányépületben tartottak meg.

Támogatói legnagyobb meglepetésére, Selbekk megalázkodva bocsánatot kért a karikatúrák lehozásáért. Mellette volt Mohammad Hamdan, Norvégia Iszlám Bizottságának a vezetője (Islamic Council), aki 46 muzulmán szervezet képviseletében elfogadta Selbekk bűnbánatát, és azt kérte, hogy ezekután minden Selbekk elleni fenyegetést vonjanak vissza. Jelen voltak még a norvég kormány tagjai, és Norvégia történetében az imámok legnagyobb gyülekezete. Mintha egy sharia bíróságban történt volna az egész: a dhimmi meghajol a muzulmán vezető előtt, aki ezekután megbocsájt neki -- és még hozzáteszi, hogy ezentúl Selbekk a védelme alatt áll, mintha Hamdantól, és nem pedig a norvég rendőrségtől függene a norvégok biztonsága.

Selbekk előre megírt beszéde tele volt a szokásos multikulturális szavakkal, beleértve a "megértés" szót. Ez érthető is, mivel Selbekk megértette, hogyha nem törik meg, akkor fizikai veszélynek teszi ki magát. A "tiszteletet" (respect) is megemlítette -- ami az imámok számára ebben a szövegkörnyezetben bizonyosan nem a önkéntesen vállalt egyenlő társadalmi státust jelentette, hanem a megbánásban részesülő hitetlen kötelező tiszteletadását. Hamdan még megjegyezte, hogy "Selbekk gyermekei az enyémekkel egykorúak. Szeretném, ha a gyermekeink együtt nőnének fel, és békességben és barátságban élnének együtt." Ez igencsak elgondolkodtató abból a szempontból, hogy Selbekknek a családját is megfenyegették.

A norvég kormány ezt "kibékülésnek" kiáltotta ki. Jonas Gahr Støre, Norvégia külügyminisztere, aki többször vitázott a televízióban a szólásszabadságot védő Selbekkel, most gratulált a bocsánatkéréséhez, és igencsak groteszkül, az egész esetet a "felelősségvállalás" cselekedeteként, és az "integritás és bátorság" kifejezéseként jellemezte. A norvég imámok persze extázisban voltak. Az egyikük azt mondta, hogy "a tény, hogy egy norvég bocsánatot kért, Norvégiát magasabb státuszba emelte". Az Aftenposten, Norvégia referenciaként szolgáló újságja pedig megdicsérte Selbekk tettét, miközben tagadta, hogy ez azt jelentette, hogy nem volt jogában állni lehozni a karikatúrákat. Sajnos Selbekk megadása nyilvánvalóan egy hatalmas lépést jelentett egy tisztán elméleti "szólásszabadság" irányába -- egy olyan "szabadságjogról" van szó, amihez ez a nemzeti megalázás után egyre kevesebb norvég fog fordulni.

Kedden pedig, mintha Norvégia nem lett volna eléggé megalázva, egy hivatalos norvég delegáció Katarban találkozott Yusuf al Qaradawi mohamedán vezetővel ^** (aki védelmébe vette az öngyilkos merénylőket valamint a zsidó nők és gyermekek meggyilkolását), és aziránt esdeklett, hogy fogadja el Selbekk karikatúrák miatti bocsánatkérését. Mázlijuk volt, mivel elfogadta. "Yusuf al-Qaradawival találkozni a jelenlegi körülmények között", mondta a norvég-iraki író Walid al-Kubaisi tegnap az Aftenpostennek, "egyenlő azzal, hogy megadjuk a jogot a szélsőséges iszlámistáknak és a terrorizmus védelmezőinek, hogy beleszólhassanak, hogy Norvégiát hogyan kell kormányozni." Pontosan erről van szó.

De legalább, habár csak rövid ideig tartott, Norvégia elbüszkélkedhet az ellenállás fényes pillanatával. Nem úgy, mint Svédország. Az európai vezetők között, akik az elmúlt napokban vehemensen állították hogy az országukban létezik a szólásszabadság -- és még vehemensebben mondták, hogy ezt a jogot "felelősséggel" kell gyakorolni -- ott volt Svédország külügyminisztere, Laila Freivalds is. Ms. Freivalds Február 9.-én úgy válaszolt a jobboldali Svéd Demokrata Párt újságjában lehozott karikatúrákra, hogy nemcsak hogy felhívta a figyelmet a "felelősségre", hanem ezt ki is kényszerítette, mivel kiküldte a Biztonsági Rendőrséget, hogy zárják le a párt weblapját. "Félelmetes", mondta, "hogy svéd szélsőségesek egy kis csoportja nyilvánvaló veszélynek képes kitenni a svédeket" -- mintha a Svéd Demokraták, nem pedig az iszlámista szélsőségesek fenyegetnének erőszakkal. Az utóbbi időben sok európai próbálta megértetni a feldühödött muszlimokkal, hogy a demokratikus államok nem tudják elhallgattatni az eszmék szabad kifejezését. Úgy látszik, hogy Freivalds midndent elkövet, hogy Svédországban ez már ne legyen igaz.

Az elmúlt pár napban Norvégia és Svédország dhimmi cselekedeteit sok nemzetközi hatalom másolta le. Február 9.-én, Franco Frattini, az EU szabadság, bel- és igazságügyekért felelős tagja megigérte, hogy lépéseket fognak tenni a szólásszabadság "szabályozására" (habár később ezt tagadta). Kofi Annan pedig egy dán tévécsatornának Február 12.-én adott interjújában kijelentette, hogy "nem szabad mások vallásával viccelődni, és tisztelni kell ami másoknak szent." Mióta mondja meg az EU és az ENSZ az állítólagosan szabad népeknek, hogy mit kell és mit nem kell tisztelni? Úgy néz ki, hogy ennek eljött az ideje.

Sok iszlámista nem rejti véka alá a hosszútávú célját, hogy Európát, lépésről lépésre, egy muszlim kalifátussá változtassák, ahol a sharia lesz a törvény. [Többek között Yusuf al Qaradawi. -- A fordító] Sajnos most pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a karikatúrákat körülvevő viták jelentős lépést alkotnak ebbe az irányba. Akárhogy is nézzük, egyvalami nyilvánvaló. Évtizedek óta ezek voltak az európai szabadságjogok legsötétebb napjai.